Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-08-02 / 31. szám

217/22. a következőket irja »Mikor ki­osztottam századomnál a pápaiak aján­dékát. eltöltött az a jóleső tudat, hogy nem elhagyatva küzdünk itt messze a szülőföldünktől, mert otthon szeretettel j és féltéssel gondol reánk s velünk érez tényezője. Azt is tudnia kell mindenki- j mindenki, legyen az hozzátartozó, vagy nek, hogy az 1 élelem, lőszer és egyéb har- ; ne m 1942 augusztus 2, vasárnap ci eszközök utánpótlásának biztosítása a győzelem érdlekében nem jelent min­dent. Szükséges a győzelem biztos kiví­vásához az is, hogy a »külső fronton« küzdők erfcölcsi utánpótlást« is kapja­nak. Ezt pedíig csak a »helső front«, az otthon, a szülőföld lós a szűkebb család szállíthatja. A közvetítést a Vtőrőskereszí végzi és jelenti egyben azt a szoros kap­csol, amelynek erősnek és szétszakitha­tatlannak kell lenni'az otthon, a család es a sokezer kilométer távolságban küz­d fő apák, fiúk és testvérek közölt. Ennek az »erko!csi utánpótlásnak* jelképes eszközei azok a szerény csomaglokl, ame­lyeket a pápai magyar társadalom kül­dotl és a jövőben küldeni fog! a külső fronton* küzdlő magyar testviéreknek. Azok a tábori levelezőlapok és levelek, amelyeket a pápai Vöröskereszt kapott azoktól, akikihez a küldött csomagbk el­jutottak, bizonyítják, hogy az óriási tá­volságban küzdő »külső front« részére szükséges az »er!kölesl utánpótlás* és erősíteni kell az összetartó kapcsot*, amelyet a »Vöröskereszt« most jelent. Nem tudjuk leközölni azt a sokasok köszönő irást, amit a harctérről irtak 1, de szükségesnek tartjuk, hogy azokból részleteket közöljünk, hogy mindenki, aki adott és ad a Vöröskeresztnek, lássa és érezze, hogy mire kell a támogatása. Fejér Ernő őrnagy, zászlóaljpa­rancsnok Tp. 217/21, a következőket irja: »Nagy örömet hozott nekünk a mai Gumiharlsnyák, Gumi fürdősapkák, cipők, Fürdőruháik, Höf lénél Kossuth L.-u. 1. tábori posta. Engedjék meg, hogy a sablonos köszönőszavak helyett leírjam azokat az érzéseket, amelyek áthatották szivünket akkor, amikor a nagy ládák megérkeztek. Meghatott szívvel bontot­tuk ki a csomagokat, a Magyar Vörös­kereszt Egyesület Pápai Csoportjának csomagjait. Igazi magyar sziv, magyar lélek, magyar szeretet jött el hozzánk ezekben a csomagokban. Mosolyogni lát­szottak a kis cigarettás dobozok és mint­ha szeretteink hangját hallottuk volna, ahogy felkínálják ajándékukat. Mi meg csak álltunk és simogattuk a nemzeti­színű szalagocskákat és hallgattuk a do­bozok meséjét. Most megnyugszanak a cigaretták, átadják az otthon üzenetét, hogy gondblíiak ránk, aggódnak értünk, szeretnek bennünket. És ez az üzenet megtizszerezi az erőnket, kitartást, bá­torságot önt a szivünkbe. Lendületet kap a munkánk, fokozott erővel folytat­juk a küzdelmet Európa legnagyobb el­lenségével szemben, mert érezzük, hogy mögöttünk áll az egész ország, a mi drá­ga Magyarországunk. Érezzük, akikért küzdünk, megérdemlik ezt a küzdelmet.* Vitéz Karcsay Miklós hadnagy, Tp. Kenedlly Ferenc hadnagy, Tp. 217/ 21. a következőket írja: »Nem eléig leírni és nem tudunk elég hálásak lenni azért a sok Szeretetért, amelyben honvédein­ket és minket szeretetcsomagjaikkal ré­szesítettek. A szeretet és a hős honvé­deinkért aggódok nem hiábavaló mun­kát végeztek«. Dr. Horváth Ferenc hadnagy, Tp. 217/25, a következőket irja: ... »E1 nem mondhatjuk, milyen jól eső érzés tud­nunk ós éreznünk azt, hogy az otthoniak aggódnak és szeretetlel gondolnak ránk. megpróbáltatások elviseléséhez*... Dr. Kajtár Joz-ef zászlós, Tp. 217/ 25, a 'következtőket irja: ... »Mikor a ke­zünkbe vettük ezeket a cigarettákat, úgy éreztük, mintha a Magyar Haza« simo­gatta volna meg anyai szeretettel, távol­ban őrtálló fiait, kik érte küzdenek«... Németh István szakaszvezető, Tp. 217/24, a következőket irja: »Hálás kö­szönetünkéi fejezzük ki adományukért, amelyet részünkre messze orosz földre eljuttattak. Fogadjuk, hogy itt, messze idegenben Hadurunkért és népünkért megálljuk a helyünket«... Még sok-sok érzést sorolhatnánk fel, amelyet felébresztettünk a harcté­ren küzdő honvédeink szivében a kül­dött »hazai« csomagokkal. Ne zárkózzék el senki, aki győzelmet és jobb magyar jövendőt akar, ha a »Vöröskereszt« kér! Dr. vitéz MEZEY KÁLMÁN. Ez a tudat ad erőt harcunkhoz és a | — Rntal István a munkás-polgár fogalmáról beszélt Dorogon A dorogi bányavidék bányászainak j Hiányosságot, közgyűlésén Antal István nemzetvédet- — Felfogásom szerint napjainkban mi propaganda-miniszter beszélt. Hang- 1 — mondta a miniszter — csak ilyképen súlyozta, hogy a mai kor egyéniőség'fo- j valósitható meg (ma a jogegyenlőség galma lényegesen különbözik a liberá­lis kor felfogásáétól, mert a mi szellem­erkölcsi világnézetünk e fogalom gazda­sági és szociális tartalmát domborítja í ki elsősorban. Majd arra mutatott reá, j hogy a magyar államvezetés és a gazda- j sági élet különösen azóta, amióta meg- ! lazultak a nemzet teste körül a trianoni J kötelékek, céltudatos munkával és nagy ; áldozatokkal eredményesen munkálta a gazdasági és szociális jogok tekinteté­ben is kívánatos egyenlőség gondolatát, j Az ország súlyos viszonyai és nehéz pro- j blémái ellenére is olyan ütemét dik- ; tálta a szociális fejlődésnek, amely I ; nemcsak nálunk, hanem nemzetközi te j j kintetben is párját ritkítja. Amint az j : 1818-as nagy átalakulás a magyar alkot- i mány szerves részévé tette az állampot- I gárok jogait a törvényelőtti egyenlőség­hez és a többi polgári jogokhoz, most a ! mi korunkban az állampolgárok gazda­; sági és szociális jogai tekintetében kell továbbfejleszteni a mai magyar alkot­helyes fogalma, azért, mert csak ilyké­pen teremthető meg a kellő összhang és egyensúly az egyenlőség gondolatá­nak jogi tartalma és gazdasági szociális tartalma között. — Egyetlen társadalmi osztály sor­sa sem lehet más, mint a nemzeté és a nemzet/sorsa mindten társadalmi osz­tály sorsa is. A munkásság, a nemzetnek ez a hatalmas és értékes társadalmi ré­tege, elválaszthatatlanul és széttéphetet­lenül, lelkileg és testileg hozzátartozik a nömzel fenntartó törzséhez, s ezt a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. — A közeimül i tanulságai bebizo­nyitották, hogy a magyar munkás sorsa a nemzet sorsa, a nemzet sorsa az ő sor­sa, a magyar munkást a nemzeti közös­ségből büntetlenül kiragadíni nem lehet és minden olyan törekvés, amely erre tör, természetellenes, bűnös igyekezet, amelynek súlyos következményeit a nemzet viseli ugyan, die elsősorban szen­ved miatta mjindi|g a munkásság. Egyformán kel! tűrnie és nélkülöznie mindenkinek Szappan helyeit használjunk BARBAX borotva-krémet. Kapható: V ESZEL I-nél PÁPA FŐ.ii. 6 szám.. Telefon: Üzlet: 1705. Iroda: 1001. — Ma ismét két fronton harcolunk, a fegyverek frontján és a munka front­ján. Mindkét fronton helyt állunk és ki­tartunk, mert helytállásunkkal és kitar­tásunkkal fel akarjuk és fel fogjuk épí­teni az új Európába azt az új Magyar­országot, amely két hatíflmas pilléren, a munka hierarchiáján és a szociális igazságon fog nyugodni, s amelyben az emberek értékét, érvényesülését, jogait, társadalmi hel y etfoglalásáL az az érték­mérő fogja eldönteni, hogy ki-ki a maga helyén kifejtett munkájával mennyit tiasznál a nemzeti közösségnek. Ezért, az ősi jogai teljességében lévő, a munka hierarchiáján és a szociális igazságon felépülő új Magyarországért viseljük a mostani idők súlyos megpróbáltatásait, amelyek árán szilárd 1 meggyőződésünk szerint megváltottuk az igaz magyar ügy végső győzelmét. — Önökre, magyar munkástestvé­reim — fordult szavaival a munkásság­hoz Antal István miniszter — az a fel­adat vár, hogy vélünk együtt erős lélek­kel álljanak helyt továbbra is a munka és a termelés frontján azzal a tudattal, hogy ezzel szolgálják legeredményeseb­ben a magyar ügyet, mert ma ez a leg­erőteljesebb, leghatásosabb nemzetvéde­lem. Nincsen időnk és energiánk mellé­kes célokra, — különösen az üres és hiábavaló politizálásra. Mjkor a nemzet a maga történelmének egyik legnagyobb erőpróbáján megy keresztül, a politikai malomnak nem szabad konkolyt őrölnie ebben az országban s míg meg nem ol­dottuk összes, nagy nemzetközi és nem­• zeti problémáinkat, erőink, figyelmünk ' egy parányát sem pazarolhatjuk a párt­politika színes, csillogó tűzijátékaira. — A munkásság ügyét ma nem párt­politikával, nem manifesztációkkal,nem röpcédulákkal- nem izgatással, nem osz­tályirigységgel és nem osztályharccal le­het megoldani, hanem az állam nagy­stílű , áldozatkész, messzetekintő mun­káspolitikájával, amely a munkaügyet kiemeli a pártpolitika labdajátékából s a nemzetélet e nagy és életbevágó pro­blémáját minden .vonatkozásban az ál­lamhatalom erejével és segítségével oly­kép oldja és szervezi meg, hogy a ma­; gyár munkás — mindlen pártpolitikai | riiotiVum kizárásával — a saját maga ! autonom akarata útján képviseli és ér­vényésiti, természetesen az általános nemzeti érdekek keretei között és azok­í kai teljes harmóniában — a maga jogos gazdasági, szociális, /kultúrális és er­I kölcsi érdékeit. Ezzel a politikával és rendezéssél érjük el azt, hogy végkép el­; tűnik és megszűnik ez ősi magyar föl­dön a proletárnak annyi keserű és visz­szataszitó emléket felidéző; idegen fo­galma és helyébe jön az öntudatos, ma­gyar munkáspolgár fogalma, az öntuda­tos magyar dtolgozó fogalma, akinek jo­gait, erkölcsi, gazdasági és szociális ér­dekeit alkotmányos biztosítékok bás­9 darab 4 xh hónapos kere«ztez*tt (fekete és mangalica) malac eladó Veszprémi-út 37. szám alatt. tyázzák körül. Meg vagyok, győződve, hogy ennek a mai kor szelleméhez iga­zodó rendelkezésnek ideje előbb-i^tóbb el fog következni. — Ma csak egyetlen politika létez­hetik mindnyájunk számára, tartozzunk a nemzet bármelyik osztályához: egye­temes nemzeti politika. Ez ma a ma­gyarság sorskezösségének legfőbb pa­rancsa, mely egyformán szól mindnyá­junknak: tőkésnek és munkásnak, tiszt­viselőnek és kistermelőnek egyaránt. ' Vasárnapi levél Kedves Szerkesztőm! Csomagot kaptam hazulról. Kiültem a szegényes orosz vityilló elé, térdemre tettem a kis csoma­got, ünnepélyesen bontottam fel, mint ahogyan a vőlegény veszi le kalapját, ha belép a templomba Dorombolhatott miattam az ágyúi, reszkethetett a levegő ... 'Csomagol kaptam hazulról! Az édesanya nem bánik ilyen lágyan a kisdeddel, nem simogatja ilyen gonddal és vigyázat­tal beteg gyermeke homlokát. . . Pogácsa perdül ki a csomag­ból. — Hazai po iácsa! Benne van a hazai só, a magyar paprika. Fele­ségem szíves gondossága, fehér ke­zének szorongó üzenete, Édésanyára kemencéjének melege, Családom szive melege; benne van a szülő­falum üzenete, hazai táj, a magyar nap forró csókja, szellő játéka, akácfa hajlása, kútjaink üditő vize, rétjeink vágya, vetések ringása, megsárgult búzamezők aranyten­gere, a kék ég csillagos sátra, legé nyék danája, lányok tánca. Az egész magyar világ! Egy pogácsa mennyit beszél... Az otthon üzenetét hozza, hozza azt a csüggedhe tetten hitet,'hogy haza­térlünk. Kibírta a nagy utat. A hon­foglaló magyarok útján megkeresett valahol Oroszországban. Ize még­sem veszteti drága zamatából. Olyan, mint a magyar ember, aki évszázadokkal ezelőtt ezen az úton vitte édes földünkre 'ősi erejét, szo­kásainak és hagyományainak sava­borsát. Egyszerre vagy százan kaptunk csomagot. Hétköznap van. Megszo­kott háborús hétköznap. Mégis ün­nepi öröm tündököl minden baka arcán, csupa szinöröm ez, mint a magyar akácok szinméze, a sze­münk úgy fényesedik, akár az al­földi nap Péter-Pál derekán. . — Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szegény le­gény ... kezdi egyőnk a mesét estefelé. Aztán a világvándorló út­ra induló szegényről beszél, aki csak hamuspogácsát vitt a tarsolyá­ban. Igen. este is csak a Pogácsáról tudunk beszélni. Arról a pogácsá­ról is, amit az Igazság, meg a Ha­misság tett a tarisznyájába. A Ha­misság éhes volt s áiz Igazságtól el­kérte az ennivalót. iMikor elfogyott, az Igazság folyamodott a Hamis-, sághoz. Enni kért. De a Hamisság előbb a fél |kaljáért, aztán fél lábá­ért, fél szeméért adíott egy-egy fa­lat pogácsái az Igazságnak. Végeze­tül a Hamisság jóllakottan ért a célba, az Igazság pedig keze-lába vesztetten maradt az út porában. Nos, ez a hazai pogácsa arról beszél, hogy most nem ehetik meg a mi Igazságunk pogácsáját. Fegy­vereinknek és karunknak, erőnk­nek és izmunknak el kell fogyaszta­nia a Hamisság elemózsiáját, hogy végre ránk virradjon az igazságos, boldOg magyar Reggel. Megedződ­tünk. Érezzük rettentő erőnket, mi­re vagyunk képesek már most, s mennyi erőnk lesz. — Áldotl hazai pogácsa! Elhoz­tad a hazai r ögök s az otthoni nap­fény üzenetét. Összedobbant a szi­vünk, összeforrt a lelkünk. Éreznie keli mindenkinek otthon a kuny­hókban és palotákban, falvakban és városokban, de éreznünk kell itt kint is minden kis lövészteknőben, puska mellett, állásaink nagyszerű vonalaiban, hogy egyek vagyunk. Szakadékot senki nem vájhat kö­zénk. Otthon nélkül nincs ember, ember nélkül nincs Jxddbgiabb élet. Hazai pogácsa, tégy csodát, hogy mindig úgy szerethessük egy­mást, mint most mi itt, akik csoma­got kaptunk s akik hazulról el­küldték ide szeretetüket..

Next

/
Thumbnails
Contents