Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-03-27 / 13. szám

Á zsidókérdés Az a helyzet amelyet a zsidók Magyarországon ma elfoglalnak, különösen három irányban predominál: a gazdasági életben, a sajtóban és a színházi kultúra terén, de ezt a zsidók nem vették el senkitől. Amikor a zsidóság ezeket a pozíciókat magának megteremtette, akkor nem a másét vette el, hanem ezeket a pozíciókat ő maga csinálta. Ha a Kohnerek nem lettek volna, ha Kronfeldek nem lettek volna, akkor esetleg nagy magyar bankok, vagy nagy magyar iparvállalatok nem jöhettek volna létre, mert most rerospektív szemlélettel nyugodtan állíthatjuk, hogy mások ezeket nem csinálták volna meg helyettük. A zsidókérdést meg kell oldani — Véleményem tehát az, hogy a zsidóság nem a másét vette el, hanem munkájával alkotott itt bizonyos értékeket, amelyek ma a nemzet közkincsei és amelyek ma ennek a nemzetnek általános gazdasági és kulturális javait képezik. Az én felfogásom szerint a zsidóság többletértéket produkált, mert többletmunkát is produkált és valószínű, hogy a magyar gazdasági fejlődés nélkülük is kialakult volna, de nem így és ilyen mértékben, mint ahogyan kialakult. Ez az én alapvető felfogásom. Legautentikusabb ajkakról vetődött fel azonban itt ez a megállapítás, hogy van zsidókérdés. Ha ezt Magyarország miniszterelnöke így kimondta, akkor én rámondom a logikus második mondatot, hogy ezt a kérdést meg kell oldani. Mert ez a felemás, hazug, mai állapot, amely ma ezen a téren fennáll, veszedelmes a magyar nemzeti létre. T. i. ez lesz az a kapu, amelyen keresztül, ha azt be nem falazzuk, a trójai falovat behozzák hozzánk. Ha van zsidó kérdésünk, ám oldjuk meg azt intézményesen. Zárjuk le ennek az ügynek aktáit, tegyünk pontot rá, hiszen a kormány ma nagyon hatalmas és erős nálunk, nagyon szép és homogén többség áll a háta mögött és ezzel a homogén többséggel a maga akaratát a zsidókérdésben kétségtelenül keresztül tudja vinni. Hogy én az iniciativát a kezembe vegyem és az első lépést erre megtegyem, határozati javaslatot nyújtok be, amely a következőképen hangzik: Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a zsidó vallású magyar állampolgárok jogviszonyainak rendezése tárgyában legkésőbben 1938. évi junius 30-ig nyújtson be törvényjavaslatot. i 6 Á választójogi javaslat — T. ház! Most érkeztem el a választójogi javaslathoz. A választás titkos, vagy nyilt volta szerintem a politika síkjáról nálunk már rég áttolódott a közélet sikjára. Nálunk ezt a rendszert, amely nyiltan választott, amelyet a közigazgatási biróság soros ítéletei megbélyegeztek, a közéleti erkölcs színvonalának komoly veszélyeztetése nélkül nem lehet fenntartani. — T. Képviselőház ! Ezért a javaslatért érdemes volt másfél évig a középre szorítottság veszedelmét vállalni. Ezért érdemes volt olyan jó fiúnak lenni, aki csak künn az előszobában jófiú, de benn a fogadószobában már nem jófiú, és ezért érdemes volt kitenni magunkat a szélső irányzatok izgatásainak, amelyek azt fogták reánk, hogy paktálunk, állásokat szerzünk magunk82 új ügyvédi pendísrtásbin előírt nyomtatoányoti: Tény vázlat. (Az 1937. IV. tc. értelmében összeállítva.) Adásvevési szerződés. Adóslevél előnyősen beszerezhetők a Keresztény Nemzeti Nyomdavállalatnál Csáky-utca 21. szám. Telefon: 157. valamint a „Pa*" könyvkereskedésben. Kívánatra teljesen díjtalanul mintát küld. nak és el akarunk a hatalom mellett helyezkedni. Ezért mindent érdemes volt megcsinálni. — T. ház! Egy másik szempontból is hasonlít a titkos választójogi javaslat tárgyalása a 48-as törvényhozáshoz és talán ez a legkomolyabb motívum, amelyet ennél a tárgyalásnál egyáltalán megemlíthetünk. A magyarság különös tragédiája az, hogy amikor sorsdöntő lépésre szánja el magát és amikor intézményeinek gyökeres átalakítását tervezi, nagyon sokszor, mire megvalósítja a gondolatát, az idők áradása már túlhaladja e gondolatot. Ne feledjük el, hogy a magyarságnak 1918 előtt a legnagyobb problémája, a nemzetiségi kérdés volt. Gondoljunk csak arra, hogy 1849 nyarán a forradalmi kormány utolsó idejében próbált az országgyűlés Szegeden a nemzetiségi kérdés tekintetében olyan megoldást találni, amely kielégítette volna a nemzetiségeket. Hiábavaló volt, mert az idők túlhaladták ezt az álláspontot. Én azt tartanám helyesnek, ha e javaslatnál felszólató és bármely oldalon ülő képviselőtársaim, elsősorban nyomatékosan egész maguktartásával, beszédjüknek szellemével és hangjával arra utalnának rá, hogy mennyire kérjük az Istent: óvjon meg bennünket attól, hogy újra ez a veszedelem fenyegessen bennünket, hogy ne a Corpus Juris számára hozzunk törvényeket, mint ahogyan annyi túlhaladott magyar törvényünk ott penészedik, mint örök kriptában a Corpus Jurisban, hanem hogy az élet számára hozhassunk törvényt, hogy ennek a törvénynek áldásait, mert kétségtelenül lesznek ilyenek, valóra is tudjuk váltani a nemzet jobb léte, a nemzet jövendő fejlődése érdekében. Uralmat csak a közvélemény nevében lehet gyakorolni — A választójog tulajdonképen nem öncél, hanem csak eszköz, a nemzeti közakarat puhatolására, a nemzeti közakarat érvényre juttatására irányuló eszköz, a hatalomnak, az uralomnak egy eszköze. Az uralom szellemi hatalom, uralkodni csak a közvélemény nevében lehet. Hogy ez mennyire így van, legyen szabad csak két ellentétes példára rámutatni. Mint tűz és víz állanak egymással szemben korunk két szélsősége, a német tekintély uralom és a francia népfront kormányzata és mind a kettő kivétel nélkül a közvéleményre, a közvélemény elhatározására hivatkozva gyakorolja a maga hatalmát. Tízezer év óta, mióta szervezett emberi közösségek egyáltalán elképzelhetők, soha senki uralmat másként, mint a közvélemény nevében, nem gyakorolt. Az az uralom, melyet a tényleges közvélemény nevében gyakorolnak, felemel, nagy dolgok végrehajtására képesít egy nemzet. Az önkéntes alávetés, ha a felettem uralkodó uralmat én önkéntesen elismerem, lelkesedéssel csatlakozom hozzá, a legnagyobb eredmények elérésére képesíti a nemzetet, ezzel szemben az az uralom, mely nem őszinte közvéleményre támaszkodik, amelyet az alattvalók nem lelkesedésből szolgálnak, hanem eltűrik, lealjasít, mert aki ilyen alapon uralmat gyakorol, az lealjasít ja azt a népet. Á helyes közvéleményt fejezhesse ki a választójog — T. Ház ! Amikor mi itt választójogot alkotunk, majdnem azt mondhatnám minden más szempont| mellékes, a részletkérdések egészen elenyésznek fontosságukban, amellett a nagy kérdés mellett, hogy milyen szándék, milyen intenció vezet bennünket. Ha minket az a szándék vezetne itt, hogy olyan választójogot alkossunk, amelyen keresztül a közvéleményt meg lehet hamisítani, akkor mi aljasok volnánk, lealjasítanánk egész korunkat és lealjasítanánk egész nemzetünket. Nekünk tehát csak azzal a gondolattal szabad hozzányúlnunk ehhez a kérdéshez, hogy a választójog, amely kezünkből kikerül, ne a közvéleméy szavának meghamisítására, hanem a közvélemény őszinte hangjának reprodukálására legyen alkalmas. — Itt elsősorban nem is az anyagi jogi intézkedések a fontosak, hanem az eljárási rész. Miután pedig a mélyen t. belügyminiszter úr a bizottsági tárgyalás során a miniszterelnök úrral egyetemben hajlandó volt minden irányból jövő és minden olyan módosítást magáévá tenni, amely az eljárás tisztaságát és becsületességét volt hivatva szolgálni, azt hiszem hogy relatíve ebben a tekintetben meglehetősen jó munkát végeztünk és az eljárási szabályok alkalmasak lesznek egy ilyen őszinte közvélemény napfényrehozására, a közvélemény őszinte hangjainak feltárására. Á liberalizmus — T. Ház! Most engedjük meg magunknak azt, hogy objektív bírálatot mondjunk a napjainkban sokat szidott liberalizmusról. A történelem tulajdonképpen egy nagy laboratórium, ahol azzal kísérleteznek, hogy az emberi élet lehető legteljesebb kifejtésére vonatkozó eszközöket találják fel és tizenkét évszázadon keresztül nem tudtak az emberi élet kiterjedésére vonatkozó olyan eszközt feltalálni, amely ezt az emberi életet megsokszorozta, felfokozta volna, ezzel szemben a liberalizmus a technikával kapcsolatban az a rendszer, amelyet kapitalista technikai rendszernek nevezünk, 114 év alatt megháromszorozta Európában az emberek számát és amellett óriási rajokat tudott még kibocsájtani Északamerikába, ahol ugyan az alatt az idő alatt népesült be szintén Európa ember feleslegéből. És ez a kor ennek a 460 millió embernek életszínvonalát olyan magasra emelte fel, amilyen magasan a 180 millió ember életszínvonala sohasem állott. Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy az a liberalizmus, amelyet ma mindenki túlhaladottnak tart és amelyről közéleti szereplőink egy könnyed kézlegyintéssel szokták megállapítani azt, hogy idejét mult dolog, olyan hallatlan fejlődést tudott felmutatni az emberiség történetében, amelyet soha azelőtt egyetlen más rendszer sem tudott felmutatni. — De itt se helyezkedjünk szélsőséges álláspontra és ne essünk a liberalizmus imádatába, hanem nézzük a dolog másik oldalát. Ennek a dolognak a sötétebb oldala a következő. Az liberalizmus nyakára zúdította ezt a 480 milliónyi embert anélkül, hogy ránevelte volna őket arra, hogy azt a hallatlanul magas technikai kultúrát és civilizációt megfelelő módon tovább is tudják vinni. — Még egy nagy hibája volt a liberalizmusnak és ez a következő. Minden kor értékeli magát a megelőző korokkal szemben és minden kornak egy belső értékítéletet ad arról, hogyan viszonylik a magaslata, az ő színvonala az összes megelőző korokhoz. Roppant érdekes jelensége ez az emberi történelemnek. Kivétel nélkül minden kornak volt magáról