Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 28 — folyékony, de 0° alá lehűlt cseppeket tartalmaz, egy hófelhő lebeg, melyből aztán hópelyhek esnek az elsőre, akkor a hópelyhek a lehűlt vízcseppeket azonnal jéggé változtatják; minden egyes cseppecske a maga részéről hozzá tapad a hópehelyhez s azt súlyosabbá teszi, úgy hogy az mindig nagyobb sebességgel leesik, miközben mindazon cseppeket, melyekkel találkozik, jégtömeggé egyesíti. Nagytömegű 0° alá lehűlt vízcseppek jelenlétéből tehát a legnagyobb jégdarabok képződését is kimagyarázhatjuk, mindazonáltal több körülmény mint pl., hogy leginkább forró nyári napokon jelentkezik, továbbá hogy többnyire zivatar kiséri, mindeddig nincsen megfejtve. A légkör ritkább tüneménye azon eső is, mely tiszta ég mellett képződik. A szelek gyakran a távol levő felhőkből eső cseppeket, vagy a légkör felsőbb régióiban csaknem mindig található jégrészecskéket ragadnak magukkal, mely utóbbiak azonban a súrlódás és a lég melegsége következtében megolvadnak. Hogy a lég felsőbb rétegeiben az említett finom jégképzödmények csakugyan előfordulnak, a napudvarok és a melléknapok kétségen kivül helyezik ; mindkét tüneménynek a fönnebbi föltevés képezi alapját. Hason eredettel birnak a por-, gabona-, kén- és kőesők, nemkülönben a véreső, mely utóbbi a szél közreműködésével apró, piros szinü zuzmó növényeket hoz vagy visz magával távolabb vidékekre. A felhőknek páratartalma nem eső, hanem hópelyhek alakjában hull alá, mihelyt még jobban lehűlnek ; bekövetkezik a felhők kívánt lehűlése, ha a felhők hidegebb légkörbe emelkednek és másrészről, ha a föld fölületének és a vele érintkező légtömegnek hömérséke oly csekély, hogy a fenn képződött vizjegöczök esés közben el nem olvadnak, és ekkor havazik. Aránylag mindig nagyobb hópelyhek estfek, ha a lehűlés nem oly nagy, tehát kisebb hidegben; erős hideg mellett apró jegőczök — jégtűk — képződnek, vagy épen nem is havazik. Utóbbi esetre vonatkozik azon