Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 9 — elterül, s melylyel érintkezik. Más szavakkal: ugyanazon körülmények, melyek a földfölület kisebb vagy nagyobb mérvű fölmelegedését eszközlik, a légkör fölmelegedésére is hason értelemben befolynak. Nappal, midőn a höelnyelés és hősugárzás megy végbe, a légkör jelentékenyebben melegszik át, mint éjjel, midőn a föld csak kisugározza a naptól nyert hőt. Éjjel tehát a lég hőmérséke is alászáll, ép úgy, mint a földé. Nevezetes befolyást gyakorol mind a hőnyelésre, mind a hősugárzásra a felhőzet. A tiszta éjek mindig hűvösebbek, mint a felhősek. Első esetben a föld kisugárzása nagyobb, tehát erősebb lehűlése is : az utóbbi esetben pedig, ha az ég felhőkkel van bevonva, a föld által kisugárzott hőnek nagy részét a felhők visszaterelik a földre, minek következtében ez utóbbinak és vele kapcsolatban a körlégnek is lehűlése nem oly jelentékeny. A légkör hőváltozásait első sorban a hőmérő mutatja inkább, mint méri. E készülék ingadozásai, vagyis emelkedése és alászállása, szorosan összefüggnek az említett hőváltozásokkal. Alkalmazása a hő azon nevezetes sajátságán alapszik, hogy az a testek térfogatában észrevehető változást idéz elő. A hő nagyobb foka a testeket nagyobb, kisebb foka pedig kisebb térfogatra hozza ugyanazon tömeg maradtával. Legpontosabban hódol e törvénynek a higany, mely ez okból megkülönböztetésül hőmérői anyagnak neveztetik. A hőmérő adatai bizonyítják, hogy a légkör hőmérséke napjában kétszer emelkedik és kétszer alászáll. Az emelkedés legmagasb fokát maximumnak, a leszállás legmélyebb fokát pedig minimumnak nevezi a természettan. Az első körülbelül délután 2 órakor, az utóbbi vagyis a minimum kevéssel napkelte előtt szokott bekövetkezni. A hőmérséknek egy nap folyamában észlelt változásait napi ingadozásoknak nevezzük ; a napi ingadozásoknak megfelelnek a havi, továbbá az évi ingadozások. Ha a nap folyamában kellő időközökben följegyezzük a