Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-09-10 / 37. szám

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14-40 pengő, negyedévre 3*60 pengő. KERESZTENV POLITIKAI HETILAP Felelős szerkesztő: KERÉNYI OLAF Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Az eltorzult s minden lovagiasságát elvesztett háborús mérkőzés u] fogalmakkal ismertetett meg bennünket. Véres, kegyetlen képzetek tapadnak a leg­többhöz. De vannak önbizalmat adó, serkentő, felemelő uj fogalmai is. Ilyen a névtelenség tiomályába ve­sző s az eddigi háborúkban neki kevés jelentőséget tulajdonított pol­gári honvédelem is. A vértelennek ina már nem is nevezhető, szürke, dolgos hétköznapok erőfeszítéseiről, kivalöan példát mutató harcos szel­lemű munkások helytállásáról szól­janak ezek a sorok. Szóljanak pe­dig aboól az alkalomból,*hogy a Kormányzó Úr Őfőméltósága leg­főbb elhatározásából a polgári ér­demérem keresztjeit adományozta szerte az országban ezeknek az ad­dig névtelen hősöknek. Ezzel a ma­gas Kitüntetéssel is bizonyítani kí­vánva, hogy az itthoni munka, a front ere jenek fokozása érdekében végzett teljesítmények semmivel sem értéktelenebbek a küzdő harcosok hő­sies áldozathozatalánál. Ma egyetlen front van: a háború egyetemes, totális lett. Fegyveies front nincs munkafront nelKül s a békésnek nevezett itthoni fronton is a hősi ha­lottak százainak vére érleli a fegy­verekkel kicsikarandó győzelmet. S ezeket az eddig példásan helyt­állókat érte a legmagasabb kitün­tetés, méltó elismeréseképpen ed­digi teljesítményeiknek. Nem a sze­mélyek kapták ezt a kitüntetést, hanem a dolgozó itthoni front, a névtelenek százai és ezrei, akik átérezvén a háborús erőfeszítések óriási jelentőségét, mindent elkö­vettek eddig is s elkövetnek ezután I is a győzelem kivívásához való hoz- j zájarulással, Ugy is mondhatnók, j hogy nevet kapott az eddig névte­len nazai front. Polgári honvédelem I Ennek a névnek ezüst és bronz csengesü hangja, a kitüntetettek mellén csillogó érdemérmek hívnak mindenkit a mutatott péida köve­tésére. A totális háború totális erőfeszí­tést igényel, mindenkitől követeli a tőletelhető legtöbbet, mert különben a részleges erőfeszítések nem tud­nak lépést tartani a napról-napra fokozódó étvággyal faló, emberi éle­tek millióit kivánó háborús Moloch lakomázásával. Ez pedig nem keve­sebbet jelent, minthogy egy szép napon bennünket is leterít, s a magyarság egyetemessége kerül ha­lálos szorításába. A harcos bajtár­sainknak egyetlen kötelessége a régi harciriadó kiáltása: Jézus, Jézus, Jézus 1 nevével állani s harcolni a csatamezőn. Nekünk pedig bomba­hullással, családi otthonaink meg­semmisülésével, szeretteinK véres A tizenkettedik órában vagyunk. Mindenkinek ki kell vennie részét u felelősségből, a munkából, a harc­ból, úgy ahogyan azt az államve­zetés neki szerepül kiosztotta. Nem érzékenykedni kell, hanem némán Honvédeink üzennek... i csonkjaival mit sem törődve: szívós i engedelmeskedni, gyűlölködést, sze­kiiartással nyújtani egyik jobb fegy­vert a másik után a kezükbe. S ter­melni azt a sok sok- felszerelési anyagot, mely ennek a hatalmas gépezetnek mozgatásához, s ezen keresztül a minden nehézségen át kívivandó győzelemhez vezei. Nem szabad egy pillanatra sem eler­nyednünk, ellankadnunk, mert amugyis elég munkaóia vész immár naponta káiba a mind gyakrabban felüvöltő szirénák munkabCnító hangjaira. A magyarság létéről vagy megsemmisüléséről, nem kevesebbről van szó. méiyeskedő acsarkodást, pártosko­dást félretéve: harcolni és dolgozni. Magyarnak s mindenkinek, ad ezt az. országot iiazájanak tudja és vall­ja, aki magát sorsunkkai azonosí­totta eddig es akarja ezután is. Aki pedig nem akarná megérteni ezt a kegyetlen/Fi igaz teteit: annak adassék éppolyan kegyetlenül érté­sére, amint bennünket kényszerí­tenek a körülmények. Munka, rend, fegyelem, engedelmesség: s ha kell harc a halálig, ezt kell értésére adni mindenkinek s ezt kell meg­értenie minden értelmes magyarnak. Hol él a 13 miüiós mapcsag ? Vitéz dr. Nagy Iván figyelő tekin­tete mindig megpihen a külföldi magyarokon, A „Magyarság és Kül­föld" című sorozat hatodik füzete­ként jelent meg legújabb munkája, „A külföldi magyarság", amelyben négy térképet is közöl. Az első a Középeurópai magyarság számará­nyát mutatja be szemléltető módon, a második az északamerikai Egye­sült Államok magyar telepeit tünteti fel, a harmadik a kanadai magyar viszonyokat ismerteti, a negyedik pedig Magyarság az öt világrészben címen ad képet a külföldi magyar ságról. Vitéz dr. Nagy Iván utal arra, hogy a XV. század második felében Mátyás királysága idejében az akkori magyar birodalomban 5 millió volt a lakosság száma és ebből a népes­ségből több mint 80 százatéka volt a magyar. Magyarországnak akkor tehát ugyanannyi volt a lakossága, mint Franciaországnak es Angianak és a magyarok száma körülbelül egyezett az angolokéval es a fran­ciakkal. A háborús idők, török-tatár­veszedelmek nagyon megtépáztak bennünket, de hiába volt Trianon is, a magyarság életereje győzedel­meskedett. 1941. évben a súlyos vérveszteséget szenvedett magyarság mégis elérte, sőt már jóval túl is haladta a 13 milliós lélekszámot. A magyarok az európai népek társa­dalmában a tizedik helyet foglalják el. Nem is vagyunk tehát olyan ke­vesen és nem is vagyunk olyan ki­csinyek, mint ahogy sokan gondolják. Nagy Iván először is az utódál­lamokban élő magyarokról emléke­zik meg. A trianoni békediktátum következtében a magyarok ősi tele­pülési területükön 7 különböző ál­lamnak leitek az alattvalói. Csonka­Magyarországon 8 millió magyar maradt meg. A voit Cseh Szlovákia lerüietén 1,069,000 magyar maradt és ezeknek túlnyomó többsége, 883,615 ,lélek 1938. november 2-i bécsi döntés értelmében boldogan tért vissza az anyaországhoz. Kár­pátaljával 57,562 főnyi magyart kap­tunk vissza. A mai Szlovákia területén még mindig százezer-száznyolcvanezer a magyarok száma. A szétbomlott Jugoszláviában 580,000 magyar élt. A tulajdonképeni Horvátország föíd^ jén 106,000 volt a magyarok száma, amely számot az ellenséges statisz­tikusok 69,000 szorították le. Ószer­biában 2,532, Bosznia-Hercegoviná­ban 2,577, Dalmáciában 70, Monte­negróban 17, Veglia szigetén pedtg 2 magyart mutatott ki még az ellen­séges népszámlálás is. Belgrádból és Szendrőből többszáz magyar tért haza, Bosznia-Hercegovinából 1,400 magyart telepítettek vissza. Az egy­kori Jugoszlávia szerb közigazgatás alatt maradt bánsági területén, az úgynevezett Temesközben, még 113,000 magyar maradt, míg Bács­kában kb. 310,000, Baranyában kb. 20,000 és a Mura yidékén mintegy 30,000 magyar került vissza. Az utódállamok között Romániá­a ban élt a legtöbb magyar. Még a Hála a jó Istennek jól vagyunk; szeretettel küldjük üdvözletünket családunknak és ismerőseinknek: Horváth Ferenc 2 honvéd T. p. P 870, Hoffer Károly honv % P 870., Kovács Lajos tiz. H319., Ábrahám Ferenc honv. H319., Tuba Zoltán örv. C 625., Halbik József honv. H 222., Barát László, Sági Károly honv. H 319., Pintér János honv. P 870. * Sok-sok szeretettel gondolunk hoz­zátartozóinkra, ismerőseinkre és az összes pápai jó barátokra. Ne ag­gódjanak, jól vagyunk, több levelet írjanak! Németh Dezső, Kovács Tibor tize­desek. — Táb. post. C 718. *. Magyar kisleányok! A C464. számú tábori postáról Várhelyi János honvéd kér Bennete­ket, hogy kedves soraitokkal keres­sétek fel, mert nagyon kevés levelet kap. Pedig az az egyetlen szórako­zása. Mindnyájatoknak ismeretlenül számtalan kézcsókot küld: Várhelyi János. * * Szeretettel gondolunk az otthon lévőkre. Csókoljuk családunkat, kö­szöntjük ismerőseinket. Eisenbeck Ferenc tiz., Zsiray Lajos, Freskura Károly tiz., Keiger József, Horváth József, Németh Imre, Fejes József, Szédelyi Károly tiz., Major Ferenc szkv. Mezőlak, Vitéz Szalóky Lajos, Dr. Maurer István, Mintly Sándor Pt. Nagyacsád, Kenyeres Imre, Molnár Miklós Tapolcafő, Mó­rocz J. — Táb. post. Z413. • Szeretettel köszöntjük szüleinket, rokonainkat és minden kedves isme­rősünket. Iff. Olláry Lajos tiz, K797. és Kapitár Kálmán honv. V624. Tudatjuk szüleinkkel, hozzánk­tartozóinkkal és jó ismerőseinkkel, hogy hála a jó Istennek jó egészség­nek örvendünk, amit nekik és a tek. szerkesztőségnek is testvéri és baj­társi szívünkből kívánunk: > Ács István tsz. szkv., Horváth Jó­zsef Őrv., Szakács István honv., Buti József honv., Mógor Jenő honv., Császár József honv. Táb. post. H 319. román hamisító propaganda is 1930­ban 1,388,000 magyart ismert el. Románia mai területén a magyarság száma még mindig meghaladja a 700,000 lelket. Moldvában, Jassy Hus, Trótus, Bacau vidékén 100— 120,000 főnyi magyarság él. áRH 30 FfLIÉft ^xőlct kc-sívV*-^'

Next

/
Thumbnails
Contents