Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-19 / 12. szám

41. évfolyam, 12. szAm. PáN. 1844 március »., vasán* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14 40P, negyedévre 3-60 P. KERESZTÉNY POUTISUÍ dHILftP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Kossuth fanatikus hite, lángoló hazaszeretete örökre érték marad 1894. március 20-áti, az egyházpolitikai nagy viták előestéjén, — írja Apponyi Albert gróf, — halt meg Turinban KossuiJt Lajos. Bár nem volt akkor politikai tényező, egy olyan darab história fűződött nevéhez és a magyar nép lelkében oly mély gyökerekkel bírt egyénisége, hogy az aggastyánnak a természet rendje szerint várható halála, amikor bekövetkezett, mélyreható megrendülést idézett elő az egész nemzetben. Történelmi nagysága előtt a kegyetet érzelmében lehullottak a pártok válaszfalai, az egész nemzet öt halottjának tekintette és hozzá méltó végtisztességben akarta részesíteni. \ Kossuth Lajos II. Rákóczi Ferenc mellett a magyar történelem l-egnépszerűbb alakja. Legfőbb érdeme több más mellett az, hogy a magyar szabadság és függetlenség ügyét ő tette nemzetközi üggyé. De még ennél is értékesebb országunk népére \hau<«í a iobőaiÜQtUi lángra a, szabadság-szeretet, tüzét, amely Rákóczi kora óta csak a hamu alatt pislákolt. Rendkívül nagy érdeme, hogy gyújtó szavával, roppant szervező erejével szinte a földből varázsolta elő közel 150 éves szünetelés után az első magyar nemzeti hadsereget, a honvédséget. Az ő érdeme, hogy a nemzet tömege, a felszabadított jobbágyság és zsellérség tudatos híve és védője lett a szabadságnak és az ország függetlenségének. »Két eszme volt, — írja Turinból 1883. július 18-án, — mely vezér csillagként világított előttem a becsületes igyekezet ösvényén. Egyik a független magyar államiság; másik a jogegyenlőség a magyar haza minden polgára számára.« Ez a két csillag világította be egész pályafutását s tette az ö fanatikus hitét, lángoló hazaszeretetét és emberfeletti munkáját örökre nemzeti értékké. Kossuth, a lángoló hazafi és Széchenyi, a legnagyobb magyar között a köztudat szerint éles ellentét, volt. Valóban a két nagy magyar sokszor állt ellenfélként, sőt ellenségként is egymással szemben. A fökülönbség azonban nem az volt közöttük, hogy Széchenyi előbb gazdaggá akarta tenni a magyart és azután szabaddá, hanem ennél sokkal lényegesebb. Széchenyi lassú, szerves fejlődést akart. Tudta, mit lehet a jelen körülmények között kieszközölni a nemzet kára és veszedelme nélkül. Széchenyi nem egyszerűen reformokai akart, hanem nevelni is akarta arra a nemzetet. Kossuth pillantása nem hatott ilyen mélyre. Ö csak azt látta, hogy szükség van reformokra és azokat minél előbb meg kell valósítani. Szenvedélyesebb természetével nem fért össze a lassú fontolgatás, mérlegelés. Széchenyi reformtörekvéseiben számolt a lehetőségekkel és ezek alapján, nem pedig a szükségesség alapján szorgalmazta a reformokat. Kossuth viszont azonnal megvalósítandónak hirdetett minden reformot, amit stiikségesnek tátott, mert határtalan derűs látásával mindent lehetségesnek tartott. Kossuth a reformokat szívével vizsgálta, Széchenyi eszével és szívével. Azonban bármilyen nagy ellentét volt is a két nagy államférfiú között, mégis szervesen egymáshoz tartoznak, egymást kiegészítik. Kossuth lendülete, szenvedélyes munkássága nélkül Széchenyinek egy maradi, tunya és jogaihoz görcsösen ragaszkodó rendi osztállyal kellett volna megküzdenie. Ezt a maradiságot Kossuth törte meg nagyszerű vezércikkeivel, pompás szónoklataival. Kossuth nélkül Széchenyi eszméit elgáncsolták volna a konzervatív elemek. Széchenyi nélkül viszont Kossuth működése légvár építése lett volna, mert hiányzott a biztos alap. A reformokat Széchenyi tette elfogadhatókká, kikeriilhetetlenekké, vagyis a reformok gondolatával megbarátkoztatta a rendi világot, de Kossuth hatalmas munkája nélkül csak hosszú idő múlva fejlődött volna ki ebből a barátságból a reformok akarása. * * * Kossuth halálának 50. évfordulóján ilyen gondolatokkal ünnepeljük a nagy magyar államférfiút. Általa és reformjai által váltunk nemzetté. Alakja, egyénisége, küldetése örök időkre fölénk emelkedett. Nemcsak saját korának szólt, hanem a mindenkori utódoknak is. Lángoló hitével, hazaszeretetével és szavaival tanít bennünket: »Higyjünk barátaink! Várjuk el, mit hoz a jövendő, várjuk el azzal a töretlen elhatározással, hogy mind jó, mind balsorsban rendülellenül megálljuk helyünket, mely számunkra kijelöltetett... Mi nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lennU. (—) Fontos városi közgyűlés Pápa város képviselőtestülete kedden délután élénk érdeklődés mellett rendkívüli közgyűlést tartott a városháza tanácstermében. Hamuth János polgármester a Magyar Hiszekegy elmondása után megnyitotta a közgyűlést. Az elnöki bejelentések előtt Kossuth Lajos halálának 50 éves évfordulója alkalmával kegyelettel emlékezett meg a nagy magyarról. Kegyelete jeléül egy perces néma felállással áldozott a közgyűlés Kossuth emlékének. Ezután elnöki bejelentések következtek, majd a közgyűlés legfontosabb és legkényesebb pontját tárgyalták: Antalházapuszta honvédelmi célokra való kisajátítását. Ezt a pontot már előzőleg hosszabb tárgyalás vezette be. A város arra törekedett, hogy ne kisajátítással, hanem egyezség útján történjék a birtok átadása. Végleges megállapodásra most jutottak. A mult héten ugyanis 12 tagú bizottság érkezett városunkba, amellyel megállapodtak abban, hogy a 254 katasztrális holdat kitevő ingatlant a kincstár 5.25 P-ért veszi át, amiből Hanvédeinh üzenne);... Szeretettel üzenem feleségemnek é* gyermekeimnek, hogy egészséges vagyok és több levelet várok. Birkás István honvéd. Tábori posta: Z. 260. a város által vállalt terhekre holdanként 20 fillér lejön, tehát marad 5.05 P. Kap tehát a város az Antalháza-puszta birtokért 1,884.130 P-t, amit a kincstárnak 30 napon belül ki kell fizetni. A közgyűlésen felolvasták az egyezség szövegét. Többen hozzászóltak a tárgyhoz és örömüknek adtak kifejezést, hogy ezt az nagy horderejű problémát sikerült egyezség útján megvalósítani. Szóba került, hogy most mit fognak azzal a sok pénzzel csinálni. Itt azután a polgármester úr szociális gondolkozásának adott kifejezést. Vagy hasonló terjedelmű birtokot vesznek, vagy a kislakások építésébe fekteti a város. A polgármesternek az a célja, hogy a szegénysorsú családok megfelelő lakásokat kapjanak. Másik fontos tárgypont volt a Pápa és Vidéke Ipartestület részére biztosított kisipari hitel felemelése. Az eddig kapott 250® P hitelt 10.000 pengőre emelték fel. Egyhangúlag fogadták el ezt a fontos javaslatot, annál is inkább, mivel az Iparügyi minisztérium négyszeresét adja annak az öszszegnek, amit a városi közgyűlés megszavazott. A Honvédelmi Minisztérium elrendelte az oltóvíz-tárolók építését. A közgyűlés egyhangúlag fogadta el az erre vonatkozó polgármesteri javaslatot. Eszerint a Bástyán egy 3 méter mély, 20x20 m (500 m

3 víz befogadására alkalmas) tárolót épít a város 70.000 pengőért. A népmozgalmi hivatalnál egy díjnoki állást szerveztek. Iskolaszéki tagot és a kertvárosi elemi iskola gondnokságába tagot választottak. A Pápa—Bánhidai helyiérdekű vasút Rt. igazgatóságába a közgyűlés Hamuth János polgármestert delegálta. Átszervezték a polgármester javaslatára a városi főkertészi állást XI. fiz. osztályú állássá és azt nyugdíjjogosultsághoz kötötték. Eddig ez az állás szerződéses volt. A végig tartalmas és érdekes közgyűlés a polgármester záró szavaival ért véget. Mátis 'József. Március 15-e az Uri Kaszinóban — Győry Elemér ref pUspök nagyhatású beszédet mondott Kedden este szokatlanul nagy számban jöttek össze az Űri Kaszinó tagjai, hogy hagyományos emlékvacsora keretében ünnepeljék meg Március Idusát. Az ünnepi beszédet Győry Elemér ref. püspök mondotta. Az emelkedett hangú, mély gondolatokban gazdag beszédet gyakran szakította meg a hallgatóság tapsa, őszinte elismerése. Csak a jelennek élni, — ke2dte beszédét a püspök, — nem lehet, mert jelenünk a múlton épül fel s a jelenből kell felelősségtudattal felépítenünk jövőnket. A múltnak, a hagyományoknak tisztelete szükséges, eszmények kellenek, amelyek egységessé kovácsolják a magyart. Szent István, az országalapító király felismerte a kereszténység örök értékét és ezekkel az örök eszményekkel alapozta meg a nemzet jövőjét. IV. Béla a tatárdúlás után nemcsak a múlt romjait látta, hanem látta a romokon felépülő újat is. Erdély fejedelmei bátran hirdették, hogy csak akkor lesz a hazának jövője, ha magyar a magyarral szabadságban és egyenjogúságban él e hazában. Március Idusa, - folytatta emelkedett hangon az ünnepi szónok, - nem a jelszavak ünnepe, hanem annak a felismerésnek ünnepe, hogy a Dunamedencében van sajátos magyar sors. Hiába szavaljuk: Talpra magyar! ha talpra állni nem akarunk. Akkor nincs jogunk ünnepelni. Becsületes munkára és nem jelszavakra van szükségünk. A magyarságnak két nagy ellensége van: a kishitűség és az önteltség. A legnagyobb magyar® mondotta: »A magyar vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát«. Mi menthet meg bennünket e két ellenségtől, — tette fel a kérdést a püspök. Csak a pozitív hit, az isteni gondviselésbe vetett hit. Nem lehetünk a kishitűség áldozatai, ha erősen, fanatikusan hisszük, hogy Istennek a magyarsággal célja van. ö adta nekünk e szép hazát, de kötelességünkké tette annak kiépítését. E nélkül a hit nélkül nincsen magyar jövő. Március Idusát ünnepelve, — fejezte be beszédét Győry Elemér, — merítsünk erőt a múltból s érezzük át, hogy a jövőért felelősek vagyunk. A püspököt beszéde végén lelkesen, hosszasan ünnepelték. (—) ARA 30 hll£R