Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 10 — jainkig csak bizonyos számú fokozatokon ment át, akkor e fejlődést nem lehet öröktől fogva valónak mondani, mert ily formán a fokozatokat visszafelé meg lehet számlálni úgy, hogy végtére az elsőhöz jutunk, melytől a fejlődés kiindult, s igy megdől a fejlődés örökkévalóságáról mondott tétel, minthogy a fejlődés kezdetét nem tagadhatjuk. h) Ha pedig azt állítjuk, hogy a világ fejlődésében napjainkig már számtalan fokozaton ment át, akkor a fejlődésnek azon foka, melyen a világ jelenleg áll, vagy az utolsó, melyen túl már több nem leend, vagy talán a fokozatok számának közepe táján van, mely után még fokozatok következnek. Ha az elsőt fogadjuk el, hogy t. i. a jelenlegi a fokozatok utolsója, akkor az elsőt is el kell ismernünk, vagyis a fejlődésnek kezdetét: mert, a mi egy irányban határolt, az az ellenkező irányban sem lehet végtelen. Utolsó első nélkül nem gondolható; hiszen az utolsó csupán az elsőre való vonatkozással utolsó. Ha pedig a másik lehetőséget fogadjuk el, hogy t. i. a fejlődésnek jelenlegi fokozata a középsők közöl való, akkor az által azt mondjuk, hogy a világ fejlődésében a fokozatoknak még csak egy bizonyos részén ment át, tehát még nem valamennyin. De ha a dolog igy áll, akkor a megelőző fokozatok koránsem nyúlhatnak át az örökkévalóságba, tehát nem lehetnek végtelen számúak, mert ha végtelenek volnának, akkor folytatásuk nem lehetne; minthogy a végtelennek épen azért, mert végtelen, folytatása nem lehetséges. A fejlődési fokozatok száma tehát szükségképen véges, tehát megszámlálható, miből világosan következik, hogy a világ fejlődésének kezdete volt. Ezekből láthatjuk hogy a materialismusnak az anyagnak és a világ fejlődésének örökkévalóságáról szóló tana hamis, s igy tarthatatlan. Midőn tehát ennek daczára is ezen jelzőt ,,öcük

u az anyagról és a világ fejlődéséről oly gyakorta használja, vagy nem gondolkodik komolyan annak fogalmáról, vagy pedig ezen szóval csak könnyelműen játszik. Mert