Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-12-31 / 53. szám

POlifIMII HETI MEGJELENIK MINDEN YflSARNAP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Teiefcn . 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: OR. Nü6Y GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiiiméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill, Alighogy ránkvirradt 1938 évének hajnala, máris megindult egy eddig ismeretlen átütő erejű propaganda a magyar belpolitika életében, mely nyomban rátette a kezét erre az évre és kimondta, hogy 1938 az övé. Rőpcédulák az utcán, falragaszok a házakon, vezércikk címek a sajtóban ezt kürtölték világgá, ezt szórták a szemünkbe, ezt ordították a fülünkbe, úgyhogy a gyengébb idegzetüek tömegesen estek áldozatul a hisztériának, hogy az év valóban azé, aki szuverén biztonsággal mutatott rá, hogy övének kell lennie. Ma a mozgalom, mely ezt ilyen határozott hitvallásává avatta vitán felül a múlté. A múlté elsősorban azért, mert önmaga szabott magának határidőket s ezek a határidők anélkül repültek el, hogy a hozzájuk fűzött Ígéretnek legkisebb része is beteljesült volna. „Kongresszus után jövünk!" mondták először s elmúlt a kongresszus és nem jöttek. A következő terminus augusztus 24 e volt és ez a nyárutói nap is anélkül áldozott le, hogy a mozgalom diadalára ragyoghatott volna késői sugara. Majd október 15. és azután december 1. lett a dátum s bár sok kirakat esett áldozatul, — köztük a Teréz-köruton egy szegény, kezdő, keresztény órásiparos kirakata is, aki a Nemzeti Önállósitási Alap segélyéből pár hét előtt rendezte be üzletét, — a siker elmaradt és az év, íme elmúlt. De a múlté a mozgalom azért is, mert az idők egyébként is elhaladtak felette. A kormányzat átvette mindazt, ami a mozgalomban dinamizmus volt: a zsidók ellen követelt intézkedéseket, a kisebbségek kívánságainak kielégítését, a külpolitikai irányvezetés radikális egyértelműségét és mindent, amit a már benyújtott javaslatok és megtett intézkedések magukban foglalnak és a még benyújtandók és megteendők magukban fognak foglalni. Eljött az idő, amikor a forradalmi sajtó egyik legkiáltozóbb hétfői lapja a hangfogó felvételét szükségesnek tartja, s mikor fékezően ír az a lap, amelynek eddig semmi sem volt elég, s amelyet sohasem lehetett kielégíteni. Figyelemreméltó ebben az egész szemünk előtt lefolyó folyamatban az, hogy a mozgalom embereit mégsem elégíti ki, ami történik. Mert ők nem azt akarták, hogy más valósítsa meg követeléseiket, hanem maguk akartak az élet totális uraivá válni. Ez ma az illúziók világába tartozik. Többet ebből a radikális programmból megvalósítani aligha lehet, félő és komoly aggodalmat keltő jelenségek által alátámasztott valóság az is, hogy a már eddig tervbevett intézkedések is többet ártanak majd, mint amennyit használni szeretnének. Mindegy, ebben próféták aligha lehetünk s ma nem adatik más lehetőség számunkra, mint nyugodtan megvárni, vájjon csakugyan nagyobb darab kenyér, mélyebb magyar boldogság és nyugodtabb magyar jövő fakad-e a „jobboldali" intézkedések nyomán. Az országnak óriási nyeresége az, hogy mindezt a kísérletet a legális hatalom valósítja meg s az átalakulás útját nem jelzik internáló táborokba 2súfolt áldozatok ezrei, sem rövid úton ártalmatlanná tttí politikai ellenfelek hekatombái, sem azok a kisérő jelenségek, melyek a forradalmak borzalmaiként annyiszor gyalázták meg a történelmet. A magyarság politikai érettsége most is beigazolódott s miután a fenyegető erkölcsi nyomás alól kitérni többé nem lehetett, akadt felelős és kormányon lévő magyar államférfiú, aki nem engedte a dolgokat a forradalom kitöréséig fejlődni, hanem maga állott az események sodrának az élére és megvalósítja mindazt a legális eszközök útján, amit máshol forradalmak árán kellett megcsinálni, Azt hiszem, nagyon sokan vagyunk, akik mindezt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis részben tartjuk helyesnek. Vagyunk sokan, akik azt valljuk, hogy ma Magyarországon az életet nem elsorvasztani, hanem fejleszteni kell, nem kevesbbíteni kell a termelő tényezők és egyedek számát, hanem emelni, mert nagyobb jólét csak több termelő alany nyugodt munkája nyomán fakadhat. Minket sok tekintetben sarkalatos különbségek választanak el attól, amit most megvalósulni látunk. De megértjük azt, hogy vannak áramlatok melyeknek ellene szegülni esztelenség volna, vannak megáradt hegyi patakok, melyek ellen az egyedüli védelem, ha megnyitjuk előttük az utat és hagyjuk, hogy lerohanjanak a maguk vájta mederben. Ha aztán a sodruk sok mindent elsodor, azt majd helyre lehet állítani* ha elvonultak s egészen bizonyos, hogy hordalékuk között lesz sok termékeny humusz is, amiből a jövő fái kifejlődhetnek. Az tehát, amit a most lebukó évben átéltünk, azt mutatja, hogy itt az évek sem az egyik, sem a másik kisajátított tulajdonai sohasem lesznek, hanem itt minden év az ezeréves magyar politikai géniuszé, mely a legkomplikáltabb körülmények kö zött is megtalálja a maga helyes útját. Amint az ezeréves mult során soha egyetlen nyugati gondolat elől el nem zárkóztunk, de soha szolgai módon nem is másoltunk le semmit, amint itt a hűbériség intézményei épúgy hazai jelleget és formát kaptak, mint a francia forradalom eszméi: akként ma sem lehet itt próféta senki, aki szolgai másolatként akar ide átültetni dolgokat, melyek a magyar tulajdonba csak erős változtatással gyökereztethetők meg. Hogy egyáltalában meggyökereztethetők-e, azt majd a jövő megmondja, mely megfelel arra is, hogy hasznos, szükséges, célszerű volt-e egyáltalában ezek után a „koreszmék" után kinyújtanunk a kezünket. Ha nem, majd ott áll egy másik sor, mely megtudja találni újra az utat, a békés evolúció útját, hogy visszacsináljuk azt, ami balul sikerült. Ha igen, akkor nem lesz más hátra mint bevallani, hogy nekünk volt igazunk. Vigasztaló, és felemelő csak az, hogy itt az éveket senki sem foglalhatja le magának, itt minden év az elpusztíthatatlan magyar nemzeté. Dr. Sulyok Dezső. Nagy szociális elgondolások a polgármester jövő évi terveiben ) A mult évekhez hasonlóan ezidén i is tájékoztatni kívánjuk olvasóközönségünket a hozzánk legközelebb álló közület, a városnak jövőévi terveiről és elgondolásáról. Hogy a szükséges tájékoztatást megadhassuk a legilletékesebb személyhez Hamuth János polgármestez fordulunk, kinek előadva jövetelünk célját, örömmel áll a „Pápa és Vidéke" olvasótábora rendelkezésére és nagy elfoglaltsága mellett is részlesen fejti ki elgondolásait. — Polgármesterségem óta — mondja, — minden törekvésem arra irányult, hogy a város lakosságának szociális bajain segítsek. A város szegény lakossága szorul rá leginkább a gondoskodásra, ezen irányban úgy érzem, már jelentős eredményeket értem el, de még mindig nagyon sok megoldandó feladat áll előttem. —• Valósággal csillog a polgármester szeme a lelkesedéstől, úgy látszik szivéhez legközelebb álló kérdésről beszélhet, az egyébként szófukar polgármester ajkáról folyik a szó, alig győzzük szebbnél-szebb gondolatait követni. — A városnak még mindig a legégetőbb problémája a szegénység megszűntetése — folytatja. Egészségügyi és szociális okok teszik szükségessé, hogy a város minden lakosa megfelelő lakásban lakjon. Pápán még mindig kevés olyan lakás van, — vagy ha vannak, ezek aránytalanul drágák, — amelyek a szegényebb néposztály megfelelő egészséges és anyagi erejéhez mért elhelyezkedését biztosítja. A szegényebb néposztály vagy egészségtelen odúkban lakik, vagy rém magas bért kénytelen fizetni. Ezen az állapoton segíteni akarok. Meg is vannak erre az elgondolásaim. 20 darab teljesen új és a kor igényeinek megfelelő egyszobás-konyhás kislakás építésére gondolok. A minisztériumban már eljártam a dologba és reményem van, hogy erre a célra államsegélyt kaphatok. A kiadások többi részét a városnak kell vállalni; hiszem, hogy ilyen ügyben a képviselőtestület nem is fog elzárkózni az áldozattól. Emiatt szorgalmazom a Máday-féle telek felparcellázását és eladását is, mert ebből valami hasznot remélek és azt is erre a célra fordíthatjuk. * — Régi hiánya a városnak, hogy nincsen megfelelő helye, hol a fertőző betegeket elhelyezze. Ugyanis a járványkórház erre a célra nem alkalmas, csak a kényszerűség miatt hasz-