Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-08-20 / 34. szám

41. évfolyam 34. szám. tm^mmmm'^Mwm'w^mmmmmm ÜKi 'l^B^^MHBM^HMaiil MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14*40 pengő, negyedévre 3-60 pengő. KERESZTÉN? POUTIBAI Felelős szerkesztő: KE^ÉHYI HETILAP . OlflF maBMBUHaHUmHani Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Szent István ünnepén. Vannak időtálló történelmi igaz­ságok, melyeknek tanulsága ki­meríthetetlen és mindig aktuáLs. Kimeríthetetlen, mert népek és or­szágok egész berendezkedése, al­kotmánya, törvényhozása, közmű­veltsége, küzdelmei, és győzelmei, szóval egész történelme ezeken az igazságokon alapszik. És aktuáli­sak, mert a mai élet harcai és .bajai ellen keresve sem -találunk jobb orvosságot ezeknél a >patinás igazságoknál. > Ilyen kimeríthetetlen és rnind­mainapiglan aktuális igazság Szt. István királyunk érdeme nemzetünk térítésében és fennmaradásában. Nem nekünk, késő utódoknak és maradék magyaroknak kell ezt az érdemet felfedeznünk. Ismeri azt minden iskolás gyermek és vallja is azt minden igaz magytr. De mert kimeríthete lennek mondottuk, kell tehát bon ne új szempofttokat íalál.i-iin!: a megcih/ietésr.e.;. és mert aktuáflsnak neveztük, vonatkozásba kell hoznunk a mostani időkkel. E célt szolgálják e sorok. Szt. István térítő munkájában három ilyen szempontot találok, amelyet mástól és másutt sem nem' igen olvastam, sem nem igen hal­lottam. Az első, hogy a magyarok térí­tése nem volt merő hatalmi tény, tehát nem járt vérontással, mint más népeknél. Igaz, nálunk sem maradt el a pogányság reakciója de ha Ajtony lázadását a val­lási síkról áttesszük a személyes és politikai síkra, ahová igazában tartozott marad a Koppány-féle lázadás, t mellyel 'Szt. István az' egyetlen jutási csatában végzett. Szt István apostoli keresztje tehát nem annak a kardnak a marko­lata-volt, amellyel lovaggá ütötték, mikor Koppány ellen hadba szállt; hanem az ö egyénisége volt a vonzó erő, az ő keresztény jelleme, az ő tündöklő példája volt a tü­kör, amelyben a régi vallás és er­kölcs hívei az újat szemlélhették és megkedvelhették. Más népeknél is találunk szent uralkodókat a megtérés mesgyéjén; de épp a legnagyobbak, pl. Nagy Károly, a valláserkölcsi aranymér­legen nem érik el annak a Szt. Istvánnak természetfeletti fajsúlyát, kiről a régi krónikás oly találóan mondja: Probis mitissimus — a tisztességes emberek iránt módfelett kegyes volt. Egy másik, szintén nem eléggé hangoztatható szempont, hogy az ő népében éppen ezek. a tisztes­séges elemek«: igen szép számban voltak, tehát az áthidalás a po­gány 'világtól a kereszténységig! nem volt egybekötve olyan lélek­tani nehézségekkel, melyek rende­— Miért jött ide ez a páter? azért, hogy megrémítsen minket? — Nem. Azért jött, hogy meg­erősítsen minket. l — De azt mondja, hogy Isten most imár nem kímél meg ben­nünket, hogy most már itt vannak a bombák, most már jön az orosz, hogy úgyis,mind elveszünk. — Nem azt mondja. Azt mondja, hogy meg kell találni a lelkünket, ami eddig volt elveszve. — Ugyan, nisz az mindegy. Fő, hogy legyen mit enni, hol lakni, legyen mivel szórakozni, kivel ya­sárnapozni és hogy lehetőleg ne gondoljunk a bajokra. Elég „lesz rájuk gondolni, ha majd itt lesznek. — És ha úgy volna, hogy az a felesleges »lélek« tudna még vala­mit tenni a bajok ellen? — Ugyan mit tehetne ágyúk, tankok, bombák ellen? "Uíöu-níe egy e^t-knei liagyöbö hatalmat, Istent, aki játszva bá­nik el bombákkal, tankokkal ágyúk­kal ... — És mond meg, hogyan ve­hetnem rá azt az Istent, hogy hogy megváltoztassa irántunk való szándékát? — Bűnbánattal. A bomba azért jő, mert megítélt bennünket az Isten. Százévek óta nézi az embe­rek ocsmányságait. És a mi nemze­dékünkön betelt az Ő mértéke. Most megveszi rajtunk a bűnök árát. De ilyen kegyetlenül? Min­dig azt mondtátok, hogy irgalmas az Isten, hogy megkönyörül a bű­nösön s effélét. Mért nem irgalmaz most nekünk? Mért nem ad már egyszer a világnak békét? Látom, hogy nem hallgattad a pátert. Isten nem ad békét a bűnös ;földnek, mert akkor egy­sen el szokták torlaszolnii a szíve­ket egy új hitrendszer és erkölcsi vliágrend elől. A magyar nép séfn kultúra te­kintetében nem állott nagyon mé­lyen az akkori' Európa alatt, sem nem volt híjával az alkalmaknak, foogv akár portyázó útain, akár bé­kés úton, a meghódolt szláv né­pek révén megismerkedhessek a kereszténységgel. Ezek voltak, hogy úgy mondjam a térítés premisszái, tömeglélektani segítő eszközei. Szt. István térítő tevékenységé­nek 'érdeméből mit sem von le annak ^elismerése, hogy a talaj, melybe ő beleplántálta keresztet, máris termékeny volt. A harmadik" személyes érdeme, hogy a kereszténységnek n | szerűen tovább bűnözne. Nem hal­lottad, amit a föld vastag bűn­páncéljáról mondott? Hogy leszál­lana ide a béke, de nem tud, vissza­löki ez a szörnyű kéreg, melyen az emberiség bűnhegyei tornyosulnak. — És csak nem gondolod, hogy iezt a kérget te a lelkeddel leveheted a földről? — De igen, gondolom. Éppen ezt gondolom. Ezt sem hallottad? Ennek a bűnpáncélnak eltávolítá­sát úgy hívják, hogy »engesztelés«. — Mi az? * — Bűneink jóvátétele imával, szenvedéssel. Odamenekülés az Is­* 'tenhez, beleborulás a félelmetes büntető .karokba, belesímulás a bombát*és tűzet hullató isteni te­nyérbe ... — Hiszen attól rettegni kell! Nem. Azt szeretni ikell. Bele­hajolni és azt mondani: Igazad Van üYjiíí ; 1...:/ cr. iáink. EzV és ennél ezerszer többet. Mert még mindig nagyon enyhe a Te bűntető kezed. Isteni jogod ez, Uram, amit cselekszel velünk. Isteni szent be­csületed kérdése ez. Irgalmaddal nem értél célt rajtunk. Beleposvá­nyosodtunk bűneinkbe. Most éb­resztgetsz bennünket Uram! Tedd, Uram! jól van, Uram! — Ezzel azt akarod-e mondani, hogy álljunk oda a bombaszőnyeg ialá, a leomló házak elé és hívogas­suk magunkra Isten büntetését? - Nem azt... Hanem azt, hogy a lelkünk álljon oda Isten elé. Tárt karokkal pajzstalan mellel kínáljuk oda az Úrnak lelkünket egészen. Mondjuk Neki: Akarok szenvedni, Uram, a bűneimért. Nemcsak ma­gamért. Másokért is. Azokért, akik nem akarnak szenvedni, nem akar­nak engesztelni Téged. leti, hanem nyugait formáját vá­lasztotta, noha elég alkalma lett volna Bizánc felé hajolnia. És ez az ő érdemének örök ak­tualitása. Ez mentette meg hazánkat a balkánizálódástól. Ez iktatta be népünket a nyugati kereszténység kultúrkőzösségébe; é's bár a török harcok zivataros századaiban sors­közösségünk balkáni volt is —' l]arc és hódoltság — báv vér­közösség híján álltunk az idegen népek között: de megvolt a ke­reszténységnek, pontosabban: a ró­mai katoliikus vallásnak az a kap­csolata, mely végre is két évszá­zaddal , előbb segített lerázni az ozmán jármát, mint a balkáni né­zabadulása. HAZÁÉRT NAGY LAJOS karp. Őrmes­ter, postatiszt, volt bencés diák, az Emerikánának min­dig ^ bátran kiálló harcosa 24 éves korában a steppék barbár hordái ellen, hitünk, hazánk és kultúránk védel­mében folylatott gigászi küz­delemben a Kárpátok elő­li terénen hősi halált halt. Hős emlékedet bajtársi, baráti szeretet ei szívünkbe zárjuk és megőrizzük. * Hőseinknek drága vére új, boldogabb jövőnknek termé­kenyítő harmata. . — Csak nem azt akarod mon­dani, hogy mások bűnéért is éh i-t . ; De éppen azt. Az engesztelés nem- az én személyes ügyem. Az engesztelés Isten ügye. Ezt kell magamévá tennem. Istent kell en­gesztelnem és neki egyformán fáj minden bűn. S akkor mindegy, ki bántja. Őt bántják. S én nem tudom viselni ezt. Odahordom neki minden erőmet. Életemet. — És mit használ ez az Isten számláján tfeked, nekem, vagy akárkinek? — Mindent. Mert megmutatom az Úrnak a bennem élő Jézust. Benne van az én hatalmam. Min­,den engesztelésemben Jézus en­gesztel. Ő szenvedj Ö imádkozik, Ö könyörög bennem. Az Atya látja ezt és engem észre sem vesz, de meghallja imámban Fiának hang­ját és látja kis szenvedéseimben az Ö keresztútját... Van azonban Szt. István érde­mének még egy hervadhatatlan időszerűsége, s ez az a lélekemelő látvány, hogy ő volt a megtestesült Aciio Cáthoiica, a hitből élő tevé­kenység, -a tettekben nyilatkozó meggyőződés, amit az ő maga az ő szent fiához intézett Intelmeiben is hangsúlyozza. Kurzus-kereszté­nyekből nem lehet szentistváni magyarokat toborozni. Krisztusi el­veket nem szabad krisztustalan cse­lekedetekkel cáfolni. S ha ránk is /• borul a mostani idők kálváriájának sötétsége: a ma­gyarok tündöklő csillagának fénye azon is áthatol bíztatásunkra, út­mutatóul és jutalmul.

Next

/
Thumbnails
Contents