Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-11-05 / 45. szám

Név: rendfokozat: tábori posta:_ Küldi: Hogyan szabályozták a húsételek kiszolgáltatását a vendéglőkben, étkezőkben és espressokban A hivatalos lap vasárnapi száma közli a közellátási miniszter ma életbelépett rendeletét, amely szerint vendéglőkben, kávéházakban, kifő­zésnkben és espressókban sertés-, marha-, borjú-, vagy juhhusból ké­szült főtt, vagy sült ételeket további rendelkezésig nem szabad készíteni, illetőleg kiszolgáltatni. Kivételek ez alól a rendelkezés alól a Budapesti III. és IV. osztályú, az ország többi területén a III. osz­tályú vendéglők, továbbá a III. osz­tályú kávéházak és kifőzések, ame­lyekben húsételként csak, gulyást, pörköltet, vagy főtt marhahúst sza­bad kiszolgáltatni. Egyéb húsétel ezeken a helyeken is tilos. A ren­delet megszegőit szigorúan büntetik. Mit írnak ? Az "„Összetartás" okt. 27-i számában olvassuk: Nem kegyetlenkedik senki ... A suttogó rémhírterjesztők úgv­látszik már felocsúdtak első meg­lepetésükből és újra kezdik a kon­kolyhintést. Legutóbb olyan híre­ket terjesztettek, hogy Budapesten a zsidókkal kegyetlenkednek s ütik. verik őket. A pesti lakosok tudják, hogy ez nem más, mint szemenszedett hazugság. A zsidókat senki nem bántja és senki sem kegyetlenkedik velük. Ehhez senkinek sincs joga. A zsidókérdést törvényes úton ren­dezik, aszerint, amint azt a bei­Gyermek fénykép-különleges­ségek „FOTO-OPTIKA" műter­meiben. ügyminiszter testvér rádiószózatá­ban bejelentette. Nem tagadjuk le,« előfordultak visszaélések. Mi hun­garisták meg szoktuk az őszinte beszédet. Nekünk nincs titkunk. Mindenről nytltan beszélünk. Akad­tak kapcabetyárok, akik bementek egyes zsidó házakba, hungaristák­nak tüntették fel magukat, és a megijedt zsidóktól pénzt kértek. —• Három ilyen eset jutott tudomá­sunkra. Az illetéktelen, zsaroló betyáro­kat lefogták és lakat alatt várják méltó büntetésüket. Meg kell még jegyeznünk, hogy az illetők közül egyetlen-egynek sem volt semmi köze a Hungarista Mozgalomhoz. Kegyetlenkedésről nem kaptunk jelentést. Azokkal a zsidókkal, akik rendbontásra vállalkoztak és elva­kultságukban lövöldöztek, természe­tesen érdemszerint bántunk el. Né­muljanak el a suttogok és a rém­hírterjesztők, mert az illetékesek kíméletlenül ajkukra forrasztják a hazúg szót. Bajtárs! Hívunk itthoni őrhelyedre. A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség és az Antibolsevista Ifjúsági Tábor székháza : Pápa, Szent Imre herceg Főtér ZS. Telefon: 17—15, nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom ===== városi és járási új hivatali helyisége : ===== Pápa ; Szent Imre herceg Főtér ZS. sz. Telefon: 17—85. Mégegyszer a csodálatos Zsuzsikáról Irta : Fónay Tibor. írtam már egyízben a csodálatos Zsuzsikáról, arról a kibombázott pesti kislányról, aki most vidéken örül annak, hogy él, s örül annak, hogy dédelgetett kedvencei is élnek a babái: az Ö szűkebb családja, akiért él s van Zsuzsika maga. Megírtam a sok csodálatos dolgot, ami Zsu­zsika körül nap-nap után lelkesít és elképeszt bennünket nagyokat. Az újság — hogyan, hogyan se — Zsuzsika kezébe került. Zsuzsika most a szükségszülte pedagógia szel­leméhez híven nem jár iskolába — csak beiratkozott —, hanem vidéken tanul. Ott kapta meg az újságot is Mikor az előbbi cikk megjelent róla, mégcsak negyedikes népiskolás volt, azóta már nagy diák lett: elsős gim­nazista. Ez a nagy diákság azonban még jobban aláhúzza mindazt, amit róla mondottam, s mondani akarok. Nos az történt, hogy — miután Zsu­zsika elolvasta a róla szóló írást, — leült, tollat kerített, béléstelen levél­borítékot, s a posta legújabb szabály­zatának megfelelő külső kellékkel felszerelve, levelet írt nekem. Sok mindent elárul ez a kis levél. Öröm csendül ki belőle, de nem hiúság. Mosoly bujkál sorai között, de nem az öntetszelgés mosolya, hanem a boldog érzés visszfénye, a tiszta öröm derűje. Öröm, ahogy csak gyermek tud örülni. Minden salak­tól, minden nagyos fertőzöttségtől mentes öröm az, ami szól hozzám ebből a pár sorból. Abból a pár sorból, amelyikben megköszöni Zsu­zsika, hogy „tetszettem" róla írni egy „szép" elbeszélést. (íme valaki mégis van, aki „szépnek" találja, amit az író ír.) Tovább leírja Zsu­zsika, hogy. mily nagy volt öröme, hogy ilyen „hires" lett, de nehogy azt higyje valaki, hogy Zsuzsika azért gondolta magát híresnek, ami nagyon is logikus lenne, hogy sok­sok újságolvasó olvashatja nevét, nem, Zsuzsika szószerínt azt írja, hogy azért érzi magát híresnek, mert „ilyen szépeket olvashatok magam­ról". Vagyis ez azt jelenti, ha mi nagyok elemezni próbáljuk ezt a gyermeki mondatot, hogy Zsuzsika bizonnyal eddig nem tudta, hogy az, amit Ö cselekszik kicsi babáival, nagy és dicső dolog, olyan nagy, hogy hírt szerezzen Zsuzsikának. Van aztán a levélnek még egy passzusa, ami megint csak édesen és különlegesen zsuzsikai. S ha ez nem lenne a levélben, most ehelyett a cikk helyett egy másikat kellene írnom, amelyikben azt írnám le, hogy mindaz, amit a mult számban írtam tévedés, nem igaz, álom csak csupán, kacsa, az író fantáziája találta csak ki. De nem, Zsuzsika tudja mi a kötelessége, nem hoz zavarba. Amit tőle vártam, maradéktalanul megteszi. Szószerínt ezt írja: „Mikor a babák­nak elolvastam, elkezdtek táncolni örömükben". Hát ez az! Tessék elképzelni azt a nyomasztó le kiséget, amellyel én olvastam volna Zsuzsika levelét, ha abban egy szó sem lett volna arról, hogy mit szólt az írottakhoz: Eta és Sarolta, s a többi baba. Dehát ilyen­ről szó sincs, mert a babák táncol­tak örömükben. Elképzelem, ahogy Zsuzsika odatelepedett az íróasztal elé (mert azon van a babaszoba) s felmutatva az újságot így szólhatott: no mit hoztam nektek ? Ha jók lesz­tek felolvasom. Ilyen szépet még úgy sem hallottatok. A Grimm meg Andersen ehhez képest semmitse írt. Bizony! S azóta bizonnyal a baba fegyelmezés is ilyen módszerekkel történik: jók legyetek, mert kiírnak az újságba. — Igaz, ammt hallom — a szó köztünk maradjon — Zsu­zsikánál is a legnagyobb fegyelmező erő ez a varázsszó: — Majd kiírat­lak az újságba, Jó légy! — Vajha minden gyereknél adódhatnék mód és alkalom® ily könnyen fegyelmezni, s vajha mi is lehetnénk tele annyi sok naiv hittel és mesevilággal, játé­kossággal, s derűs mosollyal, hittel és szeretettel, mint Zsuzsika! Istenem, mennyit tanulhatnánk Zsuzsikától és a többi Zsuzsikáktól. ÁLLAMI ANYAKÖNYVI KIVONAT 1944 okt. 27— nov. 2. Születtek: Mayer Kálmán szövőgyári szövő­mester és Dobai Edit leánya: Edit t" Etelka, rk. — Taufer Antal föld­mívelő és Primusz Anna fia: An­tal, rk. — Szabadkai István nap­számos és Szilosi Rozália fia: Ist­ván János, rk. — Kasza István napszámos és Révész Ilona fia: István, rk. — Kiss Károly m. kir. rendőr és Jámbor Margit fia: Ká­rt iy, ev. — Kiss Ferenc villany­szerelősegéd és Baranyai Jolán leá­nya: Jolán Éva, rk. — Kánai Sán­dor m. kir. repülő őrmester és Ba­logh Erzsébet leánya: Edit Klára, rk. — Takács Sándor m. kir. szám­vivő törzsőrmester és Zsedraifcs' Ilona leánya: Éva Ilona, ref. — Simon István sütősegéd és Csizly Zsuzsánna Mária, rk. — Reizer Pál földmívelő és Babják Erzsé­j— Menekültek postája ifj. Gellai József felkéri azokat az Endrődről (Békés m.) menekül­teket, akik valamit tudnak szüleiről keressék fel Pápa, Korona-u. 8. sz. alatt, vagy hívják fel a 10-71 tele­fon számon. ifj. Gsire István menekült Hajdú­sámsonból keresi szüleit és testvé­reit. Értesítést kér: Pápa, Rendőr­kapitányság. Farkas Pál Gyergyószentmiklós­ról menekült, keresi szüleit Gyergyó­szentmiklósról és testvérét, Melindát Csíkszeredáról, valamint Gergely Bélát és családját, akik Nagyváradról menekültek. Értesítést kér: Lovász­patona, Szerecsényi-út 31. (Szabó János leveleivel.) Kovács Béla honvéd keresi Du­nántúlra elvezényelt testvéreit: Ko­vács Imre honvédet Nagyváradról, Kovács Andor honvédet, kit Szamos­Gyermek fénykép-különleges­ségek „FOTO-OPTIKA" műtér­meiben. falváról a IX. tüzérszázad javító­műhelyétől vezényeltek el, Kovács Kálmán honvédet, kit Nagyváradról a 25/1. Zlj-tól vezényeltek el. Aki tud róluk adja át nekik címét: Ko­vács Béla honvéd II. utász-század, Moson megye, Halászi község. bet fia: Pál Ferenc, rk. — Németh' Gábor ' vasúti órabéres fékező és Stalí Magdolna leánya: Éva Mag­dolna, rk. — Hevesi Sándor szállító munkás és Oláh Zsófia leánya: Éva, ref. Házasságot kötöttek: Bán András tart. zászlós (ma­gántisztviselő), rk. és Szabó Mar­git magántisztviselőnő', ref. — Pászti István géplakatossegéd, rk. és Szabó Anna szövőgyári munkás­nő, rk. Meghaltak: Özv. Molnár Imréné Szili Mária nyugbéres dohánygyári munkásnő, rk., 76 éves, szívizomelfajulás. — Nepper Rezső droguista, rk. 10 éves, tüdőgiimőkór. — Horváth Jó­zsef. földmívelő, rk., 76 éves, dül­mirigytúltengés. — Balla Kálmán ny. vasúti főintéző, ref., 71 éves, tüdőtágulat. — Özv. Horváth La­josné Magdics Erzsébet, rk., 61 éves. májrá'k. — Sárosi Gyula m. kir. ejtőernyős honvéd, rk., 17 éves, belső elvérzés — ejtőernyős ugrás következtében. Hirdessen a „Pápa ÉS 9idÉtiÉ"-ben Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kön | Felelős kiadó: NEMCSICS ELEK. i Lapzárta: szérda délután 5 óra, hirdetéseké csütörtök déli 12 óra. i Eljegyzési, esküvői, halálozási híreket csak díjazás mellet közölhetünk. Hirdetések díja mindig előre fizetendő.

Next

/
Thumbnails
Contents