Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-07-11 / 28. szám

40. évfolyam, 28. szán. Pápa, 1943 július 11., vasárnap PAPA ES N MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 10*— P, negyedévre 2*50 P. KERESZTÉNY POLITIKII HETILAP. 1 Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf Szerkesztőség": Horthy Miklós fő-u, 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Kik a magyar hivatástudat gyengítői? Részlet SZÍVÓS Donát bencés tanár „Magyar vagyok" c. nagysikerű könyvéből. 1. A kisleikű magyarok. Eziek azok a magyarok, akik, mivel bennük vagy sohasem élt, vagy már nem él 3 magyar hivatástudat, igy ká­rognak a magyar fiatalság fülébe: — A magyarság már eljátszotta tör­ténelmi szerepét... Nem tudott győzni a magyar jövőért vivott harcban... Kis nép lettünk... A magyar birodalmi gon­dolat sohase lesz valósággá, mert a kö­rülöttünk Jlő népek nem enged'ik. • • stb. ... Igy kárognak... Elnémítani ezt a destruktív károgást!... 2. A magyar hivatástudat gyengítői közte tartoznak: A magyarság megosztóf. Ellenségek ezek is, mert vallási ve­szekedéseket szeretnének szítani, hogy beledobva a magyarságba a gyújtó kér­dést (hogy t. i- a katolikus vagy a pro­testáns magyar az igazi országépitő ma­gyar?,)!, {mlegóssZák lés egymás elten játsszák ki a magyarságot. De nem állnak meg itt. Faji, nem­zetiségi, társadalmi alapon és pártpoli­tikai szervezésekkel lázítják egymás el­len a magyart, mert tudják, ha sikerül a lázítás, akkor majd a magyar végzi el azt a magyarirtást, amit ha más végzett volna el, akkor talán kinyiét v°lna a ma­gyarság szeme. Nincs szükségünk láizitokra!. ..Nemi engedjük fiataljaink közé ezeket a — ta­lán — bérelt lázitókat, mert tudjuk, hogy a megosztott magyar biztos préda, de az egységesen összetartó magyarság megalapítója lesz a magyar birodalom­nak a Dunamedencében. 3. A magyar hivatástudat gyöngité­sén dolgoznak az újfajta hazaárulók Is, akik már annyira nem magyarok, nogy a pártjuk hatalmi érvényesüléséért fel­adnák még a magyar birodalmi gondo­latot is. Lehet, hogy ezek á szerencsétlenek vakok, mert a hatalom utáni vágy elva­kította őket annyira, hogy nem is igen veszik észre, hogy már kiveszett belőlük a magyar hivatástudat, — és akarva­nemakarva ellenségeink malmára hajt­ják a vizet. De ezek a szegény vakok nem látják: Lehet, hogy győz a párt, csak nem lesz, akin uralkodjék, mert az áruló csak addig értékes, míg eszköznek jó... De az is lehet, hogy ezek a hata­lomért való vágyódástól megőrültek nem is olyan naiv magyarok, mint ami­lyennek mutatják magukat, hanem való­ságos hazaárulók, akik — ki tudja mi­lyen júdáspénzért — kiszolgáltatnák ezt a — szerintük — nagyzási mániában szenvedő magyarságot. Bilincset és kötelet az ilyen naza­árulókra!... Nem engedhetjük, hogy ilyen gonosztevők járjanak a magyar fiatalok között, és Ígérgetéseikkel, csábí­tásaikká], a fiatalság tapasztalatlanságá­nak kihasználásával hazájuktól, ma­gyarságuktól fosszák meg azt a magjyar fiatalságot melynek az lenne a köteles­isége, hogy a magyar hivatástudattól Ie1 L kesitve megvalósítsa a magyar birodal­mi gondolatot... A magyar hivatástudat gyengitői­vel ^szemben azoknak, akik szeretik a magyarság jövőjét, keli, hogy elsőrangú kötelességük legyen, hogy: a) Beleneveljék minden magyar fia­talba'azta tudlatot, hogy a magyar biro­dalmi gondolat néni délibáb, hanem egy nemzet összefogásával és diadalmas na­gy o takarásáva í megérlelhető gyümölcs, — és hogy a' magyar hivatástudat némj néhány magyar fantaszta gőgje és önér­zete, hanem minden magyar fiatal iiel 1­kének tudatos és jól megalapozott alap­hangja. b) Ezért tehát minden magyar fia­talt a magyar birodalmi gondolat sze­reimesévé kell tenni, és tudatosan fel­kelteni benne az önérzetet, melyet az a cél ad 1 meg minden magyarnak, hogy a magyarságnak történelmi szerepe van az! egész Dunamedencében. c) Sőt, mivel reformjkorszakban élünk, sürgetni toéil azokat a jót átgon­dolt reformokat, melyek a magyarság­ban a magyar birodalmi gondolatot és a magyar hivatástudatot erősitik. d) De még egy fontos dolgot kell belenevelni a magyar országépitő fia­talságba: A magyar birodalomban élő nem­zetiségek nem ellenségei a magyarság­nak addig, míg ezek a nemzetiségek vál­lalják a magyar sorsközösséget a ma­gyarság jó és rossz sorsában, és nem kacsingatnak másfelé. A magyar hivatástudat kell, hogy megtanítsa a magyar fiatalságot arra, hogy . a magyar birodalmat nemzetisé­gek nélkül nem lehet elképzelni. Ezeket a nemzetiségeket tehát, míg jól érzik magjukat nálunk és nem gyújtják fel' a vendéglátójuk házát, — míg résztvesz­nek a magyarság sorsküzdelmeiben lés nem irigylik (mint jövevények) a házá­ba fogadó magyar atyai hatalmát, — szeretjük és mint Szent István birodal­mának magyarszivű alattvalóit megbe­csüljük és ugyanazon jogokban része­sítjük, mint a magyarságot... De ha a magyar birodalmi gondo­| lat árulói lesznek, akkor számoljanak az árulók sorsával... T~ Új Nemzetvédelmi Keresztesek A kommunizmus alatt tanúsított ha­zafias viselkedésükért városunkból is­mét többen megkapták a Nemzetvédel­mi Keresztet. Keresztet adományozta. Városunkból megkapták jniég: Tóth Gézla postafőnök, dr. Tóth István a Pá­pai Takar ékpénztár ügyésze, vitézi faradi Varjas Zsigmond bornagykereskedő iés dr. Véghelyi Imre ügyvéd. Az újonnan kitüntetetteknek ezúton is őszinte örömmel gratulálunk. Első helyen kell megemlitenünk Antal István dr. nemzelvédelmi-propa­ganda miniszter, orsz ; gyűl. képvise­lőnk nevét, akinek Kormányzó Urunk Őfőméltósága szintén a Nemzetvédelmi Katolikus Diákotthonokat! . A Katolikus Diákotthon mozgalom' érdekében dr. Czapik Gyula egri érsek, egyházmegyénk apostoli, kormányzója körlevélben szólott híveihez. E körlevél rámutat a diákotthonok céljára, rendka­yül nagy fontosságára, épp ezért teljes terjedelmében közöljük. A katolikus anyaszentegyház hiva­tásához hiven mindig törekedett arra, hogy híveit a hit igazságain kívül a szükséges műveltségi ismeretekre is megtanítsa. Ezért állitolt fel minden időben különböző iskolákat. Ezért töre­kedtek papjai a saját költségükön is ne­veltetni arra érdemes gyermekeket. A tanitás mellett a nevelésre is gondot for­dított. Ezért állított fel sokfelé nevelő intézeteket, diákotthonokat. Magyaror­szágon is többfelé vannak ilyen kato­; likus internátusok, azaz diákotthonok. Különösen a világháború óta min­dig több ós több család taníttatja gyer­mekeit. Gazdasági erő hiányában vasú­ton kénytelen gyermekét iskolába járat­ni, mert nem tudja a diákotthon tartás­diját megfizetni. A vasúton való iskolá­ba járás sok hátránnyal jár a gyerme­kekre tanulás és nevelési szempontból egyaránt. Ezen a bajon a szülők és gyermekek érdekében segíteni keiíl. De más szomorú jelenséggell is ta­lálkozunk. Lelkipásztorok, tanítók, ka­tolikus szülők sokszor látják, nogy egyik-másik falusi gyermekből az egy­háznak, hazának igen értékes fia lehet­ne, mert igen értelmes és jólelkű. De ugyanakkor fájdalommal látják, hogy sok esetben nem lehet a szorgalmas, tehetséges gyermeket taníttatni. Mi en­nek az oka? Az, hogy az említett inter­nátusaink, diákotthonaink száma cse­kély és ami van, az sem tud elégséges kedvezményt nyújtani. Lelkipásztorai­tok és katolikus egyéb intézmények sem tudnak annyi tehetséges gyermeket ta­níttatni, amennyi megérdemelné. Ezen a bajon akar segíteni Magyar­ország hercegprímása. De hogyan?! Ügy, hogy a folyó év május 25-én Bu­dapestre hívta gyűlésre az ország kato­likusainak szine-javát. Ott volt a mi­niszterelnök, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Budapest székesfőváros veze­tősége, az egyetemek, az iskolák veze­tői. A gyűlésben elhatározták, ho^y megindítják a Katolikus Diákotthon Mozgalmat abból a célból, hogy az or­szágban szer te-széjjel több helyen a „Hiszek, mert érzem a magyar nem­zet erejét. Hitiet és bizalommal me­gyek, megyünk és mehetünk mindnyájan előre. A magunk rendje, a magunk ősi felfogása, a magunk becsületes ma­gyar szive szerint kell berendeznünk ezt az országot a magunk felfogásában és mindenki bizhatik abban, hogy a magyarság, amely Szent István óta kilencszáz esztendőn keresztül járta ezt az utat egészen a legmodernebb korig, újra és továbbra is ezen fog tudni haladni a következő évszázadok elé." (Teleki Pál gróf.) szükséghez képest katolikus diákottho­nokat építsenek. Az ország vezető kato­likus férfiai azt akarják, azt látják jó­nak, hogy az országban több olyan 'ka­tolikus nevelőintézet épüljön, amely­ben katolikus családokból származó gyermekiek olcsó, jó ellátást kapnak' s igy tovább tanulásuk 'lehetővé válik. Ezeknek a nevelőintézeteknek: megépitése igen nagy összegbe kerül.. Egy ember nem is tudná a kérdést megoldani. Támogatja mozgalmunkat az ország fővárosa, a magyar kormány. Egyesek is tekintélyes pénzösszeget ad­tak már. De mindez nem elégi Itt most olyan nagy elhatározásról van szó, hogy annak megvalósításában mindlen kato­likusnak részt kell vennie. Gyermekeink jövőjéről van szó. Az áldozatkészségből! mindenkinek ki kell Vennie a rüsfziét. Hála Isten, sokan vagyunk katolikusok Magyarországon. Ha mindenki megte­szi katolikus kötelességét, tekintélyes tő­ke, fog összegyűlni. De tehetsége szerint mindenkinek részt kell venni az áildoZa­tos összefogásból. Nem is kétlem 1, hogy Kedves Híveim megértik, miről van szló s hozzájárulását senki meg nem tagadja. De ne elégedjetek meg azzal, hogy a mozgalmat adományotokkal támogat­játok. Hirdessétek másokinak is. Szerez­zetek a diákotthon mozgalmának »ok jóakaró barátot. Önmagán segit, s Isten áldását biz­tosítja a maga számára, aki a katolikus diákotthon mozgalmat támogatja és ter­jeszti. Elmentek a székely gyermekek Július 3-án, szombaton egy kisebb gyermekcsoportot kísértünk a 1 pápai) ál­lomásra Tíz hónap alatt 1 élekben hoz­zánk nőttek. Ezért volt könnyes a sze­mük az elválás perceiben. Hálás, szere­tetteljes mosoly tört felénk a könnyes szemekből. Kicsi szivük ragaszkodását, szeretetét nem tudták szavakba önteni, csak a Székely Himnusz éneklésével ad­ták tudtunkra, miért hozta ide őket az egységes magyar szeretet, a három tör­ténelmi egyház. Köszönték a kevesek áldozatát, meg­értését. Köszönték a kisebbre szabott kenyerük önzetlen megosztását. Legin­kább köszönték a testvéri ölelést. Ölé Sándor ref. lelkész búcsút mon-

Next

/
Thumbnails
Contents