Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-05 / 10. szám

MKÉSimÉKB 2 1944. március 5, vasárnap KflHMHBHHMHHHI flz elmúlt év egészségügyi mérlege A napokban adta ki Dr. Domonkos Géza m. kir. tiszti orvos Pápa városnak és a járásnak egészségügyi állapotáról szóló hivatalos jelentést. Az alapos, minden részletre kiterjedő összefoglaló jelentésből öröm mel kell megállapítanunk, hogy az 1943. év egészségügyileg szerencsésebb volt, mint az 1942. Városunk területén fertőző betegségben megbetegedett összesen 462 személy, akiket a járványkórházban és az Irgalmasrend kórházában ápoltak. Egy tekintélyes része azonban lakásán maradt, kellőképen elkülönítve az egészségesektől. A múlt évben hastífusz ellen az egész város lakosságát beoltották. A tüdőbeteggondozó intézetben volt 4004 beteg; a nemibeteggondozóban a betegforgalom 4945 volt. Az ápoldákban és szeretetotthonokban 121 személyt gondoztak. Az alkoholisták száma, - mondja a jelentés, a szeszdrágulás ellenérc s-m csökkent. Városunk 6 óvodájában, 2 napközi otthonában és 1 bölcsődéjében átlag naponta '350—400 gyermek szokott megfordulni. Zöldkeresztes tanácsadáson 4750 egyén vett részt. A tanulók eü. viszonyai elég jók, hasonlóképen a köztisztasági viszonyok is, bár a szappanhiány miatt az utóbbiban visszaesés mutatkozott. Az anya- és csecsemővédő intézet 73 ezer 344 liter tejet adott ki. Az ONCsA alapból 115,766 P-t fizettek ki. A pápai járásban is kevesebb volt a fertőzőbetegség, mint az 1942. évben. Pedig az ivóvíz ellátás a jelentés szerint nem javult. Artézi kút az egész járásban csak 4 van. A járásban a nemibetegek száma — mondja a jelentés, — elenyészően kevés. Nyári napközi otthon Vinár község kivételével a járás minden községében volt. Köze! 2500 gyermek vett részt ezeken. * * * tápunk szűk terjedelme miatt sajnos bővebben nem ismertethetjük e nagyon tanulságos jelentéseket. Egyről azonban a szűkös kivonat után is meggyőződhetünk, hogy városunk és a járás egészségügyének irányítását olyan egyén végzi, aki szívvellélekkel hivatásának él s felelősségének tudatában a legnagyobb gondossággal őrködik mindenkinek legdrágább kincse: az egészsége felett. (—) n Ranoldep-infézet hangverseny* a múrnb részére A Ranolder-intézet március hó 1-én este 7 órai kezdettel a Jókai-színházban a Nemzeti Munkaközpont tagjai részére újból előadta a közelmúltban nagy sikerrel megrendezett hangversenyét. Az előadást teljesen ingyen adták elő a munkásságnak és ilyenformán 450 derék munkásnak szereztek igen kellemes és felejthetetlen estét. Az egyes számokat nagy tapssal jutalmazta a lelkes közönség. Vezetőikkel az élen a szereplők tudásuk legjavát adták. Az ünnepi beszédet Dr. Rédei Tibor kir. közjegyző mondotta, aki beszéde során többek között a következőket mondotta: 1942. március 15-én, midőn Pápán a Nemzeti Munkaközpont helyi szervezetét megalakítottuk, úgy éreztem, hogy 1848. március idusához hasonlóan e nap fordulópontot kell jelentsen városunk munkásmozgalmaiban. Első programmom egyik legfontosabb céljául tűztem ki a szervezkedést. A jóságos Úristen megsegítette célkitűzésemet és.két esztendő elmúltával egyesületünk cca 2500 tagjával az ország legnagyobb vidéki egyesülete lett és ha hozzászámítjuk tagjaink családtagjait is, akkor cca 8- 10.000 lélekkel országos viszonylatban is számottevő erőt képvisel a szervezet, nem is szólva arról, hogy városunk lakosságának csaknem felét érdekkörébe vonta. Már a szervezkedéssel kapcsolatosan Győri 2 szobás, fürdőszobás földszinti modern régibéres lakást elcserélném pápai 2 szobás, lehetőleg kertes, régibérüvel. — Érdeklődni lehet: Fejes Rt. Pápa Pályaudvar. is, de most a hatalmas megerősödés után, egyik fontos célul tűztem ki az egyesület méltó helyen való elismertetését és minden munkás Bajtársnőnek és Bajtársnak mind a munkahelyén, mind általános társadalmi vonalon való méltó megbecsültetését. Ennek a kivívásában nagy segítségünkre volt a szervezetünk által megrendezett Nemzetvédelmi Akadémia és főként annak megnyitó előadása, amelynek során Dr. Antal István m. kir. nemzetvédelmi-propaganda miniszter úr Önagyméltósága a legkifejezettebben hangsúlyozta, hogy végre le kell dőlni az osztálykülönbségeknek, nem beszélhetünk külön munkásosztályról és annak külön céljairól, mert vegye mindenki tudomásul, hogy a munkásság is a nemzeti sorsközösség teljes jogú tagja és céljai azonosak és nem is lehetnek mások, mint az egyetemes nagy magyar célok. A mai nap szintén fordulót jelent a pápai munkásság életében. A szeretet nővérei, a pápai Ranolder-intézet Kedves Nővérei nyújtották ki a munkásság felé kezüket. Érzitek, tudjátok, hogy ez mit jelent? Ez jelenti elsősorban a szeretet, az emberiség legnemesebb érzelmének a győzelmét. Jelenti azt, hogy a Ranolder-intézet Kedves Nővéreinek érzékeny lelke megérezte a szeretet hullámait, amelyet a Nemzeti Munkaközpont pápai szervezete amelynek legfőbb eszményét az alakuló közgyűlésen abban jelöltem meg, hogy legyen minden vonalon a szeretet egyesülete, magából kisugároz mindenki felé. De jelenti ezenfelül azt is, hogy a Ranolder-intézet nemesleikü Tantestülete példát ad a város minden rendű és rangú lakójának, hogy »Becstild a munkák és a munkást! Bajtársnőim! Bajtársaim! Érzitek,tudjátok, megértitek mit jelent ez? A Ranolderintézet városunk egyik legnagyobb növendékű intézete. Sokaknak közületek is ebbe az Intézetbe járnak a gyermekei. Eelki szemeim előtt szomorú és fájdalmas jelenetek elevenednek meg. Sajnos, eddig hányan panaszolták vérző szívvel, hogy fiaik, leányaik, akiket annyi szeretettel, gonddal és verejtékes munkájuk áldozatával neveltek és taníttattak, midőn már nagyobbak, gimnázisták, polgáristák, képzősök lettek, elhidegültek tőlük vagv legalább is nem ragadtak meg minden alkalmat, hogy barátjaik és barátnőik előtt gondoktól ráncos arcú édesanyjukkal és munkától kérges kezű édesapjukkal együtt jelenjenek meg. Ennek a beteges és korcs életszemléletnek a végleges kiirtására adtak a Ranolder-intézet Tantestülete és növendékei egy bátor és irányt mutató, követendő példát, amely jelentőségében annál nagyobb, mert a növendékek egykor sok-sok ezer , fiatal magyar nevelését és tanítását hivatottak végezni. Ezért a nemes gesztusért őszinte hálás köszönetet mondok a Ranolder-intézet egész Tantestületének és a jóságos Űristen bőségei áldását kérem életükre és nemes munkásságukra. csak dolgozni szerettem. M«st már sajnos nem tudok. A nagymama 88 éves koráig főzött. Állandóan csak azt emlegeti, hogy nem szeret tétlenül lenni. Gondolkodni tudok, akaratom volna, de semmit sem tudok már tenni. Megvigasztaljuk. Isten már nem kívánQíeta sokára századik énemre mvrudok... A Felső- és Alsó-város határvonalánál látható a haza bölcsének, Deák Ferencnek Korona-utcai lakóháza. Pápai diák korában lakott itt Deák Ferenc. A híres ház mellett a Rozmaring-utca húzódik. A kiinduló pontnál rendkívül gondos sarok ház tűnik fel. A nagy udvari bejáró melletti kiskapun keresztül-a tágas és gondosan takarított udvarba érkezünk. A melléképületek előtti kutyaólból ugatás hallatszik felénk. A ház gondos őrzője észrevette érkezésünket. Jó karban tartott istállók, raktárak és melléképületek kellemes benyomást hagynak a szemlélődő lelkében. A folyosó ajtaja, mint máskor is, nincs becsukva. A hosszú folyosóra nyíló ajtót a látogatók miatt nem zárják be. Változatos és érdekes képek borítják a falakat. Alig pár pillanat múlva észreveszik érkezésünket, özv. Vida Jánosné lekötelező szivélyességgel fejezi ki örömét. Pár perc múlva Pápa legidősebb matrónájának szobájában vagyunk. Ahányszor itt járok, mindig meghatódottsággal lépem át a küszöböt. Lelkemben egy évszázad eseményének zuhataga önti el lelkemet. Egy évszázad ... emberi élet küzdelmeivel ... ezernyi örömével és szenvedésével. A matróna szobája kellemesen fűtött. A jóságos nagymama ágyban üldögél. Felette a szenvedő Krisztus függ a keresztfán. Feje felett pedig védőszentje, Árpádházi Szent Erzsébet jóságos arca tekint felénk. Hatalmas olajfestmény és fényképek borítják a falat. A padlón szőnyeg. Az egész szoba a/ ízlés és gondosság hangsúlyozója. Sokat kelleti küzdenem. Hangosan köszöntjük a piros-pozsgás arcú matrónát. .Mivel nehezen lát, be is mutatkozunk. Az új plébános Úr jött el ismét? - szól felénk. Dicsértessék a Jézus Krisztus! hangzik a köszöntés. Arca csillog a boldogságtól, amikor látogatók járnak nála. Különösen pedig akkor, amikor pappal találkozhatik. Érdeklődünk életének egy-két eseménye után. 1847-ben születtem. November Ién töltöttem be a 96. évemet. Szülővárosom Tata. Két éves voltam, amikor szüleimmel együtt Pápára kerültem. Férjem uradalmi bognár volt. 41 éves koromban özvegy lettem. Hat gyermeket neveltem tel. Egy az Istennek szentelte életét és pap lett. Sokat kellett küzdenem. Itt elcsuklik szava, mintha gondolkodni akarna a mult megpróbáltatásain. De érdeklődő szavunkra ismét megszólal. Teljes életemben sokat kellett szenvednem. Szívesen tettem. Mindig egészséges voltam. Szenvedéseimet az élet küzdelmei, a szegénység, a sok gond és aggodalmak okozták. Meglepődve halljuk szavait. Mindig egészséges voltam? Hát ilyen hosszú életen keresztül nem is látogatták meg a betegségek ? - Csak pár éve, hogy ágyban fekvő beteg vagyok. Most is azonban sokszor felkelek. Hozzátartozói szerint hüléses bajok lepik meg. Magas kora miatt rendkívül érzékeny az időjárásra. Főtisztelendő Úr, nemsokára a századik évemre virradok! Isten különös kegyelme ez, válaszoljuk. Sok küzdéséért, hat gyermek felneveléséért, az Istennek tetsző élet jutalmáért kapta ezt a kitüntető magas kort. /'Jetemben csak dolgozni szerettem Érdeklődtünk életének érdekesebb eseményei iránt. Bizonyára meglepő eseményeket tár elénk a közel 100 esztendő múltjából. Meglepődünk, amikor az érdekes események helyett így szól: Különösebb nem történt. Életemben A fronton minden jó katona bajtárs! Itthon csak az, aki szolgálatát fel is ajánlja! ja a munkát ebben a korban. Eleget küzdött és munkálkodott annyi évtizeden keresztül. A fiatal kor ékessége a munka, az alkotás. Az élet alkonyán már több idő jut imára és szenvedésre. Mindig szerettem az imát Amikor az imáról szólunk, így szól: Imádkozni jól tudok. Mindig szerettem az imát. Hangja valósággal cseng. Betölti a szobát. A Flórián-utcai lakásból hosszú évtizedeken keresztül naponkint eljárt a szentmisére. Gyakori gyónó volt. Küzdelmeiben pedig azért volt olyan erős, mert az Úr Testével táplálkozott. Krisztusból merített segítő kegyelmet... Sokan tanulhatnának Pápa legidősebb matrónájának életéből ... a gyengék, a szenvedők, a kislelkűek életbölcseséget kaphatnának! Eélekben felemelkedve hagytuk el Halász Erzsébet, városunk legidősebb matrónájának otthonát. Egy évszázad küzdelmei után, sok gonddal, nagy család felnevelésével, a szegénység nehézségeivel sem tört meg az Istenben bízó, élő hitből élő, szenvedélyektől mentes szép élet. A test ugyan már törékeny és fáradt, a lélek azonban fiatalos tisztaságával meghatóan szárnyal. Életre szóló oktatás hangzik a Korona-utca 47. számú keresztény magyar otthonról: a szép élet, a hosszú élet mélységes titka, élni Isten akarata szerint, elviselve a szegénységet, küzdelmet és munkát. Molnár István. Tízéves a nyárádi dalárda A háborús helyzethez illően hangoskodó reklám és dobszó nélkül, csendben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a nyárádi róm. kat. férfiak sorából alakult négyszólamú énekkar. A jóhangú dalárda tagjai szorgalmasan jártak 10 éven keresztül esténként az iskolába, hogy ott megtanulják a magyar nép dalait, vagy akár a városokban ismert.zenei nagyságok szerzeményeit. Ugyanezzel a szorgalmas lelkesedéssel gyülekeztek hosszú hetek óta, hogy átismételjék az évek során át tanultakat. A nehéz testi munka fáradalmai után is volt bennük annyi lélek, hogy felüdítsék magukat és megfürdessék a nemes és tiszta szórakozás után vágyó magyar szellemüket, szivüket. Ebben a munkában, tanulnivágyásban mesterük és buzdítójuk az énekkar "hozzáértő, lelkes vezetője: Horváth József, róm. kat. kántortanító volt, aki fáradságot és türelmet nem sajnálva, nyugodtan állítható! a művésziességig és tökéletességig emelte a hallgatók zenei élvezetét. Most, hogy húshagyókedden tíz éves fennállását ünnepelték a megalakulásnak, a magyar nemzeti imánkon (Himnusz, Szózat, Hiszekegy) kívül hallottuk a magyar népdai szivet simogató dallamát, Beethoven klasszikus akkordjait és a magyar katolicizmus korán elhunyt nagy zeneszerzőjének, Koudela Gézának egyik legnehezebb, de egyben legszebb művének, a Babilon vizei mellett ültünk c. zsoltárnak pontos és lélekbemarkoló tolmácsolását. Ha nem hallottuk volna az esti imára csendülő falusi harang szavát és nem láttuk volna a kopott iskolapadokat, nehezen hittük volna, hogy nem városon vagyunk ... A műsorban jutott hely a vidámságnak is és a tőlünk messze-szakadt hőseinkre való megemlékezésnek is. Adná Isten, hogy sok magyar faluban öju. Hiiimann Itimfnéná! Zöldfa-utca 15. sz. alatt minden nap ló h&zlkoszt kapható. itt a Bakony alján éppúgy, mint a csíki havasokban, legyenek ilyen csendben dolgozó, de a lélek nemes szórakozásait szolgáló nemzetne velő kántortanítók, sok magyar faluban lennének ilyen, az énekért és zenéért ennyi áldozatot hozni tudó igazi magyarok! Dr. Körmendy József. Nagyon ízléstelen volt (Eevelesládánkból.) Pápa, 1944. február 20. Kedves Főszerkesztő Uram! Hétfőn az ötórai előadáson a. Jókaimozgóban megnéztük a magasztos tárgyú, felejthetetlenül szép Pastor Angelicust. Megállapítottuk, hogy lehet erotika nélkül is remekbe szabott előadásokat filmezni. A darab másfél óráig tartott s a végén meghatottan keltem fel helyemről, hogy hazamenet újra megemésszem a látottakat. Elhangzott azonban a figyelmeztetés, hogy lesz még valami, maradjon mindenki a helyén. Hát valóban volt valami szégyenletes, amit elhagyhatott volna a müsorrendező úr. Az volt ugyanis, hogy a vásznon megjelent egy félmeztelen, vonaglótestü bacchánsnő, aki egy apacstanyán vadul táncol és ölelkezik. Hát engedelmet kérek, de ez nagyon ízléstelen volt rendező űr; én Önt sokadmagammal ezért megrovom. Ez úgy hatott, mintha egy kristálypohárba egy undok béka ugrott volna, vagy ha az Ön ünneplő ruhájára valami csúnya sár freccsent volna!!! Kérem Főszerkesztő Úr, okulásul közölje nb. lapjában megrovásomat. Vagyok Főszerkesztő Úrnak készséges híve: Int6. Dr. Kopek István m. kir. főállatorvos. Eladó * i egy Goerz 6X30 nagyítású prlzmAs távcső. Cím a kiadóhivatalban.