Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 29 — igen gyakran hallott közmondás: „Nem havazik, mert erős hideg van": e mondást aláírjuk azon helyreigazítással, hogy nem annyira a hideg miatt nem havazik, hanem inkább a délnyugati szél hiányában. A mi hózivataraink a meleg és nedvben gazdag délnyugati szélnek köszönik létrejöttöket, mely hidegebb légkörünkbe érkezve nedvességét hó alakjában adja le. Az éjszaki és é.-keleti szél nekünk sohasem hoz semmiféle lecsapódást, tehát havat sem; de igenis közreműködik azoknak képződésére. Azért, ha a légsúlymérő havazás közben emelkedik, ez annak a jele, hogy a délnyugati szelet éjszakkeleti váltotta föl; a légsúlymérő tehát emelkedésével hideget jósol, míg esésével ellenkezőt, vagyis lágyabb időt vagy épen tovább tartó havazást. Alkalmas tényezők közbejöltével a föld fölületének hőmérséke alacsonyabb mint a légé, ilyenkor a felhők víztartalma aláesve megfagy és a földet jégkéreggel vonja be. Az esőnek e nemét ónos- vagy ólmosesőnek nevezzük. Sokszor a hópelyhek is apró hógolyócskákká tömörülnek, különösen akkor, ha meleg és hideg évszakok váltják föl egymást, vagy. midőn vihar és szélcsönd engednek helyet egymásnak. A dara képződésének hason körülmények közt hason képződési folyamatot tulajdonítanak. A légkör víztüneményei közé tartoznak még a harmat és dér. A föld, mint tudjuk, hamar fölmelegszik, de hamar ki is hül; hőnyelő képessége egyenes arányban van hőkisugárzásával. Naplementekor megszűnik hőnyelése, de tovább tart kisugárzása; több hőt veszt tehát mint nyert, minek következménye, hogy igen lehull. A föld lehűlésében osztozik a lég is, melyből aztán, ha esetleg sok vizpárát tart, az részben mint harmat kiválik és lecsapódik. Erősebb lehűlés mellett a lég páratartalma mint dér rakodik le a földre és a tárgyakra. A dér tehát nem más mint megfagyott harmat. A harmat és dér képződésére legalkalmasabbak olyan éjek, melyeken szélcsönd van; ilyenkor mindjárt napnyugta