Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-02-20 / 8. szám

Pápa, 1936 február 20., vasáriap. ARA I 16 FILLÉR* XXXV. évfolyam, 8. széiw. ES VIDEKE P01ITIRII HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VISftRNBP Saerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kői. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fel Pángermanizmus, pánszlávizmus és mi, Irta: Szabó Dónes egyetemi lector Vilno. 1. (A pángermanizmus, pánszlávizmus és apostolai ) Idősebbjeink emlékeznek még a századvégi liberális magyarok beteg, imperalisztikus, harmincmillió — magyaros illúziójára. Boldog idők! A hatalmas, zárt magyarság ködképe mily lelki nyugalmat, biztonságérzetet és jövőben való bizakodást nyújthatott nekik! A délibábos impérium azóta szétfoszlott és ma már a kétségbeesés vesz erőt rajtunk : nemcsak állami, de nemzeti j létünk is megsemmisül a két ránk- , terpeszkedő szörny, a pángermanizmus és a pánszlávizmus gigántikus nyomása következtében. Aggódók sokan vannak, de köztük is sokan, kik nem látják tisztán, mi is az, amitől féltik népünket. Nálunk e két jelszót: pángermanizmus, pánszlávizmus, nem Ítélik meg egyforma éleslátással. Ha megkérded valakitől — és nem is csupán egy távlatokat nem ismerő magyartól —, hogy mi is az a pángermanizmus, röviden így felel: jön a német a Balatonig, vagy talán még tovább. Ha azt kérded, mi a pánszlávizmus, úgy vélekedik, hogy a csehek, a szerbek, vagy általában a szlávnépek ellepik, meghódítják az országot. Az első esetben tehát csakis a német imperialisztikus törekvésre és pillanatig sem gondolt más germán népek (svéd, holland, angol stb.) és a német uniójára s azoknak a Dunamedencébe irányuló együttes expanziójára. A pánszlávizmus esetében az egyes szláv népek (és ekkor csakis szomszédaink) sajátos uralomra vágyása, ritkábban a szláv népek egyesült közösségének nyomása a lidérc, melynek szorítása eredményezné a magyarság megfojtását. Magyarunk a pángermanizmust helyesen ítélte meg: az a nagynémet imperialista törekvés — hogy fejezzük ki magunkat — nyelvi dublöze. A pánszlávizmus esetében tévedett, mert az nem más, mint a nagyorosz hivatásérzet objektivációja. Az orosz a bizánci görög gnosztikus logosz-eszme szellemében az anberiség szolidarizációjának apostola és az „Orosz Isten "-ben való testvéresülés fanatikusa (I. Prohászka L.: Vándor és bujdosó); igy a Keleti kérdés és a pánszlávizmus közös nevezőre hozható: mindkettő a nagyorosz imperializmus enfémiája. A pángermanizmus fogalma és köre, tekintve, hogy mindenki szemében csak egy nép törekvéseinek kifejezője és hogy annak csápjai a napi politika vizét is zavarják, aránylag jól ismert mindnyájunk előtt: vele részletesebben nem szándékozom foglalkozni. Mint említettem, az oroszok pánszláv messiánizmusa tulajdonképpen vallási eredetű, végső gyökerei a görögkeleti vallás tanaiba nyúlnak vissza és abból táplálkoznak. Természetes tehát, hogy a pánszlávizmusnak jó talajra kell találnia a görögkeleti szlávságnál, a bulgároknál és a szerbeknél. A bulgároknál ez meg is felel a valóságnak. A szerbek más politikai irány hívei: nemcsak hogy pánszlávizmusnak nem hívei, de bolsevista ellenesek is. A paradoxnak látszó szerb magatartás nyitját I. Sándor király politikája adja meg. Különféle indokok (a kiirtott cári családdal való rokoni kapcsolatai, orosz emigránsok stb.) hatására egyrészt kimondottan antikommunista orosz politikába kezdett, másrészt, mivel az oroszországi, válságokat átélő és fejét vesztett orosz egyház vezető helyzetét többé betölteni nem tudja, a pravoszlavizmus súlypontját és vezetését országa, illetőleg talán a maga személyére akarta átsiklatni. Ez utóbbi megérteti a konkordátum vita szenvedélyes hullámvetéseit is. A szerbséget tehát a politika távoltartja a pánszlávizmustól. Nyilvánvaló, hogy a katolikus, illetőleg protestáns szlávság lelkiségének nem lehet integráns része az orosznál fellelhető agressiv hivatásérzet. Ha esetleg hirdeti is egyikmásik, ilyen irányú erős propaganda hatására, nála csak attitűdé. Különben sem volnának hajlandók, lévén áthatottak a nyugati szellemtől, nyakukba venni egy, az övékénél alacsonyabb, vele mindenben ellentétes és Európából disszidáló kultúrát. A látszólag ez ellen szóló cseh példa a szerbének ellentéte: az ország széteső felépítettsége és a létét veszélyeztető külső erők hajtják oda, hogy hívei legyenek az orosz milliók atyai támogatásának és a velük való közös határ gondolatának. Ez utóbbi törekvés az életrekeltője azoknak a térképeknek, melyeket a brünni pánszláv körök Európaszerte küldözgetnek a közvéleménynek olyan irányú befolyásolására, hogy helyeseljenek egy Vilnotól Pécsig, Lembergtől Drezdáig terpeszkedő nyugati pánszláv birodalmat. A cseheket a pánszlávizmustól elfordítani, megfelelő helyzet teremtésével a legkönnyebb dolog lenne. Utolsónak hagytam a lengyel kérdést, mert az számunkra nagyon is tanulságos. Lengyelország, mint a nem-orthodox szlávság legnagyobb, ma már a határokon belül körülbelül 34 milliónyi képviselője, természetszerűleg szembe kerül az orosz agresszivitással és ellentáll neki, mert a nyugati kereszténység formálta jelleme, a hosszú századokon át öntudatos hivatástudata, állami és nemzeti tradíciói lehetetlenné teszik számára az orosz messiánizmus befogadását. Míg az orosz igazi életformája a kollektivitás, a lengyel szélsőségesen individuális; az orosz elzárkózik Európától, a lengyel „első nyugaf-nak vallja magát. Antemurále Christianitatis: ez az ő hivatása. A tatár és török ellen küzd századokon át nemcsak saját hazájáért, de az európai civilizációért (Szobieszki János stb.); ma a bolsevizmus és istentelenség ellen veszi fel a küzdelmet, védve aktiv katolicizmusát és a nyugati kulturát: ma is antemurále, védőbástya. Állami tradíciói erősen élnek benne. Egy Chrobry Boleszláv, egy Báthory István király alakja oly nemzeti öntudattal tölti el, hogy arról nem hajlandó a jelszavak legkecsegtetőbb csábítására sem lemondani. A két szomszéd nép, a lengyel és orosz között minden életmegnyilvánulásában ég és föld külömbség van, lehetetlen elképzelni is, hogy együtt haladjanak közős nyomon,közös cél felé. Láthatjuk tehát, hogy a lengyelség nem csupán a napi politika szeszélyéből, de lelkiségében és múltjában mélyen gyökerező okokból kifolyólag nemcsak hogy nem híve, de ellensége is a pánszlávizmusnak. Különben is természetes, hogy az újból életre kelt Lengyelország nem feledi a másfél százados orosz elnyomatást — amire Betlen István gróf is épített híres milanói beszédében — és nem hajlandó idegen eszméért létét újból, örökre feláldozni. Lengyelország így olyan helyzetben van mint Magyarország: a nagynémet és a nagyorosz imerializmus ütközőpontjában, vagyis neki is közdenie kell a pángermanizmus és a pánszlávizmus ellen, helyzetéből tanulságokat vonhatunk le hazánk helyzetére és politikai iránykeresésére vonatkozólag. A munkaidő szabályozása a mészáros, hentes és szabóiparban Az iparügyi miniszter legutóbb kiadott rendeleteiben megállapította a mészáros, hentes, a férfiszabó, fiuruhakészítő, fűzőkészítő, gubás és szürszabó iparban, valamint a nőiszabó iparban alkalmazottak munkaidejét A rendetet szerint a munkaidő napi 8 óránál, heti 48 óránál hosszabb nem lehet. A szabóiparban lehetővé teszi a rendelet, hogy egy évben legfeljebb 15 napon át legfeljebb napi 10 órát legyen foglalkoztatva az alkalmazott ha annak szüksége felmerül, ez azonban 48 órán belül az iparhatóságnál bejelentendő. A hentes- és mészáros iparban ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra,, akik árusítással foglalkoznak. A munkaidő meghosszabbítható, ha az az üzem zavartalan folytathatása végett szükséges, az azonban utólag az iparhatóságnak bejelentendő. Az iparhatóság engedélyt adhat, hogy egy évben legfeljebb 30 napon át napi 10 órát legyen foglalkoztatva az alkalmazott. A túlórázás minden iparban 25 százalékkal magasabban díjazandó. A munkaidő megkezdésének és befejezésének ideje a munkahelyen feltűnő kelyen kifüggesztendő. A rendeleiek febr. 7-én léptek életbe. A ren« delet megszegőit a törvény bünteti.