Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)
1944-03-05 / 10. szám
41. evtolpíii. 10. szám. Pápa, 1944 március 5., vitám* >ÁPÁ ÉS YIDEKEi MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14 40P, negyedévre 3-60 P. KERESZTÉNY mifUdl HETILAP. F lelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. •HHB , V lí ' ' A —- — 1 „Olyan államfő kell, aki hatalom és erő „ii Huszonnégy évvel ezelőtt nagyszerű napjai voltak a magyar nemzetgyűlésnek. Február hónapban több ülésen tárgyalták az alkotmányosság helyreállításáról és az államfő megválasztásáról szóló törvényjavaslatot. Február 26-án mondotta Prohászka Ottokár, Székesfehérvár szentéletü püspöke a törvényjavaslat vitájában: »Nekem olyan államférfi kell, aki nem lárva, nem álarc, olyan államfő kell, aki hatalom és erő . . . Igen, nem kívánhatunk jobbat Magyarországnak, mint egy erős kormányzót, olyan Hunyadi János-féle kormányzót.' Március 1-én azután a nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg legendás' fővezérét választotta meg. Horthy Miklós olyan kormányzó lett, amilyet Prohászka kívánt: aki hatalom és erő. S szegény nemzetünk, amely a lelkiismeretlen kalandorok átkos uralma idején már szinte a sír szélén állott, felébredt. A hatalom, a bölcs kormányzás újra erőt öntött a sápadt lelkekbe s megmentette »veszni indult Arpád-örökségét«. Hnszonnégy év távlatából tekintünk__ fef ma ősz Vezérünkre s ragaszkodó, hálás szívvel, bizakodó szeretettel ország-világ előtt valljuk fanatikus hittel: amint egyszer megmentette nemzetünket, hisszük, hogy a mai nehéz megpróbáltatások közepette is szívós munkával, c nemzet iránt tan újított szeretetéve l kü zd hazánk boldogabb jövőjéért, s újabb étereszienílorc biztosítja Szent István országát, az országalapító szent király várva magyar népéneke életét. (—) Hangtalan bombázás! Régen, diákkorunkban, amikor nem készültünk s a tanár úr felhívott bennünket tegyük tel, történelemből, a nagy tanácstalanságban rendszerint így kezdtük a beszámolót: »... ha forgatjuk a történelem megsárgult lapjait...« A tanár úr ilyenkor kétkedő mosollyal nyúlt a notesz után, hogy előre beírja a szekund át, mivel csalhatatlanul tudta, hogy a delikvens lapjai »jelen pillanatban® annyira sárgák, hogy mukkot se tud róluk leolvasni. Ugorjunk előre az időben! A XXI. század első éveit írják az emberek, s megint felszólítanak egy diákot, aki ugyancsak nem készült. A második világháború! — hangzik a tanár úr ajkáról s a diák nagyot nyel: »... ha forgatjuk a történelem elsárgult lapjait...« A XXI. század tanárja ugyanazt készül tenni, mint elődje: fanyar mosollval nyúl a notesz után... De ekkor váratlanul megszólal a diák. A második világháború legérdekesebb jelensége a hangtalan bombázás volt! — kezdi élénken. A tanár úr felfigyel és nem tudja, mit kezdjen a notesszel. A második világháború befejezés előtti éveiben — folytatja a lelki egyenNúlyát visszanyert fiú, — a hadviselő felek között egy váratlan és hatásaiban egyelőre csak sejtett, titkos fegyver bukkant fel. Annyira titkos volt, hogy működését és pusztító eredményeit csak kevesen látták és az eddigi fegyverek hatásának tulajdonították. Sokan egyenesen tagadták létezését. A tényleges harcosokat annyira lekötötte a modern harcászat bonyolultsága és a túlkombinált tűzfegyverek kezelése, hogy nem sokat törődtek vele. De mindenesetre szorongva gondoltak rá, mint eshetőségre. (A tanár úr mostmár figyelmesen nézett a diákra és székén hátradőlve, kíváncsian leste szavait.) A hangtalan bomba, ez az új fegyver, főleg a polgári lakosság körében, tehát a hátországban robbant. Mivel fizikai kísérő jelensége (detonáció, tűz, rombadőlt házak, halottak, stb.) nem volt, az emberek először csak szomorúságot, magukrahagyatottságot éreztek; hangulatukat, lelküket nyomasztotta valami. Kedvetlenül jártak-keltek, üres arccal fordultak el egymástól. A tegnap még jóbarátok ma ellenséggé váltak, akik egymás mellett dolgoztak, kijelentették, az együttműködésnek semmi értelme. Apák, fiúk állottak egymással szemben, később társadalmi csoportok, osztályok. — Az állandóan megújuló bombatámadásoknak később súlyosabb következményei is lettek. Egyes emberek, embercsoportok, osztályok elvesztették józan önuralmukat és érthetetlen ágálásba kezdtek. A hátotszágok qgyes helyeiről, városaiból egymás után jöttek a jelentések az emberek érthetetlen magatartásáról. A kormányok ilyenkor bizottságokat küldtek ki az ügy részletes kivizsgálására. Ezek azonban rendszerint tehetetlenekn«éc bizonyultak. Az újfajta bomba szerkezetét, működését egyetlen fegyverszakértő sem tudta megmagyarázni. Végül a Dizottsájj előtt jelentkezett egy meglehetősén roSpzul öltözött, fázós, éhes fiatalember, aki azt állította, hogy ismeri az új bombát. Ali a foglalkozása? kérdezte az elnök, ridegen. Költő és filozófus! —mijeidta halkan a fiatalember. — Ezt azonnal kitalálhattam volna! — dünnyögte az elnök. (A XX század közepe táján ugyanis a költők és filozófusok kivétel nélkül soványan, éhesen, egyszóval szegényen éltek, haltak meg.) fis honnan ismeri ezt a bombát? kérdezte újból az elnök az egyáltalán nem fegyverszakértő külsejű, sápadt fiataleniDertől. Az emberek lelkével foglalkozom, uram! kezdte a költő és filozófus s iezí a bomba az emberek lelkét támadja meg. Valami ördöngös robbanóanyag van benne, robbanáskor színtelen és szagtalan gázt, ködöt fejleszt, mely a/ agyat, lelket elnomályosítja, sorvasztja, csüggeszti. A gáz fokozottabb beszívása a józan ész és ítélőképesség teljes felbomlásával jár. A léleKből előretörnek az eddig féken tartott gonosz erők. Elszabadulva, kegyetlen pusztítást végeznek. A társadalmi rendet és öszszetartást támadják meg. Ha a segítés későn érkezik, teljes sikerrel legyöngíti a lelkeket. Mi itt a segítség? - - kérdezte komoran az elnök. Üj mentő hadsereget kell szervezni! Azokat a vidékeket, embereket, illetve akiket ilyen támadás ért, azonnal és legalaposabban elősegélyben kell részesíteni. - Testileg, lelkileg egyaránt! ieiezt£ he a költő .filozófus és .otthagyta a bizottságot. Valóban így történt. Ha ilyen támadást jelentettek, azonnal elődübörögtek az új mentőhadsereg hadoszlopai. Az egyik oszlop ruhát és élelmet vitt, amit az egész ország adott össze. A másik oszlopon felvilágosítók, papok, tanárok, tanítók, közéleti férfiak robogtak elő, és nyugodt szavakkal, bajtársias hangjukkal megnyugtatták a feldúlt lelkeket. Honvedeinli üzenne!;... A messze orosz földről üzenjük szüleinknek, testvéreinknek, barátainknak -és ismerőseinknek, hogy szeretettel gondolunk rájuk. Jól vagyunk. Kérjük, hogy minél töb bet írjanak! Az E. 120. sz. tábori postáról: . Nagy Károly t. szkv. Horváth János honvéd, Kollát Ferenc honvéd, sz. tábori postáról: Bariska József orv. •il W llllill illMliüHM Az 0(>8. Létesítettek egy szervezetet, melynek »Bajtársi Szervezek nevet adtak. Ezeknek vezetői és segítői, (akik önként ajánlották fel szolgálataikat) eljutottak a legelzártabb emberhez, családhoz is s anyagi, erkölcsi adományaikkal egy-kettőre helyreállították a kerülőúton megtámadott lélek egyensúlyát. — Anyagi segítség bőven állott rendelkezésükre, mert a >>Bajtársi Szervezethez« dőlt a pénz- és anyagi adomány. Az egész, ország úgy érezte, hogy a fronton küzdő és hősi halált is vállaló katonák áldozatához képest az ő adománya szinte nevetségesen kevés... A xBajtársi Szervezek sikerrel és boldogan működött, az új mentőhadsereg szavát mindenki megértette. Te naiv! — nézett szeretettel a tanár a rajongó arcú'ifjúra, és szótlanul kiment a teremből. Sz. J. í) Nemzetvédelmi Mérnia záróünnepélye Szombaton este ért véget a Nemzetvédelmi Akadémia három hétig tartó előadássorozata. Az ünnepélyes külsőségek között lefolyt záróünnepélyen a közönség lelkesen ünnepelte Magyarország Kormányzóját és dr. Antal István nemzetvédelmi propaganda minisztert, a város népszerű képviselőjét. Zsúfolt nézőtér előtt dr. Rédei Tibor igazgató nyitotta meg az utolsó előadást. Dr. Vida Vilmos, miniszteri biztos »Magyarország elleni ellenséges propaganda hadjárat egy idegen ország fővárosában« címmel tartott másfélórás értékes előadást. Világos és könnyen érthető adatokkal világított rá a románok gyűlöletére, akik mindent elkövetnek, hogy ártsanak a magyar ügynek. Történetírásuk hamisítványokból áll. A hamisítványokkal azt akarják bebizonyítani, hogy Erdély évszázadokon keresztül az ő jogos földjük volt. Példákat hozott fel a hallgatóságnak, hogy miképen dolgozik az ellenséges propaganda ellenünk. Vitéz dr. Simonfay-Lakatos László fővárosi tanár, akit már előző előadásokon hallottunk, nagy figyelemmel kísért előadásában az ellenséges propaganda-hadjáratról I tájékoztatta|a hallgatóságot. A háborús helyzetről szólva, kiemelte annak fontosságát, hogv ránknézve ez a háború akkor je| lenthet sikert, ha helyünkön megtesszük előírt kötelességeinket. Ezután nemzeti hivatásunkról és történelmi jogainkról beszélt. Bognár István saját versét adta elő, nagy hatást érve el. Kitűnő előadásával meghódította a közönséget. Németh József apátplébános, a Nemzetvédelmi Akadémia helyi elnöke mondott ezután köszönetet d'r. Antal István nemzetvédelmi-propaganda miniszternek, hogy a pápaiak számára lehetővé tette az Akadémia megrendezését. Kitörő lelkesedéssel, hosszan éljenezték a város képviselőjét. Majd kérte a jelenlevőket, hogy a mai súlyos, igen komoly időkben minden magyarnak szent kötelességei vannak. Ezeket a kötelességeket krisztusi hittel, Krisztus keresztfáját hordozva, tudjuk elvégezni és a bajokat elviselni. Dr. Rédei Tibor zárta be a Nemzetvédelmi Akadémia háromhetes tanfolyamát. Hangsúlyozta, hogy az Akadémiának kettős célja volt. Az egyik nemzeti öntudatunk fokozása, a másik a társadalmi osztályoknak közelebb hozása egymáshoz. Az igazgató ezután kiosztotta az okleveleket. Összesen 231 hallgató kapott oklevelet. Ebből 178 NMK. tag, 53 pedig a város más lakója közül került ki. Az 53 között volt iskolai igazgató, tanár, ügyvéd, apáca, pap, Máv. tisztviselő es altiszt, üzemi és városi tisztviselők, orvos, iparos is. A 178 NMK. tag különböző üzemekből, illetve foglalkozásból került ki. Van köztük dohánygyári, textilgyári, vegyipari, kubikus, köztisztasági, téglaipari, építőipari munkás. A 231 hallgató közül 138 férfi, 93 nő volt. M. J. ARA 30 FILLÉR