Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-08-13 / 34. szám

poiiriiai HEIILIP. - MEGJELENIK MINDEN VfiSÖRKflP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Xísptulejdonos: a Pápai Belvérosi Katolikus Kör. Feielós szerkesztő: DR, NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Nagyboldogasszony Szent István napján kívül nincs az egész esztendőnek olyan ünnepe, amely annyira összeforrt volna a magyar mentalitással, mint Nagybóldogasszony ünnepe. A keresztény hitre tért magyarok lelkületére amúgy is jellemző a Mária-tisztelet, hiszen attól a szívtől, attól a világnézettől, mely a nőt mint hajadont, mint feleséget és mint anyát tiszteli, nem lehet tövöl annak a nőnek a tisztelete, aki a nemes nőiességnek mindeme hármas együtthatóját egy személyben egyesíti, s hozzá elképzelhetetlenül magasabb fokon, mint asszonyi és anyai mivoltában bármelyik másik osztályos társa. Talán paradox állitásnak vélnéd, de ki merem mondani : Ha tizenegy évszázadon át nem lett volna Mária* tisztelet az egyházban, a magyar katolicizmus azt éppúgy kitermelte volna a saját, más keleti népfajoknál a nővel szemben lovagiasabb természetéből és fölfogásából, minta hogy a kereszténység, mely nem megtagadása, hanem megnemesítése az igazi emberi természetnek, máskor és másutt is átvette és saját nemes törzsébe oltotta a közös emberi természetnek ősi oltóágait. Állításomat bizonyítani is fudom, még pedig magával az ősi magyar Mária-tisztelettel, ahogy az már az Árpádok korában, a keresztény magyar időszámítás legelejétől fogva virágzott. A Szent Gellért-legenda szerint Szent István Magyarországot a B. Szűz családjának nevezte. A zalavári apátság alapító-levele szerint Szent István minden esztendő Nagyboldogasszony-napján Székesfehérvárott országgyűlést tartott. A II. Konrád német császár fölötti győzelme után földre borulva hálálkodott Szűz Máriának ; s hogy népét és koronáját neki ajánlotta, minden iskolás gyermek tudja. Szent Gellértről nehéz volna megállapítani, ő tanulta-e Szent Istvántói, vagy ö tanította-e Szent Istvánt a Mária-tisztéletre. Csanád vezér az Ajtony elleni ütközet éjjelén, II. Géza 1146-ban Henrik osztrák őrgróf elleni harcában különösen kérte annak segítségét, kit Hartvik szerint a magyarok már akkor is Nagyasszonyuknak neveztek és tisztelték, amire Esterházy Pál nádor is hivatkozik ^méretes imádságában. Nem azt mondom, hogy mi magyarok a Mária-tiszteletet csak mint nemzeti hagyománt tekintsük, csak úgy, mint például a vármegyerendszert, vagy a parlamentárizmust, vagy a Szent Korona tanát. Kétségtelen, hogy a Boldogasszony tisztelete elsősorban vallásos tény, mely azonban nemzeti is és így lép a régi magyar mentalitással az említett szoros kapcsolatba. A Nagyboldogasszony ünnepének vallásos megülése nem e hasábok Rádión is elnyerhető a pápai áldás keretébe való. De a nemzeti hagyomány számára ugyanazt a tiszteletet követeljük, mellyel minden történeti múlttal biró népnek ragaszkodnia kell hagyományaihoz. így lesz Nagyboldogasszony ünnepe nemzeti ünneppé is, így lép ki a régi koronázó templom gót homályából a világosságra, hogy elriassza azt a világnézetet, mely a sötétben, de nem az ősi szentély sötétjében húzódik meg, lesállásban, várva a pillanatot, amelyben tüzes csóvát dobjon mindenre, ami szent volt századokon át a magyarnak. Magyarász Ferenc dr. A vatibán hivatalos közlönye, az „Acta Apostolicae Sedis" legutóbbi számában jelent meg az apostoli penitenciáriusnak az a dekrétuma, amelyben XII. Pius pápa kívánságára elrendeli, hogy a jelenkor tudományos segédeszközei a lelkek üdvének szolgálatába állítassanak és hogy „urbi et o r b i" áldást a rádión keresztül kapják, ugyanolyan feltételek mellett nyerhessék el a pápai áldással járó teljes búcsút, mint azok, akik az áldás osztáskor személyesen jelen voltak. Ezek a szokásos feltételek : előzetes gyónás és áldozás és a pápa szándékára bizonyos imák elmondása. mindazok a hivek, akik a pápai Ellenforradalmi emlékünnep az országzászlónál Forró augusztusi nap ontja sugarait a hőségtől kiszáradt földre. A város köz és magán épületein nemzeti lobogó leng, mely hirdeti a magyar föltámadás és élniakarás legszebb ünnepét. Ünnepel az ország, a város apraja-nagyja, hogy a kegyelet adóját lerója a huszévelőtti ellenforradalom hős lelkű vértanúi iránt, akik vérüket hullatták, életüket áldozták Istenért, hazáért, keresztény magyarságukért. Templomaink tornyában megkondulnak az ércnyelvü harangok, hogy a hála és megemlékezés magasztos ünnepén Isten imádására hívják a hívő lelkeket. A főtemplomban d. e. 10 órakor Németh József apátplébános mondott csendes szentmisét, míg a református és evangélikus templomokban szintén ünnepi istentiszteletet tartottak. Az istentiszteletek után a város közönsége az országzászlóhoz vonult, ahol a polgári és katonai előkelőségek, hivatalok és testületek vezetőivel élükön nagyszámban jelent meg. A főtemplomi vegyeskar, Marton Győző karnagy vezetésével elénekelte a Magyar Hiszek egy-et, ezután Serák József veszprémi prépostkanonok mondott megrázó emlékbeszédet, aki az ellenforradalmi mozgalomnak tüzes lelkű vezére, városunk hazafiasan érző társadalmának minden reménysége benne összpontosult 1919-ben, amikor Szent István birodalmában nem volt szabad magyarnak és kereszténynek lenni. Abban az időben gyi kosok áltak őrt az ország határán és nem volt szabad menekülni sem, mert idegen faj bitorolta felettünk a hatalmat, akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy az ország magyar és keresztény legyen. Volt sok megpróbáltatás, szenvedés, de hősi elszántsággal álltuk a kegyetlen üldözést, mert tudtuk, hogy elérkezik a felszabadulás órája s a magyar lélektől idegen bolsevista őrületnek minden erőszakoskodása megtörik a magyarság ellenállásán. Közben folyt a szervezés, bizalmas megbeszélés a társadalmi egyesületekben. Hívták azt Keresztény Munkásegyesületnek, Olvasókörnek, vagy Kat. Körnek, a polgárság és munkásság ezrei példaadó összetartással készülődtek a nagy leszámolásra. Gépfegyver kattogás, halálhörgés rémülete, haldoklók utolsó sóhaja vegyült március 14-én a csendes éjszakába. Március 15-ének emlékünnepére gyűltünk össze a Ker. Munkásegyesületben, majd az ünnepély befejezése után a keresztényszociálista tábor testületileg vonult a Felsővárosi Kat. Olvasókör Csákyutcai helyiségébe, hogy a gazdákkal megbeszélést folytasson. A nemzetőröknek nevezett fegyveres vörös katonák géppuskával és kézigránáttal támadtak a védtelen tömegre. Az orvul támadó gyilkosok legalávaióbb gaztettének pillanatában ártatlan emberek kiömlő vére festette pirosra az anyaföldet. Stefanics Isván, Mórocz Antal, Turi Ferenc földmívesek és Prém József vasmunkás neveik élnek ma is emlékezetünk, akiknek hald poraikra hálás kegyelettel gondolunk mindig vissza. Pap az iskolába ne tegye a lábát adták ki később a jelszót s ettől kezdve megszűnt az iskolákban a hitoktatás és a Krisztust szinbolizáló feszületet is el kellet a tantermek: faláról távolítani, csak fokozta a vallásos szülök és nevelők elkeseredését az istentelen vörös zsarnoksággal szemben. Féltő aggodalommal voltunk eltelve a fehér főkötős, galamb* lelkű kedves nővérek iránt, akiknek az iskolából való eltávolítását követelték, akik jóságot, szeretetet, hitet és szülök iránti tiszteletet plántáltak gyermekeink ártatlan lel* kébe. Ebben a kietlen, sötét magyar éjszakában teltek, multak a napok, míg egyszer azután üstököshöz hasonló ragyogó név tűnik fet a magyar horizonton Horthy Miklós kormányzó urunk bátor, nemes egyénisége fáktyaként világit bele a már csüggedő magyar