Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-03-27 / 13. szám

egy öntudata, amely arra irányul, hogy megállapítsa, hogy az előző korokkal szemben síilyedt-e vagy emelkedett-e Vannak korok, amelyek a megelőző korokat arany kornak nevezi. Horatius ódáiban, Ovidius költeményeiben mindenütt visszatér az a gondolat, hogy a rómaiak megelőző kora aranykor vjlt, ők magukat egy sülyedtebb, alászállottabb kornak tekintik. Ezzel szemben Hadrianus korából fennmaradt emlékérmek körirata mindenütt aranykorról, a föld boldog koráról és a praestabilita harmóniáról beszélt és ez azt mutatja, hogy Ariánus kora viszont magasan álló kornak tekintette magát. — Ha ezt a történelmi szemléletet végigvezetjük, akkor rájövünk arra, hogy nem volt az emberiségnek még egy olyan kora, amely anynyira a többi felett állónak érezte magát, mint e századforduló, a IX. század vége és a XX. század eleje. Hiszen ha ezelőtt 30 évvel ki akarta fejezni valaki valamiről a lesújtó véleményét, akkor egyszerűen azt mondotta, hogy ez a dolog nem való a XX. századba. — A kor öntudata és önérzete felemelkedett, ugyanakkor, amikor a liberalizmus ezt a nagy tömeget Európában létrehozta. És a kornak ez az öntudata azzal a sajátságos következménnyel járt, hogy a kor vezetői azt hitték, hogy a kormány kereket ki lehet a kezükből adni, ez a kor azt hitte magáról, hogy elérkezett az áilam kialakításának és a jogrendszer kialakilásának a terén egy felülmúlhatatlan tökéletességhez. A klasszikus közgazdasági tudományok művelői azt hitték, hogy Smith Ádámmal a klasszikus közgazdaságtan elérte a maga csúcspontját, hogy ezen még lehet valamit jobbra-balra változtatni, de valami újat, valami gyökereset többé nem lehet előhozni, mert ez már befejezett rendszer. A montesquieui elveknek a gyakorlatban való megvalósítása, a törvényhozás, a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztásának szigorú keresztülvitele az állambölcseiőkben azt a gondolatot érlelte meg, hogy ezen a téren is elértünk a fejlődés legmagasabb fokát, hogy egy olyan tökéletes rendszert tudtunk létrehozni, amelyen a részletekben még lehet javítani, amely a maga egészében már megjavíthatatlan, mert valami noch nie da gewesen, olyasvalami, aminél nem lehet jobbat csinálni Ennek a tudatnak következtében minawwwwwwwwwwwwww Elegáns tavaszi öltönyök, mHe lőltők elsőrendű kivitelben készülnek Inhauzer József úri szabónál. Pápa, Közép-u. 11 Aranyéremmel kitüntetve. 126 Rendeléseket előnyös fizetési feltételek mellett vállal. denki, akár a kapitalista oldalon álló szociologusok, akár a marxista oldalon álló ellenlábasaik azt hitték, hogy most már sinen vagyunk, az, hogy az események most már maguktól fognak kifejlődni és egy előre meghatározott irányban továbbhaladni, s eleresztették a kormánykereket. Erre oda jutottunk, hogy a tömegek, melyek a világháború után hirtelen tudatára emelkedtek annak, hogy nincs befejezett korszak, hogy az emberiség története nem befejezett, hanem újra és újra indul és a halálmozgás törvényeit követi, itt maradtak vezető nélkül. Emberi jogokat politikai és gazdasági téren — A mai modern államnak ez a két legnagyobb problémája. Ma ott tartunk, hogy a tömeg már jogot tart az emberi jogok teljességére és nincs, de nem is lehet senki, aki ezt tőle meg merné és megtudná tagadni. Egyúttal a tömeg jogot formál az anyagi érvényesülésre. Meg is kell mindent a tömegnek adni. Az optimum megteremtése gazdasági téren és ennek az optimumnak megteremtése az emberi jogok egyenlősége terén az, amiről gondoskodniok kell azoknak, akik ma az államokat vezetik. De mindezek ellenére nem szabad a vezetést közvetlenül a tömegek kezébe adni, mert a tömeg, mint ilyen kapacitálhatatlan, meggyőzhetetlen, magában zárt, önmagában alkotja meg véleményét, elfogult és az actio directa-val kizárja minden kapacitáció lehetőségét és sírját ássa meg magának. — A másik nem kevéssé nehéz probléma a termelékeny termelésnek és a szociális gondoskodásnak egymáshoz való illesztése. A termelékeny termelés különösen tőkeszegény országokban, mint amilyen a mi országunk is, azt kivánja meg, hogy a termelés eredményéből minél többet vonjunk el tökeképzésre, csináljunk uj tőkéket és ezeket az uj tőkéket dobjuk bele a termelés menetébe azért, hogy további újabb termelési lehetőségeket nyissunk meg. Ezzel szemben a szociális gondoskodás azt követeli meg, hogy a termelés feleslegeiből minél többet vegyünk el és a szociális nyomor enyhítésére, a pillanatnyi gondoskodás, a népjóléti intézmények dotálására használjuk fel. Nem olyan egyszerű ennek a két szempontnak az összeillesztése, mert ha túlságosan sokat veszünk el a kapitalisztikus termelés eredményeiből, akkor vérszegénnyé tesszük a termelést, viszont, ha nem látjuk el eléggé az erre rászoruló tömegeket népjóléti intézményekkel, ha nem valósítjuk meg a szociális gondoskodás maximumát, akkor feltétlenül zökkenők fognak ^bekövetkezni a termelésben, ami veszélyezteti a termelésnek biztonságát. — Nálunk a tömegekkel kapcsolatban még két speciális feladata is van annak, aki kormányoz és az országot vezeti. Nálunk a tömegek jólétének emelkedéséről az imént elmondottak nem állanak. Nálunk az a helyzet, hogy a 9 millió magyarból legalább 3 millió még ma is olyan állapotban van, hogy életüket nem lehet emberi életnek nevezni. Nálunk tehát annak, aki kormányoz, elsősorban ezt a tömeget kell megragadnia, ezt kell kiemelnie abból az állati sorból, amelyben van. Minden más szempont félretételével emberi sorshoz kell juttatnia. Egészségtelen és beteg állapot az, amikor egy nemzettestnek 33°/o-a, 9 millió emberből 3 milló ember nem részese sem a termelésnek, sem a fogyasztásnak. Lehetetlen dolog az, hogy 3 milló ember ne termeljen közvetLegszebb, lsgelesóbb névjegy et, levélpapírt, ftiletl és egyéb •yumCatváuyt szállít a Keress* t^uy Nemzeti Nyomda, Pápa Cs&ky-u. 81. lenül, ne legyen számára az állandó termelési lehetőség biztosítva és hogy a fogyasztásban ne vegyen részt, mert amit ez a 3 millió ember fogyaszt, azt nem lehet fogyasztásnak nevezni, mivel ezek az emberek az elsőrendű életszükségleti tárgyakkal abszolúte nincsenek felszerelve. Á tömegeket nemzetté kell nevelni A másik feladat, melyre a kormányzatnak a közegekkel szemben végre kell hajtani azt, ezeket a tömegeket nemzetté kell nevelni. Ma ezeknek a tömegeknek, hiába ringatjuk magunkat illúziókban, a nemzeti érzéshez vajha kevés közünk van. Mi a nemzet? Erre én nem tudnék jobb meghatározást használni, mint Benan, aki így állapította meg a nemzet fogalmát: közös dicsőség a múltban, közös akarat a jelenben, tudni, hogy nagy dolgokat cselekedtünk, további tenni valókat keresni, ezeket egy nép létének lényegébe feltárni. A múltban dicsőségek és bánatok öröksége, a jövőben egy ugyanazon megvalósítandó cél. Sohasem a mult teszi a nemzet lényegét, hanem mindig a jövő. Három befolyástól kell megmenteni a választókat — Legyen szabad még néhány szakszerű szempontra is rátérnem. Azon az előkészítő pártközi konferencián, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, általában három gondolat merült fel, három olyan szempont, amely bizonyos aggodalommal töltötte el a felszólalókat, akik azt mondották, hogy a választók akaratának szabad megnyilvánulását három befolyástól kell megmenteni: ez a közigazgatás, a pénz befolyása és a demagógia. Változatlanul magamévá teszem ezt a felfogást és magam is úgy gondolom, hogy ez a három veszedelem az a három sárkány, amely ellen ezt a kis palántát, ezt a választójogi elindulást meg kell védeni. — A közigazgatás egy-egy választás alkalmával azt tartotta feladatának, hogy minden eszközzel ki kell öt,has m ÍS íf. A. Sí > ORVO/I ELÖIOA / 1 > l\ott V./ZERIN1 ÍV t m n szolgálni az uralmon levő kormányzati rendszert. Rendkívül fontos a másik szempont, a pénz szerepe a választáson. Ezzel kapcsolatban különféle kifogások merültek fel a javaslat tárgyalását megelőzőleg és tárgyalása alatt abban a tekintetben, hogy hatalmas nagy kerületeket képez az új javaslat, az egyéni kerületeket nagymértékben megnöveli és rendszeresíti a törvényhatóságok lajstromának intézményét és egy ilyen nagy kerületmegszervezése, adminisztrálása olyan nagy apparátus megoldását követeli meg, hogy a pénztelen jelöltek képtelenek lesznek fellépni, ami tehát eo ipso magával hozza azt, hogy minden politikai csoport kénytelen lesz magát egy vagy más irányban eladni, hogy a választáshoz szükséges pénzt megszerezze. Ez kétségtelen és ez talán a legnaggobb veszedelem, amely ezt a most alkotás alatt álló törvényjavaslatot fenyegeti. Őszintén megvallom, hogy ez ellen komoly védelmet a javaslatban nem látok. Fontos még a demagógia szerepe a választáson. Ezen a téren kétélű fegyverhez voltunk kénytelenek nyúlni, amelyet a választási agitáció megszorítására vettünk bele a törvényjavaslatba. Ha a törvényt tisztességesen hajtják végre, akkor ezek