Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-02-13 / 7. szám

41. évfOlVM, 7. SZAB. ||A-, MfcJJ tabiMii M •nÉii — Papi, 1M4 loiiruoi la., VIII7UI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 1440P, negyedévre 3*60 P. KERESZTÉNY POUIIIII HETILAP. Felelős szerkesztő: Kerényi Olaff Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Ebben az országban egyetlen társadalmi osztálynak a sorsa sem lehet más, mint az egész nemzeté — mondotta Antal István miniszter a Nemzetvédelmi Akadémia megnyitásán Hétfőn este 7 órakor nyílt meg a 25. | Nemzetvédelmi Akadémia Pápán a Nem­zeti Munkaközpont rendezésében. Az ün­nepi műsort az állami tanítóképző énekka­rának éneke vezette be, amely Khell Zoltán ének- és zenetanár vezetésével a Hiszek­egyet énekelte el. Utána az elnöki asztalnál megjelentek Antal István dr. nemzetvédelmi-propaganda miniszter, orgy. képviselő, vitéz Marton Béla orgy. képviselő, Hamuth János polgármes­ter, Németh József apátplébános és Horváth Imre, a N. M. K*. pápai kerületi titkára. Az ünnepi gyűlést Németh József apát­plébános nyitotta meg. A Nemzetvédelmi Akadémia 25. tan­folyama, — mondotta az apátplébános, ­amelyet most Pápán tartunk, legyen méltó az ezüst koszorúra. Tartsa ébren és erősít­se meg nemzeti érzésünket és gondolkozá­sunkat: forrasszon egybe bennünket min­den áldozatok vállalására nemzeti létünk megvédésében. A Nemzetvédelmi Akadémia lelkünkbe akarja kiáltani: nyissuk ki a szemünket és lássuk meg és érezzük meg, hogy minde­nünket elpusztítással fenyegető veszedelem fenyeget bennünket keletről. Meg akarja ér­tetni velünk, hogy itt nincs különbség ma­gyar és magvar között, akinek szent az ezer esztendős Magyarország és drága az a sok magyar vér, amely ezt a földet a Kereszt és a Haza védelmében áztatta. Megszoktuk már az elsötétítést, nem zúgolódunk miatta, — folytatta az apátplé­bános, — mert életmentés a célja, de nem törődhetünk bele a lelkek el sötétedésébe Magyar Testvéreim! Fogy a lélek a magyar­ban, kezd elsötétedni a magyar lelke, a ma­gyar apák, a magyar^ munkások lelke. Ide kívánják, ami a magyar katonát ott Orosz­országban borzalommal töltötte el és Isten­hez térítette vagy vallásos érzületében meg­erősítette; ide kívánják az orosz életet, ami egy lenne mindenek elpusztításával, ami ne­künk, Istent- és Hazát szolgáló magyarok­nak szent. A külső közeledő veszedelemnél nagyobb veszedelem lenne a magyar lelkek el sötétedése. hy. ellen állt munkába a Nemzetvédel­mi Akadémia: nemzeti és örök hivatásunkat akarja megláttatni velünk és felértékelni a lelkünkben. ( i Németh József nagyhatású megnyitó szavai után Hamuth János polgármester a város közönsége nevében köszöntötte a mi­nisztert és a megjelent vendégeket, majd Antal István dr. miniszter tartotta meg az Akadémia első előadását. A Nemzetvédelmi Akadémiák célja — mondotta a miniszter — azoknak a szel­lemi instrumentumoknak az összegyűjtése és minél szélesebb népi rétegek felé való hasznosítása, amely szellemi instrumentu­mok segítségével a nemzet lelki ereje tokoz­ható; a belső front ellenálló képessége meg­szilárdítható, a magyarság egysége erőtel­jesen kiépíthető és általában a közszellem erkölcsi és nemzeti tartalma meghatványoz­ható. Magyar emberek számára szervezzük e tanfolyamokat: a magyar emberek számá­ra osztálykülönbség nélkül. A magyar sors közös munkálása tekintetében meg kell valósítanunk az egyenlőség nagy gondola­tát, de egyben kötelességét is az összes ma­gyarok között. Ennek a nagy emberi gondo­latnak van jellegzetes magyar tartalma is: a magyar sorsban való egyenlőség kénysze­rűsége. Mi magyarok — mondotta a hall­gatóság lelkes helyeslése közben a miniszter bármely társadalmi osztályhoz tartoz­zunk is, a végzet másíthatatlan akarata folytán a sorsnak egyazon útját vagyunk kénytelenek járni és a magyar sorsvégzet e kategorikus parancsa alól nálunk nincs ki­vétel senkinek a számára sem. Ebben az országban egyetlen tár­sadalmi osztálynak a sorsa sem le­het más, mint az egész nemzeté, viszont a nemzet sorsa alól egyetlen társa­dalmi réteg sem tudja kivonni magát. — Legkevésbbé mentesülhet a magvar sors parancsa alól az a munkásság, amely a nemzeti élet, a nemzeti munka és a ter­melés egyik igen fontos pilléreit alkotja és amelynek jó, vagy rossz sorsa elválasztha­tatlanul összefügg a nemzet boldogulásá­vá! vagy balsorsával. Az első világháború és a trianoni húsz esztendő minden oizo­nyítéknál fényesebben igazolta, mennyire természetellenes és tarthatatlan igyekezet volt az, amely a magyar munkásságot ki akarta emelni a nemzeti élet kereteiből és a nemzetközi osztályszolidaritás mesterséges kapcsolatainak elsőségét hirdette a nemzet­hez való szerves tartozandóság természetes kapcsolatai helyett. A nemzeti összetartozás és a nemzeti sorsközösség természetes kö­telékeit elszakítani voltaképen örök és vál­tozhatatlan természeti törvényekbe ütköző, hiábavaló törekvés, amely feltétlenül meg­bukik, e természeti törvények erején, de el­sősorban magának a munkásságnak egész­séges ösztönén, nemzeti érzésén, hazafias meggyőződésén, tisztult, reális életszemlé­letén. A marxizmus tudományos alapvetései szétfoszlottak az újabbkori természettudo­mányi kutatások igazságainak fényénél, a marxizmus gyakorlati politikája pedig meg­bukott az emberi természet és a társadalmi, lélek isteni eredetű törvényein. A természetes fejlődés bebizonyí­totta, hogy a lélek szava, a közös származás és a közös múlt szava, a közös jövő akarása minden más- 1 nál erősebb kötelékeket létesít az emberek között, sokkal erősebbet, mint akármiféle internacionálénak az osztályönzés és a hatalomratö­rés indulataiból szőtt kötelékei. A munkásság ügyét pedig — mondotta a hallgatóság viharos helyeslése közDen a miniszter — nem manifesztációkkal, nem röpcédulákkal, nem izgatással, nem osz­tályharccal kell megoldani, hanem az ösz­szes magyar társadalmi rétegek becsületes és önzetlen összefogásával s az államha­talomnak ez összefogáson felépülő céltuda­tos és nagystílű munkás- és szociálpolitiká­jával, amely politika törvényes eszközökkel és intézményesen biztosítja a dolgozó em­berek egyenlő jogát az élethez, az otthon­hoz, a boldoguláshoz, a kultúrához és a szabadsághoz. Ezután Antal István nemzetvédelmi­propaganda miniszter megköszönte mind­azoknak a közreműködését, akik a pápai Nemzetvédelmi Akadémia megindítását le­hetővé tették és kérte a hallgatóságot, ta­láljon termékeny talajra bennük az az egyet­len politika, amely ma egyformán szól min­denkinek: tőkésnek, munkásnak, vezetőknek és vezetetteknek: a nemzeti kötelességteljesítés és áldozatvállalás totális politikája. A Nemzetvédelmi Akadémia tulajdonképen ennek a kötelességteljesítésnek és áldozat­vállalásnak a lelki erőit kívánja a magyar munkásban és az egész magyar társadalom­ban naggyá nevelni. És erre az elkövetkező jövőben annál is inkább szükségünk van, — fejezte be sza­vait a miniszter, — mert habár e pillanat­ban túlnyomórészt csupán a belső fronton, a termelő polgári munka, a helytállás, a nemzeti fegyelem és a társadalmi rend frontján kell erőinket kifejteni, de bármikor bekövetkezhetik az a helyzet, hogy puszta létünk védelmében a fegyvert is meg kell ragadnunk. Ugrásra készen kell tehát ennek a nemzetnek lenni, hogyha az ország bár­mely határán is megjelennék a veszedelem, erkölcsi és fizikai erőink teljességével áll­junk ki a magyar végek s a magyar függet­lenség védelmére. A miniszter egy órás beszédét hosz­Szantartó, lelkes tapssal fogadta a hallgató­ság. Utána vitéz Marton Béla emelkedett szólásra. Beszédében elsősorban a munkás­sághoz szólt. Hangsúlyozta, hogy a mun­Honvédeink üzenned... Messze orosz földről üzenem szüleim­nek, testvéreimnek, hogy szeretettel gondo­lok Rájuk. Jól vagyok. Köszöntöm barátai­mat és ismerőseimet is. Bajtársi üdvözlettel: Bakos Kálmán. Tábori posta: K. 175. • » # Mélyen Tisztelt Szerkesztő Űr! Alázatosan kérem, szíveskedjék a »Pápa és Vidékében« közölni, hogy szüleim­nek, tesvéreimnek és jóbarátaimnak szere­tettel küldöm üdvözletemet. Hála Isten, jól vagyok. A rádió-üzenetet hallgattam, de le­velet már régen kaptam. Hazafias tisztelettel: Varga Gyula honv. Tábori posta: F. 668. .* * * Tisztelt Szerkesztő Űr! Üdvözletünket küldjük hozzánktarto­zóinknak és ismerőseinknek. Ne aggódjanak értünk. Horváth János honv., Gyöngyösi Jó­zsef szkv., Irmes Antal őrm., Gombás Fe­renc honv., Sörensen Károly őrv., Szabó András honv., Bujos Ferenc honv., Szabó Gyula honv., Szabadics Mátyás szkv. Tábori posta: B. 127. ^H kás-réteg nem osztály, hanem ő a nemzet és nélküle nincs nemzet. Szavai mély De­nyomást gyakoroltak. A hallgatóság több­ször nagy tapssal szakította meg beszédét. Végül Horváth Imre kerületi titkár a munkásság nevében megköszönte, hogy a 25. Nemzetvédelmi Akadémiát Pápán ren­dezték meg. Egyúttal ígéretet tett, hogy mindig az építő, alkotó nemzeti élet mun­kásai lesznek. Lelkes szavai mély hatással voltak a hallgatóságra. Néhány perces szünet után a Nemzeti Munkaközpont Játékszíne kezdte meg előa­dását. Víg konferanszié vezette be a műsort, amelynek során ének-, szavalat- és táncszá­mok szerepeltek. A közönség megilletődött lélekkel hallgatta végig Herczeg Ferenc: »Két ember a bányában« c. híres jelenetét. Az ünnepi előadás, amely sokáig em­lékezetes marad a pápaiaknak, az áll. ta­nítóképző énekkarának énekével ért véget. <-) Pápa új közmunkái Hetivásár élénk forgalma hullámzik a város főbb útvonalain. A városháza ál­landó, zsúfolt forgalma hetivásárok alkal­mával teljesen szünetel. Alig találkozunk a földszinti és emeleti hivatalos helyiségek előtt .egy-két ismerős arccal. Ütünk a városi mérnöki .hivatalba vezet. Közérdekű tervek és .munkák után érdeklődünk. Ui Házcsopsrt Avóbelyek létesítésének elrendelése Csaba András városi tanácsos a leg­nagyobb készséggel áll rendelkezésünkre. Beszélgetésünk kezdetén a mostani nehéz idők problémáit érintjük. így szól a felvilá­gosítás: — Miniszteri rendelet kötelezi a ház­csoportokat, hogy korszerű óvóhelyeket építsenek. £szerinf az egyes házcsoportok­hoz tartozók saját költségükön kötelesek az előírásoknak ,megfelelő óvóhelyeket létesí­teni. Légiriadó esetén ezekben biztonságot találhatnak. Pápára vonatkozólag is rövide­sen szigorú rendelkezés jelenik meg a ház­csoport óvóhelyek építésére. Június l-re el kell készülni a munkálatoknak. A rendelet csak a város első övezetére, legnagyobb­részt a Belvárosra, a legsűrűbben lakott ré­szekre vonatkozik. -.A közel jövőben tehát a város leg­sűrűbben lakott részében az összes pincéket az, előírásnak megfelelően óvóhelyekké ala­kítják át. A költségeket az oda beosztott la­kók ^közösen viselik. Légiriadó esetén pedig közösen veszik igénybe. Ahol kevesebb

Next

/
Thumbnails
Contents