Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-07-20 / 29. szám

>ÁPA ÉS VIIÉKEi PQIITIIRI HETIliP. MEGIELEHIK MINDEN VISIRIIP r^'í-'./i J UXVIII. évfolyam, 29. szim Felelős szerkesztő: Dr. BÜDPIY FERENC fáisa, 1941 iúlins 20., vasárnap Törvényen kívül kell megszervezni az itthonmaradotiak együttműködését, hogy minden vonatkozásban elvégezzék azok munkáját is, — legyen az dologi vagy szellemi, — akik a magyarság legszentebb kötelességét teljesitik az ezeréves határokon. Még lábon áll csaknem mindenütt a jövő év Isten-áldása, a kenyér, de már most, jóeiőre kell tömörülni az elvégzendő munkákra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt év szomorú látványa, a zöldelő, kicsirázott gabonakeresztek. Bármilyen életképesek legyenek egy állam szociális berendezései és intézményei^ mégsem juthat el mindig a natóságij segitő kéz térben és időben oda, ahol a segítség szükséges, mert sokszor nem is képes azokról tudomást szerezni!. Csak akkor lesz rugalmas és a lehetőségeket a legmesszebbmenően kir használó az együttes tevékenység, ha mindnyájan kellő időben és lelkiismeretesen végezzük azt a munkát, amit a hadbanállók helyett is el kell végeznünk. Ne higyje senki, hogy valaki ingyen dolgozik, mert katonáink a harctereken nemcsak önmagukért, hanem családjuk és hazájuk érdekében készek az életüket is adni, tehát mindannyiunk anyagi és erkölcsi tulajdonait védikDe hogy az általános fogalmakon túlmenően konkrét formában mutassunk rá a tennivalókra, lássuk, melyek a legszükségesebb munkakörök, ahol a munka további halogatása már merénylet a magyar élet ellen. A társadalmii önsegélyezésnek egyik legtermészetesebb módja, ,hogy a szomszéd segit a szomszédnak. A primitív népek is a hozzájuk legközelebb állókat kérték meg olyan munkák élvégzésére, melyeket saját erejükből nem tudtak végrehajtani- Hisz ez a célirányos, hogy azok álljanak össze egymás megsejtésére, akik ismerik egymás gondját-baját, ismerik egymás jó és rossz tulajdonságait, ismerik a magyar fajiságuk szeretetét... a magyar testvériséget, mert csak ezek tudnak egymáson igazán segíteni. Ha valakinek az ura, vagy munkabíró gyermeke hadbavonult, akkor abból sem neki, sem pedig hozzátartozóinak kára nem lehet, mert mindenkinek szent kötelessége a segítségükre siietni a munka elvégzésében. Itt az aratás! Az egész évi kenyerünk betakarításának küszöbén, községenként, közös akarattal és célkitűzéssel, munkakedvvel és tervszerűen, a kockázat közös vállalásával végezve munkánkat, hisszük, hogy nem lesz 'egy gabona-kereszt sem, melyben Isten álüása átokká válik, csak azért, mert az emberek szivében a krisztusi szeretet helyett a tagadás gyűlölete vert tanyát. Ez évben nagy almatermésnek nez a Bakonyalja elébe. Minden bizonnyal sok helyen lesz igen sok lehullott alma, amit közösen kell majd összegyűjteni, kevés jóakarattal és csekély munkával megaszalni, hogy az elkövetkező télen, amelyről még senki nem tud semmit, legalább ezt tudjuk kérő gyermekeink kis kezébe adni... Céltalan volna minden munkaterületről példákkal bizonyítani a közös és megértő munka áldását, csak egyet akarunk nyomatékkal mindenkinek a szivébe oltani, hogy a közösen végzett munkának a legnagyobb, de a legszebb bére is az a néma, csendes, ragyogó szemű hálás köszönet, amit a hadbavonult családja küld majd a dalolva elvonuló munkaközösség csapata utánIgy érjük el a társadalmi önsegélyezésnek a célját, amely megelégedetté teszi; azokat a magyar testvéreket, akik különben szorongva néznének a bizonytalan jövő elé, mert a gondokkal és nélkülözésekkel küzdők veszedelmet jelentenek nemcsak a családra, henem magára az államra is. , Hisszük, hogy a felhívásunk csaki a már eddig is mindenki lelkében szunynyadó tenniakarásnak a gátjait szabadította fel és dalolva, Istent dicsérve, hazát szeretve indul meg az 1941. év áldásos munkája a termés betakarítására. Dr. ÖTVÖS DÁNIEL. V ' ,, Barátkuktából - cigánykontrás Daliás huszárok lovagolnak a pápai, utcákon Csákójukon ragyog a nap. Rózsásarcú leányok állnak az ablakokban és mosolyogva nézik a legderekabb magyar katonákat. Boldog békevilág van. Ki hitte voina, hogy 14 esztendő sem múlj|k el és világégés száguld végig Európán, hogy a fiatalság szinevirága, akik addigra férfisorba értek, valahol messze az orosz síkságon lovagolnak majd. Mámorosan boldog volt mindenki a milleneumi évek után. Künn az utcán simaszőrű paripak patáij csattogtak, amikor a barátok folyosóján lévő nagy óra a négyet ütötte. Ragyogó szemű, fekete bőrű kis cigánygyerek, Nyáry Ferii ballag végi^ az évszázados folyosóköveken. Könyveket szorongat hóna alatt. A rendi kormánytanácsos páter szobája felé igyekszik, aki az értelmes kis fiúból embert akar faragni. Úgy indul ez az élet, hogy egyszer majd barátcsuhát ölt ő is magára ás a szegénység dalos trubadúrjának, Assisi Szent Ferencnek lesz követője. I bölcsőtől a Tamás-utcáig Nyáry Feri 1889. augusztus 15-én született Sikátor, veszprémmegyei faluban. Édesatyja Nyáry Lajos, a hires Füredy Kálmán bandájának kontrája. Anyja Tóth Anna. Születése után hamarosan Pápára kerülnek. A Tamás-utcában laknak. A (kijS eleven, értelmes gyereket inkább anyja neveli, mert atyja Füredy Kálmán 16 tagú bandájával számtalanszor külföldön jár, ahol az édesbús magyar nóták míellett gondtalanul mulatnak az iidegenek is. ftz első honorárium A plébániai iskolában ismerkedik meg a betűvetéssel Nyáry Feri Néhanéha csintalankodik az iskolában, ilyenkor egy-egy mogyoró vessző jobb oelátásra inti. De azért nincs vele semmi különösebb baj, csak annyi, mint amennyi minden kis diákkal előfordul Tanítói és hitoktatói nagyon szeretik. Reggelenként a nagytemplomban ministrálgat. Pápán Kriszt Jenő esperes-plébános, Luka Károly és Frászt Endre káplánok voltak a hívek pásztorai. Az esperes-plébános úr egy napon díszmagyar ruhával lepte meg Nyáry Ferit. ÖrüLt neki a kis nebuló, de valahogyan nem ; volt benne akkora öröme, mint ami : 7 i Jenő-napkor érte. Hálás kis szivéből kipattant az első vers. Névnapi vers volt, ákom-bákom írással, itt-ott helyesírási hibákkal megtűzdelve, <de benne égett a hála és szeretet tüze, amit jótevője iránt érzett. 20 koronás arany volt érte a jutalom. Mekkora pénz volt ez,és milyen boldog pillanat, amikor kézbev?tte. Nyáry Ferinél akkor nem volt boldogabb halandó Pápán, de az egész világon se. Futott haza véle. A barátik kolostorában Nyáry Ferit nemcsak fajtája behízelgő modora miatt, de egyéni értékei miatt is szerették. Úgy határoztak sorsáról, hogy a legjobb kezekbe adják. A barátok évszázadok óta híresek arról, hogy a nép egyszerű fiait kolostorukba fogadták és ott nevelve embert faragtak belőlük. Történelmi! nagyságok, bíborosok kerültek kii igy a magyar életbe. Hogy csak két nevet emlitsünk: a jobbágyimból lett gróf Grassalkovich Antal (később hercegii család) és Csernoclí János biboros-hercegprimás. Nem is beszélünk arról, hogy ma élő számtalan államférfiúnk indult el a barátok kolostorából. Hogy egyik-másik nem lett olyan kiiváló ember, azzal mit se törődtek a barátok. Folytatták a magyarságért áldásos munkájukat. Nyáry Feri is igy került a pápai barátok kolostorába. P. Somogyi Ciprián volt akkor a házfőnök, P. Ujfalussy László a helyettese. Itt éltek még a P. Definitor, Kornél, Zeferin és Tádé testvérek. Ez utóbbit különösen szerette Feri, mert ez volt a szakács. , Még egy gyerek volt itt, Németh Karcsi;, aki évek múlva a veszprémi püspök szabója lett. Ma is ott él. Nyáry Feri ruhát, könyvet a kolostorban kapott. P. Definitor naprólnapra magyarázott, feladta és kikérdezte a leckét. Mint magántanuló a pápai bencések gimnáziumában vizsgázott. De csak két osztályt járt és vége lett annak az álomnak és tervnek, melyet a kis füstös gyerek maga élé rajzolt. i I kontrás Édesapja hazahívta. Mint Nyáry Ferii meséli, akkor a cigányzenészek se írni, se olvasni nem igen tudtak. Nem iis sokat törődtek ezzel. Más világ volt akkor és Ferinek »kenyeret kellett keresni«. Beállt ő is a bandába. Fiatalon bebarangolta fél-Európát. Járt Bécsben, Grácban, Insbruckban, Fiúméban, Zágrábban és más külföldi városokban. 1910-ben katonasorba kerül. Kijtölti a háromévii katonaidőt Győrben a 19-ik gyalogezrednél, ahol tizedes lett. Itt ismerkedik meg Farkas Karolinna'l, akit mint katona, honvédelmi miniszteri engedéllyel feleségül vesz. Ekkor már elkezdi igazi pályafutását és egymásután árja szebbnél-szebb verseit és meg is zenésiti azokat. Feleségéhez irja »Vágyódás« c- versét: Szeretnék a kedvedért Hódító szép lenni. • ; Szerelnék, hogy ünnepelj, i Dicsőt cselekedni. Szeretnélek csak egyszer f MegöleJni: forrón, Kérni téged, hogy ajkid Csak engem csókoljon. Szerelnék kint szenvedni, Hogy te vigasztaljál, ; Egy szó nélkül meghalnék, Csak hogy megsirassál. Szeretném bevallani Igaz szerelmemet. Ha te meghallgatnál: Csókolnám kezedet. A világháborúban 1914-ben bevonul ismét katonának. Azonnal a frontra kerül. Azt a vidéket, mélyet most a győzedélmes magyar és német sereg ismét végigjárnak, ő is megjárta. Lublin, Ivangorod ismeretes előtte. 1917-ben megsebesül és mint hadirokkant leszerel. Hazajön Pápára. Nehéz a kenyérkeresés a nagy világégés után. De bármilyen keserű is az élet, nem lesz hűtlen álmaihoz: a dalhoz és a vonóhoz. Egymásután i,rja dalait, melyek pályadijat nyertek. Itt nem űehet felsorolni a sok araiiy, ezüst, bronzéremmel, oklevéllel kitüntetett dalait. Bennük sir a magyar nóta lelke: Szomorúság az élotom... Szomorúság az életem, Nincs orvosság rája*.. Nincs, ki üdvét rácsókolja Vértelen orcámra. Boldogságom hol keressem? Mondd, hogy hol találom? Mondd, hogy a Te rosszaságod, Csak egy tűnő álom. Igaz voltam mindig hozzád, Mégis úgy szenvedek... Mégis jöjj csak vissza, hisz én Mindent elfelejtek. Meglátod, hogy jó lesz nálam, Jobb, mint hinni mernéd, Vezeklésül minden rosszért Ezer csókot adnék.