Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-02-20 / 8. szám

2 PAPA E$ VIDEKE 1938 február 21 R kongresszusi jelvény - programm! Irta: P. Bangha Béla S. J. Ha tőlem valaki megkérdezné, mit jelent a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus jelvénye, ezt felelném neki: — Testvér, ez a jelvény a melle­den : programm. Még pedig tartal mas, sokatmondó programm. Olyan, amilyennek jelentősége messze ki­emelkedik a társadalmi és politikai jelvények mai nagy tömegének pro­grammjából. Olyan programm ez, amely egy életet jegyez el a leg­magasabb eszméknek s egyetlen frontba egyesíti öt világrész minden országának komoly katolikusait. • . Ez a jelvény egy frontba állítja az Istent akarók és Istent igenlők táborát. Ma, amikor a harcos isten­telenség ekrazitlal és az ekrazitnál -is robbantóbb szellemi propagandá­val igyekszik megsemmisíteni a Mindenható templomait, kőből és emberszívből épült szentélyeit, a mi jelvényünk pajzs a mellen, amelyről messze visszahull az atheizmus min­den támadása. De nemcsak pajzs és védelmi fegyver, hanem kivont kard is, amelyet Krisztus keresztje és az Evangélium mellett máris körülhor­dozunk az utcákon. — De ez a jelvény és a vele ki­fejezett programm még ennél is töb­bet mond. Ostya van rajta és Kehely. Az oltár misztériuma. Bensőséges kittitok, amely a mi istenhitünknek egészen konkrét formát ad és irá­nyát is határozottan megszabja. Aki ezt a jelvényt a mellére tűzi, a mel­lére tűzni meri, az az egész világ előtt hitet tesz a legkomolyabb ke­reszténység mellett. Az nyíltan vallja, hogy megvan győződve egy felsőbb világ létezéséről, amelyet csak a hit ér el és a szeretet tud közel hozni. Az vallja Krisztus utolsóvacsorai drága hagyatékát, az ő Testének és Vérének világmegváltó áldozatát. Vallja azt az életrendeltetést, amely minket, apró halandókat, magasan kiragad a földiségnek meddő mate­rializmusából, a puszta önzés és érzékiség kalodájából és tisztább, éteribb, istenibb légkörbe emel, an­nak avat rajongóivá, boldog híveivé. A Kehely és az Ostya képe a mellün­kön jelenti a vágyat az Isten országa felé, a tudatos harcot a bűn és az ocsmányság ellen, jelenti a hitet a testnek feltámadásában és az örök Életben. — De a programm, amely a mi jelvényünkből szól, még ennél is többet tartalmaz. A jelvényen az Ostya és a Kehely mögött ott van a Hid is. Közvetlen Budapest és Európa legrégibb lánchídjának képe. Közvetve azonban az tgymástól tá­vol álló partok összefogó pántja, a szeretet kőnél szilárdabb és acélnál lendületesebb erejének szimbóluma. Aki ezt a jelvényt hordja, az szere­tetet mond, szeretetet hirdet és a szeretet uralmát akarja. A szeretetet ember és ember között, társadalmi osztályok között, müveit és művelet­len, szegény és gazdag, város és falu között. Aki ezt a jelvényt a mel­lére tűzi, az a világot a szeretet fényözönében úszva szeretné látni és a maga kicsiny életét a szeretet­nek abban az ultrakozmikus, fölsé­ges, örök világáramába beleágyazni, amelynek kiinduló pontja az Isten szíve, gyümölcse az ember örök üdvössége, legfőbb szimbóluma, esz­köze pedig az Eucharisztia. — Hordjuk tehát ezt a jelvényt minél többen és minél állandóbban 1 Hordjuk örömmel és büszkén, tün­tetően és boldogan 1 És ha a jelvényt egymás mellén ott látjuk az utcán, villanjon meg szemünkben a felsőbb­rendű testvériség mágneses öröme, amely a szennybe, vérbe, gyűlöletbe és gonoszságba fulladt világ siká­torain keresztül is egységes frontba sorakoztatja fel a legmagasabb esz­| mék el jegyzettjeit. Szabadságot kapnak a tisztviselők az Eucharisztikus Kongresszus idején A belügyminiszter körrendeletben értesítette a vármegyék alispánjait> hogy az Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István év ünnepségeinek sikere érdekében kívánatosnak tartja, högy azokon a katolikus tisztviselők is minél nagyobb számban vegyenek részt. Ezért a hatáskörébe tartozó hivataloknál megengedi, hogy a ka­tolikus tisztviselőknek 1—1 napi szabadságot engedélyezzenek május 30-ra, az Eucharisztikus Kongresszus főünnepségére pedig általános h va~ taiszünetei rendelt el. A miniszter hasonló intézkedés kiadására kéri fel a vármegyék vezetőit Bál tánc és muzsika nélkül! Az idei farsang szépszámú báljai­ról megjelent krónikák arról győzik meg a figyelőt, hogy Pápa nagykö­zönsége régi jó mulató kedvében van. Egyik vigasság jobban sikerül mint a másik. Ez a tény arra indította az Akció Katolika szegényügyi bizottsá­gát, hogy a báli szezónt megnyújtva, a báli kalandáriumot egy dátummal maga is kiegészítse. Ez a dátum már­cius 6-a f Igaz, hogy már a nagy­böjtbe esik, épen azért a rendező bi­zottság igyekszik a kérdést úgy meg­oldani, hogy a böjt szelleme a leg­kisebb csorbát se szenvedje. Ezen a bálon résztvehetnek a legszigorúbb lelkiismereíüek is. Résztvehetnek azok is, akik egyébként sajnálják az éj­szakáikat ilyen, szerintük szamársá­gokra, akik irtóznak a nyilvánosság­tól, vagy akiket idegesít a zene. De valahogy erkölcsi kötelessége részt­venni mindenkinek aki a farsang többi báljaiból is kivette a részét. S ezt megtehetik akkor is, ha már valahogy nagyon unják az egész dol­got, ha már nem akarnak a varró­nőikkel többet hadakozni, vagy ha már nagyon gyűrött a szmokingjuk és nincsen több viseletlen gallér A szegényügy bálja egy néma bál í lesz. Annyiból fog állani az egész, hogy a bizotiság egy csomo csekket fog szétküldeni a város módosabb polgárainak egy kis felszólítás kísé­retében, hogy legalább egy báli be­lépődíjnak megfelelő összeget juttas­sanak el a szegény ügy céljaira. Célunk az, hogy a városunkban elképesztő tömegben jelentkező nyo­morúságon még a tél hátralevő ré­szében s különösen a húsvéti ünne­pek táján enyhíteni tudjunk. Indító­okunk pedig az a meggondolás, hogy ha tudtunk a magunk szóra­koztatására, egy elillanó éjszakára súlyos pengőket költeni; tudjunk embertársaink nyomorának enyhíté­séért is némi áldozatot hozni. S a szegényügyi bizottság szeretné meg­érni, hogy ajtaján egyszer ne a ke­serű arcú könyörgök tömege, hanem a vidám arcú adakozók serege dö­römböljön. A vidám adakozót szereti az Isten I Hölgyeink, Uraink föl a néma báira I Tudja-e hogyan lehet könnyen vagyont szerezni? Váltson törzsbetétet a Pápai Keresztény önse­gélyző és Hitelszövetkezetnél Korvin-utca 3. amely 1938. év január hó 1-vel megalakítja a XXVIII. évtársulatát. (Három- és öt éves időtartammal.) Már heti 50 filléres befizetéssel is 130 P-t gyűjthet magának. Tetszésszerinti törzsbetét jegyezhető. A törzsbetétek havi részletben is törleszthetők. A jegyzett törzsbetétek ará­nyába kölcsön igényelhető. BSvebb falvilftgesitás nyerhető as üzletórá* alatt d. e. 9-12 órdlg. Örökös sakkozás. Sakkoznak... A hatodik nap kezdték a játszmát. Ádám és Éva Voltak a figurák. Azóta még szüntelen játszanak, Ember-nyerésért kitartva játszanak, A fekete támad, a fehér véd. Sakkoznak... A sakktábla a végtelen világ, Sakkbábuk emberfigurák. Minden lépés egy egy halál... Fehér halál, fekete halál. .' i Sakkoznak... Az idővégtelenségig sakkoznak Az Isten és az ördög. (K. J.) Heti kritika A Turul ifjúsági mozgalom hiva­talos lapjának egyik cikke IV. Károly királyt egyszerűen Habsburg Károly­nak titulálja, úgy mintha valamely más halandó polgárról beszélne, mint például Tóth András, vagy Fekete Péter. Ezt talán mégsem lehet, mert bármennyire is ellensége valaki a Habsburgoknak, Magyarország törvé­nyesen megkoronázott királyán kinek fejét a Szent Korona ékesítette, még­sem lehet csak egyszerűen Habsburg Károlynak nevezni. Nem a Habs­burgoknak árt az, aki ilyeneket mond, hanem a magyar Szent Korona : te­kintélyét sérti, mert legyen az mint ember bárki és bármilyen, aki a Szent Korona viselője, nekünk magyarok­nak azonban kell, hogy becses le­gyen, éppen a Szent Korona révén és mint ennek viselője megilleti a királyi cím. Ne sajnálja a cikkíró Magyarország törvényes Királyától a királyi címet. * * * Az osztrák- német találkozás és ennek folytán bekövetkezett osztrák kormány átalakítás áll a külpolitikai érdeklődés előterében. Fantasztikus magyarázatokat fűznek ezen esemé­nyekhez és mindenki máskép látja annak következményeit. Vannak kik már befejezett ténynek tartják Ausz­tria átváltozását nemzeti szocialista állammá és Németországgal vald egyesülését. Ennyire talán mégsem vsszélyes a helyzet. Kétségtelen, hogy Ausztria engedményeket tett Német­ország felé, ez azonban nem behó­dolás, hanem legfeljebb a feszült légkör enyhítésének kísérlete. Az osztrák kancellár eddigi politikájával bizonyságot tett arról, hogy Ausztria függetlenségét mindennél fontosabb­nak tartja, nem hihető, hogy most egyszerre ezt az elvét feladja. Éve­ken keresztül sikerült Ausztria önál­lóságát biztosítani, ez a jövőben sem foroghat veszélyben, mert ez a kér­dés az egész Európát érdekli és an­nak megbolygatása egy világbonyo­dalom kezdete lenne. Köttesse könyveit a Ke­resztény Nemzeti üyomdá* ban, Pápa, Csóky-utea 31.

Next

/
Thumbnails
Contents