Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-06-04 / 23. szám

mái is megérődnek. Ezen a ponton igazolódik a városi .pályázat jogosultsága: művészi reseményekben Iszerény életünk kap benne ízlésnevelő, eszméitető példákat. A. Tóth S. Turista-esküvő Bakonybélben Pünkösd vasárnapján érdekes eseménynek volt színhelye a Bakony erdősége által borított s lankás hegyekkel körülvett kies fekvésű Bakonybél. Ezen a napon tartotta esküvőjét a Magyarországi Kárpát Egyesület pápai Bakony Osztályának titkára, Gombás

1 Antal Kenyeres Emmj turista társával, a bakonybéli apátság templomában. Az eredeti elgondolással tartott esküvőt, a május 27-én délelőtt Pápán Hí ártott* polgári esküvő vezette be, melyen a pápai Bakony Osztálynak négy turista tagja: Gombás Antal és Kenyeres Emmi, valamint Vághó Gyula és Hertelendy Margit fogadott, egymásnak örök hűséget. A ritkaság számba menő turista eseményre a főváros turista köreiben is felfigyeltek és az ünnepségre dr. Hefty Andor alelnököt küldték ki azzal a megbízással, hogy az ifjú turista pároknak az Egyesület ezüst emlék:vereté! adja át megemlékezésül. A megtartott polgári esküvők után, a tervezett egyházi esküvőt közbejött akadályok miatt, sajnos, a Vághó—Hertelendy pár nem tarthatta meg, míg a Gombás—Kenyeres pár gyönyörű szép verőfényes időben, az erdők madárdalától kísérve vonult be délelőtt 11 órakor az apátsági templomba a pompásan feldíszített, virágokkal borított oltár elé. Az esketési szertartást Kerényi Olaf bencés tanár végezte, szívhez • szóló szép beszédet in-, tézve a fiatal párhoz, melyben az egymás- és a természet iránti szeretetre hívta fel őket. A turista 'öltözetben számos turista 'társ és sok-sok pápai jó barát jelenlétében tartott esküvő nagy eseménye volt Bakonybélnek. Az esküvő után a fiatal pár, a turista társak i által feltartott botok között vonult ki a templomból. Bakonybél jól ismert pensiójában, Szalaynál, 25 terítékes ebéden látta vendégül az ifjú pár a meghívottakat. Az ebéd alatt dr. Hefty Alad ár a MKE részéről, míg dr. Tóth István elnök a Bakony Osztály részéről üdvözölte az ifjú párt, kiknek tanúi voltak Karczagi János és dr. Gombás Géza. V. L. Elvhu és tisztánlátó ifjakra van szükség ! Az utóbbi évek politikája szinte nyomasztóan hatott a magyar közvéleményre. A nemzetre nehezedő, bizonytalan irányú bel- és külpolitika szükségképpen elhomályosította a magyarság széles rétegeitisztánlátását és csak a sötétben tapogatódzó kisgyermekhez tette ha-sonlóvá őket. A nagy átalakulás és rendszerváltozás tehát először is ezt a (bizonytalanságot igyekezett feloldani, hogy ezen keresztül a magyarság szebb és jobb jövőjét, mint második nagy princípiumot biztosítsa. A jövő pedig az ifjúságé. Éppen ezért az új magyar élet biztosítása végett az ifjúságra a fokozottabb munka és felelősség hárul! Nagyobb munkaterület és a nagyobb feladatok azok, melyek lehetővé kell, hogy tegyék az ifjúság érvéKézimunka és varrófonalak SZÖNYEGHY-nél nyesülését. Mert igenis ez a ma ifjúsága megérzi hazájának földrengését, megérzi, hogy a legkeményebb munkát is szó nélkül, zúgolódás nélkül megtegye. Gondoljunk csak a poros békeévek sz,ép napjaira, az akkori ifjúságra, akiket alig lehet összehasonlítani az áldozatvállaló, a lemondani-tudó és .a megpróbáltatásoknak kitett mai ifjúságunkkal. De le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy a mai ifjúság nem blazirt, nincs'megmérgezve a nemzetköziségnek, a megalkúvásnak és hazátlanságnak iszonyú boszorkánykonyha-keverékével. Csak egyet tud ez az ifjúság: harcolni azért a jövőért, amelyért már apáink is küzdöttek a múlt háborúban és amelyért most is kiáltanak kinn a vérfürdők közepette, vagy a belső front munkaarcvonalán. Az iránykaoszban, melyben bizony alig lehetett egy-egy fénylő és bíztató pontot,látni, az az eszmekaosz, mely eddig nyakunkon ült, mint egy óriás polip, bizony határozottan a megtévesztés útjára akarta vinni "ífjainkat. De ez nem történt meg. Elvhüséges és politikai szemszögből is .tisztán látó ifjakra van szükségünk! Elmúlt már az a vénasszonyos, konzervatív irányzat, mely azt 'vallotta — és még ma is az ifjúságunkba akarja diktálni —- hogy:,az ifjú ne ipolitizáljon és hordja imagát félre, ha a társaságban politikáról, —larról az átkos politikáról — esik szó. Erélyes.. cáfolata ennek Prohászka állásfoglalása is, mely:így szól: »Az ifjúság ne politizáljon, természetesen, hogy ne 'politizáljon, hanem elsősorban tanuljon. De'értsük meg azt az ifjúságot, «amelyet a szenvedély, a szenvedés, az elkeseredés belesodort ebbe a politizálásba.« Ezzel nem azt akarjuk hangoztatni, hogy most aztán Hajrá! neki a politika végtelenségének, az esztelen napi politika-hajszolásnak, de .igenis akarjuk, sőt lehet követelni, hogy e tekintetben is — mint másinagy pl. hitbeli életet illetően — állásfoglalásra, meggyőződésre és állhatatosságra, szilárd és következetes politikai magatartásra képessé tenni, s ösztönözzük,őket az egyetemes magyar cél és középeurópai hivatástudat elmélyítésével a napi politikától magasabb horizontra emelkedni. Erőtől és munkakedvtől, elhatározásoktól és tervektől duzzadó fiatalság él ma itt a Duna medencéjében, akik törhetetlen hittel, raraszkodássál, akár szenvedéssel tetteiket oda irányítják, hogy minden cselekedetük a haza legegye temeisebb érdekeit <ps célkitűzéseit szolNüi divatgallér újdonságok _ SZÖNYE

6HY-®él gálja. Tudatában vannak, hogy sorsuk és jövőjük a ma dúló irtózatos kataklizma közepette formálódik és alakul, de tudják azt is, hogy ha a bolsevizmus betenné lábát az ősöktől megszentelt magyar földre, legelső programmja lenne a magyar ifjúság hálójába kerítése, mert az ellentábor is tudja, hogy az ifjúságot lehet formálni, saját céljainak megfelelően alakítani, de csak akkor, ha szellemileg iskolázatlan. Ezért van szüksége az ifjúságnak politikai iskolázottságra is. »Hazám reményei, romlatlan ifjak! Nem reszket-e bennetek a szív, nem emelkedik-e a lelketek a mindennapiság fölé, nem hangzik-e bennetek visteni szózat, hogy ti; •vagytok hivatva egy sarjadék népet megmenteni és egy fejletlen törzsökös nemzetet eszményi magasságra emelni? Egy szebb jövőnek uraivá lenni vagytbk hivatva, ha mertek nagyok lenni.« Ezeket mondotta az a Széchenyi, aki szívén viselte az ifjúság sorsát. (MMP) aörús diktátor rf2e(fémj 3i'ta : SztaLö f l c/LLtsjjjiAtv- JltLkajlo ale.' 1. Fejezet. Amelyből megtudhatjuk, ki nevezte el a tifliszi csizmadiamester fiát Sztalinnak, miért csapták ki a papi szemináriumból, milyen pénzforrásai voltak az orosz kommunista pártnak. Ki' hajlandó a párt érdekében aljas dolgokat is elkövetni? Ezt a kérdést Lenin tette fel 1907-ben a bolseviki párt egy titkos pétervári kongresszusán, amikor sikerült a cári rendőrség éberségét kijátszva az emigrációból néhány napra hazalopódzni. _ Szögletesarcú, lógó, feketebajuszú ember lépett elő. Szúrós szemében mindenre képes indulat látszott, s szöges kozákcsizmája alatt megnyikkant a föld. — Bármire hajlandó vagyok — mondotta megfontoltan. Lenin mosolygott. — Nagy dolgokról van szó. Eddig <nem ismertelek. Tettél már valamit, amivel bizalmat kelthetsz magad iránt? A kérdezettnek dúrva röhögés buggyant* ki a száján.' — Igen. Kérdezősködj az elvtársak kjözött Kobáról. Én vagyok. Tizennyolc éves koromban kicsaptak a tifliszi papi szemináriumból kommunista iratok terjesztése miatt, A társaim, akik velem együtt olvasták a te könyveidet, azt hitték, hogy ép bőrrel menekülnek. De én elárultam őket. Tizennyolc kispapot szereztem ezzel a pártnak. Lenin összeráncolta szemöldökét. — Az árulás valóban a legaljasabb dolog. De lehet, hogy neked volt igazad és ha erre is képes voltál, lehet, hogy te leszel az a mindenre elszánt acélember, akire a pártnak szüksége van. Leninnek igaza volt. Sztálin — ami magyarul acélembert jelent — ma még milliók élete és százmilliók ^szenvedése árán a Szovjet korlátlan diktátora. Hatalma nagyobb, mint a legfélelmetesebb cároké volt. A georgiai Gori városából indult el 1879-ben Dsugasvili József élete. Apja, a csizmadiamester, rövidesen Georgia fővárosába, Tifliszbe költözött. Fiát az lottajni népisko- j lába iratta be. A gyerek azonban tanulás helyett jobban :kedvelte a • csavargást. Verekedős, erőszakos | természete hamarosan közismert lett és az utcagyerekek között a Zozo becenevet kapta. A georgiai nép földrajzilag Európa és Ázsia határán áll, de lélekben <és kultúrában csaknem egészen ázsiai. Harcos és brutális fajta, sok lelki tunyasággal és nagyfokú úrhatnámsággal. Életének jórészét az utcán tölti. Van ia Jifliszi utcának egy különleges típusa: a kintó. A kintó afféle csirkefogót jelent, aki zsebmetsző és kocsmaénekes, pletykahordó és írás tudó az analfabéták nagy száma között. ; Alvóhelye az utca, étele az, amit apró úton állásokkal szerez, vagy hírhordásaiért és humoros előadásaiért a kocsmákban mulatozó társaságoktól kap. Kintónak lenni minden tifliszi utcagyerek legfőbb álma és törekvése. Mert a kintók, mint igazi exkluzív társaság, zárt kasztot alkotnak és nehezen vesznek be új embert maguk közé. Dsugasvili Zozónak sikerült. Amikor 14 éves korára felcseperedett, néhány komolyabb verekedés után — amelyben a csizmaszárból előrántott georgiai kés is szerepet kapott — betörte magát a kintók kasztjába. Ez volt a vörös diktátor pályájának első állomása. Az öreg csizmadia sehogysem tudott megbékülni fia életével. Urat akart belőle nevelni mindenáron. A boltját felkereső előkelőségek körében addig talpalt, míg sikerült fiát a tifliszi papi szemináriumba felvétetni. A fiú nem szívesen ment és sohasem végezte el ezt az iskolát. Tanulmányaiban lassan haladt, s hamarosan összeköttetésbe került a kommunistákkal. Propagandairatokat olvasott és terjesztett. Három évig folytatta ezt az életet, míg a vezetőség rájött és kicsapta a szemináriumból. Ö pedig elárulta és magával rántotta barátait. A szemináriumból való kicsapás után kezdődött Sztálin forradalmi munkája. Hamis neveken bújkálva, többször elítélve és megszökve, a legváltozatosabb cselekmények tarkítják életét. Az első lépéseket a tifliszi kommunistapártban tette meg. Ott kapta a Koba nevet és csak később Lenin kijelentése alapján kezdték Sztalinnak hívni. Már 1901-ben kiadták ellene Tifliszben az elfogató parancsot, de sikerült elmenekülnie. Batumba ment, ahol befurakodott az olajfinomító munkásai közé és folytatta tevékenységét, 1902-ben egy utcai tüntetésnél elfogták és Szibériába deportálták. Egy év múlva megszökött. (Folyt, köv.) Tavaszi Rudolf uri_szabó| w szabómű helyét Főtér 8. sz. alá helyezte át.