Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-07-23 / 30. szám

dik, az illetékesek részéről fel nem használni olyan mulasztásnak, sőt bűnnek számítana, amit sohasem lehetne megbocsátani. És én félek, hogy e történelmi idők munkácsi emberöltője beleesik ebbe a mulasztásba, ebbe a bűnbe. Mert ahelyett, hogy összefogna, és egyesült erővel látna hozzá Munkács magyarabbá, szebbé, boldogabbá tételéhez, pártoskodik, egymást marja, egymásra féltékenykedik és irigykedik, csak a maga ^erdekét nézi, csak ő akar jól járni, felöltözni, házhoz, bolthoz, pozícióhoz, vagyonhoz jutni, ha a nagy törtetésben és tülekedésben Munkács és vele a haza le is marad. Addig ébredjünk erősebb nemzeti öntudatra és mélyebb felelősségérzetre, amíg nem késő! Városunk jövőjét mi is biztosítani akarjuk. Egy magát a nyilvánosság előtt megnevezni nem akaró ghettóbeli háztulajdonos, akinek 3 háza van a ghettó területén, cikkünkre reflektálva a következőket írja: »Ha ő szinték akarunk lenni, bátran kimondhatjuk, hogy csak az a háztulajdonos akar a ghettóba viszszatérni, akit a megszokás rabulejtett«. — Majd így folytatja: »Ajánlatos volna, hogy a városi, tanács hívja fel a ghettóbeli háztulajdonosokat, hogy kik akarnak 1 visszamenni és kik nem, s ezt ter- ! jessze fel a Miniszterhez. Ennek jóváhagyása után szakértővel becsű ltesse meg a háztulajdonos a ' ghettóbeli házát és azt a házat, ' amelyet az illető a ghettón kívül j szeretne megtartani. S az árkülönbözetet fizetné meg az illető, mint vételárat.« Végül 'nagyon helyesen jegyzi meg a levél írója, hogy akkor, amidőn hatóságaink mindent elkövetnek a nemzet sorait pusztító népbetegség, a tüdő vész leküzdése ellen, mi sem tarthatunk városunk negyedrészében melegágyat a tüdőbacillusok részére. (—) 12 pont a „V német fegyverről 1. Az új fegyvernek nincsen szüksége repülő 'személyzetre. j 2. Ezek a messzire repülő robbanótestek nagy anyagmegtakarítást jelentenek a hadiipar számára. Tehermentesítik á repülőgépgyárakat, a motorépítőipar egy részét, - a bombagyárakat, a szerszám- és gépgyárakat, valamint számos különleges feladatú üzemet. i 3. A robbanótest előállításához sokkal kevesebb unkaórára van szükség, mint egy négymotoros megépítéséhez. 4. Az új fegyver előállítási költségei a bombázóénak csak töredékrészét teszik ki. 5. Nyersanyaggazdálkodási téren szintén ^megtakarítást jelenti ez az iúj fegyver. ( 6. A légi haderővel ellentétben az • új fegyvernek nincsen szüksége szerelők, műszakiak, meteorológusok stb. százezreit magában foglaló nagyon kiterjedt földi személyzetre. 7. Az új fegyver magyobb nehézség nélkül igen gyorsan változtathatja tüzelőállását és tűzkörzetét. 8. A visszafelé-útat minden bombázó hiába teszi meg. Ez annyit jelent, hogy minden egyes támadásnál 100 százalékkal több üzemanyag fogy el ,mint amennyi kellene. Az új fegyvernek csak annyi üzemanyag kell, amennyi a cél eléréséhez szükséges. 9. Az új fegyver független az időjárástól, az évszaktól, a látási viszonyoktól és a napszaktól. 10. Közeledését semmiféle riasztó hálózat nem tudja idejében jelenteni. Az új fegyver az állandó meglepetés fegyvere. 11. Az új fegyvert sem az ellenség, sem pedig az ellenség fegyverei nem érhetik el. : 12. Az új fegyver előállítását úgy szervezték meg, hogy előállítását semmiféle terrortámadás nem tudja megzavarni. (BMB — Egész biztosan riadó van! — kiáltja egy köpcös úr, hiszen szabadra áll a szemafórl Hozom a csomagjaimat, biztos riadó 1 Erre mindenki visszatódult a kocsikba, hozta podgyászát és pillanatok alatt leugrálva a kocsikról, megindu tak a mezőre. — Már ott jönnek a gépek! Jaj Istenem, fussunk jól be a vetésbe! — Beszállni, beszállni! Indulunk! — kiáltják a futó utasok felé a kalauzok. Beszállni! Indulunk! Erre a sok száz utas rohant viszsza a kocsikba, egymást lökve, taposva. Többen elestek a nagy sietésben. Lihegve, izzadtan, kábultan ültek vissza helyükre. — Hála Istennek, csakhogy nincs riadó! Borzasztóan kifulladtam! Ki csinálta ezt a pánikot, meg kellene az illetőt lincselni! Ez csak a Máv.nál fordulhat elő. Mi volt kalauz úr mondja ? — Semmi kérem! Az ellőttünk lévő állomáson egy hosszú szerelvény egyik kocsijának csapágya kigyulladt. Azt lökték ki. Arra vártunk! — És ezt az utazó közönség megnyugtatására csak most tudja közölni a Máv? A kereskedelmi miniszter jó barátom, majd figyelmébe ajánlom! — méltatlankodott a köpcös úr lihegve. * Hasonló jelenetek napirenden vannak! Tanulság: Ne izguljunk utazások alkalmával sem. Főleg pedig tegyünk kosarat a szánkra. Egy magáról megfeledkező, ideges, fejvesztett ember elegendő ahhoz, hogy embertársainak nyugalmát megzavarja, pánikot idézzen elő és szerencsétlenségek okozója legyen. Itt van a helye az erélyes fellépésnek azok részéről, akik higgadtan tudnak szembe nézni még a veszedelemmel is. Egy erélyes közbelépés megállítja a kitört hisztériát, lecsillapítja a kedélyeket és megnyugtatja az idegeskedőket. Utazások alkalmával sem kell nyugtalankodni, mert mind a Máv., mind a többi vállalatok fel vannak készülve arra, hogy az utazó közönséget még idejében biztonságos helyzetbe hozzák. Igyekezzünk tehát mindenkor éi mindenütt nyugalmunkat megtaitani. Ne légy pánik-okozó. Törseök Károly. Ne légy pánikBaby ruhák SZŐNYEGHYNÉL Gyönyörű napfényes délelőtt rohant az autóbusz a Dunántúl lankáin. Az utasok nagy része életerőtől duzzadt fiatalságból, lányokból, fiatalemberekből áilt, akik öíülve a szép időnek, vidám nevetés és cse-. vegés között igyekeztek az utazási időt megrövidíteni. Az egyik nő kinéz az ablakon és a vidám csevegésbe belesikolt, hogy: — Jaj, riadó van, futnak az emberek ! A többi utasok is kinéznek és valóban látják, hogy négy férfi fut a község felé. — Soffőr, álljon meg! Kiszállni, kiszállni! — kiáltják egyesek. — Ne álljon meg, több gázt, hogy az erdőt elérjük! Jaj, Istenem, mi lesz velünk? Már hallom a gépeket! Álljon meg! Álljon meg! Nem, nem ! Csak rohanjunk az erdőig, ott el lehet bújni! Mindenki felállt, topogott, kiabált, ordítozott, fogta a podgyászát, előre nézett, hátra nézett. Majd tumultuózus jelenetek kezdődtek. Jaj mi lesz a gyermekemmel? Jaj, édes szüleim. Miért kellett nekem pont ma utazni? És még mindig megyünk! Álljunk meg ! A halálba visz bennünket ez a soffőr!... és így tovább. Szerencsére a soffőr jó idegekkel birt és nyugodtan vezelte autóbuszát a cél felé és minden baj és repülőtámadás nélkül evezett a révbe. Riadóról szó sem volt. * Az egyik sebesvonaton történt. Száguld a sebes, midőn egy kanyarnál hirtelen fékez és megáll. — Jaj mi történt? Miért áll a vonat ? Biztosan riadó. van! Jaj Istenem, hol vagyunk? — Kalauz, kalauz, miért állt meg a vonat? ügy-e riadó van! — kiáltják egyesek. Mindenki a folyosóra rohan. Majd le a lépcsőn a töltésre. Néznek jobbra, balra, majd a levegőbe. — Kalauz, kalauz! Ugy-e riadó van? Miért állunk kalauz úr? — Nem tudom kérem! Csak menjenek vissza a kocsiba, mindjárt meg fogom tudni. Előre sietett a paklikocsihoz. cA imrős diktálör 3rta : S-ztaloJjf. dtUxande^ Jftdiajjlöüies (8) Pénzt is hozott magával a leány és néhány nap múlva a száműzöttek meglepetve látták, hogy az ellenőrzés teljesen megszűnt. Elérkezett az -alkalmas pillanat és Sztálin elindult Nadiával hazája felé. Az európai Oroszországban ekkor már megváltozott a világ. A régvárt és százszor megjósolt 'torradalom kirobban hirtelen, váratlanul olyan ,pillanatban, amikor senki sem remélte. Az új helyzetben a forradalmi pártok végképp nem tudták, mitévők legyenek. — Sztálin maga sem. Zavartan és tanácstalanul hallgatta Nadia közléseit, amikor elindult haza. Nadiát is 'magával vitte. Egyelőre ''csak mint titkárnőjét. Mert első telesegét ^már évekkel előbb ^elhagyta ugyan, de törvényesen még nem váltak el. Pétervárra érve, első dolga volt a válást|elintézni. Aztán Nadiához ment. < , neki — de hamem én vagyok életedben az első, megöllek, j Nadia beleegyezően bólintott, hel'eségül ment Sztálinhoz és 'majdnem két évtizeden át a háttérben maradva ő volt a 'vörös diktátor legfőbb és egyedül meghitt tanácsadója. Péter vár azokban a napokban, amikor Sztálin odaérkezett, olyan volt, mint valami bolondokháza. A régi tekintélyek ledőltek, elhullottak jvédekezés nélkül. Égy kisebb katonai felkelés, amelyet a politikusok ügyesen kihasználtak, elsöpörte a cári uralmat. A palotában, ahol néhány hónappal előbb a cár és egy titokzatos szerzetes, Rasputin uralkodott, demokratikus kormány ült. A letűnt idők hatalmas urai, miniszterek, generálisok, főtisztviselők, ;remegve csúsztakmásztak és csak egyetlen gondjuk volt: hogy nyugdíjukat meghagyják. A polgári társadalom puha gerinccel tűrte, hogy a birodalom sor-, sát egy bizonytalan célkitűzésű, sokat beszélő, de tettekben gyenge kormányzat vegye kezébe, amelynek háta mögött mint fenyegető, szennyes áradat már ott feketéi let a csőcselék. A cári birodalom leghatalmasabb és legrettegettebb embere, Protopopov belügyminiszter megjelent Kerenszki előtt és így szólt: — Alávetem magam a forradalmi rendnek és igazságszolgáltatásnak ... ; A Dumában, melynek ragyogó palotáját Nagy Katalin szeretője, Potemkin herceg építette, a forradalmi pártok képviselői szónokoltak Ott voltak valamennyien, a bolsevikik kivételével. Mert a bolsevikik maguk sem tudták, mihez kezdjenek. Számukra nem volt talaj. Sztálin átvette a Pravda szerkesztését, de látnia kellett, hogy a példányszám napról-napra csökken. Hasztalan próbálkoztak a Dumában is. Az első bolsevista szellemű határozati javaslatot 80 százalékos többség utasította vissza. Sztálin és Kamency kilátástalannak látták a helyzetet. Április elején táviratot küldtek a még mindig külföldön élő Leninnek: A helyzet reménytelen, a bolsevistapárt sülylyed, további munka céltalan, A válasz április 16-án érkezett meg. S ez a válasz; egy vasúti kocsi volt, amely minden bolseviki legfőbb parancsnokát, Lenint a száműzetésből hazájába hozta. Sztálin és Kamenev kilátástalannak értesültek Lenin érkezéséről és nagyszabású fogadtatást készítettek elő. A pályaudvaron beláthatatlan tömeg tolongott, katonák és munkások, bolsevikik és szocialisták és a pétervári külvárosok népe. A vonat berobogott. A tömeg újjongva és lelkesedve kiabált. Az épület előtt a hatalmas néptömeg közepén egy páncélkocsi vesztegelt. Lenin ennek tetejére ugorva mondotta el első szavait. Mindössze három mondat volt: — Éljen a szocialista forradalom ! Minden hatalmat a szovjet kezébe! Raboljátok vissza, amit tőletek raboltak! És ettől a naptói kezdve Pétervárnak nem volt nyugta, többé. 6. FEJFZfiT. Lenin 1917 április 16-án érkezett haza Oroszországba. A demokratikus Kerenszki-kormány gyen gesége azokban az időkben már teljes mértékben megmutatkozott. A háborút nem sikerült gyorsan és győzelmesen befejezni. Péterváron és a nagyvárosokban egyre nehezebb lett az élet és egyre merészebbek lettek a szélsőséges forradalmárok, akikkel szemben a kormány tehetetlennek bizonyult. — (Folytatjuk.)