Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-08-17 / 33. szám

gyár házasságok, valamiint a magyar családok végzetes szétzüllését és terméketlenségét. Mivel pedig ez a törvényjavaslat szembe állítja az egyik, a nemzet védelmére vonatkozó isteni jogot, a másik, a házasságra vonatkozó isteni joggal, azért az semmiképpen sem egyeztethető össze az Isten akaratával, sőt súlyos elvi aggályok merülnek fél ellene.« — Nézetlem szerint a java Patliak erre a részére sincs szükség, mert a céf más módon, az isteni és természeti törvény sérelme nélkül is elérhető, amint illetékes tényezők előtt erre is rámutattam. A zsidó származású magyar állampolgárokat ugyanis, akár meg Vannak keresztelve, akár nincsenek', már az eddigi és a gyakorlatban sokszor világos rendelkezéseiknél is szigorúbban végre; hajtott zsidótörvények is annyira háttérbe szorították', hogy velük nem

1 zsidók igen súlyos, esetleg lelkiismereti ok — törvénytelen viszony megszüntetése, stb. — nélkül nem igen lépnek házasságra. Ezt a helyzetet még súlyosbítaná a törvényjavaslat, . ha a Zsidóknak a nemzsiidókkal ugyan megengedné a polgíárii házasságot, vagy legalább — olasz példára — nem akadályozná a lelkész közreműködésével megkötendő egyházi házasságot, más szóval ez utóbbit előzetes polgári házasság nélkül is engedné megkötni, ellenben az ilyen polgári, illtetve egyházii házasságnak nem biztosítana ugyanolyan polgárjogi következményeket, mint a többi házasságoknak. Ilyenformán az állam ugyan az osztó' igazság ellenére sajnálatosan még jobban deklassziifikálná bizonyos származású állampolgárait: de legalább a pozitív isteni és a természeti törvény megsértésével nem állítana fel akadályt a szentségi házasságnak, hanem saját hatáskörén belül maradna, mikor az iiyen házasságoknak tisztán polgárjogi következményei felől rendelkeznék. Egyébként a házasságon kívüli együttélés, a törvénytölen gyermek — akiit a 9. mintha enyhébben bírálna él, mint a torvényeset —, valamint a magzatelhajtás természetesen ebben a vonatkozásban iis lehetséges maradna, sőt szinte intézményesen előmozdittatnék. 1941, augusztus 17, vasárnap az Actijo Catholica soha sem kerülhet ellentétbe az Egyház tanítóhivatalával, vagy minálunk az őt irányító magyar püspöki; karral, aminthogy kérdésünkben sincs vele ellentétben, mert mikor az Actio Catholica tanácsadás céljából szükségesnek tartja a házasság előtti orvosi) vizsgálatot: akkor nem azt kívánja, amit ez a törvényjavaslat akar, hogy tudniillik az állam az isteni és a természeti törvény ellenére betegség címén a szentségi házasságoknak — akár csak közvetve is — akadályokat állítson, mert ez kizárólag az egyház hatáskörébe tartozik; 4. hogy éppen azért, mert a törvényjavaslat betegség ciimén a szentségi házasságoknak is akadályokat akar állítani, sehogy sem egyezik a katolikus felfogással, sőt súlyos elvi kifogás van ellene. Állami életünkben a keresztény uköicstan érvényesítése lenne a helyes megoldás — A törvényjavaslatra visszatérv mindenekelőtt nem fogadom el azt a elvet, amely abban rejlik, hogy mindéi egészséges házaspár gyermekei egészsé gesek, minden betegéi betegek. Ami ne vezetesen a gümőkóros szülőket illteti azok gyermekei tudvalevően nem szü illetnek gümőkórban, hanem kivülrő kapják a fertőzést. Ha tehát ezeket mint Olaszországban történik — szüle tésük után elkülönítenék a fertőző szü löktől, akkor a cél máris elérhető vol na. A nemilbetegségeknél — elismeren — más a helyzet. Azonban nem Ás szólví arról, hogy egyes helyeken ez a beteg ség, sajnos annyira el van terjedve, hogj ott alig lehetne házasságot kötni, ha £ javaslat törvényerőre emelkednék: n<: feledjük, hogy a pozitív isteni s az irat tan természeti törvény ellenére hiábs tiltanánk meg a nemibeteg feleknek a házasságot, ha a törvényjavaslat ijndo kolásában kifejezett remény dacára ugyanazok — mint a gümőkór esetében is — egymással, vagy másokkal közös háztartásba összeállhatnak, illetve házasságon kiivül érintkezhetnek, sőt ebbe az erkölcstelen helyzetbe szinte intézményesen beleszorittatnak, mert ennek eredménye szintén beteg gyermek lesz, vagy — ami még rosszabb — a már eddig is elharapódzott magzatelhajtás. Különben az isteni és természeti törvényekbe is beleütközve, hiába törekszünk arra, hogy a jövő magyar generáció testileg egészséges legyen, ha ugyancsak az isteni törvény ellenére nemcsak tűrjük, hanem talán elő is mozdítjuk, hogy a fiatalság a serdülő korban, vagy azután alkalmat találjon a nemibetegség megszerzésére. És ha puszián az érdeket tekintjük, akkor is azt kell mondanunk, hogy az amúgy i|s gyenge népszaporulat mellett a silányabb egészségű emberekre is szüksége van a hazának bizonyos könnyebb munkakörökben, amelyeket háborús időben is elláthatnak s ezzel az egészségesebbeket felszabadíthatják a szoros értelemben vett honvédelem szolgálatára. A törvényjavaslatban kiitűzött cél az isteni és természeti törvény sérelme nélkül is, még pedig biztosabban elérhető volna dkkor ,ha állami életünkben a keresztény erkölcstant egészen elfogadnánk és érvényesülni engednénk, konkrété pedig, ha a házasságot tervező egyik féllel a másik felet megvizsgáló orvos akár büntető szankcióval is biztosított szigorú titoktartás alatt közölhetné annak egészségi állapotát. Betegség esetén igen sok házasság létre sem jönne. Ha pedig a felek mégis ragaszkodnának a házassághoz, ennek bizonyosan igen súlyos oka volna, amelyet — kivált, ha lelkiismeretbe vág, pl. vadházasság rendezése, stb. — respektálni kellene. A törvényjavaslat indokolása mintha attól félne, hogy i|lyenforma közlés esetén visszaélésektől lehetne tartani. Megengedem. Azonban Visszaélések akkor is előfordulhatnak, ha a törvényjavaslat szeriint történik az orvosi vizsgálat, illtetve a kedvező bizonylat kiadása, vagy megtagadása. Ezt az eshetőséget maga a törvényjavaslat is feltételezi, amikor | a visszaélésekkel szemben orvoslásról | gondoskodik. Az említett két fertőző j betegségből

1 származó házassági akadállyal kapcsolatban még azt kívánom megjegyezni, hogy kedvező bizonylat ki nem állítása esetén a javaslat gondoskodik orvoslásról; ellenben kedvező bizonylat esetén ugyanakkor, amifkor a kormányzat a házasság szilárdságának védelmét s a válások megnehezítését hirdeti, a javaslat az 1894:XXXI. tc. alapján kiitárja a válások zsilipjét, mert fertőző gümőkór és fertőző nemiibetegség, valamint gyógyi ihatatlan elmíebetegség estetén, amelyet pedig a hibás fél a házasságkötés után is szerezhetett, de amelynek a kötéskor való elhallgatását magára vállalja, vagy olyan orvosi bizo; nyiitványt produkál, amely a betegséget ' jóhiiszeműleg a kötés előtti időben : már meglevőnek állapiftja meg: a m!á- • ! síik fél megtévesztése címén, de tulaj- i ! donképen az 1894:XXXI. tc. 77. §-ának j I analógiájára, közös megegyezéssel j könnyen és biztosan felbontja a házas- i ságot, amikor akarja. I R származásbeli házassági akadály felállítása v i — Ami már most a szármlazásbeli j házassági akadály fölállítását illeti: ez j éppen úgy ellenkezik a pozitív isteni és a természeti törvénnyel, mint a már említett betegség cimén felállított akadály, feltéve, hogy a zsiidó származású fél is meg van keresztelve. Mert ha nincs megkeresztelve, akkor az isteni jogban gyökerező házassági akadályt: a cultus dísparitast az egyház is hirdeti és érvényesí|tí. Ezért mikor a polgári házasságról szóló törvény előkészítése idején az ; akkori magyar kormány az izraelita Val- j lású zsidóknak a keresztényekkel való j házasságát szorgalmazta: az akkori ma- j gyar püspöki kar a cultus disparitas j akadálya cimén szembehelyezkedett a ! javaslattal, amint hogy én is szembe- j helyezkedtem volna. Ha most viszont az ; előttünk fekvő törvényjavaslat csupán j az izraelita vallású zsidók házasságát j tiltaná a keresztényekkel, a javaslatnak I ezt a részét én magam ns elfogadnám, ; mert akkor az állami tilalom egybees- j nék a cultus di;sparitas-nak nevezett és j az isteni jogban gyökerező egyházi há- j zassági akadállyal (can. 1070). Csakhogy j javaslatunk nem tesz különbséget izra- ; elitta vallású és keresztelt zsidó között, j hanem mindkettőnek egyaránt meg ! akarja tiltani a házasságot a keresztelt nemzsiidókkal is. Amennyiben tehát a ] triiliaiom a kereszteltekre is vonatkozik, j a javaslatot el nem fogadhatom, mert az Egyházban soha sem volt, most sincs és a jövőben sem lesz olyan törvény, amely a keresztelteknek — ha egyéb- ; ként köztük házassági akadály nem fo- j rog fenn — pusztán származásuk milatt j megtiltaná a szentségi házasságot. Pedig ! ez a törvényjavaslat, mely a keresztény j Magyarország keresztény országgyűlése elé került, talán legnagyobb részbén éppen a zsidószármazású keresztényeket ériinti, s ezek házasságát kívánja lehetetlenné tenni, illetve őket és gyermekeikjet s ezek utódait egyszer s mindenkorra visszazsidó sitani s ezzel a zsidók számát még növelni, nem pedig — mint a javaslat indokolása gondolja — hazánk népesedésének minőségi és menynyiségi javítását előmozdítani. — Miivel a lapok híradása szerint a képviselőházban elhangzott miniszteri kijelentés értelmében ez a törvényjavaslat a nemzet lelkiét a zsiidó—niemzsiidó házassági tilalom kényszerű eszközével kívánja megvédeni, szeretnék ezzel

1 kapcsolatban is néhány tisztelet teljes észrevételt tennij. A kijelentés szerint: »az Egyház és általában a keresztény vallások szempontjából oijzonyos elvi aggályok merültek fel. Én ezeket — mondotta a mipiszter úr — száz százalékig megértem. Természetesen nem is várhattunk volna más fölfogást egyházi férfiak részérőí«. Majd a házasságit tilalomnak a nemzet, illetve a nemzeti lélek szempontjából való szükségességie mellett a következő érvet hozza fel

!: »A jó Isten rendelte el azt is, hogy i|tt a Kárpátok medencéjében telepedjék meg a magyar; és ha ez a Mindenható rendelése, akkor nekünk kötelességünk emberi és isteni jogon is ennek a nemzetnek erejét megvédeni minden olyan, külső és belső támadással szemben, amelyek nemcsak anyagi létét, hanem főleg és elsősorban a lelkét veszéiyeztetiík«. Erre a kijelentésre mély tisztelettel a következőkben reflektálok: 1. Miivel idevonatkozóan a katolikus felfogás mind az egyházi férfiak, mind pedig a laikus hívek részéről csupán |egy és ugyanaz lehet: kérdésünkben nemcsak az egyházi férfiak, hanem a laikus kátoliikus hívek részéről is ugyanazt a felfogást kell várnunk, amelyet a miniszter úr kijelentése szerint az egyházi férfiak részéről várt és száz százalékig megértett. 2. Azt magam is az Isten rendelésére Vezetem vissza, hogy a magyar nemzet a Kárpátok medencéjében telepedett meg, hogy itt élje le nemzeti és állami életét; továbbá, hogy ezért nekünk a természeti törvény alapján, tehát isteni jogon is kötelességünk ennek a nemzetnek erejét és lelkét megvédeni;. Azonban azt is tudom és vallom, hagy ugyancsak isteni jogon kötelességünk tiszteletben tartani a magyar állampolgároknak azt a szabadságát, amely szerint házasságot köthetnek, ha Isten azt sem közvetlen, sem közvetve, Egyháza által meg nem tiltja nekik. Hasonlóképen isteni jogon kötelességünk tiszteletben tartani a keresztény magyar áriampolgároknak a szentségi házasságra Való igényét is, úgy hogy ezeknek a házasságoknak az állam részéről akadályokat nem állathatunk, mert különben szembeállítanánk az egyik isteni jogot a másik isteni joggal, pedig ezek között ellentét nem lehet, hiszen mindkettőnek szerzője az Isten, aki cselekedeteiben sem miondhat ellen önmagának. Ha tehát mégis szembeállitanánk az isteni jogot az isteni joggal, akkor nyilván Isten akarata ellen cselekednénk, amivel nem vonnánk az ő áldását a nemzetre, sőt a polgári házasság újabb alátámasztásáéval még inkább elősegítenénk a ma— De én a törvényjavaslatnak ezt a részét nemzeti szempontból tekintve sem tudom helyeselni, mert következetlennek s egyben veszedelmesnek' i)s tartom. Következetlennek, mert ellenkezik azzal az asszimiláló törekvéssel, amelyet a mult század 90-es évei óta hivatalos részről, mint valami nagyon kívánatos dolgot hirdettek, most pedig börtönnel akarnak büntetnii, és mert a már fajilag, főképpen pedig lelkileg nagyjából asszimilál takát is újra disszamilálni kívánja. De a javaslat vonatkozó részét veszedelmesnek is tartom, mert ha egyszer a »közvélemény« hatása alatt törvénybe iktatunk bizonyos kritériumokat, amelyek szerint a faji hovatartozást egy vonatkozásban megállapítjuk, és a nem azonos, nevezetesen a magyar fajúakkal a házasságot megtiltjuk: akkor kiitesszük magunkat annak az eshetőségnek, hogy a könnyen irányítható »közvélemény« kívánságára más vonatkozásokban szintén hasonló kritériumokat kell majd törvénybe iiktatnunk, aimii a sokat hirdetett Szentistváni elvekkel ellentétben előbb-utóbb részekre bonthatja a nemzetet és igen súlyos alkotmányjogi következményekkel járhaE. Én, nemzeti szempontból talán nem is annyira a javaslat konkrét rendelkezése miatt aggtódom, mint inkább attól félek, aminek ez a rendelkezés praecedenst alkothat. A törvényjavaslatnak! ezzel a részével kapcsolatban jogosan nem lehet olyan államok példájára hivatkozni, amelyekben aránytalanul kevés a zsiidó, kivált a megkeresztelt zsidó, sem pedig hasonló külföldi törvényekre, amelyek egyébként szintén ellenkeznek a mondott elvekkel, bár nem ilyen szigorúak. Sőt az olasz törvény tudtommal nem is akadályozza a zsidó származzású kereszteltek szentségi házasságiát. Különben is a katolikus embernek la(z egyházi: és állami, a magán- és nyilvános élet problémáira vonatkozó állásfoglalásában nem mások eljárása, hanem Krisztus törvényei az irányadók. Állítsuk vissza a szentségi és felbonthatatlan házasságot Törvényiavaslat nemzeti szempontból nézve — Befejezésül még csak azt szeretném iítt az ország szine előtt nyíltan megmondani;, hogy mióta a polgári házasságról szóló magyar törvény puszta szerződési! rangra szállította le a házasságot és megnyitotta a polgári válások végzetes lehetőségét: minálunk lassan egészen elhomályosodott az emberekben a házasságnak igazi, krisztusi fogalmla. Látjuk, hogy emiatt valóságos végveszedelembe jutott a magyar házasságok szilárdsága s következőleg termékenysége is. Egész helyesen próbáljuk is a veszedelmet gazdasági, szociális és egészségügyi eszközökkel mtegelőznii, illetve elhárítani: azonban következetesen megfeledkezünk, amijnt ennek a javaslatnak indokolása is megfeledkezik, a legbiztosabb orvosságról* a szentségi és felbonthatatlan házasság visszaállításáról. Annak pedig, aki talán kifogásolná a javaslattal szembehelyezkedő és házassági; vonatkozásban is a valláshoz ragaszkodó felszólalásomat, csupán annyit szeretnék válaszolni, hogy becsüljük mteg legalább vallásunkat, amely egészen a miénk, ha magunk iis úgy akarjuk. — Ha az előttünk fekvő törvényjavaslat a szentségi házasságra Vonatkozóan íikaHálvnkat nfim állítana fel. illetve azok felállítását az emlitettjem módon elkerülné, elfogádnam a javaslatot. Minthogy azonban a javaslat a pozitív isteni törvénnyel szemben — legalább közvetve — a polgári háziasságon keresztül a katolikus szentségi házasságokra vonatkozóan is akadályokat akar felállítani, mintlhogy továbbá ellentétben a természeti törvénnyel, azoknak, akiknek Isten sem közvetlen, sem közvetve Egyjháza által meg nem tiltja a házasságot, annak megkötésére vonatkozó szabadságát korlátozza, s végül minthogy a javaslat célja az isteni ts természeti törvény sérelme nélkül is elérhető volna, amennyiben a tervezett házasság rendszerint létre sem jönne, ha a házasságot tervező egyj|k féllel a másiik felet megvizsgáló orvos szigorú titoktartás alatt közölhetné ennek betegségét, vagy ha az állam — saját hatáskörén belül maradva — a zsiidó származású fél házasságának sajnálatosan bár, de nem biztositana ugyanolyan polgárjogi következményeket, mint a többi házasságnak: a javaslatot nem fogadom ell ———^ HirfrssBB ú „Papa ú thdéfeé"-bsa