Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-12-22 / 51. szám

Uj idők hajnalán ...! Irta: Dr. Katona István. Az emberiséget minden egyes kor­szakban az eszmék és eszmények hajtották a vágy, a jobb életlehető­ség felé. Ma a jelszó a szociális gondolkodás és cselekvés. A népek életét formáló eszmék az illető kor legmélyéről feltörő igények kifejezői, hordozói. Bennük vajúdik több száz millió lélek legjogosabb vágya és reménye. A liberális-kapitálizmus gazdasági rendszere és az általa kialaKitoit vagy jobban mondva szétrombolt társa­dalom nem tudta a szociális békét helyreállítani és fönntartani. Ez a rendszer eltérítette a gazdasági éle­tet Isten — akarta természetes céljá­tól és az egyént éppenugy, mint az államot a tőke érdekeinek szolgájává öülyesztette le. Lerombolta a társa­dalom szerves egységét, azt egy­mással folyton hadilábon álló pár­tokra szaggatta és ezzel állandósí­totta az osztályharcot. Ez a nyugati szabadkőmíves nagypáholyok agy­szüleménye az emberiség nagy ré­szét 5 proletársorsba döntötte, a föl­emelkedés minden reményét és le­hetőségét kizárta; intézményesen züllesztette a családot; szociális igaz­ságosság legelemibb követelményeit tudatosan elhanyagolta, diktálta a piaci árakat, csinálta a hitelpolitikát és mindegek fölé „világmegváltás"-át betetézte azzal, hogy a gazdasági élet fölött való korlátlan hatalmat néhány tökehatalmasság kezébe ját­szotía, amely zsarnoki önzéssel in­tézte osztályok és nemzetek sorsát. Ennek pedig nem lehetett más a következménye, mint az elnyomo tak felláz^dása, nemzetek lelki és terü­leti összeomlása, országok pusztu­lása. A mai emberiség alig férfiúvá serdülten tétován áll és vár eligazí­tásra. Általában inkább csak sejti, hogy a gazdasági, társadalmi és népi mozgalmak mögött eszmék vívják egymással századokra kiható har­caikat. Annyit azonban tisztán lá­tunk, hogy ezek a kérdések, mert szociális összefüggések alakjában je­lentkeznek, szociális összefogást sür­getnek. Mussolini a korhadt parlamenti frakciók félretolásával megmutatta népének a fejlődés helyes útját. A fasizmus szembeszáll minden aka­dálylyal és belekiáltotta a világba „Géletek és általatok ha lehet, nél­kületek, sőt ellenetek, ha kell." Hitler nemzeti szociálizmusa világjelenség, korszellem lett A tőke helyett a munka lett a nemzet, a család és egyén fokmérője és értéke. Minden­kinek csak annyi értéke van, ameny­nyít a nagy német kö ősség érde­kében munkájával alkot. A magyar megujhódás eszméje a szentistváni állameszmében gyöke­rező szegedi gondolattal indult el a megvalósulás útjára. Ez a gondolat azonban mindaddig elakadt a sza­badkőmíves eszmék nyugati kohó­jából kisugárzó hatások következté­ben, amig a fasizmus és a hitler­izmus vasfüggönye egyesülve le nem zárta a nyugati eszmék beözönlését. A megujhódás, az egész nemzetet átreformá (ó szociális átalakulás dina­mikus ereje nálunk csak 1935 után kezdett újból hatásosabban előtérbe nyomulni és ma már pöröly csapá­sokkal döngeti a magyar élet kapuit Ennek a szociális megujhódásnak pedig utat kell engedni — ha a szentistváni birodalmat újból fel akar­juk építeni — és ennek a nagy re­formnak át kell alakítani az állam­berendezést, közszolgálatot, a ter­melés minden ágát és az egész ma­gyar társadalmat, mert enélkül el­veszítjük nemzeti önállóságunkat és függetlenségünket. Nekünk magyaroknak őreinek és hitvallőinak keli lenni minden ma­gyar nemzeti hagyománynak, a ma­gyarság pótolhatatlan népi értékei­nek, kultúrájának és minden más értékállományának. A társadalmi küzdelmeknek nem szabad fölemész­teni a magyar értékeket. Az állam­hatalomnak minden erejével végre kell hajtani a nemzeti vagyonoso­dás és jövödelem olyan megosztását, amely minden magyar számára meg­adja az emberi természetből folyó létjogának anyagi fedezetét, tehát biztosítja az emberi méltóságának megfelelő életm dot. A jövő társa­dalmában mindenki abban az arány­ban részesüljön a társadalom ter­melő erőfeszítésének gyümölcseiben, amilyen arányban kivette részét a magyar társadalom hasznos erőki­fejtéséből. Elsősorban azok boldo­guljanak ebben a hazában, akik hor­dozói, fenntartói, hittvallói és ha kell áldozatai a szebb és ujabb magyar életnek. Az államvezetésnek ezt az akara­tát a közszolgálat továbbítja. A ma­gyar közszolgálat tehát telítve lesz új feladatokkal Telepítés, munka­bérpolitika, szövetkezeti tömörülés, lakás, népgondozás, népmüvelés, nemzetiségi problémák, az irányított gazdálkodás megannyi kérdése nem­csak politikai, hanem közszolgálati feladat is lesz. Mindezeket jogsza­bályok határozzák meg. Ezeknek a jogszabályoknak az értéke azonban a végrehajtás módjától, szellemétől függ, tehát embereken múlik. Az eredményesség feltétele pedig: ke­vés, de jó jogszabály és minél több olyan tisztviselő, aki a jog szelle mében eljárva helyes jogérzékével, műveltségével, képzelőerejével és jó ösztönével saját személyével tölti ki azt a hézagot, amelyet a jogszabály nyitva hagyott. A hivatása magaslatán álló köz­szolgálat ne csak lássa és igazítsa a különböző célkitűzéseket, haiem nap nap után saját személyében mu­tassa be az államot olyan értelem ben, hogy minden egyes tisztviselő magatartásából az állam szándékára, természetére és értékére lehessen kö vetkeztetni. Az áílam tekintélye, sze­retete, akarása függ attól, hogy vi­selkedésével a maga személye iránt egy tisztviselő mennyi megbecsü­lést, ragaszkodást, tiszteletet tud ki­váltani. E&ért, hogy egy nemzet éle­tében mennyire erős az állam aka­rása és mennyise gyenge, erőtlen az áliamtagadás szelleme, köztisztvise­lőin múlik. Föltétlen megoldásra vár a mező­gazdasági problémák megvalósítása: a nincstelen, de a magyarság szem­pontjából értékes elemek* földhöz juttatása és megerősítése; de a me­zőgazdasági cselédek és napszámo­sok munkabérének rendezése, figye­lemmel a termelés rentabilitására. Ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági cikkek oly módon való értékesithe­tése, hogy a föld a ráeső terhet el­bírja; a minőségi és mennyiségi termelés fellendítése; a falunak, mint Hp/flcréz mépEzésE fí tíípolc/} i ads BBBOLTOZdSfi éS fí CSS/W-(/7V* KERTHELY/séGEK. LEBOtfHÍSfí ÁJW,* A Fő-tér rendezése A mult he'i számunkban foglal­koztunk azzal a kérdéssel, hogy a Főtérről el kell vinni a kirakodó vásárt a volt PFC pályára. Ezzel kapcsolatosan már megírtuk, hogy az Esterházy-féle gyümölcsöskert hoz­záadásával és a Tapolca beboltozá­sával egy csapásra megoldható a piactér kérdése is. Megírtuk a mi elgondolásunk szerint, hogy a Tapolca beboltozá­sával a piactér megnagyobbodna és ott kényelmesen egy helyen el is férne a ma hat helyen szétszórt piac. Megvalljuk, hogy mi sok szakértő véleményét meghallgattuk, akik kü­lönböző nézőpontból helyeselték ter­vünket. De nem gondoltunk a leg­fontosabbra, arra amit jelen számunk­ban' Dr. Mezey Kálmán olyan döb­benetes valósággal elénk tárt, hogy a Tapolca nemcsak áldás, de ellenség is. Mi, amikor elkezdtük városrende­zési terveink közzétételét, jól tudtuk, hogy azok közül sok ma nem old­ható meg az anyagiak miatt. Egyen­lőre csak azt kér ük, hogy ebben az irányban tegyék meg azt, amit meg­tehetnek. Most már nem kérünk, hanem követelünk. Halasszon el a város minden más irányú kiadást, de oldja meg a piactér rendezését es a Csáky utca mellet boltozza be a Tapolcát. Ez a legminimálisabb, amit meg kell tenni. Kérdjük, kik voltak a múltban a felelősek és kik lesznek a jövőben is azért, hogy Pápa nem élő, de haldokló város lett, illetve lesz, ha így történik továbbra is minden, ahogy eddig volt. Csatornázni a vá­rost és megelőzni a fertőző beteg­ségeket. Tudjuk nagyon jól, hogy Hamuth János polgármesternek eddig is az volt minden törekvése, hogy a pre­ventív módot támogassa és nem eső után köpönyeg volt az ő politikája. Éppen ezért biztosra vesszük, hogy mindenek előtt azon lesz, hogy ezt az elodázhatatlan követelményt meg­valósítsa. Ebben a munkájában fel­tétlenül mindenkinek kell őt és a város ! vezetőségét támogat fii. a magyar faj legerősebb pillérének lelki es anyagi megerősítése. A faiut vissza kell adni eredeti rendeltetésé­nek és meg kell »Zúbaditani a béke­bontó, jelszavas és demagóg politi­kától. Az ipar és kereskedelem olyan átállítását követeli a jövendő magyar elet, amely kiveti a kufar szellemet és a ioglaikozást hivatássá teszi a nagy magyar sorsközösségben. A szociális reformok megvalósu­lásának legfőbb követelménye azon­ban a magyar társadalom lelki meg­újulása. A legszerényebb körülmé­nyek között éiő ember is életében többször jut olyan helyzetbe, hogy tőle embertársának, magyar testvé­rének jóérzése, önmegbecsülése, egészsége, jövője, sorsa függ, tehát mindenkinek módjában van ember­társa felemelésén,^megsegítésén, tisz­teletén dolgozni. Sőt enélkül az egyéni megújulás nélkül az anyagi értelmű reformok is értéktelenek, mert mit ér a jóval magasabb mun­kabér, fizetés, ha ezt nem emberi méltóságban megbecsült ember, ha­nem nap nap után megalázott, be­csületében megtaposott, emberi mi­voltából, személyiségéből kivttkőz­tetett szolga kapja. Ehhez pedig új embertípusnak kell kialakulnia. Nem beszélhet szociális reformról az, aki nem adja meg embertársá­nak azt, ami megilleti, aki nem tisz­teli a kis embert, nem becsüli meg a tőle függő helyzetbe élő magyar testvéreit. Erkölcsi jogon csak az beszélhet szociális reformról, aki a humánumot, azt az emberiességet, amelyet a társadalmi élet minden vonalán látni kíván, első sorban Iegönzetlenebbül, legtisztább és ezért legalázatosabb lélekkel maga gya­korolja. Büszkén vallhatjuk, hogy az újjá­alakuló Európának mi voltunk az első harcosai akkor, amikor a nem­zet vezére Szegeden kibontotta a megújhódás zászlóját és a magyar nacionalista gondolat, a szociális rend nagyvonalú újjáépítésének igéit írta rá. Ma pedig ez a két feladat kezd eleven valóság lenni. Egyet azonban ne felejtsünk el. A magyarságnak sohasem volt szük­sége arra, hogy a szomszédba men­jen, idegen eszmék, délibábok után szaladjon, jól vagy rosszul másolja le a lelkének és természetének ide­gen eszméket és formaságokat. Mi

Next

/
Thumbnails
Contents