Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-08-15 / 33. szám

2 PÍPfl ÉS YlOtME 1937 augusztus 15 Felejthetetlen órák az Öreghegyen Lapunk hasábjain több ízben részletesen beszámoltunk az Öreghegyi gyermeknyaraltatási!, amelyet a város most már harmadik éve rendez meg. A színes beszámolók bennem is felcsigázták a kíváncsiságot, hogy már tényleg lássam, miszerint mindaz való-e, amit a színes tudósítások közölnek. Az elmúlt vasárnap rekkenő hőségben nem sajnáltam a fáradtságot kimenni az Öreghegybe, hogy megnézzem a város ezen legnemesebb és leghasznosabb intézményének működését. Mikor kiértem a hegy legszebb részén álló volt Esterházy grófi villához, mozgalmas élet fogadott. Árnyas fák alatt nagyobb embersereg helyezkedett el s mellettük apró gyermekek hancúrozása tette hangulatossá a képet. A fák között letaposott fü, melyen látszik, hogy többen játszanak rajta s előtte egyik fán tábla „Hamuth liget* felírással. Vele szemben az épület, melyen ugyancsak tábla van „Ilona-lak" felírással, hirdetve polgármesternőnek közismert jószívűségét és népszerűségét. Kíváncsiságunk tovább hajszolt bennünket, s egyik bájos tanítónéni kísérete mellett behatoltunk a gyermekek szentélyébe, az épületbe. A régi Esterházy villa újból hangos lett, szinte visszatértek a régi főurak szellemei, hogy új életet vigyenek bele a régi falak közé. Most nem pompás dámák és díszes főurak mulatozásai teszik hangossá az épületet, most apró 4—7 éves gyermekek lábacskáitól hangos a villa ég az Ő álmaik felett virrasztanak a szép napokat látott termek. Az ódon patina ma még jobban kiemelkedik a gyermeksereg fiatalsága mellett, a rnult és a jövő gyönyörű harmóniába olvad egybe. A földszinti és emeleti termek telve apró ágyacskákkal, rajtuk tiszta szalmazsák és pokróc, minden ragyog a tisztaságtól, látszik rajta, hogy gyermekszerető lelkek vigyáznak itt mindenre. Végigjárjuk az egyes termeket, szemünk nem győz betelni a gyönyörűséggel, szinte irigyeljük azokat a kis emberkéket, kik ilyen szép környezetben tölthetnek egy pár gondtalan, hetet. A kis vaságyacskák mellett elkerített fülkék a tanítónénik számára, — kiket a gyermekek szeretetük kifejezéseként „mamáknak" kereszteltek el, — hogy vigyázzának a gondjaikra bízott csöppségek álmára. Beszélgetésünk során kérdezősködtünk a bennünket előzékenyen kísérő alig 17—18 éves „mamától*, ki kitüntető szívességgel mondja el, hogy jelenleg 40 emberpalánta tölti el gondtalan életét a villába. Elmeséli a napi foglalkozást, ami imából, játékból, oktatásból és evésből telik ki. Megmutatja a gyermekek által készített munkákat, látunk ízléses fafaragásokat, anyagmunkákat és sokféle kézimunkát. A gyermekek ideje tehát hasznosan telik el, mert nemcsak, hogy lélekben és testben felüdülnek, hanem hasznos tudnivalókkal is szaporodnak ismereteik. Az evésről is hallottunk, így kíváncsiskodunk a kis magyarok kosztolása felől, mikor is elvezetnek egy másik épületbe, hol egy tisztaságtól ragyogó konyha fogad, benne hatalmas tűzhellyel, a falak melletti állványokon sok apró bögrécske mellett hatalmas fazekakkal és lábasokkal. A tisztaságtól ragyogó konyha felett a gyermekszájak által „nagymamának" elkeresztelt szakácsnő uralkodik. A konyha mellett vannak az étkezőhelyiségek apró asztalkákkal és padokkal, az asztalok tiszta abrosszal megterítve várják az éhes gyermeknépséget. Ez mind szép, azonban még ebből nem üdülnek az Ilona lak csöpp vendégei, rövidesen azonban felfedezzük a heti étrend tábláját, amelyet elolvasva az ember szinte kedvet kap, hogy az itteni „nagymama" kívánatos menüinek élvezhetője legyen. Büszke is a „nagymama" munkájára és szerény dicsekvéssel említi, hogy bizony gyermekei legtöbbje 2—3 kilóval meggyarapodva hagyja el birodalmát. Mialatt mindent végig nézünk, összegyülekezik a szülők, érdeklődők serege, egyszerű munkásasszonyok mellett, kalapos úriasszonyok jöttek el, hogy tanúi legyenek az üdülő gyermekek búcsújának a szép és kedves üdülőotthonból. Megérkezik az egész intézmény megteremtője és legnagyobb jóakarója Hamuth János polgármester, ki mint megtudjuk egy alkalmat sem mulaszt el, hogy ezen csöppségek között lehessen. A gyermeksereg szépen felsorakozik, köszönti jótevőjét a polgármestert, majd kezdetét veszi a felejthetetlen ünnepély. Szavalatok, énekek hangzanak el, majd játékokkal szórakoztatják a kis művészek a közönséget, kik nem mulasztják el, hogy minden produkciót hálás tapssal jutalmazzanak. Az apró versikékből megtudjuk a kis fiúcskák minden csinytevését, amelynek nem ritkán a jószívű házibácsi gyümölcsfái vallják kárát. Megjelenik a színen az Öreghegy félelmetes Riska tehene is, melytől a közönség 4—5 éves hölgyei borzongó félelemmel húzódnak a biztosabb fedezékek mögé, a hátsó sorokba. De nincsen nagy baj, mert a végén kiderül, hogy két kis emberke rejtőzik a félelmetesnek tetsző külső alatt. Nem hiányzik a műsorból a tánc sem, hát szinte hivatásosnak látszó művész, bámulatos tehetséggel végzik akrobatikus mutatványaikat. A műsor befejezéseként következett a legkedvesebb rész, mikor egyik fiúcska színes szavakkal mond köszönetet minden jóért a polgármester bácsinak, a városnak a jótékonyság őrangyalának a jószívű Wohlmuth néninek, a tanító néniknek és mindazon jótevőknek, kik lehetővé tették számukra ezen három heti üdülést. A köszönő szavakra a szemek szinte könnybe lábbadnak, a polgármester bácsi egy csókkal jutalmazza a fiúcska szavait, majd a kapott ajándék és szép csokor virágért cserébe a negyven fiúcskát egy-egy csomag cukorkával jutalmazza meg. Egy álomból ébredünk fel, mikor vége van az ünnepélynek, mert annyi szépet a való életben máshol nem lehet találni, mint ezen apró gyermekek között. Érdeklődünk az egész akciót vezető Wolmuthné Galamb Ilonától az egész üdültetésről, ki elmondja, hogy főként a város és egyes jótevők adományából most már harmadik éve folyik az Öreghegyben a gyemeküdültetés, hová csak arra rászoruló szegény gyermekeket vesznek fel. Az első évben a rendelkezésre álló anyagi erőhöz képest csak egy csoport gyermek jutott nyaraláshoz, a második évben már két csoport gyermek üdülheted, míg az idén három csoportra bővült ki. Egy-egy üdültetési akció három hétig tart és egy-egy csoportban 40 körüli gyermek vesz részt, felváltva fiúk és lányok. A mostani csoport eltávozásával, egy hét szünet után, ismét egy csoport jön, ami dohánygyári munkásnők gyermekeiből fog állani s ennek fenntartását a Dohányjövedék biztosítja, a város adja a helyet és a felszerelést. Vége mindennek, a közönség oszladozik, mi is kénytelenek vagyunk távozni, köszönetet mondva a sok látott szépségért, nehéz szívvel hagyjuk el az Öreghegyet. n. gy. Heti kritika Kánya Kálmán külügyminiszterünk Hull amerikai külügyi államtitkár diplomáciai kérdésére adott válasza hangsúlyozza, hogy Magyarországot a béke szelleme natja át. Hull amerikai külügyi államtitkár majdnem összes népekhez feltette diplomáciai kérdéteit, ne egyik helyről sem kapott ilyen egyenes és őszinte választ, mint tőlünk. Nekünk magyaroknak nincsen mit titkolnunk, mi igenis megmondhatjuk őszintén, hogy a revíziót akarjuk és kisebbségünk fokozottabb védelmét. Ezen szerény kívánságunkat is békés úton kívánjuk megvalósítani. Távol áll tőlünk, hogy más államok példáját kövessük, mi is kész helyzet elé állítsuk a hatalmasokat. Mi bízunk igazságunk tudatában és bízunk abban, hogy ezen igazság megfogja majd az összes hatalmakat és maguk teszik lehetővé, hogy a magyarság sérelmei békés úton rendeztessenek. * * * Jobb és baloldali sajtóproblémák folynak a tekintetben, hogy a spanyol nemzeti, vagy vörös repülőgépek támadták meg az angol és olasz hajókat. Kétségtelen, hogy mindegyik fél a másikra akarja tolni ezt a cselekedetet, de csodálkoznunk kell azon, hogy még mindig vannak, kik a vörösök eljárásának felülnek és szavait elhiszik. A szovjet taktikáját már több ízben bemutatta, ha szénája a diplomáciai fronton nincsenek rendben, akkor más hatalmak között igyekszik bonyodalmat kelteni, hogy ezáltal saját piszkos terveit keresztül vihesse. A szovjet előre borzong az angol olasz megbékélés lehetőségétől és így jónak tartotta, ha ezt előre megzavarja, az angolokat a nemzeti spanyol kormány ellen hangolja és ezzel talán még megmentheti a már pusztuló félben levő vörös spanyol kormányt. A taktika jó volt, csak nem érte el célját, ezt a játékot már mindenki ismeri. Angol és Olaszországban megvan a békevágy, ezt nem teheti tönkre semmiféle szovjet ármány. * * * A belügyminiszter elrendelte, hogy a vármegyékben nem tarthatók viszsza az olyan tisztviselők, kiknek szolgálati ideje lejárt. Az első üdvös intézkedés, ami ezen a téren megjelent, s reméljük, hogy a rendeletet kiadó miniszter vigyáz is annak betartására. Ugyanilyen intézkedésnek kellene bekövetkezni a közélet minden ágánál, az egyes minisztériumoknál, közüzemeknél, állami támogatást élvező intézményeknél és gazdasági vállalatoknál. Ha ezt az intézkedést mindenhol bevezetnék a munkanélküliség nehéz problémája nagy részben meg lenne oldva. Nincsen nélkülözhetetlen ember, aki idejét leszolgálta élvezze a pihenés örömeit és adjon alkalmat a fiatalságnak, hogy tudását és életrevalóságát ugyancsak bebizonyíthassa.