Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-06-15 / 24. szám

1 ?ÁPA ÉS VIDÉKEi POLIIIIII HETILAP. — ME6IELENIK MINDEM VRSARRBP. XXXVIII. évfolyam, 24. szám Felelős szerkesztő: Dr. BÜDRY FERENC Pápa, 1941 lánins 15., vasárnap A dolgozók hódolata a Rerum Novarum jubileumán A pápasái minden Időben az igazság rettenthetetlen védője volt - Az ötven esztendő a pipát Igazolta - A dolgozók Arik példaképe Jézns, a názáreti I munkás - Krisztust ne csak Imádjuk, kanon kivessük Is — A mult században lealacsonyították a teremtés koronáját — Krisztus szociális tanainak meg­valósításától függ a boldog livfi 1891 május 15-én jelent meg XIII. ó pápa korszakos jelentőségű körle­ele a Rerum Novarum. Az .emberiség ijk; legnagyobb gondolkozójag az evangéliumok örök krisztusi tanításai lapján az enciklikában szólott a viiag­oz. A Hegyibeszéd tó.ta senki világo­bban nem beszélt a munkás és műn­dó jogairól, kötelességeiről, a tulaj­onjogról, a tőkéről, a társadalmi, rend­ről, mint az Igazság csalatkozhatatlan helyettese és hirdetője. Ötven év távla­ól tekint az egész világ a munkások ápájára, XIII. Leóra és a szociális zságok aranybullájára, a Rerum No­rumra. Városunk dolgozói a mult vasár­ap lelkes és magas színvonalú ünnep­séggel fejezték ki hódolatukat. A jubi­fjleumi, ünnepség fényét Megyésfőpászto­vunk megjelenése és ünnepi beszéde is emelte. A tömeg lelkesen ünnepalte .Veszprém szociális érzésű és apostoli uzgóságu Püspökét. 10 órakor a plébánia templomban émeth József apátplébános szentmi­t mondott, mely alatt leventéink pom­is felkészültségű fúvós zenekara egy­ázi énekeket adott elő. A kiváló zene­rt Bircher József karmester vezette. A szentmise után egyházi zász­ókkai megindult az emberáradat a ie­ejiték fuvószenekarának kiséretével a ókai Mozgóhoz. Az előcsarnokot es a ret is megLöltölte a hatalmas tömeg, beszédeket hangszórók közvetítették. Ünnepi színekbe öltözött ez aika­mra a városi mozgó színpada. XIII. ó papa másfél méter nagyságú képe örül a pápai cimer, magyar zászlók s a szociális körlevél nevének betűi es bileumi évszámai, a virág diszitéssel epi hangulatot árasztottak. A jól érült pápa kép Major Judit VII. alkotása. A feldiszitett asztalnál foglaltak ne­t: Dr. Czapik Gyula megyéspüspök, . Antal István államtitkár, Dr. Lang­ir Lipót kancellár kanonok, Némein zsef apátplébános, Hamuth János lgármester, Kariovitz Adolf egynáz­ségi elnök, kormányfőtanácsos, BO­JT Tasziló ezredes, állomásparancs­, Vitéz Karcsay Béla ezredes, Dr. ntimrey Sándor főszolgabíró, Vitéz on István rendőrkapitány, Tobler nos a ker. szoc. szövetség országos nöke, Dr. ötvös Dániel igazgató fő­érnök, Dr. Ágh János miniszteri osz­y tan ácsos, Dr. Rédey Tibor titkár, lay Lajos titkár és Markp.vics szló gyárimunkás. Az ünnepséget megnyitó Himnusz után a Perutz szövőgyár énekkara Liszt: Ünnepi dalát és Pápai Momár Kálmán: Könyörgését adta elő Per­yyeszi Ferenc karnagy vezetése mel­tt. A nagylétszámu együttes mélyen átérzett és átélt művészi teljesítményt nyújtott. Dr. Magasi Artúr O. S. B. alkalmi költeményét a Rerum Novarum-ot Szabó Ernő tanitóképzőint. V. é. növ. szavalta nagyszerű interpretálással. A költemény tartalma és ügyes előadasa mély hatást váltott ki. Németh József apátplébános mag­nyitó beszédében üdvözölte Dr. Czapik Gyula megyéspüspököt, az ünnepség szereplőit és hallgatóságát. Rámutatott a nap jelentőségére és fontosságára. — A munkás elnyomott volt, a lelke pedig lázadozott. A lázadozó lefc­íkével pedig nem békejobbot kért a munkaadójától, hanem erőszakkal ki akarta harcolni sorsának javulását es társadalmi pozícióját. Mind a ketten levették a szemüket a Krisztus arcáról. Az ötven esztendő nem a munklaadót és nem a munkást igazolta. Az ötven esztendő a pápát igazolta. Igazolta a Rerum Novarumot, amelyben útbaiga­zítást és irányelveket adott a szociális kérdések megoldásához. A megnyitóbeszéd után általános érdeklődés között Főpástorunk mon­dotta el ünnepi beszédét. — Rerum Novarum félszázados ju­bileumára jöttünk össze. A körlevél prófétái ihlettel megalkotott munka. Mennyi tudás, mennyi világos meglá­tás van benne! Mélységes tisztelet kell, hogy el töltsön bennünket az iránt a nagy meglátás iránt, mely ezt a művet létrehozta és mindenki elé odaadta. Bi­zonyos büszkeséget is keli éreznünk, mert az, aki ezt létrehozta, aki a világ elé adta, az minekünk Atyánk, Pápánk volt. Mindnyájunknak, akik itt együtt vjagyunk össze kell fornunk nagy há­lás szeretetben, mert amit ö adott ,a yilágnak, adta szive szeretetével, im­már ezer esztendőn keresztül adta a magyaroknak is. — Könnyű ma beszélnünk szoci­ális kérdésről. Könnyű ma teorizálni. Könnyű ma tapasztalatokra hivatkozni, de lelkiismeretet érintő egészében e nemzedék jelé ötven esztendővel ezeiőtt ö dobta a szociális kérdést és annak szociális igazságait, amikor még a szo­ciális tér útjai is kezdetén voltak. Öt­ven esztendővel ezelőtt, mikor a szo­ciális kérdést a politikában, mint rend­őri kérdést kezelték! Ezt a kérdést a világ előtt megszólaltatni Rómának ma­gaslatáról, Szent Péter sziklájáról nagy vállalkozás volt. Csak ötven esztendő után tudták méltányolni ezt a nagy tet­tet. A pápa az emberiség lelkiismeretébe véste: Szeresd felebarátodat, mint ten­magadat. Sürgette, hogy Istennek meg kell adni ami az Istené, a császárnak pedig, ami a császáré. — Most visszaemlékezve, az ötven­esztendőnek mélységében felnézünk a római magaslatra és mélyen megha­jolva hódolunk előtte. Római pápaság fáklyát gyújtottál, amely még ma is vi­lágit. Hódolat ezért a római pápának. — Mi nem azért hódolunk a pápa­ság előtt, mert, katolikus Egyház a vi­lág legnagyobb vallási közössége, mi magyar katolikusok nem azért hódo­lunk a pápaság előtt, mert ennek az or­szágnak nagy többsége katolikus, ezek­nek feje a pápa, mi pápaiak nem azért fordulunk Róma felé most, mert en­nek a városnak a régi múltja is kato­likus és többsége is katolikus, hanem azért, mert mi Krisztus tanát követjük s a pápa az Ö földi helytartója, ne­künk ezért Atyánk és irányitónk. Mi nem azért hódolunk előtte, mert az Egyház a világnak legnagyobb jogi al­kotása és majdnem két évezreden ke­resztül a szabadságnak, a felvilágosult szeretetnek, az igazságnak volt hirdetője és harcosa, hanem azért, mert mikö­zénk Krisztus állította. Mi a Szentírásra hivatkozhatunk. Mi a Szentirás és az apostoli hagyományok alapján tudjuk igazolni, hogy Szent Péter Egyházunk első pápája volt, az ő utódai pedig világ végezetéig őrzik és irányítják Krisz­tus nyáját, ök meglátják a nyomort és lelki bátorsággal megmutatják a he­lyes utat, mely a jobb világba vezet. A pápaság mindenidőben azigaz­ság rettenhet et len védője volt. — Mit adott a magyarságnak a pápa? II. Szilveszter pápa egyénileg es politikailag a német császárnak volt lekötelezettje. Vele helyezkedett szem­be, amikor a koronaadással keresztül­húzta a császárnak Magyarország hű­bériségére irányzó vágyakozását és meg­védte a keleti hűbériségtől is. A tatárjárás idejéből jól láthatjuk, ki volt a pápa Magyarországnak. IV. Béla rokonához, Frigyeshez menekült, aki az elüldözött királyt fogságba veti. Addig nem engedte szabadon, amig zá­logba nem adta neki Sopron, Moson és Vas-megyéket. A császár ígért segítsé­get, de esküt kellett tenni, IV. Bélának, hogy Magyarország német hűbér lesz. A segítség elmaradt, de a hűbériséget kö­vetelték. Az ország függetlenségét ismét a pápa védte meg. A pápaság volt az egyetlen víilágtényező, amely jósággal és igazsággal állott mellettünk. — Hollós Mátyás seregére, ame­lyet később fekete seregnek is elnevez­tek, büszkék vagyunk. Nagyon kevesen tudják, hogy e seregnek finanszírozói nagy részben a pápák voltak. II. Pius e célra 20.000 aranyat adott Mátyásnak. Utána 12.000 lovas zsoldját vállalta ma­gára. 1460-ban 40.000 aranyat adott. 1462-ben évi 24.000 arannyal tetézte ezt. Utóda közel másfélszázezer aranyat küldött Mátyásnak; Ha akkor hallgat­tunk volna a pápára, nem lennének iae­gen nemzetiségek hazánkba és boldo­gabb Magyarország volna. A mohácsi csatasikon Európa ural­kodói egyetlen katonával sem segítettek. A harcoló magyar sereg költségeinek 70 o/o-át a pápa adta. Ott csak a magyar és pápai zsoldosok véreztek. Ha a pápa nem segített volna, akkor a török fél­hold még talán most is itt uralkodna. — Amikor Pápáról van szó, -tudják itt önök, hogy Pápa végvár megerősíté­sére a Szentatya küldött pénzt? X. Leó 55.000 aranyat, V. Pius 30.000 tallért küld a végvárak megerősítésére. XI. Ince pedig az 1932. évi magyar budgetet véve alapul, akkora összegeket küldött, hogy hét és fél esztendeig minden adó- és kincstári jövedelem nélkül fedezni le­hetne Magyarország összes kiadásait. — Nem megyek tovább, csak az új időkbe jövök, amikor Magyarorszá­got a trianoni sirba zárták és elvették tőlünk a fánkat és csak annyit hagytak meg, hogy egy koldúsbot jusson min­denkinek és csak annyi vasat, hogy mindenkinek egy szeg jusson koporsó­jába. Az első, aki elismerte nemzetün­ket, aki követet küldött hozzánk, amikor a híres Európa nem is akart rólunk tudni, a pápa volt. A pápa nyújtotta fe­lénk először segitő kezét. — A magyar hálás, mert nemes nemzet. Régi római közmondás: A bar­bárnak tulajdonsága a hálátlanság. Mi nem tagadjuk, hogy van hibánk, de azt az egyet, hogy a magyar nemeslelkű, nem tagadhatja le senki. A nemes voná­sok között ott van a hála is. A magyar karakterből tagadja ki magát, aki a pá­paságnak ezeket a jótéteményeit nem fogadja el. — Mi hódolunk, mi büszkén né­zünk Róma felé és valljuk, hogy hálá­val gondolunk Rád, Szentatya! — Az angol parlamentben gúnyo­san kiáltotta O'Connel egyik anglikán ellenfele a sértésnek szánt jelzőt: »Pá­pista «. Erre O'Connel igy felelt: »Pá­pistának nevezett és azt hitte megsért vele. Nem! Megtisztelt. Pápista vagyok és ez azt jelenti, hogy vallásom a római pápák szakadatlan során át fölér egé­szen Krisztusik«. — Mi, katolikus magyarok nem bántjuk senkinek a meggyőződését. Mi bántjuk azt, aki bántja bárkinek a hitét. Mi csak azt kívánjuk, hogy bennünket se bántson senki. Mi valljuk Krisztust, mi azt valljuk, hogy igenis katolikusok, magyarok és pápisták vagyunk és hála Istennek, hogy azok vagyunk. Még zúgott a tapsvihar, amikor a zöld lepellel borított asztali előtt Marko­vics László gyárimunkás felállt, hogy kifejezze a munkásság hódlolatát.

Next

/
Thumbnails
Contents