Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 24 — A köd és felhő közt nagy különbség nincs. Ha a köd fölszáll a magasba, a felhőket alkotja. Mindkettő nem egyéb, mint a vízpárákból lehűlés következtében összesűrűsödött vízhólyagocskák csoportosulása, mely vizhólyagocskák a légben úszkálnak, mert aprók és könnyebbek a légnél. Képződésük főkelléke a lég lehűlése, mely mindannyiszor megtörténik, valahányszor az a magasba emelkedik; ilyenkor kiterjed, de a kiterjedéshez hő kell s e hőt csak saját tömegéből veheti, tehát lehűl; előmozdítja lehűlését a felső légréteg alacsony hőfoka is. Lehűl még a lég akkor is, ha mint egyenlítői áram mindinkább a sarkok felé halad s haladásában a hóhegyek ormait súrolja, ha a földdel vagy a tenger hidegebb vizével érintkezik. Az egyenlítői áram, ha útjában csekélyebb hőmérsékü légrétegbe jut, fehér felhö-szalagokat képez, a hegyek csúcsait felhőkalappal födi, mig mélyebbre érkezve ködöt alkot. Felhők képződésére leginkább azon évszakok alkalmasak, melyekben sem a dny., sem az ék. szelek nem uralkodnak kizárólag, hanem mindkettő együttesen. Ilyenkor a felhőkből nem származnak lecsapódások, hanem huzamosan az égen maradva alakjuk s változatos csoportosulásuk által gyönyörködtetnek. E felhőkre vonatkozik a közmondás: „Augusztushóban nem minden felhőből lesz eső.*

4 A majd fehér, majd szürke, majd ismét a naptól sajátszerüen szinesített felhőket a hozzá értő ember halomfelhőnek - cumulus - , azokat, melyek a láthatáron mintegy rétegeket képeznek, ugyancsak alakjuk után rétegfelhőknek — — stratus —, míg a magasan lebegő, rendkívül finom szerkezetű, szélein megszaggatott felhőket flirtfelhőknek — cirrus — nevezi. A három elősorolt alak egymással való összefűződéséből a fürthalom — cirrocumulus —, fürtréteg — cirrostratus — és a halomréteg — cumulostratus — ne^ii vegyes felhők veszik eredetüket. A tulajdonképeni eső felhő Nimbus névvel bir. A fürthalom a nép nyelvén bárányfelhő és úgy látszik nem egyéb, mint a széltől át-