Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-08-08 / 32. szám

A leventegondol a falu Ritkán emlegetett intézményről szerelnék pár szóval megemlékezni e lap hasábjain Ez a ritkán emlegetett és sokak által megvetett egyesület a leventeintézmény, amely kitaszítottsága ellenére is él és végzi fáradhatatlan kitartással és szorgalommal nemzetmentő feladatát. A társadalomnak ellene irányuló nemtörődömsége nem akadályozza meg abban, hogy k

;tartó nagy harcban küzdjön a leventegondolatért és eszméért. Az elmúlt év csendes készülődései is meghozták a nagyszerűen sikerült táborozás eredményeit. Az a közel két hét, melyet a Balaton mellett a tündéri szépségű Szigliget erdejében töltöttek, ismét bizonysága volt eredményes munkásságának, mellyel örökké emlékezetes napokat szerzett tagjainak, de a falu népének is. Az egész éven át fáradságos testi munkát végzeii levente ifjak jól megérdemelt pihenése volt ez a táborozás. Pár napig egészebb, emberibb életet éltek, találkoztak az édes anyafölddel, a lélekalakító istenadta természetei Együttesen nőttek, emberedtek az erdők elevenítő lehelletén : önként vállalt szabad fegyelemben, izzadságos jó munkában és örökké vidám kedvben. S a varázslatos szépségű fáj, a Balaion, regényes erdők, hegyek megadtak mindent, ami a testet-leíket felüdíti és pihenteti. A fáradságos munkától megizmo sodott kezek alatt gyorsan felépült a sátor-tábor, s a hajnal ezüstös sugarai már a teljesen kész táborra özönlöttek. Megkezdődött a mozgalmas tábori élet, melyet mindenkor a legnagyobb rend és fegyelem kísért. A varázslatos szépségű Balaton friss hullámai sokszor nyújtottak felüdülést a melegtől megtikkadt testeknek, A szebbnél-szebb kirándulóhelyek, Szigliget várai, Badacsony kies tájai nem mindennapi gyönyörűséggel töltötték el az egyhangú városi élethez szokott levente ifjakat. Igazi boldog paradicsom volt a tábor, nemcsoda, hogy folyton ömlött a jókedv, harsogott a kacagás s az erdők kedvesen c&icsergő madarai versenyt énekeltek leventéinkkel. Béke, szeretet, türelem, megértés uralkodott a táborban. Szép és jó, igaz és nemes gondolatok és cselekedetek ébrentartásával egy pillanatig sem felejtették el leventéink, hogy mivei tartoznak a hazának, s mit vár tőlük a társadalom. Az Isten iránti szeretet és hála kifejezéséül imádságos lelkek indultak az Istenházába és mélységes áhítattal hallgatták a szentmisét. Istenbe vetett hit és mélységes hódolat alázatával szemléltük azt a csodálatos isteni alkotást, ami mindmegannyiszor varázslatával körülölelt bennünket. Az Alkotó közelsége felemelő érzéseket fakasztott a város forgatagához szokott emberben. A tábori é'et legfőbb törekvése az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a falut és a várost, hogy egymásba kapcsolódva, a lelkeket testvéri szerelet és megbecsülés övezze körül. A célt el is érték leventéink, mert Szigliget lakossága igaz szeretetébe fogadott bennünket. A testvéri szeretet és barátság ily irányú kimélyltésére szolgáltak az esténként felgyulladó tábortüzek is, melyek legszebb emlékei maradnak és legtovább élnek úgy a levente ifjak, mint a falu lakosságának szívében. A táborozás is a munka élete, mégis pihenő volt mindnyájunk számára, ha este fellobogott a tábortűz lángja, köréje heveredtünk és beletunkaí. Összebújtunk a tüz körül, mint harcos őseink is, hogy megbeszélést tartsunk, s vidám hangulatban a közönséggel együtt vígadjunk, vagy példázva a multat együtt keseregjünk. Mert a magyar ember nemcsak búsúl, de vígad is, s ez a tiszfa vidámság acélozza meg lelkét a bánat és gond ellen, s küzdelemre bírja. A lelkes közönség, — kik között ott volt a leggazdagabbtól a legszegényebbig, öregtől a gyermekig mindenki — mindmegannyiszor a legnagyobb szeretettel és figyelemmel vett körül bennünket. Magyar tábortüzünkben két láng csapott össze: a harcos ősöké s a puszták békében élő népének pásztortűz® lángja. S e kicsi lángban megtisztult magyar lélek hittel gazdagít további munkára. Ez a kis láng, melyet ha minden magyar testvér egy akarattal növel, egyszer majd fölér az égig, mint sötét magyar sorsunk ragyogó fáklyája 1 Kétségtelen, hogy azok a magasztos és nemes célok, melyeket az Egyesület maga elé kitűzött, nagyrészben valóra váltak ezzel a táborozással és soha el nem múló emlékekkel gyarapodva téit haza a táborozó kis csapat. —n—ő. mélázva éreztük szép magyar mulMagyar fiúk élete Heiligenkreuzban A múltkor a táborverésről számoltam be. Azóia egy gyönyörű napsütéses hét mult el. A napi élet is ép elég foglalkozást ad a fiúk nagy részének, bevásárlás a faluban, tej, hús, főzelék, kenyér szállítás, a vizes szolgálat, a főzés, a posta-szolgálai, éjjeli őrség. Emellelt azonban folyik a tábori kiképzés, különösen a jeladás, térképészet, falukutatás és a főzés által. A fiúk itt a táborban teszik le a másod- és első osztályos próbát s nagy szorgalommal készülnek. Nagyon megszerették fiainkat a faluban. Különösen a Báckerei-ben. A kenyeresek minden reggel kaptak valamit. Egy-egy sóskiflit, gyümölcsöt. A többi helyre is szívesen mennek, mert nincs mögöttük a német tanár és bátran törik az osztrák sógor nyelvét Különösen mióta olyan nagy barátságba keveredtek a mellettünk táborozó osztrák cserkészekkel. E

:sőnek csekélységem találkozott velük. A breviáriumot mondtam az uton, rövid nadrág, rövid ingben, hát nem csoda ha Rudi, egy jóképű szőke fiú elémtoppanva a kezembe vág: Ich bin Rudi, szervusz, und du? Szervusz, válaszoltam. Aznap este meglátott tiszti öltözékben, kereszttel. Egy napig elkerült, félt hogy haragszom. Pedig dehogy. Ez a Rudi különben már legalább öt cserkészünkkel igértette meg, hogy levelezni. Az idősebbeknek a Hanzi nyerte meg rokonszenvét. Egy mindig komoly, de nevető szemű jogá?z, a kisebbek Kaspanek, Lujzival meg a többi tízzel kötöttek nagyon mtleg barátságot. Öröm őket nézni, ahogy egymással játszanak, sétálnak, beszélgetnek. A fiúk mindig megértik egymást. így volt ez Gödöllőn is, az összes jamboree-kon. Tanulhatnának tőlük s vezető politikusok minden országban. Vasárnap teljes díszben, csapatzászlóval bevonultunk a Stift-be. Nagymise után a hősi emlék elé vonultunk. Elénekeltük az osztrák himnuszt: Sei gesegnet ohne Ende Heimatude ... A parancsnok elhelyezte babérEladó Portál üvegekkel és rollókkal aug. 10-ére Raidl F. cég divatcsarnokában, g koszorúnkat néma tisztelgés közepette, majd méltóságteljesen megcsendült: Isten áldd meg a magyart I . . . Majd 37 árvalányhajas fiú kemény lépése alatt döngött a föld. A kirándulók és a falu népe meghatva nézte a disszertarfást, Steiner őrnagy gratulált a csapatnak és kijelentette, hogy az eseményről jelentést küld a Bunde kanszlei-be. Szombat este a Festspiel-t néztük meg. A Stift udvarán, szabadtári színpadon játszák Ausztria történetét. A rendezés nagyszerű, Maicus Auréliustól Mária Teréziáig zökkenő nélkül peregtek az egyes S2inek, a jelenetek is korhűek, csak Attila és a hunok miatt bosszankodtunk. Jó színészeik is vannak, de azért a szegedi játékok toronymagasságban állnak a heiligenkreuzi fölött. Legutóbb megígértem, hogy a fiúk életéről fogok egy-két pillanatfölvételt készíteni. Például: vizhordás. Laci és Öcsi elindul 2 kannával a forrás felé. Örsvezetőjük aggódó pillantása kíséri őket, mert Karika és Fakír már 1 órája eltávoztak ugyancsak 2 vizeskannával, de még semmi rádiójelentés nincs felőlük. Öcsiék igyekesznek, 13 perc alatt már ott is vannak az édesdeden csobogó forrásnál, ahol Karika és Fakir ugyancsak édesdeden szunnyadoz vízszintes helyzetben. Te, ordít a fülébe öcsi, ha nem lesz víz 10 percen belül, Pali belőlünk süt pecsenyét a tiszti asztalra. Uccu neki vesd el magad, mind a négy kócos tele kannákkal zihálva kapaszkodik, merre a zászló leng. De had szóljon tovább a naplórészlet : „A hídtól már csak 25-30 lépésre voltunk. Ekkor azonban nagy baj történt. Öcsi is, meg Fakir is be akarlak engem hozni. Az uton az árok partján csalán nő. Én nem tudom biztosan, hogy a A jó keret emeli a képet: kereteztessen a Keresztény Nemzeti Nyomdában Pápa, Csáky-u. 31., ahol ölesén és pontosan készülnek a legszebb képkeretek. szép dívatkesztyüket, férfiinget, kötöttárut 296 Pópa, f€o$suili u. 1. e hesziyusn