Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-06-04 / 23. szám

41. évfolyam 23. szám. Pápa, 1944. június 4., vasárnap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14*40 pengő, negyedévre 3-60 pengő. KERE5ZTENY POLITIKAI HETIL8P Felelős szerkesztő: KERÉNYI OLAF Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Harcunk a bolsevizmus ellen A magyar sors súlyos óráiban intézeti rádióbeszédet Magyarország miniszterelnöke az amerikai magyarsághoz. Ez a beszéd a tőlünk teljesen elzárt, idegen világrészbe szakadt magyarságnak magyarázatát adja egyrészt annak, hogy Magyarország miért volt kénytelen fegyvert ragadni e világkataklizmában és magyarázatát adja azoknak a belső kormányintézkedéseknek, amelyekkel kapcsolatban az ellenséges sajtó és propaganda nem a valóságnak megfelelő híreket terjeszt. Az anyaországbeli magyarság hisz abban, hogy Amerikába szakadt véreink lelkileg nem szakadtak el tőlünk és a bekövetkezett események és a velük együttjáró vakító propaganda nem tud lelki hasadást létrehozni közöttük és az óhazában élő magyarok között. Sztójay Döme miniszterelnök a napi politikán magasan felülemelkedve cselekedett akkor, amikor ezer belső gondunk és bajunk közepette figyelmet szentelt annak is, hogy az ország határain túl élnek még magyarok és azok betonfalakkal és acélpárícélosokkal vannak elzárva tőlünk, kitéve az ellenséges propaganda minden mételyének, — de róluk, lelkűkről és a velük való összetartozásról még e sorsdöntő időkben sem mondunk le. Ezért fontos, hogy az amerikai magyar tudatában legyen annak, hogy nemzete ma élet-halál küzdelmet vív, s ha nem volna oly világosan tiszta előttünk a bolsevizmus ölelésének halálos tünete, még az ösztönszerű érzés is arra indítana bennünket, hogy ettől á dermesztően halálos veszedelemtől megvédjük magunkat, civilizációnkat és eszméinket. Az amerikai magyarságnak tudnia kell, 'hogy a harc, amelyet harcolunk, határainkért, a magyar élet megvédéséért folyik, fegyvertársi közösségben azzal a III. Német Birodalommal, amelyik Európát már nem egy alkalommal védelmezte megia magyarsággal karöltve hasonló veszedelmektől. Az amerikai magyarságnak tudnia kell, hogy ia magyar katona' miért vonult fel a Kárpátok bérceire .és miért 'szállt szembe a.< vörös hadsereggel, amelyik nemcsak a magyar földet, az apák és ősök, messze elődök birtokállományát akarja hatalmába keríteni, hogy az utódok 'rabszolgaszíjra

s fűzve egy falanszter robotos páriái legyenek, hanem ki akarja irtani a belénk gyökeresedett keresztény szellemet,' azt a 'kultúrát, amely lelkünkből sarjadzik és egyet jelent a mi lényünkkel. Tudnia kell az amerikai magyarságnak, hogy ezt'az életet a DunaHsza közén élő magyarság rnem> tudja vállalni. Inkább dicsőségesen százszor meghalni, mint élni ebben a pokolban. Kun Béla négy és félhónapos rémuralma örök leckét adott nekünk a »bolsevizmus*áldásaibók. Ebből mi nem kérünk, el nem fogadjuk és míg lendülni tud kezünkben a fegyver, harcolni fogunk ellene. A miniszterelnök ezt 'a harcot »késhegyigmenőnek« nevezte és meg fogja látni a világ, hogy mire képes egy közösééiért harcoló kis nemzet is, ha életének megvédéséről van szó. Ebben rejlik a mi győzelembe vetett hitünk 'és ez a hit hozza meg számunkra <a lelkek felszabadulását, amely Számunkra a győzelmet jelenti. És most annak is magyarázatát kell adni amerikai testvéreinknek, hogy miért volt szükség a zsidókérdés-ilyetén megoldására. El kellett'távolítanunk a bolsevizmus szálláscsinálóit, a 'zsidóságot az egész -magyar közéletből, a nemzetgazdaságból és a fölclbirtoklásból. Keserű és komoly tapasztalatok eredménye az, hogy a magyarság ehhez a megoldáshoz volt kénytelen folyamodni. Amikor kiszorítottuk a zsidóságot ezekről a közéleti területekről, ahova a liberalizmus eszíendeiben, minden eszközt felhasználva, céltudatosan beszüremlettek, helyet csináltunk a magyar földön, a magyar.bányákban, a magyar üzemekben, s .az egész magyar közéletben fiaink 'számára, akik most már'boldogulhatnak azokon .a területeken is, ahová eleddig nem férkőzhettek be. Mi visszavárjuk idegenbe szakadt fiainkat, ezt tudnia kell az amerikai magyarságnak is és mi hiszünk abban, hogy lélekhasadás nélkül fogjuk viszontlátni őket, bennük olyan testvéreinket, akiket nem fertőztek! meg- a »viláemegváltó eszmék«, a propaganda .ellenséges befolyása, hanem szívük mélyén velünk együtt éreznek. (tne) R tanulók szünidei foglalkoztatása Amit eddig a »Küldjem-e fiamat napszámba vagy gyárba ?« címen e lap hasábjain írtam, annak lényege ez volt: mivel a gimnázista tanuló értelmiségi pályára készül, ihibás az a gyakorlat, ha a 6—8 hónapon át a fiú inkább testi, mint szellemi munkát végez. Bármilyen lesz is majd az új Európának és benne a megújhodott Magyarországnak társadalmi élete, képzett és kiművelt fejekre ezután is szükség lesz. Mérnökök, vegyészek, orvosok, tanítók, tanárok, papok, jogászok stb. rjélkül nem lehetünk. A gimnázium arra a főiskolára készít elő, amelyik ezeket az okleveleket osztogatja. Ne higgyék a t. szülők, hogy ami tudást a tanuló a rendes körülmények között 10 hónap alatt sajátított el, azt 5 hónap alatt IÍS meg lehet szerezni. Az elmúlt tanév lehetett kemény a diák részére, az egy napi adag'is nagyobb volt, de az eredmény mégis csak tökéletlen volt. A minap egyik tanítványunktól kérdezem: No, mivel töltöd napjaidat? Fürdöm és napozom — hangzott a válasz. — Ejnye-bejnye, mondom neki, hát aztán tanulás, olvasás? — Kérem, annyit dolgoztunk az öt hónap alatt, "hogy most sokat kell pihennünk., Hihetetlenül hangzik, de így folyt le a társalgás. Hogy mennyire tévedt ez a jó fiú, ezt majd csak akkor látja át, ha majd az elkövetkező évek szellemi versenyében lemarad, mert nem tud lépést tartani azokkal a követelményekkel, amelyek függetlenek az időktől. Mit ;tegyünk tehát? Néhány jó tanács: 1. A tanuló jelen feladata — télen-nyáron, iskolai évben és szünidőben egyaránt ii— a tanulás. Ez uralkodjék főelvként mindenben, ami reá vonatkozik. 2. Legyen a tanulónak a nagy szünidőben is valamiféle napirendje és ebben legalább napi 2 órát szenteljen a szellemi foglalkozásnak. 3. Ez a szellemi foglalkozás 4féle lehet: a) a végzett iskolai anyag ismétlése, elmélyítése abból a célból, hogy az új tanévben biztos 'alapokra építhessen az iskola; b) modern nyelvek (német!) tanulása az iskolai követelményeken felüli mértékben; és HAZÁÉRT VÉSZ FERENC honvéd 36 éves korában 1944. március hó 20-án a keleíi fronton hősi halált halt. * * * Hőseinknek drága vére új, boldogabb jövőnknek termékenyítő harmata. írók olvasása, hiszen a rövidített tanévben oly kevesett olvashattak Gárdonyitól, Eötvöstől, Keménytől, Herczegtől, Jókaitól, Mikszáthtól, Sienkievicztől, Goethétől-, Manzonitól, Schillertől, Bourget-től stb. stb.-tői, hogy kapásból íme csak néhány nevet említsek; cl) szakirányú tanulmányok folytatása. Már a középiskolában megindult a bizonyos irányú érdeklődés. Az ilyen tanuló merüljön el pl. a vegytanban, a fizikában, a földrajzban vagy a történelemben. Tudósokra szüksége lesz az új Magyarországnak is. Ám középiskolai taulmányai alatt is hasznát fogja látni annak, ha bizonyos kérdésekben szakemberré képezi ki magát. Ne féljen a tanuló vagy szülője tanácsot vagy könyvet kérni az isc) magyar- és külföldi remek- kólától! Biró Lucián. Pápa, mint féjképtéma Egy. hét óta szemmel látható érdeklődéssel csoportosulnak a járókelők Kis Tivadar kirakata előtt, hogy szemügyre vegyék középiskolásaink pápai tájképpályázatának java termését. Kikeresik a díjazás sorrendjét, hogy aztán többnyire különvéleményeiknek is kifejezést adjanak. Ez természetes is. A munkák közt nincs olyan feltűnő minőségbeli különbség, hogy egyhangú rangsorolásról lehetne szó. Ebből az egyenletesen jó színvonalon álló mezőnyből az egyéni ízlés és ítélet jóformán bármelyiknél megtalálhatja azt, amit legjobbnak ítél. — Büszkék lehetünk, hogy egy ilyen igényes feladatnál ennyi jóképességű fiatal állt sorompóba és tudott figyelemre méltót nyújtani. Más lapra tartozik, amikor a nézőket arról halljuk vitatkozni, hogy érdemes témát választott-e a festő és hogy mennyi természethűséggel, illetve költői szabadsággal jelenítette azt meg. Várostájképnél kétféle téma típusát vehetjük észre a pályamunkákon is. Vannak ú. n. reprezentatív témák, amikben mindenki meglátja a festőiesséo£í«d^iiWáűl£r váÁRA 30 FILLÉR rosunkra. Temlomaink közismert tornyai minden tárgyválasztást ilyenné avatnak. Ezzel szemben az intim festőiséget öreg zugokban, tükröződő vízfelületekben inkább csak a festő szeme <veszi észre. Ilyen témákj persze nélkülözik a közismert helyi jegyeket, de művészi értéküket ez nem befolyásolja, bár a jelen döntés inkább a reprezentatív témáknak kedvezett. Képzett művész ecsetjén persze a legbanálisabb, leghétköznapibb téma is művészi magasságba lendülhet, itt azonban diákmunkákkal állunk szemben és nem Utrillo városképeivel. Ami a természethű, illetve szabadabb feldolgozást illeti, az előbbi a költészet epikus — elbeszélő, az utóbbi a lírikus — érzésközlő formáival rokon. Egyiket se lehet a másik fölébe helyezni. Mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága. A modern művészetben Páris képviseli a lírikus, Róma az epikus beállítottságot. íme, ahogy vízcseppben az egész tenger, városunk diákpályázatában a ma művészetének rrfagas problé-