Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-03-15 / 11. szám

Pápa, 1936 március 15., vasárnap. ARA: 16 FILLÉR. XXXIII. évfolyam, 11. szám. POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: J99. Kiadóhivatal: Csékv-'itca 21. Telefonszám: 157. Lap­tulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Március idusán. Vannak dátumok, amelyeket nem szabad, de nem is lehet felednünk. Nem szabad, mert ha meg nem emlé­keznénk róluk, megtagadnók nemzeti életünknek és történelmünknek leg­magasabb erkölcsi értékeit. De nem is lehet megfeledkeznünk róluk, hi­szen épp a dátumok a nemzeti élet épületének legszilárdabb és legéke­sebb kövei, amelyeken az ország és a nép jövendője nyugszik. Ilyen dátum a magyar nép alkot­mányos szabadságának születésnapja, március tizenötödike is. Alkotmányunknak és szabadsá­gunknak nem egyedüli szerzője ez a nap, a történelemben nincsenek ug­rások, vagy ha voltak, megboszulták magukat és nyomtalanul eltűntek. Az országok is, mint polgáraik, szerves életet élnek, tehát szervesen is fej­lődnek. Ne ugy tekintsük tehát már­cius tizenötödikét, mint egy olyan néplélektani és alkotmánytörténeti folyamatnak kezdetét, amelynek árja váratlanul és készületlenül zuhant rá a nemzetre. Még a hirtelenül kirob­banó forradalom is csak akkor jelent veszedelmet, pusztítást és pusztulást, ha nincsen kellőképen előkészítve, ha politikai kalandorok, kétes jellemű Catílinák és Szamuelly-pribékek a maguk mindent fölforgató akaratát rá tudják kényszeríteni a tétova tö­megekre. • A forradalomban is van jó, de csak az jó benne, ami voltaképen nem is forradalom. Paradox állítás, de igaz. Március tizenötödike is azért tudta magával ragadni az egész nemzetet, azért tudott bátor, diadalmas had­sereget, áldozatos lelkületü ország­gyűlést, nagyszabású, európai látó­körű politikusokat elővarázsolni a niagyar talajból, mert ezt a talajt már egy emberélet óta előkészítették, meg­munkálták a nemzet legjobbjai, akik síkra száltak az ország gazdsági és szellemi kultúrájáért, a felekezetek és osztályok békéjéért, a polgárok egyenjogúságáért, a régi atkotmány szűk korlátainak modern kiszélesí­téséért, az elavult kiváltságoknak s az ezekkel karöltve járó jogfosztott­ságnak megszüntetéséért, a nemzeti nyelv érvényesüléséért, a nyugati mű­veltség . fölvirágozásáért, egyszóval azért a jobb porért, a mely nem csu­pán áhítatos ima volt, vagy meddő interpellációja A németországi külkereskedelmi forgalom káros következményei. A parlamenti élet kimagasló ese­ménye volt dr. Sulyok Dezső kép­viselőnk szerdai interpellációja, ame­lyet sikerült lapunknak teljes terje­delmében megszerezni és azt is­mertetés végett ezúttal közöljük. Dr. Sulyok Dezső beszéde elején a rendelkezésre álló 15 perces be­szédidőnek 30 perccel való meg­hosszabbítását kérte, amit a képvi­selőház egyhangúan meg is adott. Sulyok Dezső: T. Ház ! Ez az in­terpellációm semmi körülmények kö­zött sem akar hátbatámadása lenni annak a Németországnak, amely ezek­ben a súlyos történelmi időkben a Rajna-locarnoi fronton a maga em­beri méltóságáért, területi szuveréni­tásáért, nemzeti becsületéért hősies küzdelmet folytat. (Úgy van! Úgy van!) Arról a módszerről, ahogyan Németország ezt teszi, lehetnek a vélemények különbözők. Különbözők lehetnek a vélemények a német bel­politikáról is, magát azt a tényt azon­ban, hogy egy nemzet a maga nem­zeti méltóságáért síkraszáll, hogy követeli a maga nemzeti méltóságát, amely épp úgy kijár egy nemzetnek, mint ahogyan minden embernek ki­jár az emberi méltóság, csak tiszte­lettel lehet tudomásulvenni. (Úgy van! Úgy van!) Efelé a tény felé csak egy baráti gesztusunk lehet, különösen nekünk, magyaroknak, akiknek sorsa olyan sok tekintetben jokun a néniét nemzet sorsával. Amikor ezt a kényesnek látszó kér­dést ebben az időben mégis ideho­zom, az a szempont vezérel engem, hogy viszont ez a felfogásunk Né­metország mai küzdelmeiről nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ha saját viszonyainkban valami veszélyeset, vagy károsat látunk Né­metországgal kapcsolatban, azt itt az ország színe előtt szóvá ne te­gyük. Németországi külkereskedelmi forgalmunk 1929—1934 évben. T. Ház 1 Magyarországnak Német­országgal kapcsolatos külkereske­delmi forgalma a weimari korszak utolsó esztendeiben egészen jelen­téktelen tételt képviselt. Például 1929­ben Németország 21.3 millió méter­mázsa búzát importált, ebből azon­ban csak 1.4%-ot. 298.'000 méter­mázsát szerzett be Magyarországon. Ez a tétel a másik oldalról nézve, Magyarország szempontjából is je­lentéktelen, mert hiszen ugyanebben az 1929. évben Magyarország búza­exportja meghaladta az 5 millió mé­termázsát. Később ez a kontingens még kisebb lett, úgyhogy például 1931-ben, vagy 1933-ban a német buzabevitelnek csak 0.2 %-a, illető­leg 0.3%-a származott Magyaror­szágból. Általában az 1934-et meg­előző öt éven keresztül a Magyar­országból Németországba importált vágy, hanem történelmünk legjobb­jainak legszentebb akarata. Ebben van március idusának her­vadhatatlan jelentősége, ebben a tény­ben, hogy a fejlődő nemzeti életnek virágfakadása volt. A rügy már mu­tatkozott, a bimbó már bontakozott előbb is, a gyümölcs pedig csak az­után érlelődött. De ez épp a virág­nak szerepe a fa életében: ékesen szóló bizonysága a fa életének, él­tető erejének, nedvkeringésének, s ígérete a jövendő gyümölcsnek. S ebben van egyúttal március tizenötödikének, kihatása az utókorra, a jelen időre is, hisz e gyümölcsök­ből él a mostani nemzedék is, mely­nek tehát soha nem halkuló szóval { kell hangoztatnia a márciusi napok | dicséretét. Dr. Magyarász Ferestc, áruk nem tették ki a német import 1%-át sem és 0.7—0.8% körül mo­zogtak. Tisztelettel leszek bátor a követ­kezőkben részletes adatokkal is rá­világítani arra, hogy az 1929-től 1934-ig terjedő öt éves ciklus alatt mennyire jelentéktelen volt mindkét ország szempontjából a két ország­nak egymáshoz kapcsolódó külkeres­kedelmi fogalma. Ezekben az évek­ben a magyar külkereskedelmi mér­leg Németországgal szemben állan­dóan passzív volt, mégpedig 1929­ben 91,318.000 pengővel, 1930-ban 80,851.000 pengővel, 1931-ben 58,765.000 pengővel, 1932-ben 23,277 000 pengővel és 1933-ban 17,806.000 pengővel. T. Ház! Ha most a külkereske­delmi forgalmat a két ország összes forgalmához viszonyítva tekintem, ak­kor meg kell állapítanom, hogy je­lentéktelen volt külkereskedelmi for­galmunk egymással. Nevezetesen eb­ben az öt évben Németország összes kivitelének csak 0.9 %-a irányult Ma­gyarország felé és összes bevitelének átlagban csak 0.8%-a származott Magyarországból, agrár bevitelének pedig 5 év alatt átlagban 1 %-a szár­mazott Magyarországból. Magyaror­szág oldaláról nézve ugyanezeket a tételeket, azt látjuk, hogy ebben az öt évben Magyarország kiviteléből 12.8% irányult Németország felé, Magyarország behozatalában 19.2 %-kal szerepelt Németország és Ma­gyarország agrárkiviteléből 13.9%­Dan részesült Németország. Emelkedik a németországi kivitel és behozatal. T. Ház! 1934-ben ezek az álla­•• • ; . í i potok máról-holnapra jelentékenyen megváltoztak. Külkereskedelmi mér­legünk, amely a'megelőző 5 évben Németországgal szemben passzív volt, egyszerre aktivvá vált, mégpedig 1934-ben 26,841.000 pengővel, 1935­ben 19,232.000 pengővel és Német-

Next

/
Thumbnails
Contents