Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-12-28 / 52. szám

2 1941. december 28, vasárnap tőlük szebb és szellemi érdekeinek megUeflelő világot építhessen. Széchenyi valláserkölcsi meggyőződése igazi, magát nem pusztán fanatiz musban kiélő vallásfilozófiai álláspont, mely az örökkévaló és ideiglenes dol»gokban nem az ellentétet, hanem ai5 egymásértvalóságot látja, mert az Isten rendelése, hogy az időleges dolgok az] örökkévalóságot szolgálják. Ebben a fel fogásban a földi élet értékei erkölcsi értékké válnak s felhasználásuk nem ellenkezik a katolikus aszkézis ideáljával sem, melynek célja nem a test letörése és a javak esztelen elherdálása, hanem' az, hogy minden érték bennünk es köfr ül öt tünk az ideális valót, a lelket szolgálja. ; Széchenyi minden anyagiassága mellett fel tudott emelkedni a szellem régióiba: gyakorlatiassága mélyen vallásos lelkülettel párosult. Ez a vallásos lelkület éppen a gyakorlati beállítottsággal párosulva, az élő Istennel való, eleven kapcsolatban, a hozzá való gya-* fcorlati magatartásban, azaz olyan életszemléletben nyilatkozott meg, mely a dolgokban Isten műviéit s a (művekben Istent látja meg Az Istennel yaló eleven kapcsolatot Széchenyi lelke mélyéből át is élte, de az erős cselekvés embere is lévén, vallásosságának pozitív formában és konkrét gyakorlatokban is kifejezést adott Nem szegy el te magát kálvinista barátja, — báró Wesselényi Miklós előtt sem, amikor esténként térdenállva »őszinte hódolattal hajolt meg a Mindenható előtt«.< Gyakran gyónt. Ismerte emberi hibáit s a katolikus lelkiismeretvizsgálat könyörtelensógeivel próbálta bűneit, léhasálait nyesegetni s magját az erkjöjlcs uralmának alávetni. Az 1814 óta vezetett naplójából kitűnik, hogy már katonatiszt korában mély lelki életet élt, kereste életének végső okát, emberi rendeltetésének célját és rendkívül szigorú volt cselekedeteinek megítélésében. Nincs a világon Széchenyi 6 kötetes naplójához hasonló iemberi önvallomás és nincs a viiágtörf^ ténelemben író, államférfi, aki életének minden napjáröl oly őszintén és megrázóan meggy önt volna. Széchenyi azonban nemcsak vallásos lélek, hanem szive legmélyéig leUkes és meggyőződéses katolikus volt... Mindent egyházának tanai szerint értépMt s a katolikus Egyház alapvető dogmatikus álláspontját tükrözi nemcsak minden vallásos megnyilatkozása, hanem etikai és politikai meggyőződése is. Széchenyi vallásosságának' másik jellemző vonása a radikális elégedetlenség a tér és idő korlátai közé szorított élettel szemben, mely belőle a különb élet vágyának reakcióját, a léleknek földön túli gravitációját, a fölényes, jobb életben való bizalmat kelti fel. »Kell} lenni — irja — egy másik, egy jobb életnek, mert aki itt a legszerencsésebb, tulajdonképen az is igen nyomorult lény.« v Meggyőződése, hogy minden emberi boldogság alapja a cselekvő hittel párosult szép lélek. »Az ember legszebb tulajdona — irja a Világban — a szép lélek. A lélek tökélyét pedig nem megnyilvánulásának módja s ,nem az dönti el, hogy miképen szól, vagy ir, hanem', hogy hogyan cselekszik és hogyan éi.« Amilyen buzgó fia volt maga az Egyháznak, éppen úgy kívánta másoktól is megtartani a vallás külső formáit

1 »|Akik a vallás külső formait elvetik, gyakran ártalmasabb hatással vannak, mint a romlott erkölcsűek, mert az emberek ostobább része példájuk után indulva észrevétlenül ejtené el a vallást, anélkül, hogy erkölcsileg ezért megjavulna* (önismeret 219). A vallás külsői formáiban azonban Széchenyi mindenütt a lényeget keresi s ez a lényeg a keresztény evangéliumi szeretet. »Tartsa meg — mondja — mindenki saját hitvallása formáit; ez szükséges- De la fődolog mégis az marad, hogy embertársaival jót tegyen.« A Stádiumban iri ja (108): »Akár keresztények, akiár más felekezetűek is az emberek, ha felebarátaikat szeretik s jólétüket emberiesen, előmozdítják, a kereszténység szelleme hatja át őket is.« Ezekben a sorokban Széchenyi a felekezeti békességre es türelemre utal, melynek el kellene tüntetni minden átkos ellentétet, mely a magyarság soraiban'dúl. Végére érve (Széchenyi vallásos lelkületének feltárásában, még egy kérdést kell felvetnünk Ez pedig az, hogy a minden izében katolikus, élete végéig vallásos Széchenyi, aki hitt a túlvilági életben, hogyan követhetett el vallása tilalma ellenére öngyilkosságot? Máskép ezt a rejtélyt, ezt az ellentmondást meg nem fejthetjük, mint azzal, hogy nem volt meg benne a magas1 raszámyaló szellem és idegerő összhangja . Prohászka mondja róla: »a psziché birta ugyan végig, de a physis nem futotta®. Széchenyi vallásos lelkének nagyságát nem borithatja el és nem szennyezheti be egy tébolyult pillanatban elsütött pisztoly füstje, mert egészen biztos, hogy ez nem lelkének, hanem a csalódá sokban és üldözésekben feldúlt es megháborodott természetének volt végzetes sugallata. Tragikus elmúlása Michel Angelót juttatja eszünkbe, akinek szoorai soha nem befejezettek, de nem azért, mert a lélek, az inspiráció fogyott volna ki, hanem azért, mert kifogyott a kő; a márvány terjedelme nem futotta. Abban a reményben búcsúzunk el Széchenyi szellemétől, hogy tragédiájá ban is nagy lelkének szépsége és peiaaadó vallásossága ezután még hivebDen és melegebben őrzi meg számunkra ^legnagyobb magyar« emlékét. A pápai Emericana és Bencés Diákegyesület Irta: BIRÖ LUCIÁN. Egyszer valaki Pápán igy nyilatkozott előttem:

1 í — Minek ez az Emericana is ^Nincsen rá szükség. Eltörölném ezt a neobárok társaságot, mert hiszen ott van aí Bencés Diákegyesület, amely ugyanazt a célt szolgálja. 1 •.} ; \ Egy más valaki, majd hogy nem

1 ugyanazon a 'napon, viszont e szavakraj nyitotta ajkait:; ! I — Kérem, én ugyan bencés diál4 Möltam (igy: voltam!), de a Bencés Diákegyesületbe nem lépek be, mert főn löslegesnek tartom. Ott van az EmeniH cana! r Amikor e tipikus megnyilatkozások elhangzottak, akkor még egészen új ember voltam itt Pápán és hirtelen nem tudtam, hogy bizony melyiknek íehet igaza. ; < Lássuk csak! Az Emericana a katolikus magyar egyetemi hallgatók és főiskolások, valamint a művelt katolikus magyar középosztálybeliek egyesülete a katolicizmusnak és a magyarságnak a közéletben való érvényesítése céljából. (Afféle actiocatoliea szűkebb keretben.) Nevét: a kat. magyar ifjúság nemzeti (eszményképétől, Szent Imre hercegtől kapta. (Sanctus Emericus == Szent Imre, Foederatio Emericana = Imrés egyesület, röviden: EMERICANA.) Példaképei: Szent István, Szent Imre, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Prohászka Ottokár, stb. Eszményképe tehát az a katolikus, aki katolicizmusát maradék nélkül, magyarságát a szentistváni állameszme, szocializmusát a Rerum Novarum alapján bátran vallja és mind a magán, mind a nyilvános életében gyakorolja és aki ezen felül arra is törekszik, hogy Isten és Egyház törvényeit a közéletben is érvényesítsék. Hogy célját a gyakorlati életben könynyebben elérhesse, tagjait korporác i ó k-ba (= csoportokba) osztja és minden ilyen korporációban a helyi körülményeknek megfelelően még tagozatokat is állit fel: kúriái az egyetemi és főiskolai hallgatók részére, kon ven let a dominusok (= urak) részére és fami&i,ál a hölgyek részére. A BENCÉS DIÁKEGYESÜLET eszméi és céljai a magyarság és a katolicizmus szolgálata vonalán majdnem azonosak az Emericana gondolataival és inkább csak a tagok kiválasztásában van némi eltérés. Emericánás u. i. mindenki lehet, miga bencés diákegyesületbe csak az léphet be, aki egykoron bencés iskolába járt. Preszly Elemér dr., a bencés diákegyesület új országos elnöke 1941. november 14-én kelt köriratában töobek közt ezeket irja: »Célom az is, hogy az emlékezésen felül azt a hatalmas erkölcsi tőkét, amit a mai zavaros korban a bencés hagyományokat őrző, hasonló gondolkodású vallásos, hazát szerető öreg bencés diákok több ezernyi tábora képvisel, nemzetünk szolgálatára felajánljam*. Ha valaki hallott már a bencés szellemrőll és a bencés hagyományokról, akkor egyszerre világos lesz előtte: hogy van létjogosultsága a bencés diákegyesületnek már csak azért is, mert mindig lesznek művelt urak és hölgyek, akik igényeit egyedül ez az életforma tudja kielégíteni. (Városunkban a közeljövőben több szó fog erről elhangzani!) : | Ami most mindkét egyesületnek Pápán való működését illeti, a helyzet — úgy látom — a következő: 1. Sok pápai úr és hölgy tagja mind a kettőnek^ 2. Még több csak az Emericaná-nak tagja. 3. Kevés van, aki csak a Bendési Diákegyesületnek tagja. 4. Igen sokan vannak Pápán, akik még tagjai lehetnének akár az egyiknek, akár a másiknak', mégpedig azért, mert még semmiféle más ideologiai egyesületben nem tevékenykednek 5. Mind a két egyesiület valláserkölcsi és hazafias alapon működik és e működésében gyakran egyesül (pl. nemzetszolgálati, vallási ünnepélyek, előadások rendezésében, az A. C. programmok megvalósításában, a húsvéti lelkigyakorlatok tartásában). 6. Mind a két egyesület alapszabályszerűen anyagilag is támogatja az egyetemen és főM iskolán tanuló ifjúságot. Sok ember előtt jobban csak e 6. pont ismeretes, és e külsőleg is jobban észrevehető és igazolható működés után itéli meg mindkettőnek az életét. Innen magyarázom meg e fejtegetésem elején idézett két nyilatkozatot is, amelyek, ha egymásról nem tudnak, akkor talán jóhiszeműek is lehetnek. Nem mondhatnám azonban szerencsésnek azt a véleményt, — mert ilyest is lehet itt-ott hallani, — amely szerint egyikre se volna szükség. Igy csak az beszélhet, akiben a kényelemszeretet érzelme oly magas fokot ért el, hogy másokat is meg akar kímélni a közösségnek áldozandó munkától. Az Actio Catholica hivatalos magyar közlönyében a Bíboros Hercegprímás úr nyilatkozatát mi is ismerjük: .. a hasonló célú egyesületeket az egyházközségekben egybe kell olvasztani* ... de az A. C. szakosztályai méjg! nincsenek annyira kiépítve, hogy feleslegessé tennének katolikus egyesületeket, amelyeket egyébként soha az A. C. nélkülözni nem akart és nem is fog Annak, aki akár az Emericana, akár a Bencés Diákegyesület működését meg akarja ítélni, szükséges, hogy érdeklődjék élete minden megnyilvánulása iránt. Aki például számba veszi csak azt, nogy mind a két egyesület mindig kész volt és képes is volt segíteni azokon a főiskolásokon, aki hozzájnk segélyért, vagy kölcsönért fordultak, feltétlenül hivünk lesz, és ha semmi másért, de már ezért is tagjaink sorába léphet. Hirtelen csak a Bencés Diákegyesületről idézek adatot, (mert mikor e sorokat irom, ennek pénztári adatai íróasztalomon találhatók): a mult iskolai évben 580 — P-t fizettünk ki segélyezésre, ebben az iskolai évben november 5-ig kifizettünk már 421.— P-t (főiskolásoknak és gimnazistáknak a segélyezésére) és csekkszámtokon vagyonunk december 22-éa. 687.8(6 P. Nyilvánvaló, hogy ez az öszszeg is csak altruisztikus célokat fog szolgálni. ' • Hasonló adatokat lehetne idézni a a Emericanáról is, hiszen ennek 250-nél több tagja van városunkban (a bencés diákegyesületnek a vidékiekkel együtt 303 tagja van). ; ; Ha már az előbbiekben rámutattam a karitatív működésre, befejezésül még ennyit: a magyarság szolgálatából és a Krisztusország terjesztéséből is ki akarjuk venni részünket Hogy csak a leghitóbbi 3 hónap programmjait foglalH jam össze, a két egyesület közös rendezésében vagy kezdeményezésére elhangzott 3 előadás az Emericana fidelitásai ^alkalmával (magyar nemzeti és katolikus tárgyú), 3 ádventi szerdán pedig ugyancsak az egyesületek rendezésében A. C. műsorok voltak szépszámú ikic*zönség előtt. Január hónapban a Külügyi Társaság két illusztris tagjának közreműködésével ismét nemzeti tárgyú műsorról gondoskodunk. Mért mondtam el mindezeket f Azért, mert a Pápa és Vidéke megkért, hogy írjak valamit a két egyesületről a lap karácsonyi számába. Ezt * s valamit* tartottam most időszerűnek! ijlyen röviden megírni! A missiók érdekében alakult papi egyesület (lám, ilyen egyesület is vanljl {enciklopédiáját hozta ma a pósta. AJ könyv cinné ez: Ismerd meg és dolgozzál érte! Egyszer majd előadásokat keli tartanunk a pápai összes katolikus egyesületekről (van legalább 15) ezzel a címmel.- ismerd meg Őket és dolgozzál ér-» tük! ' ' i 7Z ezer pár ócska cipL. Néhány nap óta szokatlan és megható jeleneteket lehet látni a főváros éf a vidék utcáin: Kis diákokat, akik házrról-házra járnak s mindenhova beko-» pogtatnak használt cipőért, apró iskolái fiúkat és leányokat, akik óriási csomagot cipelnek reggelenként az iskoláDa. A Diákkaptár Szövetség lelkes tagjai ezek^ akik önzetlen munkával napszámosaivá szegődtek annak a mozgalomnak, amelyet a közellátásügyi miniszter indított annak érdekében, hogy a használt cipők összegyűjtése, javitása és szétosztása útján a legszegényebb magyar embernek! se kelljen az idén télen lábbeli nélkül szűkölködnie- * * A gyűjtés eddigi eredménye a 72 ezer párat már jóval meghaladja. Amily örömmel és büszkeséggel töll el bennünket ez az eredmény, olyan keserűség támad bennünk akkor, amikor azt halljuk, hogy városunkban sajnos többen vannak, akik nem értik meg a nehéz idők szavát. Tudunk olyanokról, akik kidobták a hozzájuk szerényen bekopogtató kisdiákot. Amikor ezt szóvlái tesszük, nemcsak az a gondolat vezet bennünket, hogy városunk érdekeit ia védjük, hanem egyszersmind figyelmeztetni is akarjuk őket, hogy a nehéz idők! után jönnek még jobbak is; aki tud áldozatot vállalni most, az remélheti fes jobb időkben a megértő támogatást j Mi akarjuk hinni, hogy az ország közellátásáért folyó küzdelemben is diadalmaskodni fognak odakint küzdő honvédeink erényei: az önzetlenség és az egymásért való áldozatkészség. Pápai Asszonyok! Erre gondoljatok, amikor bekopogtat ajtótokon a Diákkaptár küldöttje, ne engedjétek el üres kézzel. — if —