Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-06-26 / 26. szám

POLITIKfil HETILIP. - MEGJELENIK MINDEK VBSFIRNAP, Szerkesztőség: Laptulajdonos Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 199. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. : a Pápai Belvérosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR* NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb* miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. A Szent Jobb diadalútja Közei tízezer ember méltó fénnyel és emelkedett lélek­kel hédolt városunkba érkezett Szent Jobb előtt — A szcmszédos községekből is nagy tömegekben zarán­dokolt a nép Szent István erelyéfe elé — Az Onnepség megmozgatta az egész város társadalmát Az aranyvonat országjáró útjában az elmúlt vasárnap hozta el nemzetünk féltve örzött kincsét, a Szent Jobbot városunkba. A drága ereklye méltó fogadására alakult bizottság mindent elkövetett, hogy a Szent Jobb ittartóz­kodásátt hosszabb időre kieszközölje, azonban a túlzsúfolt programm miatt az országos rendező-bizottság esak tíz percet tudott adni városunknak. Erre a tíz percre is ujjongó lelke­sedéssel készült fel városunk közön­sége. Szinte az egész város meg­mozdult. Mindenki látni akart azt a csodálatosan épségben maradt Kezet, mely őseinket a keresztény egyház kebelébe vezette s ezzel nemcsak nemzete lelkét emelte fel és mentette meg, hanem nemzetünk évezredes fennmaradását is biztosította. Min­denki látni akarta azt a Szent Jobbot, mely több mint 900 esztendeje an­nak, hogy kihasította a nagy magyar haza testéből Veszprém vármegyén­ket s telepítette erre földre őseinket. Ép ezért minden hívő és igaz ma­gyar polgára városunknak mélységes alattvalói hódolattal és fiúi ragasz­kodással s tisztelettel sietett a diadal­útját járó Szent Jobb elé, hogy be­mutassa hűségét első szent Királyunk itt maradt emléke előtt s egyben Szent István országteremtő, nemzet­alkotó, hatalmas munkáját dicsőítse. A délutáni ünnepsée Az aranyvonat érkezését este fél 8 órára jelezték, azonban délután 6 órakor már megkezdődött a plébá­nia-templomban az előkészítő ünnep­ség. A templom erre az alkalomra zsúfolásig megtelt. Németh József apátplébáuos magas reptü szent­beszédben idézte meg a nagy Király szellemét s magasztos szavakkal mél­tatta a jubileumi ünnepségek jelen­tőségét. Majd rövid könyörgés követ­kezett s ezután megindult a körmenet. Valóságos embererdő állott fel so­rokba. Közel tízezer ember vett részt a körmeneten, mely az állomás felé indult. Csak úgy özönlött a nép, mint egy megáradt folyam, úgy höm­pölygött végig az utcákon. Elől a leventék diszszakasza, az intézetek ifjúsága, a zárdai leányiskolák, cser­készek, egyesületek mind-mind zász­lók alatt. Végig az útvonalon egy­másután hangzottak fel a régi egy­házi énekeink: „Boldogasszony anyánk", „Ahol vagy magyarok", „Cristus vincit" stb. A körmenet eleje már az állomáson volt, de csak nem szűntek a sorok, mert a temp­lom előtti tér még mindig ontotta az embereket. Az állomás épülete erre az alkalomra díszben öltözött. Bár még tatarozzák az épü­letet, hisz a külső front még álvá­nyokkal borított, azonban a belső épület tele zászlóval. Mindenhol lo­bogó leng. Végig az egész perronon zöld virágfüzérek. Az ablakokban gyertyák égtek. Szőnyegeket terítet­tek a síneken ketesztül egészen az aranyvonatig, s miadent virágszirmok­kal hintettek tele. öriási gondott okozott a rendező­ségnek ilyen hatalmas tömeg nyu­godt és zavartalan elhelyezése. Állam­rendőrségünk pompásan oldotta meg ezt a nehéz feladatot, mert vitéz Vida Elemér tanácsos, a kapitányság vezetőjének kiváló irányítása mellett udvariasan, de mindenre kiterjedő figyelemmel biztosította a zavartalan elhelyezkedést. Az aranyvonat foga­dására megjelent z hivatalos város is. Az összes hivatalok vezetői és az iskolák igazgatói tanári karral, a katonaság, szerzetesrendek és az egy­házközség vezetősége teljes számban jelentek meg. A megyésfőpásztor képviseletében erre az alkalomra Veszprémből megérkezett dr. Simon György prelátus-kanonok, aki teljes egyházi díszben várta a vonat meg­érkezését. Az aranyvonat megérkezik Már jóvaj elmúlt fél 8 óra, amikor csendes izgatottság vett erőt az áhí­tatos csendben várakozó tömegen. Egyszercsak a messze távolból ki­bontakozott az aranyvonat körvonala. Tüneményes látvány a szürkületben kivilágított apostoli kettős kereszttel közeledő vonat. Ragyog a kereszt. Egyre fényesebben tündöklik, mintha azt hirdetné, hogy csak a kereszt, Szent István király keresztje tart­hatja fenn a magyart! Felhangzanak a vezényszavak. A katonai dísz­század feszes vigyázba merevedik. Az ifjúság éneke egyre erősebb lesz: „Rólad emlékezvén csordulnak köny­nyeink", s mindenki könnyes meg­hatottsága közben lassan megáll az aranyvonat. Ott áll előttünk. Lenyű­göző látvány. A kocsiban kigyullad­nak a fényforrások, tündéri fénnyel borítva a Szent Jobb ereklyetartóját. Ott áll a Szent Jobb őre, Mészáros János érseki helytartó, a díszes dal­matikákba öltözött irgalmasrendi szer­zetesekkel és a 16 koronaőrrel, akik festői díszruháival a közönség alig tudott betelni. A vonathoz még négy elsőosztályú pullmann kocsi csatlako­zott a kiséret számára, akik közül megjelent a perronon Huszár Károly volt miniszterelnök, az Akció Kato­lika képviseletében, dr. Saly László győri kanonok s sokan mások. Ugyan­itt szállt az arany vonatra Vasvármegye népes küldöttsége is, akik Szombat­helyre kisérték a Szent Jobbot. Ami­kor az ének elhangzott, a város ne­vében Hamuth János polgármester a következő beszédben köszöntötte a Szent Jobbot: Mélységes megilletődéssel jelen­tünk meg, hogy országépítő első Szent Királyunk egyetlen földi ma­radványának, a dicsőséges Szent Jobbnak, nemzeti ereklyénknek hó­doló tiszteletünket bemutassuk e né­hány perc alatt, míg a dicsőséges Szent Jobb városunkban lesz, lelki szemeink elé idézzük első Szent Királyunk ragyogó alakját, emlékét és 900 év történelmi távlatában óri­ásivá nőtt egyéniségét. Az a három perc, mely rendelkezésemre áll, nem elegendő arra, hogy országszervező j nagy királyunk egyéniségét, tetteit, érdemeit kellően méltassam. Ezt csak igen nagy vonásokban tehetem meg. Szent Isván építette meg, rakta le egyházunk fundamentumát. Ezt a szikklaerős fundamentumot a száza­dok vérzivatarai, ha néha meg is ingatták, de lerombolni nem tudták. A Szent Istváni alap tette képessé a magyar nemzetet arra, hogy száza­dokon át a kereszténység és a nyu­gati kultúra védelmezője legyen. Bölcsességével megjelölte a magyar nemzet boldogulásához vezető utat. Erről az útról, ha nem akarunk el­pusztulni, ha a nemzetek koncertjé­ben tényezők akarunk maradni, le­térnünk sohasem szabad. Szent István legnagyobb műve a magyar állam megszervezése és a kereszténység meghonosítása volt. Történeti sze­repe a nemzetnek sorsdöntő prob­lémái teljes és tökéletes megoldása. Egyik életrajzírója így jellemzi: „Ha­talmas fejedelmi egyéniség, minden ízében konstruktív, mindenkor reá// s reformpolitikus, szíve, vére, érzés £ szerint magyar, egész lelkével ke­resztény". Szent István, fején a nem­zetek glóriájával, nemzetünk egén soha el nem múló csillagként fog ragyogni, s mint egyik ének mondja „Első királyunk lett a hon felett, utolsó lesz kit a nemzet elfeled". Ó dicsőséges szent jobb kéz, me­lyet magyar óhajtva néz", mutasd meg nekünk jövőben is a szent­istváni irányt s karold fel az elesett, sokat szenvedett magyar nemzetet. Első szent királyunk, István könyö­rögj a jó Isten trónusa előtt, hogy mielőbb megérjük a régi boldog nagy Magyarország feltámadását. Majd Németh József apátplébános lépett az aranyvonat elé s megha­tott hangon mondott imát Szent Ist­ván királyhoz, könyörögvén, vezé­relje magyar népét a jóra, hogy ta­nítása szerint hűséges védelmezői lehessünk a kereszténységnek és ke­resztény erkölcsöknek. Imádkozz érettünk Szent Király, hogy hűséges munkásai s ha kell, elszánt harco­sai lehessünk a szentistváni nagy magyar birodalomnak. A nagyhatású ima után eltelt a tíz perc s az aranyvonat jelzést kapott az indulásra. És lassan, méltóságteljesen

Next

/
Thumbnails
Contents