Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-08-02 / 31. szám

M , , VÍ4P94V Ej^R um mm ámÉmm Mi XXXIX. évfolyam, 31. szán Pina, 1942, augusztus 2.

v vasárnap "oliflftfii hhiüp. megjeltnix minden visirnflp Magyar szemmel Új üzletet nyitott egy zsidó a Főtéren. Egyik helyről kiakol botitolták, a másik helyre bevonult, örök körforgása és térhódítása egy fajnak; ha itt nem, akkor ott, mindegy, hog}

7 hol, csak az »Ember tragédiájának« szavai váljanak valóra: egv talpalatnyi földet adj nekem ! A többit ,majd elintézi az ő fáradhatatlan leleményessége és szimata. Minket most nem érdekel az, hogy milyen alapon nyithatott meg ez az üzlet, módot adott-e a magyar törvény reá és ezen az alapon,.vagy csak helyi vonatkozásban kivételezett-e? Mindéz nem fontos. Csak egyszer jöjjön el már az a kor, amikor a keresztény magyar embernek is mindén oly jól és simán mégy a keresztény Magyarországban, minit ahogyan egy zsidónak sikerül. * i Vékony testük szeptembertől júniusig a könyvek (fölé hajlik. Szempillájuk becsukódik néha, de újult erővel éjszakákon át falják a betűket és álmodnak puha, meleg otthonról, állásról, munkatérről, ahol egész emberek lesznek. Nem magukat akarják igy kiélni, hanem azt hallják a középiskolában, hogy nekik egy nemzetért kell dolgozni. Ezek a magyar diákok megértik, hogy a mostani diákélet egészen más, mint a régieké volt. ők az iskolában is megfelelnek. A nyári szünidőben sem pihennek. Napkeltétől-napnyugtáig gyenge izmuk megfeszül a nehéz fizikai munkában, hogy kovászos uborkával tengetett erővel ötsszekuporgassák azt a pénzt, ami könyvre, tandíjra szükséges. Nem szólunk egy szót sem az elten, hogy dolgoznak. A munka nem szégyen és ma mindenkinek kötelessége dolgozni. De jó szót, emberséges bánásmódot ők is és mindén magyar munkás megérdemel. Ember a munkás is, akit nem földrengető káromkodással, betyár szitkokkal kell körülbástyázni és jóllakatni, hanem szociális, szeretettel. Tudjuk, hogy ma vannak konjunktúra munkások is, akik hitvány lelkülettel revolvereznek, többet kívánnak, mint amit megérdemelnek és amiért megdolgoznak. Most igen fennhordják fejüket. Elfeledkeznek róla, hogy aki kenyeret ad nekik, ha rájuk is szorul, ez nem az ő érdemük, hanem azért történik mindez, mert a jobbak most a legnagyobb áldozatot hozzák meg az itthonmaradtakért. Ilyen munkások ellen el.lehet járni és észre lehet őket téríteni. De konjunktúra munkaadónak nem szabad a magyar életben előfordulni. Nem kell a magyar véren magyar embernek meggazdagodni. Főleg nem szabad ocsmány, embert lealacsonyító durvasággal elbánni egyszerű munkásokkal és diákokkal. Még ha más városból is vetődik ide az itt gazdagodni vágyó és munka után itovább álló idegen * Augusztus 2-án felemelik a kenyéradagot. A magyar föld újfa meghozta az áldást. Istennek legyen hála érte. örüljünk neki. De mi lesz azzal az előre beváltott, sokezer kenyér-jeggyel, amit júliusban lenyírt egyik-másik kereskedő, pedig augusztusban lett'volna esedékes. A sokezerszeres 5 dkg. liszt kinek a zsákjába hullik, kit fog gazdagítani? Talán zugforgalomban kerül majd piacra? Jó lesz vigyázni és megjegyezni ezeket a keresztény és magyar nevet bitorló embereket! * Egyik-másik üzlet előtt sorba állnak az emberek. Bizonyára igen nehéz, de nem szabad elfeledni, hogy ahol a harcok dúlnak, nem életemért, még az élet megtartásáért sem lehet sorba állni. Mégis azt mondjuk, nem tehetne-e valamit a város vezetősége, hogy a készletlel rendelkezők adjanak annak az üzlettulajdonosnak is, akinek üzlete előtt órák hosszat nem állnak emberek, hogy egyrészt meggyorsítsák a kiszolgálást, másrészt más országok közellátásához viszonyítva a mi kánaáni állapotunk ellen zúgolódók száját betömjék. Elvként szögezzük le a következőt: szükséges-e, hogy 73 egyesület, társaság legyen egy városban? Ügy tudjuk, hogy Pápán körülbelül ennyi működik, illetve csak akar működni, mert az egyesüíéti élet megcsúfolása mindaz, ami ott történik. Kétségbeejtő tengődés, vérszegény pihegés, ványadt buzdulat és sorvadás jellemzi őket. Milyen nagyszerű célkitűzéssel induUak el valamikor. Aztán elveszett az utódok szeme elől a cél, lelohadt a vágtató lendület. Mintha a rohanó élet kiszaladt'volna belőlük és itt maradtak volna halotti maszknak. Megtörténik-e ezekben az egyesöletekben a kor eszméinek világos tisztázása, a mult értékeinek és hibáinak feltárása, a jövőt illetőleg az állásfoglalás leszögezése? Alig, vagy igen 'gyér érdeklődés mellett. Nincs itt másra szükség, mint egy sóntésre, melyet néhány hájréteggel kipárnázott, gondolatokban aggastyán hopfi vagy vékonydongájú, gyomorsavval kínlódó és »tegyünk, uraim valamit« rikkantó nyárspolgár körüláll és ezzel vége mindennek. Az ember azt hihetné, hogy egyesület Pápán csak azért van, hogy egymást ülielgessák az emberek a »társadalmi pozíciók magas létrájára. Ha vannak — gyéren ugyan — komoly vezetők és munkások az egyesülelekben, szavuk pusztába kiálló szó marad csak és lettük elenyészik a közöny óceánjában. Vagy talán az is lehetséges, hogy a 73 egyesület mellett vannak komoly és kipróbált jellemek, akik egyesület nélkül is dolgsoznak a keresztény Magyarország boldogulásáért? • Ha Dárius kincsét adnák egyeseknek, azt is (elköltenék,. Érthete len, hogy vannak emberek, akik akár fizikai, akár szellemi munkával annyit keresnek havonta, hogy belőle egy tisztességes család

1 jól meg tudna élni és még's folyton panaszkodnak, anyagi gondokkal küzdenek. Hová, kire és mire költik él pénzű* ket? Éjszakába nyúló tiyornyázásufc, ab jas zabolátlanságtik vájjon ok-e arra, hogy egy nemzet megfeszített áldózalhozatalánál ők szedjék le a sápot és mindezt csak azért, mert nem tudnak parancsolni önmaguknak. Fütykössel kellene észretériteni ezeket a lacibetyárokat. Hé! atyafi, gondol-e családjára, avagy miként képzeli el jövőjét és hogyan áll be majd munkásnak a nemzet életébe? Csak legalább lenne bennük annyi őszinteség és emberség, hogy önmaguamit némelyek a vígság cime alatt elkövetnek. Senki nem kiivánja azt, hogy siratófal mellé álljanak az itthonmaradtak. De amíg messze idegenben hős fiaink harcolnak a mi nyugalmunkért, lehetetlenség, hogy valaki itthon poharakat és üvegeket törjön a vendéglőkkat és ne a imai rendszert okolnák elron ben, asztal tetején táncoljon. Térjenek tott, nyomorgó életükért! ; magukhoz eszement kábultságukhól • I ezek az urak. mert észhez ,téríti a társa>Az meg egyenesen becstelenség, 1 dalom megvetése és a hazajövök ereje. (www Figyelem! Mindenkit érdekel! Gyujtő-bombákat dobott le egy ellenséges repülőgép Csütörtökre virradó éjtszaka egy ellenséges repülőgép járt városunk környékén. Á teveli határban néhány üvegben tárolt foszforos gyújtó folyadékot dobott le, amely azonban semmi kárt t^m okozott. Ezzel kapcsolatban a polgármester felhívja mindenkinek a figyelj inét, hogy ha ilyen üveget »találna, anélkük hegy hozzányúlna, rögtön jelentse a csendőrségnek vagy a rendőrségnek. I ;A gyújtó folyadékkal töltött üveg kb. 3 dl-es. A folyadék zödszinű, felső részében fehéres habréteggel. Gyújtószerkezete egy az üveg rövid nyakára illesztett bádogcső, amelyben nehéz ólomgolyó van elhelyezve. A golyóhoz zsinórral egy vászonszalag van kötve. A gyújtás úgy tőrlénik, hogy a földbe ütődésnél az ólomgolyó végigszalad a bádogcsővön és beüti az üveg fedelét. A" folyadék szétfolyik és a nap sugarainak hatására meggyullad. ! Minthogy a napsugarak az ép üvegékre is hatással lehetnek, jó tesz, ha az üveget földdel takarjuk be, megjelöljük a helyet és utána jetentjük a hatósági közegnek. ww

w iww R pápai hadbavonultak hozzátartozói ingyen csépelhetnek Pátkai Lajos földbérlő újabb fényes j bizonyítékát adta szociális gondolkodásának. A pápai hadbavonult kisgazdák hozzátartozóihoz a következő felhívást intézte: »Hadbavonult pápai kisgazdák gaI bonájának elcséplésére cséplőgépemet üzemanyaggal együtt díjtalanul bocsátom rendelkezésre. A bevonulás tényét hatóságilag igazolni tudók jelentkezzenek gazdasági irodámban: a Pápai Majorban hétköznapokon délelőtt 9—12 óra kőzött. PÁTKAI LAJOS.« r A Vöröskereszt bajtársi szolgálat a háború kezdete óta nap-nap után közvetíti a híreket, a messze orosz mezőkön harcoló magyar testvéreink és az itthon maradt családjaik között, A kemény harcok közepette sokszor késik a hirt hozó, vagy hirt vivő tábori lap. Mennyi örömet és megnyugvást jelent ilyenkor a rádió hullámain leadott üzenet. t, Mily nagy örömet jelent azonban egy csomag hazulról, azt csak az tudja, aki már kapott szerető, göndbs kezek által csomagolt »hazait« távol az otthontól, messze idegenben. Sokszor nem is áz a fontos és nem az váltja ki az örömet, hogy mit tartalmaz a csomag hanem az, hogy csomag jött hazulról. A féltő és aggódó szeretet küldi a csomagot. Aki kapja, az hálás szeretettel gondol az otthon-maradotlakra, szülőföldjére, szeretteire. Erősödik a kapocs, amely az otthoniakhoz fűzi, mert megérzi, hog}

7 szeretettel gondéinak rá, fokozódik a biztonsága és harckészsége az ellenséggel szemben. A Vöröskereszt jelentőséige a mai, világháborúban sokkal nagyobb, mint a mult világháborúban volt. A magyar társadalom józan többsége megérezte, hogy a most dúló világháborúban egyetemes nemzeti létünk dől el. Minden magyar embernek tudnia kell azt is, hogy ez a világháború is két fronton, egy külső és egy belső fronton folyik. A mult világháborúban nem vettük komolyan a »belső front« jelentőségét, nem ismertük fel, vagy nem akartuk felismerni a köztünk élő sírásókat'. Ezek zavartalanul? dolgozhattak a »belső fronton« és csak az isteni Gondviselésnek köszönhetjük, hogy nem zuhant \az egész magyar nemzet az általuk megásott sírba. Azt tudjuk, hogy az utánpótlás keltő mértéke és biztosítása a győzelem döntő ara 16 fillér