Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-11-12 / 46. szám

MEGJELENIK MINpEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14-40 pengő, negyedévre 3'60 pengő. Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. A magyar történelem* legvégzetesebb percében írjuk e sorokat. Lehet, hogy megduplázódnak szenvedéseink, lehet, hogy elhullunk a harcban, de történjék bármi, még meg kell mondani: Senki se bújhat ki a felelősségvállalás alól. Minden áldozatot meg kell hozni tehát, mert legyünk csak őszinték: ha nem győzünk, most mindörökre szertehull az ezeréves kéve. Nem frázis, nem fenyegetés ez — e sorok írója sosemf élt a hatásvadászat olcsó, hitvány eszközeivel. Mindig hitt, minden kis külpolitikai tételében és sosem akarta félrevezetni az olvasót. — Nem forgott szélkakas módjára sem — ha tehát ma azt üzenjük: csakis a teljes, őszinte összefogás, az érdekellentétek azonnali, könyörtelen kiirtása mentheti mtg Magyarországot, ugyanolyan szent meggyözociésbői tesszük, mint azt a lejelentést: vitatkozni se lehet, hogy ki legyen a vezér. — Vegre egyszer feltétel nélkül kövessünk valakit. Lássuk be, vége van a dunaparti szócséplésnek es a .nagy, történelmi íook minden törvényt leegyszerűsítenek. NincseneK kitérők, Kioúvók: a legkegyeteneoo biro, a történelem eiott áiiunk. Ma meg taián gyerekcipooen jar a »csoüaiatos forrádalom« és SOK olyan harcot folytat, amelyről a liberalizmus, a nemzeti bzocializrnus, a iabizmus eseiéoen is csaií keboDo lunt ki, hogy nem is volt szükség ra. Az is ienet, hogy ÓUKdacboiiii lógunk — de ha ossz^tog az ege^z jobboldal, s mindenüvé azoiv at emeljük, akik irányításra színeitek, eltörpülnek a mai hiutfk. Józan, hideg tejjel tisziáoban látuiiK majd minuent, s leiretoinatjuK a nagy íorduiók etmaradnaiadan lovagjait: a dilettánsokat es a naszoniesoket: Nem keil félni, okos gyorsan ítélő nernzeJ vagyunk, s ha kemény kézzel fogjutv meg a rostát, okvetlenül kihull a szemet. Minden forradalom átment ezen a folyamaton, a miénk se lesz kivétel és megnyugodhatnak a nyárspolgári sarkok is. Most azonban nincs idő vitára. Harcolni, küzdeni kell, mind a tíz körmünkkel. Nincs, s nem is lehet más feladatunk mindaddig, aniT^ nem biztosítjuk a legfontosabbat: a függetlenségünket. Vesztőhelyen vagyunk s kegyelmet csak önmagunk adhatunk. Hinni kell, akarni kell a győzelmet, szent, igaz elszántsággal. Hinni kell, hogy új Mohácsból is feltámadhatunk és hogy a virradat percében megtaláljuk egymást. Ne féljünk hát — várjunk! Nehéz, kegyetlen percben vette át a jobboldal a magyar élet iránvítátását. Évtizedes, sőt évszázados bűnök helyrehozatalára ma már nincs idő. Sajnos, ezen nem változtathatunk, de tudja meg minden magyar, úr, paraszt, és munkás: ha »megmaradunk«, az életünkkel fogjuk garantálni a legkisebb hibák jóvátételét is. Nem lesz buta, hitvány frázis a népi Magyarország szent, igaz, valóság lesz, melyben újra birodalommá sarjadhatunk'. De ehhez élni kell, túlélni a mai vihart ezt pedig csakis egyféleképpen lehet: ha mindannvian helytállunk! Csodálatos forradalom! Későn jöttél — de ki tudja, talán mégsem túl későn ahhoz, hogy feltámadjunk veled és benned! Olyan nemzedék nevében kívánjuk ezt, amely, ha Isten irgalmat ismer, sosem lehet felelős az atyák szomorú bűnéért. Nagy sikere volt a Honvéd-estnek A Magyar Vöröskereszt pápai fiókjának Bajtársi Szolgálata az első perctől kezdve hatalmas munkát végez a városunkban tartózkodó sebesült honvédek érdekében. Nem múlik el nap, hogy ne érkézlilék a B. Sz.-hoz, szeretetadomány, amelyből aztán áldozatos lelkek csomagokat készítenek drága sebesültjeink részére. A B. Sz. azonban a beteg bajtársaknak nemcsak testéről akar gondoskodni, hanem lelki felüdüléséről, nemes szórakoztatásáról is. Ez a gondolat teremtette meg a B. Sz. műkedvelői munkáját. A munka vezetésére Török Imre vállalkozott, akinek ilyen irányú munkáját a Levente Egyesületből mindnyájan nagyon jól ismerjük. Az első Honvéd-estet hétfőn este rendezték meg a Jókai színházban. Előtte fennjáró sebesült honvédeK töltötték meg a színházat. Az ágyban fekvő betegeket a kórtermekben látogatják meg a műkedvelői gárda áldozatos lelkű tagjai, hogy kellemes perceket szerezzenek, és mosolyt, derűt varázsoljanak azoknak szenvedő arcára, akik értünk küzdöttek, minket védtek, énünk hul atták drága vérüket a csata éren. A nagyközönség számára rendezett Honvéd-estet a icáp i cigányzenészek egyesített zenekara a Szózattal nyitotta meg. Egy szavalat után Török Imre lépett a közönség elé. Kedves szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd ismertette az előadás célját. Bejelenntette, hogy ilyen előadásokat sorozatosan rendezlek mindaddig, míg városunkban sebesült honvédek fognak tartózkodni. Majd emelt hangon a mMai idők követelményére mutatott rá: Fogjuk meg egymás kezét! S higgyünk önmagunkban és az Úrban! A győzelemhez e kettőre feltétlenül szükségünk van. A megjelentek a lelkes bevezető szavakért melegen ünnepelték Török Imrét, aki az est további során a konferanszié szerepét látta el. Ezután színes változatossággal következtek az egyes műsorszámok. Élveztük kiváló cigányzenészeink szép magyar nótáit, gyönyörködtünk Mármarosi Magdolna és Szalay Erzsébet énekeiben, jóízűen, derültünk Mezey Ilonka kedves jelenetén; szívet-lelket gyönyörködtető volt Török Hilda és Mezey Ilonka magyar tánca, meghatódtunk Trombitás Irma szavalatán. Művészi élményben részesített bennünket Schneider Alfréd zongoraművész, a német hadsereg katonája, aki Mozart és Brahms müveket zongorázott mély átérzéssel. Az est minden ízében jól sikerült és meg vagyunk róla győződve, hogy ugyanolyan nagy sikere volt és lesz honvédeink számára is, mint volt a nagyközönségnek. A nagy érdeklődésre való tekintettel szerdán a Honvéd-esteit a nagyközönség részére is megismételték. Amidőn őszinte szívvel gratulálunk Török Imrének és a szereplőgárdának a szépen sikerült estért, kérjük őket, hogy áldozatos munkájukat ugyanolyan szeretettel folytassák, amint elkezdték. Meg vagyunk róla gvőződve, hogv ők épp olyan nagyjelentőségű és fontos munkát végeznek, mint mindazok, akik szerető szívvel, aggódó szeretettel és odaadó szívvel gondoskodnak sebesükjeink testi gondozásáról. A jó Isten áldja meg ezért mindannyiukat. EMLcKEZZÜNK az orosz fronton küzdő honvédeinkről, fegyvertársainkról, akik ugyanazért az új világért ontják vérüket, melyért mi itthon áldozatainkat hozzuk. Emlékezzünk! Az édesanyákról, feleségekről, gyermekekről, akik legdrágább földi kincsüket: a gyermeket, férjet, apát áldozzák azért, hogy örök Nemzetünk tovább élhessen. Tegyünk szent fogadalmat, hogy a külső fronton küzdő testvéreink véres áldozata hiába ne hozassák 1 Fogadjuk meg, hogy méltók leszünk Hozzájuk, sem éjjel, sem nappal nem n>ugszunk mindaddig, míg fel nem építjük a dolgozó népmilliók új Hazáját: a Hungarista Munkaállamot f HAZÁÉRT vitéz SZENTKIRÁLYI OTTÓ m. kir. ejlőernyős főhadnagy oktober 6-án,' életének 29. évében a Vóloc mellett vívott harcokban, hősi halált halt. A gyászoló család a következő gyászjelenié t adta ki: D.askovich Gézáné, szüleiett komjdtszegi Szentkirályi Ida édesanyja, E enóra, férjezett dr. Darner Aurélné húga, özv. S/.enikirályi Gézái é nagyanyja úgy a maguk, mint az egé&z rokonság nevében mérhetetlen fáidalommal tudatják, hogy a legjobb fiú és t stvér, vitéz Szentkirá'yi Onó m. kir. honvédf j ő .rnyős főhadn; gy október 6 án, életének 29 ik évében a Vóloc mellett vívott súlyos harcokban hazánk védelmében hősi halált halt. Az engesztí lő szentmisét ok'óber hó 26 án reggel fél 7 órakor mutatják be a Mindenhatónak a szentfcrc ncrendiek templorrában. Szombathely, 1944 okt. 21. „Szeretetünk oda is e'kísér, hova lelked köitözö.t." Hőseinknek drága vére új, boldogabb jövönknek termékenyítő harmata. Honvédeink iiraiek... Kedves szüleinket, roko iainkat és ismeiöseinket s erekt ei (fdvözö jtik. Korbély Ferenc, Medvecz Lúszló, Szabadi Imre. — Táb. p. sz. X724. ARA 30 RLLÉI3