Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-19 / 12. szám

Mítosz vagy igazság ? Kiröppent valakinek ajkáról, kicsúszott a tolla alól ez a csodálatos kifejezés: a »jog mitosza«. De hát mi is az a mitosz? Rege, mese. Valahonnét a távolból, a mélyből, az ismeretlenből szól hozzánk a rege, ahova nem tud bevilágítani az ész, a tudás. A jog regéje! A jog nem valóság. Ti, akik eddig hittetek a jogban, és igazságban, tudjátok meg, hogy a mitoszrajongók ezt mondják: igazság és jog csak mitosz, rege. Észnek és fejnek, fénynek és világosságnak nincs vele dolga: a jog nem valóság, nem élet; se most, se máskor! »Ti, akik sírtok és fáradoztok, akik szenvedtek és nyomorogtok, ti mindnyájan, akik eddig felemeltétek a szemeteket az égre, az aranycsillagokkat behintett azúrkékre, és azt hittétek, hogy ennek a nyomorúságos életnek komédiája, igazságtalanságai, tapogatódzása, vad törtetése után eljön még egy végtelenül szép és örökké igaz élet valósága, a boldogság és tökéletesség hazája, a végső nyugalomnak és életteljességnek hona ...« ti vegyétek tudomásul, hogy mindez csak rege, mitosz... 1' szón most meglepődni nem szabad: ez most a divat. Csak az igazságnak és,,a szabadságnak van most nagyböjtje, a legének' áll a farsang. Ahogyan mostanában minden csuklóra karóra, illik, minden zsebbe egy-két töltőtoll, minden homlokra egy tincs, mert ez a divat, egészen így áll most a regével: a mitosz most a divat. Hogy mi lesz az új világban az emoer sorsa, nem tudom. Azt se tudom megmondani, hogyan váltjuk meg ezt a szegény vergődő embert. Kettőt azonban tudok: ez a megváltás Krisztus nélkül meg nem történhetik. Továbbá: az emberiség anynyira torkig van már a regékkel, hogy utálja még a szót is. Az emberi lelket nem mitosz kínozza, nem rege érdekli, hanem ez: Mi az igazság? Csak ez tudja megnyugtatni az embert, mert ösztönösen tudja, érzi, hogy egyedül az igazságnak van köze az emberi boldogsághoz és a szabadsághoz... De hát végre is mi az a rege? Mi az a' mitosz? . Pompás jelenet jut eszembe. Egyik hittudósunknak, - egyébként rendkívül nyugodt, rideg észember, fájt, hogy az egyik író az eredeti bün tanát és tényét egyszerűen mítosznak minősítette. Hatalmas lexikonból olvasta az író kopasz fejére a lexikon megállapítását a mítoszról. Körülbelül így szól a meghatározás: »Rege. Mitosz. Valami, amiről beszélünk, mintha létezne, de igazában léte nincs. Valami, amiről azt állítják, hogy van, de senki sem tudja, igaz-e ?« Erre aztán az író úr felkapta fejét, — könnyedén, mert hiszen üres volt, - nekifeszítette a mellét, bordáit megdöngette és öblös hangon belekiáltotta a disputába: hogy ő bizony ennek ellenére jó keresztény, mert a XX. század egészen más értelmet adott a regének, a mítosznak. A rege — szerinte nincs ellentétben a valósággal, sőt a valóságnak lényege, — ezért még a vallással is lehet azonosítani... Micsoda köd! Nem a Tapolca két partján, hanem ilyen koponyában. A görögök regének nevezték a meseszerűt, a tévedést, az álmot, a fantázia játékát, mindazt, ami ezekhez hasonlóan csalogatja, csiklandozza az igazságtól irtózó embert. A mitosz megszállottjai is azért választották a »rege« szót, mert ez fejezi ki legjobban belső, suttyomban meghúzódó, de lassan, észrevétlenül piacra teregetett, silány portékájukat. Szerintük ugyanis az ember soha meg nem ismerheti az igazságot, — soha meg nem tudja, mi a valóság. Egy ilyen regebolondot el kellene hozni Pápára, országosvásárra. Vörösbe kellene öltöztetni és út közepére kellene állítani, amikor a magyar róna díszes példányát végigvezetik... Majd megtudná, mi a valóság? Elérne az ember a valóságot!? A mitosz-rege okoskodása szerint se ész, se igazság nincs, — az ember csupa ösztön és vágy, csupa lázas tett és élet. Eszméi, ideáljai, amelyeket az ember dicsőít, amikről énekel és dalol, amelyekért az ember harcol és küzd, él és hal, — ezek nem valóságok, csak ábrándok, álmok, mesék, regék, mitoszok... Csak arra valók, hogy az ember vérét felforralják, az ember minden erejét felszítsák, egyetlen célra sűrűsítsék és cselekvésre, lázas, emésztő tettre képesítsék... Legyen még annyira ősi, magasztos az ember eszménye és gondolata, ez nem igazság, nem tény, csak rege. Nem lehet az orrukra koppintani, mert csűrikcsavarják a dolgot és a szavak értelmét, hogy aztán fogalomzavart teremtsenek és lassan, de következetesen bele akarják tömni az önállótlan koponyákba, hogy minden vallás rege, minden vallási rege egyformán jogosult, - a vallás regéje annyit ér, mint a szépség, a haza, a nemzet, a tö/neg, a technika, a sport, vagy az állattenyésztés mítosza, regéje ... Eszmék és érzelmek zűrzavara, az abszurdum és a káromkodás mítosza! Szó szerint valósul meg a pantheizmus logikája, azt vallják, hogy a mindenség az Isten! : »Minden isten, csak éppen az. Isten nem Isten^ Minden igaz, csak éppen az igazság nem igaz! De mégis, Istennek legyen hála: a szeretet, az élet, az igazság, Isten és megváltás nem rege, hanem édes valóság, sőt az egyetlen valóság. Rajtuk kívül minden csak álom és szószátyárkodás, vagy bün és gonoszság. Krisztus istensége, az Egyház, a Pápa, Hiszekegyünk minden dögmája igazság, történelem, élet, valóság. Rajtuk kívül, vagy ellenük csak a képzelet szörnyszülöttei és megátalkodott elmék álomképei suhannak végig az emberiség történelmén, hogy megremegtessék az embert, aki aztán annál jobban örül, hogy mindez csak mitosz, álom volt, az édes valóság pedig Krisztus, mindaz, amit apáink és magunk, legszentebb óráinkban vallottunk és imádtunk. E/ a biztonságérzet szállja meg lelkünket most, amikor események és ócska hírek el akarják rabolni hitünket és reményünket. A remény derűs sugarai között akkor is nyugodtan maradunk, amikor látjuk, miként vergődik az ember, aki se hinni, se meghódolni nem akart Isten és az ő igazsága előtt, hanem jobban kedvelte saját keze által alkotott, festett, magatererntette mítoszait, regéit. Dr. Csertő Antal. Sürgősen megvalósítandó teendők A legutóbbi idők egyik legszebben megrendezett március 15-i ünnepségének voltunk a szemtanúi. A 48-as szabadságharcok pápai emlékmüve körül beláthatatlan ünneplő tömeg foglalt helyet. Katonai kitüntetések, egyenruhák, zászlók csillogtak. Ünnepi hangulat töltötte el a lelkeket. Soha talán jobban nem éreztük március Idusának tanítását, mint most, amikor a legszörnyűbb megpróbáltatások között élethalál harcát vívja öt világrész. A legkisebb magyartól kezdve mindnyájan tudjuk, hogy bíznunk kell a gondviselő Istenben, önmagunkban és fegyvereinkben. Minél nagyobb a veszély, annál nagyobb elszántsággal és egybeforró kitartással kell vállalnuk lemondást, nélkülözést és szenvedést. A belső front ereje és szilárdsága ellenállásunk és győzelmünk legbiztosabb záloga. Az ötödik év vége felé járó világégésnek más tanulságát is meg kell értenünk. Az óvóhelyek az élet biztonságát jelentik. Legdrágább kincsünkön kívül azonban évszázados kultúrértékek megmentéséről is gondoskodnunk kell. Nemcsak országok, hanem az egész müveit világ számára pótolhatatlan kultúrértékek pusztultak és semmisültek meg. A népvándorlás korát megkeresztelő és megtérítő bencés rend bölcsője, Monté Cassino romokban hever. Bazilikák, múzeumok, kórházak, világhírű könyvtárak és más kultúrértékek pusztultak el. Értesüléseink szerint országszerte komoly lépések történtek a magyarság kultúrértékeinek megmentésére. Legnagyobb sajnálatunkra Pápán nem tudunk hasonló lépésekről. Kisebb jelentőségű kultúrkincsek megvédése is rendkívüli jelentőségű. Minden i régi írást, családi okleveleket, könyveket, értékes képeket és szobrokat ne a padlásra, még kevésbbé a dohos és nedves pincékbe helvezzük el. Keressünk biztos óvóhelyet, akár a városban, akár pedig vidéken. A padlásra elhelyezett tárgyak légitámadás alkalmával a legkönnyebben megsemmisülnek. Egyébként is a rendelkezések előírják, hogy gyúlékony tárgyakat padlásokon nem lehet elhelyezni. A dohos és nedves pincékben pedig előbb-utóbb tönkremegy minden kul túrérték. Pusztuló értékek Pápán a múltban súlyos mulasztások voltak. Nem becsülték meg a mult írásos emlékeit. Pusztult, veszett minden. Amit megőrzött az idők mostohasága, nem szabad elpusztulni hagynunk. Felelősséggel tartozunk családunknak és mindazoknak, akiknek érték a régmúlt minden feljegyzése, könyve, képe és szobra. Kivétel nélkül felelősek vagyunk a kultúrértékekért. Minden család köteles megmenteni régi feljegyzéseit, értékes könyveit és minden kultúrjavát. A közösségneK pedig kötelessége a város kultúrértékeit megóvni és megvédelmezni. Egyedülálló példa talán az egész országban Pápa-helyzete. A legnagyobb múltú magyar város sok vihart látott falai között alig egy-két országos értékű épület, szobor maradt az utókorra. Az idők mostohaságánál csak a közönyünk nagyobb. Egy-két barokk korból megmaradt épületünk lassankint elveszíti stílusos külsejét, pár barokkszobrunk meg a teljes megsemmisülés előtt áll. Évek óta hiába kértünk, hiába szóltunk és tiltakoztunk. Légitámadások nélkül, a közöny és nemtörődömség pusztítja el a város történelmi értékeit. Ismételten tiltakozunk!Bontsuk szét legalább a Szent Flórián szobrát és restaurálva alkalmas helyen és időben újra állítsuk fel. Ne hagyjuk teljesen elpusztulni és megsemmisülni. A fokozódó légi veszélyek miatt aggódó tekintettel országos értékeinkre gondolunk. A világhírű nagytemplom pótolhatatlan értékei, városunk más templomainak felbecsülhetetlen kincset jelentő képei, szobrai, felszerelései, a grófi kastély műkincsei, a ref. főiskola Papensiája, levéltárak és más kultúrjavak esetleges légitámadás alkalmával teljes megsemmisülés veszélye előtt állnak. A rendelkezések anyakönyveknek, plébániák levéltárainak biztonságba helyezését írják elő. Megnyugtató feleletet szeretnénk hallani, hogy városunk országos értékei megfelelő helyeken várják a világförgeteg elmúlását. Szeretnénk meggyőződve lenni, hogy a mult pótolhatatlan kultúrértékei biztonságban vannak. Más városok gondos elővigyázatosságát szeretnénk tapasztalni városunkban. Tartozunk ezzel az eljövendő boldog magyar jövendő számára. Molnár István. Keresünk megvételre fajtiszta törzskönyvezett, Óriás-belga kannyulat. Ajánlatokat Kamarás András főkertész, Perutz-gyár, elmér® kérünk megadni. Totális háború van! R katona fegyverével, a polgár bajtársi szolgálattal kíízd I meg Vármegyei gyűlések Veszprém vármegye törvényhatósági kisgyűlése múlt szerdán ült össze havi tanácskozására. Az elnöklő dr. fíerky Miklós alispán sajnálattal jelentette be az elnöklésben akadályozott főispán megbetegedését és őszinte szívből kívánt neki mielőbbi meggy ógyulást. A kisgyűlés több útépítéssel kapcsolatos adásvételi, illetve területkisajátítási egyezséget hagyott jóvá, majd Veszprém és Pápa városok, valamint a községek képviselőtestületeinek felterjesztett határozatait bírálta felül s azokban az előadói javaslatok értelmében döntött. A kisgyűlést követő közigazgatási bizottsági ülésen az alispán elnöki megnyitójában szintén megemlékezett a főispán betegségéről, azután a működési jelentések következtek. Napirend előtt dr. Jókay-lhász Miklós indítványt tett, hogy átiratban keressék meg a MÁV igazgatóságát a Veszprémvarsányból Veszprémbe reggel érkező és innen vissza délután induló vonatpárhoz egy külön iskolás-kocsi csatolása iránt, amire a gyermekeknek, különösen így télen, nagy szükségük van. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Második, a főorvosi jelentésnél tett indítványa pedig arra vonatkozott, keressék meg az illetékes hatóságot, hogy a Pápán előforduló ragályos betegségek leleteinek megvizsgálására, vagy amint a múltban volt, Budapestet, vagy a közelebb fekvő Szombathelyt vagy Győrt jelöljék ki, mert Székesfehérvárról, ahova most kell küldeni a leletet, legalább egy hétig tart, amíg az visszaérkezik. Ez pedig mind a betegség, mind annak elmúlása megállapításánál hátrányos. Dr. Bélák Imre vm. kir. tisztifőorvos válaszában rámutatott, hogy a budapesti vegyvizsgáló intézet tehermentesítése céljából állították fel a székesfehérvári állomást, amely azonban a most bevezetett házasságelőtti vérvizsgálattal szintén nagyon el van foglalva. A lelet késése nem okozhat bajt, a lelet különben is csak pozitív esetben bír bizonyító erővel. Egy vármegye egy városának közegészségügyileg más vármegyéhez való csatolása nem lenne előnyös, ehelyett inkább a vidéki vegyvizsgáló állomások szaporítása iránti feliratot tartaná helyesnek. Bár Jókay-lhász Miklós indítványát fenntartotta, a bizottság a főorvosét fogadta el egyhangúlag. LJgyancsak a főorvosi jelentésnél felszólalt Szabó Kornél és az orvosi létszámnak a közegészségügy rovására történt leapadására utalva, a vidéki, főleg falusi magánorvosok megélhetésének biztosítása céljából egy bizonyos alapjövedelemnek valamely formában való juttatása iránt indítványozott feliratot a belügyminiszterhez. Ezt az indítványt is egyhangúlag elfogadták. Az előadói jelentéseket és a rövid tárgysorozatot tudomásul vették, majd az albizottságok ülése következett. Válasz Karczag Endre moziigazgató Úrnak. i a lényeg ? Nem az a lényeg, hogy az általam bacchánsnőnek determinált hölgy egy valódi művésznő, még az sem lényeg, hogy a színdarab nem apacstanyán, hanem egy orosz cári tiszti kaszinóban játszódik le, hanem az a lényeg Igazgató Űr, hogy az általam és sokak által kifogásolt félakt jelenetet a Pastor Angelicus legfenségesebb jelenete, közvetlen a Szentatya nagymiséje után játszották le. Ez a bemutatás egészen elmaradhatott volna! A lényeg tehát ez!!! Mert Igazgató Űr, vannak magas művészi értékű és világhíres festőművészek által alkotott akt vagy félakt képek, — amik általában tetszenek az embereknek, — de ezek a képeK ugyebár mégsem valók fehér leányszobák falára!! Ebben talán megegyezünk. Részemről a vitát azzal zárom le, hogy vallásos meggyőződésem által alkotott véleményemet meg nem másítom! Vagyok Főszerkesztő Űrnak kész híve: Dr. Kopek Imre.