Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-07-23 / 30. szám

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14-40 pengő, negyedévre 3-60 pengő. KERESZTÉNY P0LÍT1HA1 HETILHF Felelős szerkesztő; K E St É N Y 1 OLAF Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Családaink a háborús időben* Irta : Prohászka Ottokár Városunk mOSt A háborúk szélvészét a családi fészek is érzi; de mennyire érzi! Mennyi gond s aggodalom fészke ilyenkor a szeretet fészke; hány szemből csordul ki a bánat könnye s a néma ajkakon ott lebeg a kérdés, amelyre nincs felelet: Mi lesz vele? Visszajön? Ű'gy-e, visszajön? Bizony .ezt kérdezik és sokan kérdezik, mert bizony sok-sok családból elment az édesapa, elmentek a fiak, a testvérek; elmentek, még pedig ütközetbe, háborúba mentek és onnan nem jön mind vissza; hát ki lesz az, aki nem jön vissza? S ezt kérdezik, s összebújnak, mint a csibék, mikor kánya kering a udvar felett, vagy mint a juhnyáj kint a legelőn, mikor a vihar közeledik, s nem tud haza menni. Milyen fázós hát most az otthon a nagy gondban, s milyen láthatatlan árnyékok esnek minden családi fészekre... a veszedelmekárnyai. Mit kell hát ilyenkor tenni? Mivel fogunk világítani a sötétségben, hogy lássunk s el ne .sötétedjék a lelkünk, hogy mivel fogunk tüzelni a hidegben, hogy el ne hűljünk bizalmunkban? Hát ugyan mivel, ha nem nagy hittel és szeretettel ? Bármily nehéz idő jár felettünk a legszükségesebb az lesz, hogy a családnak feje legyen, s hogy ha a családatya el is ment, mégis minden családban ott legyen az, ki magát á »családos emberhez« hasonlítani szerette. Hinnünk kell, hogy köztünk van az a bizonyos »családos ember«, az Isten, s hogy velünk van s el nem hagy, s soha sem lehet őt úgy 'érezni, mint ilyenkor, bajban, búban, aggodalomban. Ilyenkor szeret megnyilatkozni; ilyenkor akarja, hogy ráismerjünk, hogy vele szóba álljunk s kegyelmeit vegyük; azért mondja a zsoltárossal, hogy »ő, :— már mint én, meg te, meg mindenki, ki bajban van — segítségül hív engem: Te vagy Atyám, Istenem s üdvöm oltalma. S én megtartom neki irgalmasságomat s szövetségemet őnekik (Zsolt. 88., 27.) Meg kell nyugodnunk abban a hitben, hogy az Isten velünk van, hogy köztünk van s Hogy el nem hagy. ' Lelkünknek második

1 visszahatása e .nehéz időkben az lesz, hogy nagyon-nagyon közel akarunk jutni egymáshoz. Bizony az élet nincs mindig kedvező körülmények közé ágyazva, sőt azt nagyon is gyakran ellenséges hatalmak környékezik, mélyek gyengítik az életkedvet - s ölik az életörömet. De éppen ezért tud az élet ellenállást kifejteni s Szeretett hozzátartozóinkat, ismerőseinket, jóbarátainkat és vendégeinket ez úton köszöntjük és kívánunk nekik sok szerencsét a messze orosz földről: Erhart Ferenc honv., Gyimóthy János őrv. — Táb. posta: B 545. — • — Özv. Füstös Istvánnénak, testvéreinek, rokonainak szívből jövő részvétemet küldöm a messze .orosz földről: i* Horváth Ferenc II. honv. — Táb. posta: P 870. , ; — Mint régi és hű olvasói a kedvelt lapnak, küldjük üdvözletünket a Tek. szerkesztőségnek, olvasótáborának és ismerőseinknek. A kedves hozzátartozóinknak szeretettel küldjük megnyugtató üzenetünket. Jói vagyunk. Semmi bajunk. Bajtársi 'üdvözlettel: Kalász Gábor karp. szkv., Kovács Lajos tizedes, Horváth Vilmos tíz., Stark Ferenc tíz., Ábrahám Ferenc honv., Németh Sándor honv., László Sándor honv., Horváth Imre honv., Szakács István honv., Baráth László honv., Bircher József honv., Butki József honv. — Táb, posta: H319. — • — Kedves szüleinket és testvéreinket csókoljuk. Ismerőseinket és barátainkat üdvözöljük. Jól vagyunk és kérjük őket, gyakrabban írjanak. Hazafias tisztelettel: Kúti László honv., Szalai Sándor honv., Horváth István honv. — Táb. posta: L 849. Szeretettel köszöntjük hozzátartozóinkat, jóbarátainkat és minden kedves pápai ismerősünket a Z413. tábori számról: Maurer Gyula tíz., Szédelyi Károly tiz., Csákváry Sándor szkv., Nagy József honv., Zsirai Lajos honv., Szóka István őrm., Németh Imre honv., Petrovics József honv., Pápai Géza honv., Molnár Miklós, Bükki József, Takács Lajos honv. — + — Szeretettel küldöm harctéri üdvözletemet a csóti esp. ker. tanítóinak és pápai ismerőseimnek. — Hazafias üdvözlettel: Mayer József hdgy. (Gecsei r. k. kántortanító.) Táb. posta: A 609. A lapunk multheti számában megjelent >;A ghettó és a városrendezése c. cikkünknek városh szerte nagy visszhangja támadt. A vélemények egyben mind megegyez tek: le keli bontani az egészségtelen házakat és újra építeni az egészet, rendezni kell ezt a városrészt; — amint az említett cikk is írta. A részletkérdések megoldása már nem a közvélemény, hanem a szakés hivatalos emberek dolga. Lapunk megindította a problémát, s ezentúl is /napirenden tartja a gheltó-rendezés ügyét. Éppen ezért a szerkesztőséginkbe beérkezett ész revételeket örömmel hozzuk nyilvánosságra, hogy ezzel is a közérdeket, a város érdekeit szolgáljuk, s a szakemberek megismerjék a város közönségének véleményét. Mielőtt ;azonban az első ilyen reflexiót ismertetnők, idézünk abból a cikkből, amely a mi cikkünkkel egyidőbén látott * napvilágot Munkácson »Az Öslakó« c. hetilapban. A cikk írója, R. Vozáry Aladár takács jö¥i]é»efí biztosításáról értekezik. Tőlünk messze eső városról van szó, de annyira közösek mégis a problémáink, hogy e cikk nagy részét minden megjegyzés nélkül idézzük. R. Vozáry Aladár többek között ezt írja: »Mindenekeíőtt ki kell takarítani Munkácsot. Eltüntetni a piszkot, amit a zsidóság sáennyes része, tehát nagyobbik fele hagyott maga inán. Hatalmas városrendezésre van szükség. Egy nem kis részben új Munkácsra. Az orrfacsaró, szemrontó, ragályfészkes tömeglakásokat, a zsúfolásig beépített, illetve összegányolt, szennyvizes, !patkányos, tetves udvarokat, ha 'kell, egész utcákat le kell bontani. A szűk szalag'nyi, ferde telkeket nagyobbakra s egyenesre kell szabni, hogy magyar kereskedők és iparosok •»kezén gyermekkel, fával .és virággal teli virágzó, boldog porták keletkezhessenek rajtuk. A központban a legforgalmasabb helyeken (pl. Fő- és Nedeczeyutca) nagy háztömbök, egész utcasorok voltak zsidó tulajdonban és állnak most rendelkezésre. Lépjen elő a város és igényeljen belőlük. Kiadósan. Nagyvonalúan. Közcélra. Munkács széppé, naggyá és magyarrá tételére. Kapjon például egy külön házat a Városi Könyvtár. Egy másikat a Városi Múzeum. Az állandó Magyar Népfőiskola és a mellé szervezendő internátus részére is most kell megfelelő szállást szerezni, mégpedig olyat, amelv büszkén és hangosan hirdeti Munkács városának a falu iránti érdeklődését, szeretétét és áldozatkészségét. Egy Nyugdíjas-otthon megteremtése is szóbajöhet. Nagyszabású, kényelmes és olcsó Turista- és Levente-szállót kell létesíteni. .Munkács k/nálva kínálja, magát egy Művésztelep és egy ^vele kapcsolatos képzőművészeti "iskola felállítására. Munkács szinte kiált egy faipari és fakereskedelmi iskola után. Egy nagy internátussal ellátott általános iparostanonciskola is kell ide, illetve ilyenné kell fejleszteni a mostanit, hogy távollakó magyarok is nyugodtan és örömmel küldhessék Munkácsra iparosnak szánt fiaikat. Meglevő magyar iskoláinkat a megüresedett zsidó házak és telkek felhasználásával, kiigénylésével lehetés kell kibővíteni, kiegészíteni s ezzel megszűntetni az itteni magyar iskolai viszonyok terén azt a szégyenteljes állapotot, amely már kezd országos botránnyá lenni. Egyéb terveket is felsorol még a cikk írója, de ezek már annyira csak Munkácsra vonatkoznak, hogy el mellőzzük őket. Nagyon megszívlelendők azonban, a cikk utolsó sorai: Nincs Magyarországnak még egy másik városa, amely a zsidók eltávolítása révén az átalakulásnak, a magyar életépítésnek •olyan nagy és bő lehetőségéhez jutott volna, mint éppen Munkács. Ezt az alkalmat, amilyen hosszú századok során csak egyszer adóHonvédeink üzennek... ellenszegül és visszahat a rosszra akár növény, akár állat vagy ember legyen. Mikor ránk csap a háború s a csapások szélvésze, akkor megvetjük a

1 lábunkat, átkaroljuk egymást s kettős bátorsággal s szívóssággal óvjuk házunkat, gondózzuk családunkat s várjuk a jobb időt. Oly közel áll ilyenkor embertemberhez, családtag családtaghoz, 'gyerernek édesanyjához, s'úgy érzik azt mindnyájan, hogy egymásra szorulnak. Mikor úgy kiszalad körükből az édesapa s nincs támasza az édesanyának, mikor a gyermekek is megérzik az erős karoknak, annak a bízó szempárnak s meleg szívnek hiányát, akkor valami erős érzés küzdi fel magát a lelkek mélyéből, mely mint nagy vágy s nagy elszántság hatja át valamennyit, s megemberelik magukat s iparkodnak pótolni munkát, vigaszt, mele-' get és szeretetet Mily nagy áldás háramlik tehát még e szomorú időkben is a családokra, ha a veszedelmek behatása alatt tényleg megerősödnek a családi érzések, s ha szülő, gyermek, hogy egymáséi, hogy egymásra szorulnak s egymásnak köszönnek sok-sok jót, amit magukból, egymagukban állva, sohasem meríthetnének, ilyen a családi közösség, meghitt ^bizalmasság, a megértő szeretet, a béke és öröm, dacára az élet terhének s küzdelmének. ám 30 FILLÉR ^