Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-08-17 / 33. szám

POLIIIIII REllllP. - MEGJELENIK MINDER 1RSNRNIP PNM, 1341 »gaszlus 17., vasárnap engem mulasztással ne Lapunkban ismertettük állásfoglalásuk 1 kat a házassági törvény «kiegészítéséről és • módosításáról szóló törvényjavaslattal kap- ; csolatosan. Igen sokat beszéltek akkor | SERÉDI JUSZTINIÁN bíboros hercegprí- ! más emlékezetes beszédéről is. Pápán még if ma is számtalanszor előkerül ez a>itatott\i beszéd. Az igazság érdekében szórói-szóra H közöljük az egész beszédet, hogy az egy- : oldalúlag kiformáltak is meggyőződhesse- ii nek arról, atnií .hercegprímásunk mondott jj és se többet, se kevesebbet ne adjanak ! ahhoz, ami a lényeg. Ez az igazságos el- ! járás. :-r-- Mikor az »1894JCXX. tc. kiegé>*záíté£éről és módosításáról« -szóló törvényjavaslathoz hozzászólok, hogy se :rómaiikato 1 ikus híveim, se mások, se a » történellem engem kötelességmulasztással ne vádolhassanak, elsősorban is, jn,inden ellenkező híreszteléssel szemben, iít a nyilvánosság előtt megállapE tom, hogy ez a súlyos törvényjavaslat, .amely közvetve az ország lakosságának . ítöbb, mint kétharmadát kitevő katolikusok szentségit házasságára vonatkozóan is akadályokat kiVán felállítani, s ezzel valóságos erőszakot gyakorol a katolikus törvényhozók és a katolikus házasuló felek lelkiismeretén, úgy készült, hogy megalkotásába, az indokolás szerint, orvosszakértők ugyan bevonattak, de nem vonattak be egyházjogászok, illetve ezek bevonásáról nem történik említés az .indokolásban; sőt maga az ország priimasa, aki pedig minálünk az egész magyar katolicizmust törvényszerűen képviseli, szintén nem nyert módot arra, hogy idevonatkozó észrevételeit és módosító javaslatait idejeikorán megtehesse. Pedig én az ország prímásának arról a jogos igényéről, hogy a római katolikus egyházat bármi módon érintő törvényjavaslatokhoz idejekorán hozzászólhasson, nem' monvdok le soha. — Kijelentem, bármiképpen vélekedjenek is nyilvános felszólalásomról az emberek, én lelkiismeretemben nyugodt vagyok, hogy ezért sem I$ten, sem' katolikus híveim, sem a történelem előtt megszégyenülni nem fogok. Amikor a közvéleményt előre kialakítják — Nem azt mondom én, hogy a törvényjavaslatot annak a képviselőházba Mríént benyújtása előtt egyáltalában nem láttamhanem azt, hogy nem láttam idejekorán, vagyis akkor, amikor az még bármitiy publicitást nyert volna. Én n törvényjavaslatot a parlamentbe történt beriyiijtás előtt egy nappal korábban kaptam^kézhez, amikor azonban po•ti[tikusaink és -napisajtónk már olyan publicitást aitiak n

eki, hogy súlyos ellenérveimmel szemben az időközben kialiakijtott »közvélemény«-re lehetett hivatkozni], amely miatt a t ör v ény

j a ya Sí a! ál'lifcólagisuár nem volt módosítható. Ezzel kapcsolatban iitt nyil vánosan he kell szegeznem, hogy meggyőződésem szeI rint, sem áz ügynlek, sem a korra ány' nak, sem a magyar törvényhozóknak nem tesznek jó szolgálatot azok; akik időnek félőtte, konkrét formában, mintegy meghirdetik és a napi sajtó útján — úgynevezett »közvélemény«-t alakítva — országszerte elterjesztik a készülő törvényjavaslatok tartalmát, mert amenynyiiben a törvényjavaslat azután csak lenyeges módosításokkal megy keresztül az országgyűlésen, szükség nélkül feltárja a politikai erőviszonyokat; az í előre kialakított és felcsigázott »közvér iíemény»-t kit nem elégíti; a törvényhoI zők lelkiismeretes munkáját pedig aka| dályozza. Ha ugyanis ezek legjobb meg| győződésok ellenére a helytelen »közli vélemény* szerint igazodnak, nem teijeÍ

sitik kötelességüket a nemzet iránt; ha pedig nem törődnek, vagy éppen szem| beszállnak a helytelen »közvélemény«^ l nyel, s legjobb tudásuk és lelkiismerej tük szerint foglalnak állást, mindenféle ! támadásoknak tehetik ki magukat, úgyhogy veszélyben foroghat alkotmányos törvényhozói; függetlenségük is. Azt kérdezhetné valaki;, hogy ebiben a haladó viliágban a római katolikus /Egyház miiéi*t nem alkalmazkodik a közvéleményhez? Feleletem egyszerű: mert listens, Alapitója nem. úgy rendelkezett, hogy Egyháza a mindenkori közvéleményt szentesítse, hanem hogy Isten parancsa szerint a változatlan igazságot híven megőrizze, tévedéstől mentesen és következetesen hirdesse és terjessze. Ha a római katolikus Egyház a mindenkori közvéleményhez igazodott volna, akkor egészen napjainkig vagy fenn sem I maradt volna, vagy — ha mégfts fenn| maradt volna, — az emberekben éppen úgy megrendült volna az iránta való bizalom, mint ahogy megrendült azok iránt, akik a változó, téves közvélemény' hez szoktak igazodni s ezzel letérnek a , változatlan igazság útjáról, letérnek az j elvi alapról. Én a változó közvélemény-| híez való alkalmazkodást az államok 1 • kormányaira nézve is veszélyesnek, sőt • végzetesnek tartom, mert ilyen alkalmazkodás esetén a köz legnagyobb kárára igen könnyen a »közvélemény«, helyesebben a közvéleményt sugalmazó s legtöbbször a titokzatos háttérben rejtőző, felelősségre sem vonható, erőszakos egyének kezébe megy át az állami közigazgatásnak, a törvényhozásnak, sőt magának az igazságszolgáltatásnak irányítása is. Mi a katolikus álláspont a javaslat három házassági akadályával szemben — Már most szorosabban a törvényjavaslat tárgyára térve ünnepélyesen kijelentem, hogy én vele kapcsolatban a nagyméltóságú püspöki kar nevében fejtem kii a katolikus álláspontot; a magam részéről pedig azt i,s hozzáteszem, hogy a kérdéseket katolikus egyházi és magyar nemzeti szempontnól mérlegelve én nem személyekkel, hanem magával a törvényjavaslattal szemben foglalok állást — A törvényjavaslat három házassági) akadályt állit fel: a fertőző gü'mőkór, a fertőző neímijbaj (1—4. §•>) és a zsidó származás akadályát (1. §.). Ezek az akadályok ugyan közvetlen csupán a polgári házasságra vonatkoznak, közvetve azonban magának az egyházi szentségi házasságnak lelkész közreműködésével való megkötését is I ehetetlenné teszik, mert ez utóbbit az 1894: iXXXI. tc. 123- §-a, az egyik fél közeli Halállal fenyegető betegségét kivéve, a polgári házasság előzetes megkötése nélkül nem engedi megkötni. Jelen törvényjavaslat ide vonatkozóan ugyan nem tartalmaz büntető szankciót a feleket egyháziilag netán megeskető lelkész ellen, de tartalmaz az 1894. évi XXXI. tc. 123/ §-a, amelyet ez a javaslat nem kíván hatályon kivül helyezni. A katolikus egyház tanítása szerint, a kereszteltek Házasságában Krisztus magát a házassági szerződést emelte szentségi méltóságra, űgjy hogy a szentség elválaszthatatlan magától a házassági] szerződéstől (can. 1012); a szentségek pedig Krisztus rendelése, tehát pozitív isteni törvény alapján bizonyos feltételek és megszorítások mellett teljesen az Egyház hatáskörébe tartoznak. Az Egyház tehát soha sem ismerheti el, hogy államoknak vagy másoknak a szentségi; házasságok megkötésére vonatkozóan akár csak közvetve is, bárminemű intézkedési, vagy tilalmazó joguk volna. Ezért tiltakozik a polgári, házasságnak olyan formája ellen, amely a szentségi házasság megkötését akadályozza, mert az Egyház törvényei: szerint minden megkeresztelt ember kiölhet házasságot, akinek azt Isten sem közvetlen, sem Egyháza után közvetve meg nem tiltja, vagyis, ha sem isteni jogból eredő, sem egyházi természetű házassági akadály nem forog fenn (cian. 1035). Az ilyen keresztelteknek egyébként az ugyancsak isteni eredetű természeti törvény szerint is joguk van a házasság megkötésére. Az olyan kereszteltek házasságánál tehát, akik között sem isteni jogból eredő, sem egyházi természetű házassági akadály nem forog fenn, s akik a házasság szentségét fel akarják venni;, az Egyház papjainak törvény szeriint való közreműködését megtagadni nem lehet. Hogy az isteni jog mikor állit tiltó, mikor semmisiitő akadályt, azt hitelesen magyarázni a legfőbb egyházi hatóságra tartozik, Ugyanennek a legfőbb egyházi hatóságnak kizárólagos joga a kereszteltek számára egyetemes, vagy partikuláris törvénnyel tiltó, vagy semmisítő házassági akadályokat áliitani (can. 1038). De ha az Egyház azt tanitja is, hogy az államoknak a szentségi házasságokra vonatkozóan sem intézkedési, sem til'almazójogukl nincsen: azt a jogukat készségesen elismeri, hogy a szentségi házasságoknak is ők állapithassák meg a polgárjogi következményeit (can. 1016), mert ez már az államokra tartozik. — Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyanakkor, amikor a zsidók ellen hadakozik, hűségesen ragaszkodik a zsidó szellemhez, mert legalább közvetve, a polgári házasságot kívánja alátámasztani, amelyet annak idején a katolikus állásfoglalással szemben a liberális és szabadkőműves zsidók szorgalmaztak legjobban, de amely most éppen ellenük fordul. Az 1894: XXXI. tc. súlyos tévedést követett el, amikor az állam hatáskörébe vonta a házasságot: ez a törvényjavaslat pedig, amely azt alátámasztja, következetes marad a tévedésben, amikor új házassági akadályokát állít fel. Viszont a nagyméltóságú püspöki kár a katolikus hívekkel együtt következetes az igazságban, amikor az isteni törvényre támaszkodva az új házassági] akadályokkal éppen úgy szembehelyezkedik, mint annak idején szembehelyezkedett magával a polgári házassággal is. Szembehelyezkedik pedig 1 nemcsak azért, mert a törvényj a vaslát beleütközik a házasság szentségét aa j Egyház kizárólagos hatáskörébe utald i isteni törvénybe, és mert beleütközik a természeti törvénybe, amikor az embereknek a házasságra vonatkozó szabadságát korlátozza, hanem szembehelyezkedik azért is, miért a nem szentségi', felbontható házasságok a válás előmozdításával végzetes veszedelmet zúdítanak a nemzetre. Ezt ma már csak az nem látja, akii szántszándékkal nem akar látj nil Azonban, hangsúlyozni kívánom, hogy a törvényjavaslatot nem a zsidók kedvéért, hanem elvi okból, a£ért nem fogadhatom el, mert qz a katolikus szentségi házasságoknak is akadályokat akar felá'l

I itani. Nem fogadhatnám ei akkor sem, ha a három akadály közül aká* csak egyetlen egyet, bármelyiket tartalmazná is, akár állandó volna az akadály, akár — mint a fertőző gümőkór és h fertőző nemi betegség esetében — rendszerint átmeneti, vagy ideiglenes jellegű. Ezért addig, amig a javaslat nlyen elvi hibában leledzik, én reá vonatkozóan nem is tudnék a lényeget nem érintő kompromisszum formájában módosító indítványt beterjeszteni, mert a javaslatot még közvetve sem akarnám helyeselni;. Nincs különvéleményen az Actio Catholica A fertőző gümőkiór és a fertőző nemibe tegsóg akadályával kapcsolatban sietek kijelenteni, hogy maglát a célkitűzést: egészséges nemzedék biztositását velem együtt mindenki helyesli. Azonban nem helyeslem a módot, hogy, ezt a célt a pozitív isteni és az irattan természeti törvény megsértésével kívánja elérni] a törvényjavaslat. Elérhlető az más módon i

(s, amint arra illetékes tényezők előtt bizalmasan már akkor rámutattam, mikor a javaslatot kézhez kaptam. A házasság előtti kötelező orvosi vijzsgálatra vonatkozóan nem hagynatom szó nélkül azt a miniszteri kijelentést, amely ennek a törvényjavaslatnak képviselőházi tárgyalása végén hangzott el, mert ha csakugyan úgy hangzott el, ahogy a lapok hozták, könnyen olyan félreértésre adhat alkalmat katolikus híveimnek és másoknak is, mintha az Actio Catholica ugyanazt sürgetné, amit ez a törvényjavaslat akar. A lapok szerint a miniszteri kijelentés igy szólt: »kifogás hangzott el, hogy ez az intézkedés nem egyezik meg egészen a katolikus felfogással. Itt én tisztelettél csak arra mutatok rá, — mondotta az igazságügyminiszter úr, — hogy az Actio Catholica maga is szükségesnek tarcja a házasság előtti orvosi vizsgálatot. Minthogy pedig erről intézményesen akarunk gondoskodni], nem hiszem, hogy elvilleg kifogás lenne ez ellen az Egyház részéről«. Legyen szabad ezzel a kijelentéssel kapcsolatban mély tiszteLettel hangsúlyoznom: 1. hogy az Actio Catholiicá-t nem szabad összetéveszteni az egyház tanító-hivatalával, amelynek tagjaii kizárólag csak a rómiai pápa és a püspökök; 2. hogy tehát az Actip Gatholiicá-nak nem a hit és erkölcsi igazságok hiteles tanítása a feladata, hanem! az, hogy az Egyház tanító hivatalától fuggo viszonyban s annak irányítása mellett a világiak apostolkodásaivaí iparkodjék a krisztusi elveket belevinni az emberek egész életébe; 3. hogy ezért ARA 16 FILLÉR