Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-07-24 / 30. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VRSLRNIP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 199. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a P ápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: ®R. NACY GYÖR6Y. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Uj földreformot a nemzetvédelem szolgálatában Irta: Kerék Mihály. A világesemények alakulása kétségtelenül azokat igazolta, akik Magyarország belső megerősödését sürgették az ellenállóképességünk fokozása érdekében. Akik azt hirdették, hogy nem elég látszatreformokat alkotni, amelyek pillanatnyilag csillapítják a tömegek lázas hangulatát és néhány szociális morzsát juttatnak az évszázados szociális elhanyagoltságban szenvedőknek, de amelyek gyökeresen nem segítenek és még kevésbé viszik előbbre az országot politikai, társadalmi, gazdasági s — talán először kellett volna említenem — erkölcsi megújhodás útján. Türelmetleneknek, felforgatóknak, a nemzet és a társadalom ellenségeinek kiáltották ki azokat, akik leplezetlenül mutattak rá a hibákra és gyorsabb tempót, erőteljesebb beavatkozást követeltek a dolgok mai rendjébe, amelyről jól látták, hogy előbbutóbb nagy belső konvulziók előidézője lesz. Nem hitték el nekik, hogy a magyarság és a nemzet sorsán érzett aggódás mondatta velük a kemény, de igaz szavakat és megvádolták őket azzal, hogy fizetett sötétenlátók, akik egyéni népszerűséghajszolásból álltak a szenvedő tömegek mellé, akik irigységből akarják felosztani a más földjét és közgazdasági tudatlanságból követelnek az ingó tőkétől nagyobb áldozatot, mint amennyit eddig hozott. Nos, aránylag rövid idő telt el azóta, hogy a közvélemény meggyőződjék, kik ítélték meg helyeseb ben a magyarság helyzetét. Azok-e például, akik a földkérdés haladéktalan megoldását követelték, vagy akik minden befolyásukat latba vették a nagybirtokrendszer fenntartása érdekében. Alig hihető, hogy ma már akadjon annyira elfogult ember ebben az országban, ha csak az önzés teljesen meg nem fosztja tisztánlátásától, aki ne látná azt a roppant szociális és nemzeti veszedelmet, amely az ezer, tízezer, sőt százezerholdas latifundiumok létezésében jelentkezik. Annyi bizonyos, hogy a magyar társadalom ezt a veszedelmet már kezdi észrevenni. Az ember sokszor egészen meglepő felfedezést tesz, amikor olyanoktól hallja a radikális földreform azonnali végrehajtásának sürgetését, akik egy évvel, sőt talán pár hónappal ezelőtt is, az ország sorsát féltették tőle. Konzervatív sajtóorgánumok, amelyek tegnap még idegesen reagáltak minden erőteljesebb követelésre, amely a földkérdésben elhangzott, ma már maguk hirdetik, hogy a „földreform ügye fájdalmasan elintézetlen" és „ostobaság volna, ha ennek energikus és gyors megoldását tovább is halogatnék." Dehát miért ez hirtelen változás, ez a száznyolcvan fokos fordulat, hiszen a földkérdés nem most bukkant fel az ismeretlenség homályából, évtizedes, sőt évszázados probléma, amely irtózatos súllyal nehezedett a magyarság életére a mainál nyugalmasabb időkben is? Hogyan lehet, hogy most egyszerre ennyire halaszthatatlanná vált, még olyanok előtt is, akik nem régen a legszívesebben letagadták létezését? Nyomasztó történelmi időkben, rendszerint elkésve szokott a magyarság ráeszmélni elmulasztott kötelességeire. Igy voltunk és vagyunk legnagyobb magyar problémáink egyikével, a földkérdéssel is. Mennyi alkalom lett volna a béke éveiben, rendezett, csendes viszonyok között tervszerűen és fokozatosan megvalósítani ! Az elmúlt másfél évtizedet is mintha a Gondviselés azért adta volna a magyarságnak, hogy végrehajtsa belső megerősítésének nagy művét és elvégezze azokat a reformokat, amelyek a történelem bárminő megpróbáltatásai között is szilárdabb bázist adnak alá és képessé teszik arra, hogy a fennmaradását veszélyeztető erőkkel szembeszálljon. De hol volt a nemzeti előrelátás, az a bizonyos történelmi ösztön, amely megérzi, hogy a magyarság nehéz időknek néz elébe, amikor egy elproletárosodott nép semmiképpen nem tud ellenálni a megpróbáltatásoknak, amikor csak belsőleg erős, társadalmilag a lehetőségig kiegyensúlyozott nép tarthatja fenn az államot és biztosíthatja annak fejlődését? Egy percig sem lehetett kétséges a józan ész előtt, hogy az olyan ország, amely területének egyharmadát nagybirtok alakjában konzerválja — a jó ég tudja milyen célra, — amikor földművelő lakosságának kétharmada föld nélkül, vagy alig egy talpalatnyi földdel, szinte a nyomor életszínvonalán tengődik, előbb-utóbb súlyos belső krízis elé kerül, amelynek következményei kiszámíthatatlanok lesznek. Most már elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor a társadalmi válság annyira kimélyül, hogy azok is megijednek, akik jobb időkben nem szeretik, vagy nem akarják meglátni a lappangó bajokat. Ma a már ők is azt valják a földkérdésről, hogy „ez az egyetlen pont, amely szenvedélyeket ébreszt és amelyen keresztül meg lehet fúrni a falu rendjét és nyugalmát." (Ez megint túlzás, mert nem az egyetlen pont, de hát a kapkodó kétségbeesés könnyen végletekbe esik.) Most már ők is látják, hogy „többé nem lehet hivatkozni a legutóbbi földreformra és falun csak nevetnek, ha a hitbizományi reformról, vagy a telepítési próbálkozásokról hallanak agyoncsépelt szavakat. Itt cselekedni kell, s ha ez áldozatot jelent, akkor jobb ezt önként meghozni, mint megvárni, amíg kikényszerítik." Kétségtelenül így van. A falusi népet a földkérdéssel könynyen lehet radikalizálni. Senki se csodálkozzék rajta, ha ez meg is történik; és ne a szélsőségeket okolják érte, hanem azt a politikai rendszert, amely ezt a veszedelmes gyújtóanyagot bennhagyta, sőt védelembe részesíti a magyar életben. A baj és veszedelem azonban sohasem jár egyedül. A földkérdés rendezése oly korszakra szakadt, amelyben ez a probléma nemcsak szélesebb felületen érintkezik nemzeti érdekeinkkel, hanem ennélfogva a kettő között a súrlódás is nagyobb. A nagybirtokoknak a földművesek kezére juttatása ugyanis nemcsak a helyesebb birtokmegoszlás célját szolgálja, hanem kell, hogy előbbrevigye a magyarság nemzeti érdekeinek a megerősítését is és jóvá tegye azt a történelmi igazságtalanságot, hogy a magyar elem van még ma is leginkább proletársorsba szorítva saját hazájába. Ez nem maradhat így. Ha minden egyéb szempont a földreform ellen szólna, akkor is sürgősen meg kellene valósítani a hozzá fűződő nemzeti érdekeink védelme miatt. Európának ezen a pontján az ország területének egyharmada nem lehet vákuum, különösen nem a mai időkben. iszonyatos mulasztás, sőt több ennél: bűn volna tovább késlekedni ezeknek az üres területeknek betelepítésévei. Az ország határmenti járásainak területén másfél millió hold területet foglalnak el az 500 kat. holdnál nagyobb birtokok, amelyeknek legalább fele alkalmas birtokpolitikai célokra. A legsürgősebb teendők közé tartoznék, hogy a határővben a legrövidebb időn belül feltétlenül megbízható és a nemzethez a történelem minden fordulatában hü elemek kezére kerüljön a nagyobb birtokok mezőgazdaságilag művelhető területének jó része. 40—50.000 család odatelepítését kellene itt megoldani pár év alatt, lehetőleg a honvédelmi plogramm keretében. Ennél előbbrevaló feladatot ma keveset ismerek. Egyáltalán a földreform ügyét megint elő kell venni. Az a csendes passziáncozás, amely rna birtokpolitikái téren folyik, nincs összhangban a megoldásra váró feladattal, de még kevésbé illik a mostani gyorsütemű időhöz. Nem érünk rá a hosszas megfontolásra. Cselekedjünk, de gyorsan: józanul, okosan, szakszerűen, de haladéktalanul. Ma csak azoknak lehet helye az ország vezetésében, akik mernek — felelősséggel ! — cselekedni. Kedvezők a cséplés! eredmények A magyar rónákon mindenhol megkezdődött az aratás, vidékünkön a búza, árpa és a rozs aratása már nagy részben befejeződött, még a zab aratása van hátra, a közeli napokban azonban az is befejeződik. Sok helyen már megkezdődött a cséplés is és az eddigi eredményekből megállapíthatólag az idén nagyon jó terméseredmény várható, a termés a tavalyinak kétszeresét megközelíti. A búza és őszi árpa minden várakozást kielégít, a termés maximálisnak mondható. Egy-egy katasztrális hold hozama a kisbirtoknál 12—12*5 métermázsa, a nagybirtoknál 16—18 métermázsa. A rozs termés is Jobb a tavalyinál, ugyan egyes részeken „ablakos", ennek ellenére is 6—7 métermázsás termést eredményez. A zab termés is kitűnő eredményeket ígér. A gabonanemüekkel ellentétben