Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-02-08 / 6. szám

gp jpp jpr PAPA ES YIDEKfí i'llti Jifia Wf ^ WlüllliffJWlB8fl—W iliiWWrT HffW —1 zmmmM nmm HIHIHI— míX. éwlsSvain, 6. szám poliihi S HEIILiP . - MEG

JEL EH IK MiHDE^ VäSaitHäP. Pápa, 1942. február 8., vasárnap MMBHiBgMiSäBlBilS^^ '1SBIäl3BBMHH^SgBHBaaMira 80 éves refornátu lelkész levelét olvasom, melyet az Actio Catholica országos központjához írt. A január 4-iki rádiós szentbeszédre hivatkozva így ír: „Nagy örömem és megnyugvásom volt ez a beszéd. Ötvenöt évi lelkészi pályámon küzdöttem a káromkodás ellen, némely egyházközségemben eredménnyel, de az öt közül egyikben sem olyannal, ami kielégítő iett volna. Mint Nagyszebenből menekült, prédikáltam Udvarhely megye 8, Marostorda megye 7 községében a káromkodás ellen. Arra gondoltam, ha idegen paptól is hallják testvéreink, hogy milyen veszedelem a káromkodás, inkább felhagynak vele. A Főtisztelendő Úrék álial indított mozgalom reményt ad nekem, hogy 80-ik életévemben megérem küzdelmeim diadalát. . . Magyar testvéri szeretettel: Incze Lajos, Marosvásárhely." Szeretnénk megszorítani ennek az öreg, őszhajú református lelkésznek a kezét, aki minden katolikus paphoz hasonlóan egy egész életet áldozott reá, hogy éltől a „veszedelemtől" megmentse minden magyar testvérét. Micsoda szörnyű megalázása az emberi méltóságnak az az undorodást keltő alacsonyrendűség, amikor egyegy megvadult ember karomolja az Úristent, akitől pedig életét, egészségét, erőt kapott és Aki elé egyszer számolásra is kell állania. Milyen sivár, neveletlen és műveltségében fogyatékos embernek kell lenni annak, akit, ha valami sérelem, fájdalom ér, Azt szidja, Akinek segítsége nélkül semmit se tud tenni. Nemzeti szerencsétlenség a káromkodás. Őseink a vészben és viharban könyörögni tudtak a Boldogasszonyhoz. Nem is hagyta el soha őket. A szenvedésekből mindig volt felemelkedés. Most is hiszünk abban, hogy minden igaz magyar átérzi a mostani nehéz idők súlyát és nem az Isten haragját vonja le, hanem az Úr segítségét esdi le nemzete számára. Kulturánk forog veszélyben ezzel az állandó és szakadatlanul megújuló otromba támadással, mellyel Istent sértegetik naponta. Pedig, amikor a világháborút elveszítettük és koldús szegények lettünk, egy büszkeségünk volt, melyet el nem vehettek tőlünk, a kultúránk, szellemi fölényünk. Ki merné azonban azt mondani, hogy kultúrlény az, aki a legelemibb törvénnyel sincs tisztában, azt nem tartja meg. Az állami törvények korlátokat vonnak és büntetik a káromkodót. Jó ez is. De ez nem elég. Mindenkinek önmagát kell megnevelni, hogy ezen a téren ne a törvény szigora térítse észhez. Ha pedig annyira fegyelmezetlen lenne, hogy önmagát nem tudja megnevelni, akkor a társadallomnak kell összefogni és megvetésével kiközösíteni önmagából az ilyen durva lelkű egyéneket. Kíméletet ezek nem érdemelnek. Rntal István nagyhatású beszéde a gyulai párthelyiségben Antal István igazságügyi államtitkár, városunk orsz. gyül. képviselője 1-én a MÉP gyulai párthelyiségének felavatásán hosszabb beszédet mondott, amelyben az elmtilt év kül- és belpolitikai eredményeit vázolta. Az 1941. év legnagyobb eseménye nemzetünk szempontjából a Délvidék visszacsatolása volt. De belpolitikai téren is eredményes a mull év, mert erős ütemben és széles mederben folyt'a törvényhozási és kormányzati tevékenység, amely a magyar nép erkölcsi és anyagi jólétének emelését, gazdasági és hatalmi erőinek kiépítését mozdította elő. A magyar nemzet nemhogy nem gyengült meg a háború eddigi esztendei alatt, de sok tekintetbödni fog. — Vannak kritikusok, — úgymond'. — akik a végzett és a folyamatban levő munka üteméi kifogásolják és sokkal »gyorsabb tempót követelnek társadalmi viszonyaink, gazdasági életünk s a szo• ciális állapotoknak a mai idők szelleméhez és az új Európa követelményeihez való átalakítása tekintetéhen. Akik ezen a nézeten vannak, azok egyrészt nem ertékelik tárgyilagosan az elért eredményeket, másrész! szem elől tévesztenek két fontos momentumot. Az egyik az, hogy alkotmányos ország vagyunk, a másik pedig az, hogy a történelem egyik legnagyobb válságának kellős közepén éliink. ben erősbödött és még továbbra is erősUj lakbérrendeleí Most jeleni meg a m. kir. minisztériumnak 590—1942/M. E. sz. rendeleté, amely korlátozza az új házakban a felmondási jogot és rögziti a lakbéreket. Az 1940. évi január 23 után épült házban azt a béri kell fizetni, 'amelyben a bérbeadói a ház felépítése után az első bérlővel elsőizben megállapodott. Ilyen lakások bérletének a felmondása hatálytalan, ha egyébként nincs helye a felmondásnak. Aki a felmondás hatálytalansága következtében a már kibérelt lakásba nem tud beköllözni, eddigi lakását szintén megtarthatja. Szövetkezeti és társasházban lévő lakások bérletéi a bérbeadó azon a cimen, hogy a lakásra saját magának van szüksége, csak akkor mondhatja fel, ha a ház már a rendelet kásren deletek e rendelkezéseit iroda, műterem, műhely céljaira bérelt helyiségekre is alkalmazni kell. Az üzlethelyiség bérletéi a bérbeadó az iparhatóság felszólítására kötetes felmondani, ha a bérlő kötött forgalmú áruk árusítására nem jelöltetett ki, igy az előző üzleti évben üzleti tevékenysége körében 60 százalékkal kevesebb üzleti forgalmat éri el. A lakáscserét szintén bekell jelenteni a hatóságoknak. Lakások igénybevételét megyei városokban, járási székhelyeken és ötezernél több lakossal biró községekben el lehel rendelni, nemcsak közszolgálati alkalmazottak, hanem más személyek lakásszükséglelének klelégátése céljából is.. Ez a rendelet kiterjed a visszacsatolI délvidéki területekre is. életbelépése előli tulajdona Volt. A la- — Igryc basa cigányaitól Beniczky Miklós nótáriusig A farsangi hangulatban a vidámság, a szórakozás, a tánc éltetői a cigányok". Játékuktól függ egy bál hangulatának a j sikere. Hegedűjük épúgy oda tartozik a ragyogóan ki világitól I líánctermekhez, mint a táncolók drága estélyi öltözéke, ok őrzik az ősi magyar dalt. Hegedűjükön régi idők hangja csendül fel. Városunk cigányainak első adatai véres csatamezők emlékéből valók. Aj végvár Pápa első török hódoltságának idejében, 1594- 1597-ig szolgált a pápai várbáb Igryc ldyzj hasa. Két cigánya Pécsre akart jutni. Zrínyi György, & nagy hős fia azonban a Pécs melletti csatában a basa két cigány hegedűsét rabul ejtette... Valószínű, hogy a két cigány Zrinvi György »rabságában«, ismét magyar főúr szolgálatában jobban, szívhez szólóbban muzsikáltak, mint a pápai török basának, .avagy jobban szólt a hegedűjük felszabadulás után, mint a mostani cigányoknak a háborús farsang idején. * * • Évszázadokkal ezelőtt Pápa közbiztonságát a »városi hajdúk« látták el. A város »magisztrátus -a parancsolt a hajdúknak. Visszaéléseket is ő torolta meg. Az Ítéletek elég szigorúak voltak. Simon József városi Hajdú Szakonyi Antal hadnagy Urat június 29-én (1823-ban!) este mind hivatalában, mind személyében megsértvén, most az egyszer a testi büntetés alól feloldoztatván, csak estéli 6 óráig tartandó Aréstomra Ítéltetett, jövendőben mind azonáltal, ha meg részegségbe s elöljárója ellen való engedetlenségbe tapasztaltatni fog, azonnal szolgálatából tel fog bocsájtatni.« I A belvárosi utcák elzsidósodása a századforduló körül indult meg. A »bevándorlók a forgalmas és élénk kereskedelmi várost, Pápát valósággal elözönlötték. Egymás után vették meg aibetváro&i utcák házail. A beözönlés arányában az ősi, bennszülött lakosság pedig kiszorult a mellékutcákba és a város falain kiviül... II. József alatt meginduló zsidó terjeszkedés első adataiból közlünk egy Szent László-utcai ház vételt: »Alább irotlak adjuk tudtára mindenkinek, akikel illet most, vagy a jövőben, hogy mi az mai alább iroll napon és esztendőben itt Pápáin, a S'zenl László-utcában a Nagyságos Uraság fundusán és miosl 236 nrus alatt lévő Házunkat Mátyás nevezetű zsidónak 100 forintokon megmásithalallanul örökben eladtuk, magunkra vállalván minden támaszlható terheket, úgy. hogy magunk költségén s fáradságán tartozunk a megnevezett zsidót 'evincolni. Papae die 8. Jul. 1785. Nemes Kovács István Nemes Márton János«. A szerződés érdekel bennünket. Itt állt ebben az utcában a középkori ferences kolostor és itt sok pápai nemesi család lakoll. Most alig található egy-két keresztény ház... * * * A közel múltban rendelték el, hog'y a veszettség elleni oltásra írem kell Budapestre utazni a Pasteur Intézetbe, hanem ezentúl az egész ország területére kiterjesztették a védekezést. Hogyan védekeztek Pápán másfél századdal ezelőtt? »Ha megtörténnék, hogy az oltan megveszekedett kutya állal ember megharapatnék a helységoeliek tüstént az N. Vármegye Barbétyának tudtára adják, ki minden késedelem nélkül azon megharapott embernez menni és az N. Vármegye Doctora által kiadott praeseriptiója szerint orvosolni kemény büntetés alatt tartozik, addig is pedig, mégien a Barbély megjelenne, kötelesek lesznek a helységből lek olyatén megharapott ember sebjeit soós vízzel vagy emberi vizeletlel kimosni, mindazon által vigyázósak legyenek, hogy a kifolyó vér a kezekre ne jöjjön.« (1786. jun. 21. »per Nie. Beniczky Jurat. Vice Notarium m. p. .) Molnár István. »Egy asszony ajkán hangzott lel a riadó, a .munkára való felhívás, a »Legh nagyobb magyar <-nak szálló igévé vált mondásával. Amilyen őszintén méltányoljuk a szerénységet, mellyel egy patinás nevel a névtelenségbe takar, éppen olyan félreérthetetlen határozottsággal kérjük, bocsássa le sisak ellenzőjét, tegye le egy pillanatra vértezetet előttünk, akik felfigyeltünk a riadóra, akik készek vagyunk vezérünkkül elismerni, mesterünk gyanánt követni. Érezzük, hogy most van ill az az idő, melyről a költő ir látnoki hittel: »Még jönni fog, még jönni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán . Igen, ezl érezzük ! Látjuk a derengő hajnal fényét, de látjuk a biborszinure gyúlt ég alján a szélvihar jeleit is, érezzük a felelősséget, mely ma mindenkinek azt parancsolja, hogy: Mindenki mindenkiért! Ügy kell élnünk, küzdenünk, ver it ékeznünk, hogy a korallsziget egy ü leimre pulzáló egyetemességével érezzünk. Kapaszkodjunk egybe, mert csak igy állhatunk meg az élettenger sodró árjában; csak igy válhat belőlünk olyan erős, megközelíthetetlen nemzet, mint amilyen megközelithetellenek és elpusztíthatatlanok a koráit zátonyok. Kötelességünkké leszi ezt Isten és ember törvénye, s ha nem igy lesz, mentheteilenül beteljesedik felettünk végzetünk. Magyar Nők, leányok, asszonyok, anyák, érezzétek mieg az idők parancsszavát! A rádió-krónikák illusztris Papp Jenője a Finn nő mozgalom Lottáit csillogtatta meg szeműink elölt, hogy buzdítson, lelkesítsen és megmutassa helyünket és kötelességeinkel. Köszönjük! De én tudom, hogy az egri nők, a Dobó Katicák és Kanizsay Aha 16 pillér