Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-08-02 / 31. szám

217/22. a következőket irja »Mikor kiosztottam századomnál a pápaiak ajándékát. eltöltött az a jóleső tudat, hogy nem elhagyatva küzdünk itt messze a szülőföldünktől, mert otthon szeretettel j és féltéssel gondol reánk s velünk érez tényezője. Azt is tudnia kell mindenki- j mindenki, legyen az hozzátartozó, vagy nek, hogy az

1 élelem, lőszer és egyéb har- ; ne

m 1942 augusztus 2, vasárnap ci eszközök utánpótlásának biztosítása a győzelem érdlekében nem jelent mindent. Szükséges a győzelem biztos kivívásához az is, hogy a »külső fronton« küzdők erfcölcsi utánpótlást« is kapjanak. Ezt pedíig csak a »helső front«, az otthon, a szülőföld lós a szűkebb család szállíthatja. A közvetítést a Vtőrőskereszí végzi és jelenti egyben azt a szoros kapcsol, amelynek erősnek és szétszakithatatlannak kell lenni'az otthon, a család es a sokezer kilométer távolságban küzd

fő apák, fiúk és testvérek közölt. Ennek az »erko!csi utánpótlásnak* jelképes eszközei azok a szerény csomaglokl, amelyeket a pápai magyar társadalom küldotl és a jövőben küldeni fog! a külső fronton* küzdlő magyar testviéreknek. Azok a tábori levelezőlapok és levelek, amelyeket a pápai Vöröskereszt kapott azoktól, akikihez a küldött csomagbk eljutottak, bizonyítják, hogy az óriási távolságban küzdő »külső front« részére szükséges az »er!kölesl utánpótlás* és erősíteni kell az összetartó kapcsot*, amelyet a »Vöröskereszt« most jelent. Nem tudjuk leközölni azt a sokasok köszönő irást, amit a harctérről irtak

1, de szükségesnek tartjuk, hogy azokból részleteket közöljünk, hogy mindenki, aki adott és ad a Vöröskeresztnek, lássa és érezze, hogy mire kell a támogatása. Fejér Ernő őrnagy, zászlóaljparancsnok Tp. 217/21, a következőket irja: »Nagy örömet hozott nekünk a mai Gumiharlsnyák, Gumi fürdősapkák, cipők, Fürdőruháik, Höf lénél Kossuth L.-u. 1. tábori posta. Engedjék meg, hogy a sablonos köszönőszavak helyett leírjam azokat az érzéseket, amelyek áthatották szivünket akkor, amikor a nagy ládák megérkeztek. Meghatott szívvel bontottuk ki a csomagokat, a Magyar Vöröskereszt Egyesület Pápai Csoportjának csomagjait. Igazi magyar sziv, magyar lélek, magyar szeretet jött el hozzánk ezekben a csomagokban. Mosolyogni látszottak a kis cigarettás dobozok és mintha szeretteink hangját hallottuk volna, ahogy felkínálják ajándékukat. Mi meg csak álltunk és simogattuk a nemzetiszínű szalagocskákat és hallgattuk a dobozok meséjét. Most megnyugszanak a cigaretták, átadják az otthon üzenetét, hogy gondblíiak ránk, aggódnak értünk, szeretnek bennünket. És ez az üzenet megtizszerezi az erőnket, kitartást, bátorságot önt a szivünkbe. Lendületet kap a munkánk, fokozott erővel folytatjuk a küzdelmet Európa legnagyobb ellenségével szemben, mert érezzük, hogy mögöttünk áll az egész ország, a mi drága Magyarországunk. Érezzük, akikért küzdünk, megérdemlik ezt a küzdelmet.* Vitéz Karcsay Miklós hadnagy, Tp. Kenedlly Ferenc hadnagy, Tp. 217/ 21. a következőket írja: »Nem eléig leírni és nem tudunk elég hálásak lenni azért a sok Szeretetért, amelyben honvédeinket és minket szeretetcsomagjaikkal részesítettek. A szeretet és a hős honvédeinkért aggódok nem hiábavaló munkát végeztek«. Dr. Horváth Ferenc hadnagy, Tp. 217/25, a következőket irja: ... »E1 nem mondhatjuk, milyen jól eső érzés tudnunk ós éreznünk azt, hogy az otthoniak aggódnak és szeretetlel gondolnak ránk. megpróbáltatások elviseléséhez*... Dr. Kajtár Joz-ef zászlós, Tp. 217/ 25, a 'következtőket irja: ... »Mikor a kezünkbe vettük ezeket a cigarettákat, úgy éreztük, mintha a Magyar Haza« simogatta volna meg anyai szeretettel, távolban őrtálló fiait, kik érte küzdenek«... Németh István szakaszvezető, Tp. 217/24, a következőket irja: »Hálás köszönetünkéi fejezzük ki adományukért, amelyet részünkre messze orosz földre eljuttattak. Fogadjuk, hogy itt, messze idegenben Hadurunkért és népünkért megálljuk a helyünket«... Még sok-sok érzést sorolhatnánk fel, amelyet felébresztettünk a harctéren küzdő honvédeink szivében a küldött »hazai« csomagokkal. Ne zárkózzék el senki, aki győzelmet és jobb magyar jövendőt akar, ha a »Vöröskereszt« kér! Dr. vitéz MEZEY KÁLMÁN. Ez a tudat ad erőt harcunkhoz és a | — Rntal István a munkás-polgár fogalmáról beszélt Dorogon A dorogi bányavidék bányászainak j Hiányosságot, közgyűlésén Antal István nemzetvédet- — Felfogásom szerint napjainkban mi propaganda-miniszter beszélt. Hang- 1 — mondta a miniszter — csak ilyképen súlyozta, hogy a mai kor egyéniőség'fo- j valósitható meg (ma a jogegyenlőség galma lényegesen különbözik a liberális kor felfogásáétól, mert a mi szellemerkölcsi világnézetünk e fogalom gazdasági és szociális tartalmát domborítja í ki elsősorban. Majd arra mutatott reá, j hogy a magyar államvezetés és a gazda- j sági élet különösen azóta, amióta meg- ! lazultak a nemzet teste körül a trianoni J kötelékek, céltudatos munkával és nagy ; áldozatokkal eredményesen munkálta a gazdasági és szociális jogok tekintetében is kívánatos egyenlőség gondolatát, j Az ország súlyos viszonyai és nehéz pro- j blémái ellenére is olyan ütemét dik- ; tálta a szociális fejlődésnek, amely I ; nemcsak nálunk, hanem nemzetközi te j j kintetben is párját ritkítja. Amint az j : 1818-as nagy átalakulás a magyar alkot- i mány szerves részévé tette az állampot- I gárok jogait a törvényelőtti egyenlőséghez és a többi polgári jogokhoz, most a ! mi korunkban az állampolgárok gazda; sági és szociális jogai tekintetében kell továbbfejleszteni a mai magyar alkothelyes fogalma, azért, mert csak ilyképen teremthető meg a kellő összhang és egyensúly az egyenlőség gondolatának jogi tartalma és gazdasági szociális tartalma között. — Egyetlen társadalmi osztály sorsa sem lehet más, mint a nemzeté és a nemzet/sorsa mindten társadalmi osztály sorsa is. A munkásság, a nemzetnek ez a hatalmas és értékes társadalmi rétege, elválaszthatatlanul és széttéphetetlenül, lelkileg és testileg hozzátartozik a nömzel fenntartó törzséhez, s ezt a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. — A közeimül i tanulságai bebizonyitották, hogy a magyar munkás sorsa a nemzet sorsa, a nemzet sorsa az ő sorsa, a magyar munkást a nemzeti közösségből büntetlenül kiragadíni nem lehet és minden olyan törekvés, amely erre tör, természetellenes, bűnös igyekezet, amelynek súlyos következményeit a nemzet viseli ugyan, die elsősorban szenved miatta mjindi|g a munkásság. Egyformán kel! tűrnie és nélkülöznie mindenkinek Szappan helyeit használjunk BARBAX borotva-krémet. Kapható: V ESZEL I-nél PÁPA FŐ.ii. 6 szám.. Telefon: Üzlet: 1705. Iroda: 1001. — Ma ismét két fronton harcolunk, a fegyverek frontján és a munka frontján. Mindkét fronton helyt állunk és kitartunk, mert helytállásunkkal és kitartásunkkal fel akarjuk és fel fogjuk építeni az új Európába azt az új Magyarországot, amely két hatíflmas pilléren, a munka hierarchiáján és a szociális igazságon fog nyugodni, s amelyben az emberek értékét, érvényesülését, jogait, társadalmi hel y etfoglalásáL az az értékmérő fogja eldönteni, hogy ki-ki a maga helyén kifejtett munkájával mennyit tiasznál a nemzeti közösségnek. Ezért, az ősi jogai teljességében lévő, a munka hierarchiáján és a szociális igazságon felépülő új Magyarországért viseljük a mostani idők súlyos megpróbáltatásait, amelyek árán szilárd

1 meggyőződésünk szerint megváltottuk az igaz magyar ügy végső győzelmét. — Önökre, magyar munkástestvéreim — fordult szavaival a munkássághoz Antal István miniszter — az a feladat vár, hogy vélünk együtt erős lélekkel álljanak helyt továbbra is a munka és a termelés frontján azzal a tudattal, hogy ezzel szolgálják legeredményesebben a magyar ügyet, mert ma ez a legerőteljesebb, leghatásosabb nemzetvédelem. Nincsen időnk és energiánk mellékes célokra, — különösen az üres és hiábavaló politizálásra. Mjkor a nemzet a maga történelmének egyik legnagyobb erőpróbáján megy keresztül, a politikai malomnak nem szabad konkolyt őrölnie ebben az országban s míg meg nem oldottuk összes, nagy nemzetközi és nem• zeti problémáinkat, erőink, figyelmünk ' egy parányát sem pazarolhatjuk a pártpolitika színes, csillogó tűzijátékaira. — A munkásság ügyét ma nem pártpolitikával, nem manifesztációkkal,nem röpcédulákkal- nem izgatással, nem osztályirigységgel és nem osztályharccal lehet megoldani, hanem az állam nagystílű , áldozatkész, messzetekintő munkáspolitikájával, amely a munkaügyet kiemeli a pártpolitika labdajátékából s a nemzetélet e nagy és életbevágó problémáját minden .vonatkozásban az államhatalom erejével és segítségével olykép oldja és szervezi meg, hogy a ma; gyár munkás — mindlen pártpolitikai | riiotiVum kizárásával — a saját maga ! autonom akarata útján képviseli és érvényésiti, természetesen az általános nemzeti érdekek keretei között és azokí kai teljes harmóniában — a maga jogos gazdasági, szociális, /kultúrális és erI kölcsi érdékeit. Ezzel a politikával és rendezéssél érjük el azt, hogy végkép el; tűnik és megszűnik ez ősi magyar földön a proletárnak annyi keserű és viszszataszitó emléket felidéző; idegen fogalma és helyébe jön az öntudatos, magyar munkáspolgár fogalma, az öntudatos magyar dtolgozó fogalma, akinek jogait, erkölcsi, gazdasági és szociális érdekeit alkotmányos biztosítékok bás9 darab 4 xh hónapos kere«ztez*tt (fekete és mangalica) malac eladó Veszprémi-út 37. szám alatt. tyázzák körül. Meg vagyok, győződve, hogy ennek a mai kor szelleméhez igazodó rendelkezésnek ideje előbb-i^tóbb el fog következni. — Ma csak egyetlen politika létezhetik mindnyájunk számára, tartozzunk a nemzet bármelyik osztályához: egyetemes nemzeti politika. Ez ma a magyarság sorskezösségének legfőbb parancsa, mely egyformán szól mindnyájunknak: tőkésnek és munkásnak, tisztviselőnek és kistermelőnek egyaránt. ' Vasárnapi levél Kedves Szerkesztőm! Csomagot kaptam hazulról. Kiültem a szegényes orosz vityilló elé, térdemre tettem a kis csomagot, ünnepélyesen bontottam fel, mint ahogyan a vőlegény veszi le kalapját, ha belép a templomba Dorombolhatott miattam az ágyúi, reszkethetett a levegő ... 'Csomagol kaptam hazulról! Az édesanya nem bánik ilyen lágyan a kisdeddel, nem simogatja ilyen gonddal és vigyázattal beteg gyermeke homlokát. . . Pogácsa perdül ki a csomagból. — Hazai po iácsa! Benne van a hazai só, a magyar paprika. Feleségem szíves gondossága, fehér kezének szorongó üzenete, Édésanyára kemencéjének melege, Családom szive melege; benne van a szülőfalum üzenete, hazai táj, a magyar nap forró csókja, szellő játéka, akácfa hajlása, kútjaink üditő vize, rétjeink vágya, vetések ringása, megsárgult búzamezők aranytengere, a kék ég csillagos sátra, legé nyék danája, lányok tánca. Az egész magyar világ! Egy pogácsa mennyit beszél... Az otthon üzenetét hozza, hozza azt a csüggedhe tetten hitet,'hogy hazatérlünk. Kibírta a nagy utat. A honfoglaló magyarok útján megkeresett valahol Oroszországban. Ize mégsem veszteti drága zamatából. Olyan, mint a magyar ember, aki évszázadokkal ezelőtt ezen az úton vitte édes földünkre 'ősi erejét, szokásainak és hagyományainak savaborsát. Egyszerre vagy százan kaptunk csomagot. Hétköznap van. Megszokott háborús hétköznap. Mégis ünnepi öröm tündököl minden baka arcán, csupa szinöröm ez, mint a magyar akácok szinméze, a szemünk úgy fényesedik, akár az alföldi nap Péter-Pál derekán. . — Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szegény legény ... kezdi egyőnk a mesét estefelé. Aztán a világvándorló útra induló szegényről beszél, aki csak hamuspogácsát vitt a tarsolyában. Igen. este is csak a Pogácsáról tudunk beszélni. Arról a pogácsáról is, amit az Igazság, meg a Hamisság tett a tarisznyájába. A Hamisság éhes volt s áiz Igazságtól elkérte az ennivalót. iMikor elfogyott, az Igazság folyamodott a Hamis-, sághoz. Enni kért. De a Hamisság előbb a fél |kaljáért, aztán fél lábáért, fél szeméért adíott egy-egy falat pogácsái az Igazságnak. Végezetül a Hamisság jóllakottan ért a célba, az Igazság pedig keze-lába vesztetten maradt az út porában. Nos, ez a hazai pogácsa arról beszél, hogy most nem ehetik meg a mi Igazságunk pogácsáját. Fegyvereinknek és karunknak, erőnknek és izmunknak el kell fogyasztania a Hamisság elemózsiáját, hogy végre ránk virradjon az igazságos, boldOg magyar Reggel. Megedződtünk. Érezzük rettentő erőnket, mire vagyunk képesek már most, s mennyi erőnk lesz. — Áldotl hazai pogácsa! Elhoztad a hazai r ögök s az otthoni napfény üzenetét. Összedobbant a szivünk, összeforrt a lelkünk. Éreznie keli mindenkinek otthon a kunyhókban és palotákban, falvakban és városokban, de éreznünk kell itt kint is minden kis lövészteknőben, puska mellett, állásaink nagyszerű vonalaiban, hogy egyek vagyunk. Szakadékot senki nem vájhat közénk. Otthon nélkül nincs ember, ember nélkül nincs Jxddbgiabb élet. Hazai pogácsa, tégy csodát, hogy mindig úgy szerethessük egymást, mint most mi itt, akik csomagot kaptunk s akik hazulról elküldték ide szeretetüket..