Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-08-20 / 34. szám

r $ — Milyen különös vagy. Ügy ég a szemed és olyan boldog az arcod. Mii lelt? — Azért látod ezt, mert az en­gesztelés Jézusa téged is hív."Ne­ked is mondja a Vele együttlakó Szűzanya: Leányom, mentsd meg hazádat! Neked is mondja Jézus: Gyermekem, hallgass az én Édes­anyámra! — És gondolod te azt, hogy mi kis emberfigurák, a mi apró erőnk­kel majd megmentjük hazánkat? Mi, akiknek még tegnap csak evé­sen-iváson, szórakozáson járt az esze? — Még ha nagy bűnösök vol­tunk, akkor is. Minél nagyobb a bűnöd, annál többet vár tőled az Űr. Tudod, mennyii bűn van a világon? Tudod, mit vétenek ma a házasság szentsége ellen, mennyit 'a családi élet tisztasága ellen^ mennyit a vagyon, a tulajdon el­len, milyen szörnyű szennyáradat zuhog végig a földön, melyet Isten az embernek ajándékul adott, hogy az Ű örömére és dicsőségére; fél­jen ? Gondold el, hogy ezeket a (bűnöket mind nézi az Isten és aézi :már századok óta és csak most, csak ma ért ide hozzánk bűn­tető kezének * sújtása ... Mindeze­kért kell neked a te bűnödet el­felejtetned az Orral... — . Elmegyek veled gyónni... de mit teszünk azután? — Több imát küldünk Istenhez. Több vezeklést, önmegtagadást vé­gezünk bűneinkért és m4sok bű­neiért. Jgy majd kevesbedik az a rettenetes bűnpáncél a földön. — Én mégis félek, hogy majd nagyon rossz lesz vezekelni... — Ne félj t Isten keveset is sokba vesz, ha szeretettel adod. Elmon­dod naponta a rózsafüzért és rá­Ez lelt a sorsa az angolszász terrortámadónak. gondolsz a mi édesanyánkra, Má­riára. — És kész? — Nem kész. Sohase kész. Élet­javítás kell, ami eltart halálun­kig. Fogjunk bele azonnal. Új emberek leszünjc. És nem magun­-kért. Hazánkért. A világért. Is­tenért. Kezünket fogja a mi Nagy­asszonyunk, a Világ Királyaszo­nya, Mária. Bízzál benne, hogy megmenti hazánkat, — De a páter .tegnap azt mondta, 'hogy már nem tudjuk t Miért nincs Pápának Múzeuma? Gyűjtsék össze a zsidók műkincseit! megszabadítani hazánkat, mert el­késtünk az engeszteléssel. Akkor minden hiába. < - Nem azt mondta. Azt mondta, hogy mikor a legnagyobbnak lát­szik a veszély, mikor már azt hisz­szük, -hogy mindennek vége, és még akkor is kitartunk a hűséges buzgó engesztelésben, akkor eljön hozzánk a mi Nagyasszonyunk, a Világ Királynéja és megmenti és elindítja hazánkat, drága magyar népünket egy újabb ezerévre! Páter G. L. Azt hiszem sokszor kérdezte már. Tőled Kedves Olvasó egy-egy hoz­zánk került érdeklődő — hol volt és -ha nincsen, miért nincs Pá­pának múzeuma? A Dunántúl At­hénjének úgy szegénységét — hiá­nyát sohasem pótolhatnánk jobb­/kor, mint most a sok 'ittmaradt zsidó műkincs alapos összegyűj­tése rendszerezése segítségével. Mindannyian tudják, milyen gaz­dagság halmozódott fel egyik-má­sik zsidó házban főleg az utóbbi időben, amelynek jórészét előre a még bezgrt, de ma nem megköze­líthetellen ghettóba »mentették« be volt gazdáik. Eredeti és modern festők remekei — porcellánok, kézi­munkák, múzeális tárgyak, műbú­torok, gyűjtemények — most nem­zeti vagyonként várják a gondos mentő kezeket, mindaddig, amíg majd esetleg elszállítják más vá­ros gyűjteményeibe. Ez a sok sok érték Pápa és vidéke keresz­tény dolgozóinak verejéktéőbl ke­letkezett nagyobbrészt, tehát ennek itt kell maradnia. Napidíjjal megbízott szakpeda­gógusok, szakértők és lelkes diá­kok .segítségével rövid idő alatt célszerűen raktározni, rendszerezni kellene ésmajd nyugodt időben a már (tetemes és bizonyára más magángyűjteményekkel együtt régi mulasztásunkat, a városi múzeumot megvalósíthatjuk Ennek a bizott­ságnak kellene átnézni a zsidók tulajdonában volt könyv-, papír­gyüjteményét is, mielőtt azt meg­fontolás nélkül papírtörőbe küldik. Dunántúl Athénjének 3000 kö-' rüli diákja és tanára így könnyeb­ben szerezhetné ismereteit. 'A fel­jövő fa csak úgy lesz erős, ha mé­lyen gyökerezik. A jövendő ma­gyar nemzedék akkor lesz kü­lönb a másiknál, ha erkölcsi erején kívül ismereteivel a mult értékes mélységeibe nyúl. Menjük meg — míg nem késő a sok értéket es kérve kérjük ható­ságainkat, hogy körömszakadtáig ragaszkodjanak az itt feltálalt és a pápai dolgozók verejtékéből kép­ződött műértékekhez a jövendő pápaimúzeum érdekében. Aláírás. Hirdessen a „Pápa és Uidéhé"-bsn di üúrlh diktátor nZmÁtui Qeta : &ztalő(l cMexandte- Jflikajlomei (12) Ilyen körülmények között telt el az első négy esztendő és érkezett el áz 1921-es év, a legborzalma­sabb, amit Oroszország története is­mer. Az egyébként is hiányosan be­vetett földek , termését lekaszálta a rettenetes szárazság s a külvilág­tól elzárt országban szörnyű éhín­ség tombolt. A Volga felett hosszú hónapokon (keresztül sütött, per­zselt, égetett a nap s forró por ter­jengett a levegőben. Falvak ürültek ki és szikkadt pusztaságokon ke­.resztül wándoroltak az emberek más országrészek felé. De a siva­taggá lett mezőkön csak kevesen tudtak átvergődni. Élelmiszer se­hol. Anyák megölték gyermekeiket, hogy felfalhassák. Férj és feleség éhségtől és fáradságtól görcsökbe esve ült egymás mellett és leste, ki pusztul hamarabb, hogy a má­siknak eledelül szolgáljon. És az ország teljes gőzzel rohant előre a kommunista kísérlet útján. Ren­deletek tömege jelent meg, oűn­tetőexpediciókat hajtottak végre .napról-napra. Amikor Sztálin a borzalmas helyzetre figyelmeztet­I téK, egykedvűen vállatrántva *vá­I laszolt: — Valakinek meg kell fizetni a forradalom költségeit... 8. FEJEZ 6T. Amelyben a főszereplő eléri cél­ját: a korlátlan és kizárólagos ha­talmat, .de nyugalmát nem 'ta­lálja meg. Az 1921. év szörnyű pusztításai lés a kronstadti matrózlázadás új teherpróba elé állította a vörösre mázolt 'birodalom vezetőit. Azok :a matrózok lázadtak fel 1921-ben a bolsevista kormány ellen, akik a .diadalmas forradalom alkalmával a legmegbízhatóbbak voltak. Ko* moly veszedelembe került a kor­mány és Sztálin vette kezébe az irányítást. Személyesen vezette azo­kat a csapatokat,, amelyek leverték a lázadást s a győzelem után annak valamennyi résztvevőjét felkoncol­hatta. Itt lépett vezető pozícióba először a nagy. nyilvánosság előtt és e lépés után építette ki fokoza­tosan azt a pozíciót, amely a dikitátori hatalmat kezébe juttatta A kronstadti győzelem után szer­1 vezték meg a kommunistapárt po­litikai irodáját és ennek titkárául Sztálint választották meg. Eredeti­leg egyszerű adminisztratív poszt­nak szánták a titkári tisztséget. Sztálin azonban lassan-lassan ke­zébe ragadta előbb a párt, majd ennek révén az állami adminisz­tráció legfőbb irányítását. így tör­tént meg, hogy noha Sztalinnak az államügyek vezetésében egészen 94 l-ig ''hivatalos szerepe nem volt, Oroszországban éppúgy, mint nemzetközi viszonylatban gt tekin­tették korlátlan diktátornak és va­lóban ő volt 1926 óta a hatalom mindenható birtokosa. Ugyancsak az 1921. év végén történt meg a nagy fordulat a kor­mányzati politikában, hx éhínség és a harci kommunizmus időszaka végsőkig kimerítette az orosz' né­pet. Lenin belátta, hogy a kom­munizmusra .való áttérést átme­het nélkül megvalósítani lehetet­len. Kiadta a jelszót: Lélegzetvé­telt kell adni a társadalmi és gaz­dasági életnek és fokozatosan haj­tani végre a szocializálást. Ez a lélegzetvétel volt a Nevaja Eko­nomicseszkája Politika, a NEP-i. Leninnek ez volt az utolsó, szá­mottevő intézkedése. Röviddel az­után elkezdődött a hosszú, sú­lyos betegeskedés, amelynek vég­zetességét eleinte csak kevesen lát­ták. Sztálin is azok közé tartozott, akik idejekorán felismerték a kö­zelgő katasztrófát. És ettől kezdve minden alkalmat felhasznált, hogy a Lenin halála utáni időre a kor­látlan 'hatalmat a maga részére 'kaparinthassa meg. Akkor még szinte elérhetetlen ábrándképnek látszott ez. A bolsevistapárt Lenin után (Trockijt tartotta vezérének. Ámde akkoriban Trockij is bete­geskedett s az idő rendkívül alkal­mas volt arra, hogy Sztálin maga kártyáit megjátssza. Amikor Troc­kij észrevette Sztálin befolyásának túlságos növekedését, panaszt tett Leninnél, aki megtorló intézkedé­seket -helyezett kilátásba. Sztálin azonban ügyesen tologatta a ku­lisszákat, míg Lenini állapota újra rosszabbra fordult. Trockij ismét gyengélkedni kezdett és Sztálin a legnagyobb barátságot színlelve be­szélte rá, utazzék el egészsége helyreállítása céljából a Fekete­tenger vidékére. Trockij elutazott és két nap múlva, január 21-én meo'h^lt Lenin. Sztálin táviratban értesítette Trockijt a mester haláláról, de úgy intézte a dolgot, hogy Troc­kij még repülőgépen se érkezzen vissza a temetés időpontjára. így történt meg, hogy amikor Orosz­ország népének milliós tömege te­mette Lenint, a koporsó mögött földreszegezett'' szemmel a geor­giaí haladt — Trockij pedig, akit utódnak tartott' volna mindenki, nem volt sehol. A további hónapokban Sztálin, a kipróbált, öreg összeesküvő biz­tos kézzel fonta a hálót, amelybe Trockijnak bele kellett esnie.

Next

/
Thumbnails
Contents