Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-03-12 / 10. szám

Pápa, 1939 március 12., vasárnap ÁüA: 1© FILLÉR. XXXVI. évfolyam, 10. szám. POLITIKAI ÜETILSP. MEGJELENIK MIKBEN VÜSFIRNFIP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő GR. NAGY GVÖRtít Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábrhiiiméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fii! Róma lázasan készül a pápakoronázásra. A konklávé utáni nagy ünnepségek befejezéshez közelednek. Vasárnap lesz a koronázás. Az ünnepség a legfényesebb külsőségek között fog végbemenni. Most vasárnap díszes ceremóniák között érintik először XII. Pius pápa fejét a pápai tiarával. A gyönyörű szertartás a Bramanti Loggián, Szent Péter templom erkélyén fog megtörténni, mint régen a pápák „fogsága" előtt. Eddig 250 ezren kértek jegyet a vasárnapi nagy ünnepségekre. Mi azonban hisszük, hogy nemcsak 250 ezer ember lesz a Szent Péter-téren, hanem ott lesz az egész 400 milliós katolikus hívőserege is, meit hisz a koronázás — coram populo>— urbi et orbi, — a város és a világ előtt fog megtörténni. Amikor most XII. Pius pápát a hármas pápai tiarával megkoronázzák, mi magyar katolikusok is szivünk egész melegével köszöntjük Őt: Ave, beatisse Páter I Üdvözlégy, Szentséges Atyánk! És most magunk előtt látjuk azt a sápadt, aszkéta arcot, azt a boltozatos homlokot, azt az okos és szelíd szemeket, amely az elmúlt év eucharisztikus kongresszusán annyi szeretettel pihent meg rajtunk. Magunk elé idézzük magas és szikár alakját, amelynek szinte emberfeletti méltóságot adott az Egyház bíbora és újra halljuk azokat a szavakat, melyeket a kongresszus oltára mellől, Bernini baldachinja alól, a mi rokontalan, árva nyelvünkön csendültek fel az Ő ajkán: Örömmel jöttem hazájukba..., Isten áldása legyen velünk, éljen Mária országa, éljen Magyarország 1 Azóta szívünkbe zártuk és most kétszeres az örömünk, mert olyan férfi lépett Szent Péter trónjára, aki ismeri Szent István országát, aki nemcsak tudja, de szívével is átérzi, szemével is látta a mi népünk mártírsorsát. Most, hogy a pápa követéből Krisztus földi helytartója lett, úgy érezzük, hogy alakja jelképpé változott, mert hisz vállain hordozza a világegyház kormányának egész felelősségét. Most már Ő a Péter, akinek Krisztus mondotta : Te vagy a kőszál, akire építem. Egyházamat. De minden szónál többet mond a Március 3-án, a hónap első péntekén délelőtt 11 órakor szomorúan kondult meg a veszprémi székesegyház nagyharangja. 'Siratta a székesegyház főpapját, a veszprémi ősi egyházmegye 88. püspökét, aki Krisztus testének gyakori vételével megerősítve, életének 70., papságának 43., püspökségének pedig 23. évében, hősis lélekkel viselt szenvedés és rövid halálküzdelem után, papjai imádsága közben visszadta nemes lelkét Teremtőjének. A gyászhír futótűzként terjedt el nemcsak az egyházmegyében, hanem az egész országban ts. Hisz a rádió szpíkere már a déli órákban bemondotta a lesújtó eseményt s mindenütt, ahol ismerték püspökatyánkat mély megilletődést és őszinte részvétet váltott ki halálhíre. Jóságos püspökatyánk Budapestről, a központi szeminárium rektori méltóságából jött közénk, az apostoli szentszék és az apostoli király rendelkezése folytán, hogy élére álljon ősi egyházmegyénknek. Mikor jött az egész esztergomi egyházmegye őszinte szeretete, osztatlan tisztelete és nagyrabecsülése kisérte hozzánk. Hamarosn meggyőződtünk róla, hogy az a szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés, mely őt hozzánk kisérte, kiérdemelt volt. Bölcs vezért, jóságos atyát, Isten Szíve szerinti Főpásztort kaptunk benne. Huszonkét éven át kormányozta egyházmegyénket. Kormányzása hazánk történetének legnehezebb napjaira esett. Mikor püspöki székét elfoglalta még javában dúlt a világháború. Künt ropogtak a fegyverek, bent pedig a fekete nyomor és szegénység az égig kiáltott. Azután jött az összeomlás, a kommunizmus rettenetes napjai, majd a Trianon és a gazdasági válság. Ezeket a nehéz éveket hősies lélekkel küzdötte végig. Nem csüggedett sohasem. Bár nagy súllyal nehezedett lelkére hazájának és híveinek szomorú sorsa, ép azért mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. A Veszprémi Hírlap hasábjai még ma is őrzik azt a nagy jótékonykodást melyekkel a gondok és a nélkülözések nehéz napjait enyhítette. Mint a szociális szeretet angyala „körül járt és sok jót tevén." Élete szakadatlan munka volt az i Egyház, a haza és a közügyek szolgálatában. Mindnyájan bámultuk hihetetlen munkabírását, ismételten bejárta roppant nagykiterjedésű egyházmegyéjét, hogy mint apostolok utóda személyesen is erősítse, bátorítsa és vigasztalja hiveit. Látogatásai mindenkor a nép örömünnepei voltak. Hisz mindenkihez volt egy pár meleg szava, atyai biztatása és főpásztori áldása. Mindenkit szeretett, de különösen legszívesebben mégis a szegényeket, a szenvedőket és a gyermekeket kereste fel. Mintha érezte volna püspökatyánk, hogy nem szabad kímélni magát, mint a jó pásztor felkereste övéit s hogy kincsét, meleg szivének minden szeretétét megossza a rábízott nyájával. Ebben a szakadatlan munkában rokkant meg szervezete s végül is kihullott megbénult kezéből a pásztorbot, jóságos ajkai elnémultak, szelíd szemei lecsukódtak és magasztos gondolatai elnyugodtak, hogy most már minden földi köteléktől megszabadulva egészen Isten dicsőségének élhessen. Amikor most elköltözött püspökatyánk életét nagy kegyelettel szemlélem, úgy érzem, hogy két szóban tudnám élete történetét összefoglalni. Igen két szó az ő élete igazi története : szeretet és szenvedés. Szeretet. Kimondhatatlanul szerette tény, hogy a bíborosok testülete a konklávéban Összegyülekezve, a lelkiismeretben megnyilatkozó Isten, színe eiőtt Öt tartották egyhangúlag méltónak arra, hogy reábízzák Krisztus hagyatékát, Szent Péter örökségét; Őt választották, hogy sötétségbe borult világnak mutassa az igazság világosságát; hogy a háborgó, tengeren legyen kormányosa az Egyház hajójának; hogy legyen erőssége ennek a szomorú világnak, melyet a romlás vészei ijesztenek. XII. Pius pápa nem világi hatalmasság, hanem a mennyben élő Krisztus helytartója itta földön; nincs hadserege, csatahajója, légi flottája, nem nála van a világ aranykészlete. A pápaság lelki hatalom. És mégis ez a világ, mely bár eltávolodott Krisztustól, s boldogulását az Ő törvényein kívül keresi, valami ösztönös érzéssel, az eltemetett keresztény lelkének sóvárgásával és várakozásával tekint az új pápa — Xíí. Pius felé. Most, mikor XII. Pius pápa fején a pápai tiarával elfoglalja a lelkek birodalmában Szent Péter trónusát, hogy Isten akaratából kormányozzon és uralkodjon mindeneken urbi et orbi; csalhatatlanul mutatván meg az utat a földi vándorlás tereiről abba a másik hazába, melynek itt a megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel és veszedelmekkel tele csillagon Ö a helytartó. Mint hívők, bizalommal nézünk XII. Pius uralkodása elé, hisz mi ennek a Sziklának köszönhetjük, hogy a krisztusi hit csorbítatlanul szállott reánk; hogy Krisztus országa elterjedt az egész világon és az emberiség legértékesebb kincsei: a családi élet, a nevelés, a lelki szabadság és a kölcsönös igazságosság felett sem ígérettel, sem fenyegetéssel meg nem tántorítható legfőbb fórum őrködik. Még azért is oly megnyugtató számunkra, hogy Szent Péter szikláján olyan uralkodó ül, akinek a mi szegény és megpróbált nemzetünkkel személyes kapcsolatai vannak, aki ismer és szeret bennünket. Hazánk és a Vatikán között egy évezredes szoros, termékeny kapqsolat volt a múltban és most azért hisszük, hogy ezek a kötelékek XII. Pius pápa személyén keresztül csak megerősödnek s bizonyára hozzájárulnak a mi sorsunk javulásához is. Tudjuk, hogy XII. Pius pápa, Szent Péter utóda négyszáz milliós alattvalói között, magyarjaiért is épp oly különös buzgósággal imádkozik, mint amilyen forrón a mi könyörgésünk száll az Ég felé a vasárnapi koronázási ünnepségen : Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját 1 (—nyi.)