Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-08-20 / 34. szám

41. évfolyam 34. szám. tm^mmmm'^Mwm'w^mmmmmm ÜKi 'l^B^^MHBM^HMaiil MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14*40 pengő, negyedévre 3-60 pengő. KERESZTÉN? POUTIBAI Felelős szerkesztő: KE^ÉHYI HETILAP . OlflF maBMBUHaHUmHani Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Szent István ünnepén. Vannak időtálló történelmi igazságok, melyeknek tanulsága kimeríthetetlen és mindig aktuáLs. Kimeríthetetlen, mert népek és országok egész berendezkedése, alkotmánya, törvényhozása, közműveltsége, küzdelmei, és győzelmei, szóval egész történelme ezeken az igazságokon alapszik. És aktuálisak, mert a mai élet harcai és .bajai ellen keresve sem -találunk jobb orvosságot ezeknél a >patinás igazságoknál. > Ilyen kimeríthetetlen és rnindmainapiglan aktuális igazság Szt. István királyunk érdeme nemzetünk térítésében és fennmaradásában. Nem nekünk, késő utódoknak és maradék magyaroknak kell ezt az érdemet felfedeznünk. Ismeri azt minden iskolás gyermek és vallja is azt minden igaz magytr. De mert kimeríthete lennek mondottuk, kell tehát bon ne új szempofttokat íalál.i-iin!: a megcih/ietésr.e.;. és mert aktuáflsnak neveztük, vonatkozásba kell hoznunk a mostani időkkel. E célt szolgálják e sorok. Szt. István térítő munkájában három ilyen szempontot találok, amelyet mástól és másutt sem nem' igen olvastam, sem nem igen hallottam. Az első, hogy a magyarok térítése nem volt merő hatalmi tény, tehát nem járt vérontással, mint más népeknél. Igaz, nálunk sem maradt el a pogányság reakciója de ha Ajtony lázadását a vallási síkról áttesszük a személyes és politikai síkra, ahová igazában tartozott marad a Koppány-féle lázadás, t mellyel 'Szt. István az' egyetlen jutási csatában végzett. Szt István apostoli keresztje tehát nem annak a kardnak a markolata-volt, amellyel lovaggá ütötték, mikor Koppány ellen hadba szállt; hanem az ö egyénisége volt a vonzó erő, az ő keresztény jelleme, az ő tündöklő példája volt a tükör, amelyben a régi vallás és erkölcs hívei az újat szemlélhették és megkedvelhették. Más népeknél is találunk szent uralkodókat a megtérés mesgyéjén; de épp a legnagyobbak, pl. Nagy Károly, a valláserkölcsi aranymérlegen nem érik el annak a Szt. Istvánnak természetfeletti fajsúlyát, kiről a régi krónikás oly találóan mondja: Probis mitissimus — a tisztességes emberek iránt módfelett kegyes volt. Egy másik, szintén nem eléggé hangoztatható szempont, hogy az ő népében éppen ezek. a tisztességes elemek«: igen szép számban voltak, tehát az áthidalás a pogány 'világtól a kereszténységig! nem volt egybekötve olyan lélektani nehézségekkel, melyek rende— Miért jött ide ez a páter? azért, hogy megrémítsen minket? — Nem. Azért jött, hogy megerősítsen minket. l — De azt mondja, hogy Isten most imár nem kímél meg bennünket, hogy most már itt vannak a bombák, most már jön az orosz, hogy úgyis,mind elveszünk. — Nem azt mondja. Azt mondja, hogy meg kell találni a lelkünket, ami eddig volt elveszve. — Ugyan, nisz az mindegy. Fő, hogy legyen mit enni, hol lakni, legyen mivel szórakozni, kivel yasárnapozni és hogy lehetőleg ne gondoljunk a bajokra. Elég „lesz rájuk gondolni, ha majd itt lesznek. — És ha úgy volna, hogy az a felesleges »lélek« tudna még valamit tenni a bajok ellen? — Ugyan mit tehetne ágyúk, tankok, bombák ellen? "Uíöu-níe egy e^t-knei liagyöbö hatalmat, Istent, aki játszva bánik el bombákkal, tankokkal ágyúkkal ... — És mond meg, hogyan vehetnem rá azt az Istent, hogy hogy megváltoztassa irántunk való szándékát? — Bűnbánattal. A bomba azért jő, mert megítélt bennünket az Isten. Százévek óta nézi az emberek ocsmányságait. És a mi nemzedékünkön betelt az Ő mértéke. Most megveszi rajtunk a bűnök árát. De ilyen kegyetlenül? Mindig azt mondtátok, hogy irgalmas az Isten, hogy megkönyörül a bűnösön s effélét. Mért nem irgalmaz most nekünk? Mért nem ad már egyszer a világnak békét? Látom, hogy nem hallgattad a pátert. Isten nem ad békét a bűnös ;földnek, mert akkor egysen el szokták torlaszolnii a szíveket egy új hitrendszer és erkölcsi vliágrend elől. A magyar nép séfn kultúra tekintetében nem állott nagyon mélyen az akkori' Európa alatt, sem nem volt híjával az alkalmaknak, foogv akár portyázó útain, akár békés úton, a meghódolt szláv népek révén megismerkedhessek a kereszténységgel. Ezek voltak, hogy úgy mondjam a térítés premisszái, tömeglélektani segítő eszközei. Szt. István térítő tevékenységének 'érdeméből mit sem von le annak ^elismerése, hogy a talaj, melybe ő beleplántálta keresztet, máris termékeny volt. A harmadik" személyes érdeme, hogy a kereszténységnek n | szerűen tovább bűnözne. Nem hallottad, amit a föld vastag bűnpáncéljáról mondott? Hogy leszállana ide a béke, de nem tud, visszalöki ez a szörnyű kéreg, melyen az emberiség bűnhegyei tornyosulnak. — És csak nem gondolod, hogy iezt a kérget te a lelkeddel leveheted a földről? — De igen, gondolom. Éppen ezt gondolom. Ezt sem hallottad? Ennek a bűnpáncélnak eltávolítását úgy hívják, hogy »engesztelés«. — Mi az? * — Bűneink jóvátétele imával, szenvedéssel. Odamenekülés az Is* 'tenhez, beleborulás a félelmetes büntető .karokba, belesímulás a bombát*és tűzet hullató isteni tenyérbe ... — Hiszen attól rettegni kell! Nem. Azt szeretni ikell. Belehajolni és azt mondani: Igazad Van üYjiíí ; 1...:/ cr. iáink. EzV és ennél ezerszer többet. Mert még mindig nagyon enyhe a Te bűntető kezed. Isteni jogod ez, Uram, amit cselekszel velünk. Isteni szent becsületed kérdése ez. Irgalmaddal nem értél célt rajtunk. Beleposványosodtunk bűneinkbe. Most ébresztgetsz bennünket Uram! Tedd, Uram! jól van, Uram! — Ezzel azt akarod-e mondani, hogy álljunk oda a bombaszőnyeg ialá, a leomló házak elé és hívogassuk magunkra Isten büntetését? - Nem azt... Hanem azt, hogy a lelkünk álljon oda Isten elé. Tárt karokkal pajzstalan mellel kínáljuk oda az Úrnak lelkünket egészen. Mondjuk Neki: Akarok szenvedni, Uram, a bűneimért. Nemcsak magamért. Másokért is. Azokért, akik nem akarnak szenvedni, nem akarnak engesztelni Téged. leti, hanem nyugait formáját választotta, noha elég alkalma lett volna Bizánc felé hajolnia. És ez az ő érdemének örök aktualitása. Ez mentette meg hazánkat a balkánizálódástól. Ez iktatta be népünket a nyugati kereszténység kultúrkőzösségébe; é's bár a török harcok zivataros századaiban sorsközösségünk balkáni volt is —' l]arc és hódoltság — báv vérközösség híján álltunk az idegen népek között: de megvolt a kereszténységnek, pontosabban: a római katoliikus vallásnak az a kapcsolata, mely végre is két évszázaddal , előbb segített lerázni az ozmán jármát, mint a balkáni nézabadulása. HAZÁÉRT NAGY LAJOS karp. Őrmester, postatiszt, volt bencés diák, az Emerikánának mindig ^ bátran kiálló harcosa 24 éves korában a steppék barbár hordái ellen, hitünk, hazánk és kultúránk védelmében folylatott gigászi küzdelemben a Kárpátok előli terénen hősi halált halt. Hős emlékedet bajtársi, baráti szeretet ei szívünkbe zárjuk és megőrizzük. * Hőseinknek drága vére új, boldogabb jövőnknek termékenyítő harmata. . — Csak nem azt akarod mondani, hogy mások bűnéért is éh i-t . ; De éppen azt. Az engesztelés nem- az én személyes ügyem. Az engesztelés Isten ügye. Ezt kell magamévá tennem. Istent kell engesztelnem és neki egyformán fáj minden bűn. S akkor mindegy, ki bántja. Őt bántják. S én nem tudom viselni ezt. Odahordom neki minden erőmet. Életemet. — És mit használ ez az Isten számláján tfeked, nekem, vagy akárkinek? — Mindent. Mert megmutatom az Úrnak a bennem élő Jézust. Benne van az én hatalmam. Min,den engesztelésemben Jézus engesztel. Ő szenvedj Ö imádkozik, Ö könyörög bennem. Az Atya látja ezt és engem észre sem vesz, de meghallja imámban Fiának hangját és látja kis szenvedéseimben az Ö keresztútját... Van azonban Szt. István érdemének még egy hervadhatatlan időszerűsége, s ez az a lélekemelő látvány, hogy ő volt a megtestesült Aciio Cáthoiica, a hitből élő tevékenység, -a tettekben nyilatkozó meggyőződés, amit az ő maga az ő szent fiához intézett Intelmeiben is hangsúlyozza. Kurzus-keresztényekből nem lehet szentistváni magyarokat toborozni. Krisztusi elveket nem szabad krisztustalan cselekedetekkel cáfolni. S ha ránk is /• borul a mostani idők kálváriájának sötétsége: a magyarok tündöklő csillagának fénye azon is áthatol bíztatásunkra, útmutatóul és jutalmul.