Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-11-07 / 45. szám

40. évfolyam, 45. szám. Pápa, 1943 november 7., vasárnap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára : Egy évre 14'40P, negyedévre 3*60 P. KERESZTÉNY POLITIKA! HETILAP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőség': Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Két évforduló Minden, nemzet életében vannak végzetes dátumok, megbocsáthatatlan tévedések Nekünk is vannak. A legutolsók egyike: 1918. október 31., amelyen majdnem örökre el Veszi tettük a magyar függetlenséget. Az őszirózsás forradalom« síri őszirózsája majdnem a magyarság sírját díszítette. Pogány kezek tépték s a szabadság jelszavával a nemzetnek ásotx sírra szánták. E szégyenteljes forradalom négy hónapos uralmát egy ínég bitangabb rövid korszak váltotta fel: a kommunista proletárdiktatúra. Őszirózsa helyett vörös kokárda bódította a nemzetet. A szabadsággal becsapott magyarok keserves kóstolót Ízleltek abból az uralkodásból, amidőn felelőtlen, lelkiismeretlen elemek akartak vezetők lenni. Amikor a belső egységet kalandorok, alattomos bujtogatok felborították, elveszi tettük becsületünket s .szabad prédája leltünk betolakodó idegeneknek. Elgyengültünk, az egység szétdúlásával együtt elhagyott bennünket a hit, az erő, a kitartás, a győzni akarás szelleme. Puskalövés nélkül, zenekarral vonultak be ősi magyar városainkba az addig' szövetséges idegenek. S az elbágyadás még szörnyűbb következménye jött ezután: Trianon. Milliók kerültek idegen uralom alá, védtelen magyar asszonyokat és gyermekeket vertek, kínoztak halálra, ezeréves városainkban pedig, ahol minden utca, minden kő a magyarság tehetségét, munkáját hirdette, még a nyelvünkön is tilos volt szólni. Az ország vezetését eg|y nemzetközi társaság vette áit. Ideglenek, Zsidók alkudoztak a nemzet sorsa felett. Bőrkabátos Leninfiúk garázdálkodtak szerte az országban s jaj volt annak, aki ellenvéleményt merészelt megpróbálni. A piszkos kezek lel ki ismeretfurdal ás nélkül gyilkoltak s vér, drága magyar vér áztatta a magyar földet. Méltók volnánk a végső pusztulásra, ha ebből a gyászos korszakból nem tanultunk volna, ha elfelejtenénk a gyalázatot, amellyel e felelőtlen uralom lelkiismeretlen, idegen származású kalandorai bélyegezték meg a magyar nevet. Nem felejtünk s éppen ezért minden hangot — legyen az suttogó, vagy báránybőrbe bújt farkas-orditás, — eleve elitélünk és kiközösítünk e nemzet é!Hetéből. Nem engedjük a belső egységet megbontani, bármilyen szép hiiegieiéssei igyekezzenek győzelembe vetett hitünket megrontani, s bármennyire okos embernek mondott egyének szavaljanak a demokrata jővijl ágról, emberi jogokról, szabadságról. Bennünk is él a béke utáni vágy, de az igazságon alapuló békéje, amely után nem jöhet Trianon, hanem csak igaz magyar feltámadás. Trianon keserves évei, az újjáépítés nagy munkája után, amikor az őszirózsás forradalom sebei szinte még véreztek, új korszakhoz érkeztünk: felvirradt a magyar feltámadás hajnala. 1938. november 5-én megindultak honvédeink a medvei hadi-hidon keresztül a Felvidék visszafoglalására és november 6-án Fővezérünk hagyományos fehér lován megjelent a komáromi hidon. Az országépitő, nagy munka után eljött az országgyarapitás ideje. Lehullottak az első bilimesek a trianoni börtön foglyáról. Győzött a magj ár faj éini-akarása, mert olyan Vezére akadt az őszirózsás káosz után, aki egy pillanatra sem szűnt meg hinni a magyarság jövőjében, a magyar faj küldetésében s ezít a hitét beleoltotta a magához térő orSzág minden magyarjába. Ez a bel énkoltolt hit tesz gyűlöletessé előttünk minden olyan törekvést, amely a 25 évvel eezlőtti forradalmi gondol a tokkal kacérkodik. Ez a be! énkol tott hit tölt el bennünket erővel, kitartással s azzal a szent meggyőződéssel, hogy az, ami öt évvel ezelőtt elkezdődött, folytatódni fog. Ismerjük a nehézségeket, nyitott szemmel, érző szívvel, de,töretlen akarattal járjuk a világégés Kálváriáját s dolgozunk a magunk helyén az igazságos béke ulán ránkvirradó nagy,magyar feltámadásért, a jobb jövendőért. 1918. 1938. Két évszám. A ma élőknek két évforduló. Az egyik gyász. pusztulás, könny, fájdalom, a másik ujjongás, öröm, erő, felszabadulás. Nem felejtünk, tanulunk... és dolgozunk ... —) Tanít a Népszövetség statisztikája Minden nemzet akkor adja a legtöbbet az emberiségnek, önmagának és a vele barátságban élő nemzeteknek, mindazoknak, akiknek érdekeit szolgálni kívánja, ha legjobban éli ki sajátmaga nemzeti formáját, saját jelleme szerint. * Ne felejtsétek az élet semmiféle helyzetében, otthon vagy munkahelyen, egyedül vagy tömegben, éjjel vagy nappal, ünnepélyes alkalmakkor vagy egyszerű hétköznapon, hogy mindegyikünk egyformán felelős Magyarországért s e tekintetben nina különbség köztünk. TELEKI PÁL gróf. A népszövetség genfi palotája csöndes: néma, mint a puszta:... Pedig valamikor letűnt nagyságok sürög tek-forogtak, lármáztak és alkudoztak benne! Csak egyet nem akartak becsülettel: az igazságot. A népek szövetsége nem tudta megadni a nemzeteknek se az igazságot, se a békét, most tehát adatoKat és legalább oktatni igyekszik a népeket. Most adta ki statisztikai évkönyvét. A számok nagyszerűen tudnak oktatni! Beszél népmozgalmakról, ipari ás mezőgazdaságii termelésről, munkanélküliségről és munkáshiányról, kereskedelemről, pénzügyről, bankjegyforgalomról, árakról és bérekről. Mostanában nem könnyű nemzetközi statisztikát rendezni. Népek és országok haldokolnak és várják, harcolják a békét. A népszövetség évkönyve mégis tud olyan adatokat nyújtani, amelyek megdöbbentenek és gondolkodóba ejtenek. Mondjuk: 1943. június vége felé az Egyesült Államok napi 300 millió dollárt költöttek a háborúra, kétszer annyit, mint egy évvel ezelőtt. Az 1943—44. köTségvetésii évre a kiadásokra 104 milliárd dollárt irányoztak elő, ebből 97 milliárdot a háborús kiadásokra. A háború vigiliáján csak 8.6 milliárd volt az államadósság, most »csekély« 17.7 milliárd. A háború kezdetén a német belső államadósság 36 milliárd márka volt; 1943. első felében már 200 milliárd. Olaszországban 1940-ben 170 milliárd lira, 1943. márciusában 412 milliárdra szökkent ez a tétel. S mellette az olasz államélet romokban heveri S ezek a számok nem életet, hanem halált, nem építést, hanem pusztítást jelentenek. Anglia háborús kiadásai napi 13.25 iivres-t igényelnek a féltve őrzött angol zsebbői. Eddig kb. 14.5 milliárdot költött az angol birodalom a háborúra. Államadóssága 18.7 milliárd, míg a háború kezdetén csak 7.6 milliárd volt. E csillagászati számok láttára megdöbbenünk, mert á rideg számok könnyek és fájdalmak tengerét, megtört 'sziveket és letarolt ifjúságot, megfagyasztott életet és borzalmas halálhörgést jelentenek. Kultúránk pusztulását: jelentik azt, hogy Európának nincs joga kereszténynek vallani magát. Nem csoda, ha az emberiség békevágya kitörni készül és keresi a megoldást. Egyre gyakrabban, egyre követelődzőbben hangzik felénk a megkinzott emberiség akarata, hogy nemzetközi szervet teremtsen, amely megállitja a háborúk csapását. De hát merre? A protestáns és német filozófus, Leibnitz ezt merte írni: » A pápák Rómájában helyezném a nagy i tél őszéket, amely hivatott volna arra, hogy a pápák elnökletével tegyen igaza fejedelmek nézetösszeütközéseiben.« Ki mondott ennél valami okosabbat, — olyat, ami jobban kigyújtaná a megkinzott anyák, jegyesek, fiak, apák és gyermekek reményét? Newyork érseke, Spellmann, aki nemrégen járt a Vatikánban, irja: >A Szentatya szüntelenül dolgozik és rimádkőzik a békéért. Látja, hogy a gyűlölet gyűlölete!, az erőszak erőszakol, a boszszú bosszút szül.« Szellemi élveziet lennie összehasonlitani a genfi palota és a Vatikán életét, szivét és szándékait. Egy bizonyos: a Vatikán nem alkudozik, amikor jogról és igazságról van szó, — a Vatikánnak nem imponál az! erőszak és a siker. Ott nem ismerik se a félelmet, se a meghunyászkodást. Nyugodtan és biztosan tudják és mutatják az irányt: merre!... Dr, Csertő Antal Képzőművészeti napló Városunk okleveles rajztanárai megbeszélést tartottak a kollégiumban. Elhatározták részvételüket a győri tárlaton s a februárban ugyancsak Győrben tervezett Dunántúli Kiállításon. Berky Jánosnak szeptemberben az Alkotás művészház mutatta be képeit. A kiállítást Tasnádi Nagy András nyitotta meg s hosszan időzött a képek között. Mind az állam, mind a főváros veitek a művész legújabb munkáiból. Rozs János 38 képét októberben a Tamás galériában állította ki. »Kiállítása nemcsak arról győz meg bennünket~— irja az Üj Magyarság, — hogv festői eredményei maradandó értékűek, hanem arról is, hogy ha alkalmat adnának neki, még többet valósithatna meg művészi álmaiból.« > Somogyi József »Igásló« c. szobrát a Fővárosi Képtár új szerzeményeinek kiállításán láttuk a főteremben. Istenes-Iscserekov Andrásnak az állam által megvásárolt freskó terve a Szépművészeti Múzeum kiállításán szerepel, amiről a »Szépművészet« is elismerőleg ir. Cziráki Lajos i»Ablakomból« c. Rómában készült olajfestményéről reprodukciót közöl a »Szépművészét«. Móritz Sándort egyhangúlag felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Celldömölk városa ihavi 100 pengős ösztöndíjjal támogatja a fiatal tehetséget. örömmel láthatjuk,a fenti hírekből, hogyan kapcsolódik bele városunk művészi élete a főváros, illetve az ország vérkeringésébe. Művészeink a legmagasabb fórumok előtt is megállják helyüket s a közönségnek nem kell műkereskedők kétes értékű portékájához fordulni, ha pénzét műalkotásokba akarja fektetni. Megint a Kereszt! Lapunk szept. 20-i számában cikk jelent meg. Megüiötte szememet, belesajdult a szívem. Arról volt szó, hogy a külsövati községházán valaki levette a keresztelt. Figyeltem, mi fejlődik ki a dologból. A cikkre azonban ezideig még nem érkezett válasz. Mert a keresztet mostanában levenni a községháza faláról nem éppen mindennapi, szürke ügy. Maga a hivatalos állam is keresztény nemzeti egységünk jelképének tekinti a keresztet. Nekünk mérhetetlenül többet jelent ennél isi Szemünkben a kereszt annak a Krisztusnak üzenete, akit sokan megszeretnének tagadni, de akit soha el nem tudnak feledni. Nekünk a történelem és a hit megmondta, hogy ennek az annyiszor megrugdalt Krisztusnak köszönhetjük mindazt, ami bennünk jó, tiszta, nemes, emberhez méltó. Ennek a földre szállott, örök Igének köszönhetjük boldogságot lehelő, tiszta csa-