Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-12-22 / 51. szám

mosolyog... Előttem pedig feltárul egy eddig ismeretlen világ: a modern iskola szelleme lelke dönget, a korhadt rendszer kapuján. A diáknak szabad tapsolnia társa produkcióján, szabad táncralendftenie a lábát, szabad önállóan alkotnia és mindezért nem kap osztályfőnöki rovót! Igaz, hogy ilyen ájtatos óraközi szüneteket még nem is láttam életemben! A rádiós iskola heti műsora... Veszely igazgató elmondja, hogy mióta az iskola mikrofonos hangerősltöjét üzembe helyezték, a tanulók egyetlen vágya, hogy szerepelhessenek. Soha nem tapasztalt öntevékenység indult meg az ifjúsági egyesületekben. A fiúk anyagot gyűjtenek, szavalni tanulnak, novellákat, verseket, humoros elbeszéléseket írnak, énekeket próbálnak sőt a jövő héten a IV. osztály tanulói színdarabra szánták el magukat... — A műsort az ifjúsági egyesületek lá'ják el ? — Igen. A beosztás ez: minden nap a második és harmadik szünetben van „saját adás". Hétfőn a Mária Kongregáció, kedden a cserkészek, szerdán és szombaton a Diákkaptár látja el a műsort. A csütörtök a sportköré. Pénteken az Önképzőkör legényei jeleskednek! A többi szünetekben, — esetleg a rajz, kézimunka órákon — hanglemezeket adunk vagy a pesti rádióadó műsorát hozzuk be az iskolába! Aztán: innen adjuk a sürgős kihirdetnivalókat, közléseket a tanulók számára... Szóval: életet, mozgást, kedélyt, a lélek nemes derűjét és hozzá sok-sok dicséretreméltó becsvágyat, alkotó indítékot, nemes vetélkedést, hatványozott öntevékenységet Jelent ez az „iskolarádió" mindannyiónknak... A tanárvezetők igyekeznek, hogy a vezetésük alatt álló ifjúsági egyesület reprezentatív műsort adjon; a tanulók legnagyobb öröme pedig a szép egyéni teljesítmény. Én pedig boldog vagyok, hogy ennyi mozgást látok magam körül. A megállás viszszafejlődést jelent. A mozgás életet! Ahol élet van, ott kivirágzik a lélek teremtője ereje... Körülnézek. Valóban nem csalódom: polgári iskolában vagyok... A műsor-bíráló bizottság... Távozóban Jászai József tanárral váltok néhány szót. Ugyanaz a fanatikus hit fűti, mint igazgatóját. — Fáradságos munka a sok beérkező anyag megrostálása? — Csakhogy ezt majd egy bizottság végzi! Fő elv: mindent a fiúk csináljanak! Egy műsorszerkesztő bizottsághoz kerülnek a beadott műsor-tervek Elnöke : az önképzőkör ifjúsági titkára. Ezáltal növeljük a felelősségérzetet s önálló véleményalkotási készséget... A fiúk szigorú kritikusok! Nincs elnézés és protekció. Legfeljebb a hangpróba marad el... Meg a honorárium! Távozóban megállok egy pillanatra az alsó folyosó hangszórója alatt... Szentül hiszem, hogy az az igénytelennek látszó fadoboz az új iskola harsonája! Molnár István.' „he hagyd magad, Schlésinger!" Iskolarádió, — rádiós iskola... Az iskolarádió megvalósítása, iskolai beállítottsága és nevelői értéke tekintetében sok vita hangzott el már. Általános értékelése körül éppen úgy eltérők voltak a vélemények, mint a modern oktatás másik eszköze, az oktatófilm körül. Amíg az elvi viták folytak, a pápai róm. kat. polgári fiúiskola eredeti és érdekes elgondolással állította be a nevelés és tanítás szolgálatába a mai kor csodáját: a rádiót... Zene az óraközi szünetben... Éppen óraközi szünet kezdődik, amikor bekopogok az iskola lelkes és fiatal igazgatójához, Veszely Lászlóhoz. A folyosókon elhelyezett hatalmas hangszórókból vidám nótaszó hallatszik: „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája..." A mosolygó arcú diákok vidáman dúdolják a nótát, még meg is tapsolják a végén... A becsengetésre már pattogó induló ömlik szét a folyosókon. Aztán kezdődik 'a komoly munka... Veszely igazgató előtt — az iroda íróasztalán — mikrofon áll. Tekintetemből csodálkozást olvas ki az igazgató. — A kedélynevelés elengedhetetlen eszközének tartom a rádiót! Az iskolai életet meghitté, családiassá, kedvessé teszi... A tanórákon elfaradt diákok boldog örömmel várják a tízperceket, amikor a kapcsolóteremben elhelyezett rádión át hanglemezeket adunk nekik. — Kapcsolóterem ? — kérdem csodálkozva. — A tanári szoba... Itt helyeztük el a hangdobozt, rádiós erősítőt, a mikrofon erősítő berendezését. Innen futnak a drótok az irodában elhelyezett mikrofonhoz, a készülék hangszórójához, a folyosók hangosbeszélőihez ... Ez amolyan rádiós központ ... Amikor kicsengetnek, az egyik kezelő tanár bekapcsolja a gépet vagy a mikrofont, ahogy éppen a programm kívánja! Mert nemcsak zenét adunk, hanem önálló „műsort" is. — Önálló műsort? — Igen. Az íróasztalomon lévő nagyteljesítményű mikrofonon keresztül a tanulók „beolvassák" a saját maguk által készített műsorszámokat. Például a következő szünet az önképzőköré. Érdemes megvárni! Természetesen megvárom. Halló, itt az Önképzőkör leadója.. Az ujabb szünetben Jászai József, az önképzőkör tanárelnöke három sápadtarcú, de boldogságtól és büszke önérzettől repeső szívű diákot vezet be az irodába. A fiúk papírt tartanak kezükben. Kattanás jelzi, hogy a mikrofon készen áll. Halálos csöndben kezdi a bekonferálást a tanárelnök. Bors Gyuszi énekszáma következik. És Gyuszi énekel. Olyan ájtatosan és csengő hangon, hogy megremegteti a szívemet. Közben a folyosókon templomi csönd. A kis nebulók szájában lassan fordul a falat és egymásközt mondogatják: „Szép, nagyon szép..." Az ének után Csizmazia György szaval, majd Csiza Rezső olvas be sajátszerzeményü novellát. A szünet hamar eltelik. Visszamennek az osztályokba. A mikrofon Kedves Öreg Barátom! Emlékszel ugye, hogy küszködő, de mégis szép gyerekkorunkban Tőled tanultuk ezt a mondást ? Honnan is eredt, a Dob-utcából viharzott-e ki, vagy a magyar búzamezők lengették felénk, nem tudom, de annyi igaz, hogy mondtuk. Olyanféle segitő kifejezés lett belő, mint az „izé". Most, hogy itt ültél Íróasztalom mellett és beszéltél öreg világodról, melyet mi fiatalok olyan nehezen akarunk megérteni, a tudat alól kivágódott bennem ez a Schlésinger izé. Gratuláltál, igaz szívből gratuláltál a „Pápa és Vidéke" legutóbbi számáért, különösen azért a bátorhangu cikkért, amely a „mi értékeinket" olyan talpraesetten ecsetelte. Csak attól ijedtél meg, hogy hátha ennek a nagyszerű igazságmegmondásnak, a mi fiatalos szókimondásunk mellett valami politikai jobbra-balra fordulása lesz. Pedig azért nagyon kár volna! Baj lenne, ha bármilyen ma divatos szólamnak, vagy politikai frakciónak akár utánzói, akár követői lennénk. Ne félj, Öreg Barátom ! Nem leszünk senkinek és semmiféle divatos áramlatnak uszályhordozói e lap hasábjain. Csak egyetlen egyé: az evangéliumé. Nézd, mi fiatalok nagyon jól tudjuk, hogy azok a szociális követelmények, amelyektől most az egész világ visszhangzik, mind benne vannak az evangéliumban. Sőt mi még azt is tudjuk, hogy az evangélium hűséges őrzője, az Egyház negyven és egynéhány esztendővel ezelőtt, mikor Te még olyan fiatal voltál, mint mi mostan, ez az evangéliumi hűséges őrző kérlelhetetlen nyíltsággal és tántoríthatatlan igazságérzéssel követelte, ird és mondd, követelte mindazt, amiért ma voltaképen fegyverben a világ és ami világnézetileg elválasztja az öreget és a fiatalt egymástól. Akkor azonban Ti, akik olyan fiatalok voltatok, mint mi, egészen más vizeken eveztetek. Veletek nem lehetett beszélni. Ti lovagjai voltatok annak a világnézetnek, amelyre most még Ti is kigyót-békát kiáltotok. Nem azt mondom, hogy mi különbek vagyunk Nálatok. A próbát mi még nem álltuk ki. Pedig ez lesz az értékmérő. De egyet megteszünk. Amikor negyven évvel ezelőtt pusztába kiáltó szó maradt a Rerum Novarum enciklika, az Egyház negyven év után ismét hallatta szavát és a Quadragesimo Anno-ban megint vázolta és követelte az evangélium igazságait. Lásd, mi erre hallgatunk és ezt követjük. Hogy egyik-másik kivénhedt világnézetű egyént ez kiveséz, azt jól tudjuk, de nem törődünk vele. Az evangéliumot nem lehet átgyúrni a mi szánkize szerint, de nekünk kell hozzá alkalmazkodni, inert abban igazság van, amely mindenkit boldogít. Nézd, voltaképen minket fiatalokat nem választ el semmi Tőletek. Csak Ti választódtok (már aki) az evangéliumtól és az Egyház sürgette szociális igazságtól. Ne hidd, akik most annyira hangoztatják a ma sokak előtt forradalminak látszó követeléseket, hogy azt ők fedezték fel. Nem, nem. Ezeket csak utánozzák, azt más találta ki, az Egyház. Az az Egyház, amely sohasem öreg, hanem mindig fiatal, mert benne élet, lendület, fejlődés van. Aztán mi sem vagyunk ám oly fiatalok. Ti csak ugy vállveregetve elintézitek ezt a fiatalság kérdést. Abban a korban, amelyben most mi vagyunk, Ti már sokkal magasabb pozíciót, de mindenekelőtt sokkal busásabb jövedelmű állást töltöttetek be. Ennek emlegetése fáj Nektek, főleg pedig az, hogy annak megötszöröződött részének kis hányadáról nem akartok lemondani. És mégis Ti akartok jónak látszani. Ezért volt nagy igazság abban a cikkben is, amely a mult számunkban megjelent és a „mi értékeinkről" szólt. Az a többgyermekes családapa, aki azt irta, egyik legigazabb katolikus emberünk. Semmi ujitó és ma divatos szellem nincs benne, csak egy csomó actio catholica. Ez pedig az igazságot nem hallgatja el. Igaz, hogy kettőnknek meakulpázni kell: Buday Fncinek (ismered ezt a szelíd, de annál nagyobb értékű emberünket, akit Te is így hívsz)]* és nekem. Mi ezt a cikket egy kicsit „megfejeltük", mert igen az elevenbe vágott volna. Nem az igazságot akartuk elhagyni, hanem mert nem akartunk senkinek boldogtalan karácsonyi ünnepeket kívánni, mert egyeseknek az lett volna. Látod ilyen megfontolók azok a megfontolatlan fiatalok, akik se jobbra, se balra nem néznek, hanem az Evangéliumból olvassuk és az Egyház parancsa szerint járunk el, még akkor is, am kor kissé engedékenyek vagyunk, melyre Ti azt mondjátok, hogy túlzás. Schlésinger vagy Te Öreg Barátom és nem hagyod magad. Pedig jó volna. p. Ambrus Máté. TUDJA-E ON, HOGYAN LEHET KÖNNYEN VAGYONT SZEREZNI Váltson törzsbérletet a Pápai Keresztény Önsegélyző és Hitelszövetkezetnél (Korvin-utca 3), amely 1941. év január 1-vel megalakítja XXXI. EVTÁRSULATÁT (Három és ötéves időtartammal.) Már heti 50 filléres befizetéssel is 130 P-t gyűjthet magának Tetszésszerinti törzsbetét jegyezhető. A törzsbetétek havi részletben is törleszthetők. A jegyzett törzsbetétek arányában kölcsön igényelhető Bővebb felvilágosítás nyerhető az üzletórák alatt d. e. 9-1-g