Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-12-06 / 49. szám

Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csóky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A magyar falu világnézetének hibái. Irta: dr. Rusznyák Gyula. Tény, hogy magyar falu világnézetén, mint valami sötét árnyék húzódik végig az anyanyelvűség. Ennek szimptómái lépten - nyomon szemünkbe ötlenek, ha a magyar paraszt gondolatvilágába megfigyelő szemmel nézünk szét. Ettől nem ment még valláserkölcsi felfogásunk sem. A magyar parasztnak vallásához való ragaszkodását, a forradalmak után nem kell különösebben hangsúlyoznunk akkor, ha tudjuk, hogy éppen ez a pont volt az, mely vidéken még idejében diszkreditálta a kommunizmust. Ennek a körülménynek rájuk nézve kedvező felismerése után változtatta meg taktikáját a magyarországi szociáldemokrata párt, mely ma már evangéliumos cégérekkel toborozza a mezőgazdaság tartalékseregeit. A vidék vallásossága nagy mértékben tradicionális jellegű és az Isten félelmén alapszik. A szavak pusztán etimológiai értelmével ugy fejezhetnénk ezt ki, hogy féli és nem szeretik az Istent. Vallásosságuk alapja inkább az utolsó itélet, mint a megváltás és megszentelés dogmái körül kristályosodik. Sokat vitatkoznak arról, hogy a vallásosság ama sajátsága faji jelleg-e, vagy pedig az egyén fokbeli intelligenciájának rendszerinti velejárója, megfigyeléseink mindenesetre az utóbbi mellett foglalhatnak állást, mikor föltételezik, hogy a kultura ezen fokán, melyen ma a magyar falu ál?, természetesnek vehetjük, hogy a vallásos félelem nagy szerepet játszik világnézetben. Lelkükben ugy él Krisztus, mint a Qiotto előtti festők vásznain: faccia durá, haragvó, bosszúálló Isten. Primitív emberek vallásos világnézete ez, mikor csak a hatalom érzetét tudják recipiálni és a szeretetről még nagyon kevés fogalmuk van. A keresztény vallásban még nem fedezték fel a szeretet minden átható és mindent megnemesítő vonatkozásait. Nem jutottak még a Szent Terézia lelkület rózsahullató misztériumának magaslatára. De ez érthető is. Ehhez nagyobb lelki kulturáltság, nagyobb theológiai tudás szükséges, mint amit ők eddig lelkűkből felszínre hozhattak. Miután a magyar falu kultúrájának fokozódó fejődésében ezek magasságáig eljut, a modern Ielkipásztorkodásnak lesz feladata a kereszténység napsugaras oldalait, a Szent Ferenc mosolygó, daloló kereszténységet (melyet ma még nem értenek), a „faccia dura" mellé állítani és meggyőzni őket arról, hogy a lényeg ugyanaz s a különbség csak a kerek felfogásának kifejezésbeli differenciáiból fakad: szóval vallásosságukat félelmi sikról a szeretet magasságába emelni. A vallás parancsai közül szivesebben megtartja a szellemi íermészetüeket, mint az anyagi vonatkozásuakat. Ezen a téren önigazolásra még azt a fáradságot is veszi magának, hogy a szociális prédikációk neki homályos részeiből önálló magyarázatokat iparkodjon kihámozni. Nagy gyengéje a lopás a magyar parasztnak. Egoizmusában elvakult és önző. Nincs elég disztinkcionális érzéke az erkölcsi szociális vonatkozásainak felismerésére. A szociális belátás, az egymás segítése, még lelkében ismeretlen fogalmak, sőt azzal szemben érezteti legjobban hatalmát, aki gazdasági tekintetben alatta áll. Valahogy nem tudott még megszabadulni primitív korok magárautaltságának érzésétől, valahogy még benne éí atavisztikus mélységekben az önfenntartási ösztön primitív módja, mikor még életét csak ugy tudta fenntartani, ha szemben állott az ember az emberrel. Van egy osztály - szellemhez hasonló, mondjuk rétegszellem falun. Vagy ha precízebbek akarunk lenni: klikkszellem, de ez sem a társadalmi fejlődés eredménye, ebben sem a szociális szükségesség jelentkezik, hanem valamiféle erőkoncentráció mások ellen. Kialakulása gazdasági, családi vagy olyan más természetű ok, amely szükségképen összehozza az embereket. Tapasztalat szerint rövid ideig tartó ad hoc egyesülés. A magyar paraszt, ha alkalom van rá, szeret hatalmaskodni és ezért még áldozatra is hajlandó. Ezért utolérhetetlen és szinte pótolhatatlan a hadseregben a parasztimból lett altiszt. Mint minden primitív társadalmi rétegben, ugy a magyar paraszt gondolatvilágában is nagy az önbiráskodási hajlam s a fanatizmus* mellyel valódi vagy vélt igazát védi. Nehezen bírják elviselni a vereséget. Fanatikusan ragaszkodnak saját álláspontjukhoz a közületi életben is> mely ha nem győz, a legféktelenebb dologra ragadtatják magukat. Sok helyen még odáig is elmentek, hogy a vallásuknak is hátatforditottak, pusztán csak azért, mert a falusi kántor választáson nem az ő jelöltjük győzött. Igazságszolgáltató érzékük is tompa jellegzetessége, hogy rendszerint a bűnöst védi. Az egyik faluban történt, hogy a legények késelése folytán az egyik meghalt. A faluban csakhamar kialakult a közvélemény, hogy a halottat már ugy sem lehet feltámasztani, hát mentsük az élőt. Igy történ*, hogy a felmentő itélet a meggyilkolt fiu szüleinek azon vallomásán nyugodott, hogy az ő fiuk volt a támadó fél. Sok ilyen esetet lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy a falu erkölcsi felfogásában mennyi sok természetellenesség van és jogérzéke mennyire pallérozatlan. A húsiparosok vasárnapi zárórája. Lapunk hasábjain több ízben hangoztattuk a vasárnapi záróra országos bevezetésének szükségességét. Ezen irányú küzdelmünk részben sikerre is vezetett az által, hogy a kereskedelemügyi miniszter nagy vonásokban elrendelte a vasárnapi zárvatartást és munkaszünetet, még mindig vannak azonban egyes foglalkozási ágak, amelyek ki vannak véve a vasárnapi munkaszünet hatálya alól. Egy jelentős lépéssel jutott ezen nagyfontosságú kérdés ismét előbbre. A pápai husiparosok szakosztálya a legutóbbi napokban foglalkozott a vasárnapi munkaszünet kérdésével és egyöntetű elhatározással olyan megállapodásra jutott, hogy a téli hónapokban kivánatósnak tartaná a húsiparban is a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetését. A pápai husiparosok ezen határozat alapján kérelemmel fordultak az illetékes minisztériumhoz, amelyben kérték Pápára a téli hat hónapra a vasárnapi teljes munkaszünet elrendelését. Tekintve, hogy maguk az iparosok kérték a vasárnapi munkaszünet elrendelését, remény van arra, hogy ez rövidesen meg is történik. Szeretnék, ha más városok iparossága is követné ezen nemes példát. Á kisipar sérelmei. Nem kell bővebben részletezni azon szomorú helyzetet amelyben ma a kisiparosság van. A város lakosságának egy jelentékeny részét képező kisiparosság a nyári építkezések elmaradásával egy nagyon ínség-télnek néz elébe. Azok a kis munkák, amik a szezon idején jelentkeztek és a napi betevő falatot biztosították már szünőfélben vannak, a műhelyekben megszűnik az élet, az ipari munkások nagy része már érzi a munkanálküliség szenvedéseit. Nem lett volna szabad ennek a helyzetnek bekövetkezni, ha a közületek és más illetékesek is belátták volna az iparosság nehéz helyzetét. A folyó évben elég jelentős közmunkát indítottak meg városunkban, igy a repülőtér építése, a dohánygyár tatarozási munkái stb., amelyek biztosították volna a pápai iparosságnak a megélhetését. Sajnos azonban azt kell tapasztalnunk, hogy a jelentősebb közmunkáktól a pápai iparosok elesnek és azokat idegen iparosok kapják meg. A város képviselőtestülete jelentős anyagi segítséget nyújtott a repülőtér építkezéshez, ennek ellenében csak azt kötötte ki, hogy a munkálatokat pápai iparosokkal és munkásokkal végeztessék. Az építkezést végző fővállalkozó azonban a városnak ezeket a kikötéseit teljesen figyelmen kivül hagyja, a részlet munkákat budapesti iparosokkal végezteti el. Azt kell kérdeznünk, hogy a pápai iparosság talán nem bir annyi szakértelemmel, hogy ilyen munka elvégzésére vállalkozhatna ? Ezt talán mégsem meri senki állítani, mert a pápai iparosság éppen a legutóbb megrendezett pápai kiállításon bizonyította be szakértelmét és tudását. Nem gondo hatjuk azt sem, hogy a pápai iparosok drágábbak volnának más városok iparosainál. A nyersanyag lényegtelen eltéréssel országosan egy áru, kaíku'álni pedig helyi iparosaink éppen ugy tudnak mint mások, iparosaink is csak megérdemelt munkájuk diját akarják megkeresni. Tehát nem a mi iparosainkban van a hiba, itt más szempontok érvényesü nek. Ebben látnánk a hatóságok, segítésének lehetőségeit rákényszeríteni az ilyen nagyobb munka fővál'aiko-