Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-05-10 / 19. szám

A társadalmi rétegek nem állottak feladatuk magaslatán. Hasonló szomorú kép tárul elénk, ha az ország közéletének a társadalom-gazdasági frontját vizsgáljuk a háború előtti időkben. A nagy nyugati államokban, ahol a nemzeti társadalmak kialakulását nem zavarták bántó momentumok, kialakult a gyémánt, nálunk a pemzeti társadalom kialakulása megmaradt a lignit fokán, nálunk lazán egymás mellé lerakódott atomizált rétegek képezték azt a társadalmat, amely még nem emelkedett fel a kollektív nemzeti öntudat legmagasabb fokára. Mi a nemzeti élet ? Tudat és akarat. Tudat megismerni a nemzet feladatait, a nemzet összességének, együvé tartozásának összes lehető szempontjait és akarat arra, hogy ezeket a szempontokat a lehető legjobban szolgáljuk, az összesség érdekében a lehető legjobb eredményt hozzuk létre. Azokban az államokban, ahol ez a nemzeti átalakulás zavartalanul megtörténhetett, ez a tudatos akarat, amelyet egy szóval nemzeti léleknek nevezhetek, kifogástalanul működött. Zökkenők ott is voltak természetesen, hiszen emberi müvekben mindenütt így van, nagy általánosságban azonban az irányvonal határozottan haladt a cél félé, a nemzet minél jobb, minél tökéletesebb önkifejlesztése felé. Nálunk azonban a Mohács után bekövetkezett vérzivataros századokban ez a folyamat megakadt és nem is tudott befejeződni egészen a mai korszakig. Ha most azt nézzük, hogy ennek a társadalomnak egyes osztályai mikép helyezkedtek el a társadalom organizmusában, akkor azt kell mondanom, hogy nincs az ország társadalmának egyetlen egy olyan rétege, amely a maga feladatának magaslatán állt volna. Az arisztokrácia, amely egy megelőző korszakban a legjobbakat adta még a nemzetnek, ebben a korszakban, bár szintén voltak kiváló tagjai, az arisztokrácia mégis megfeledkezett a maga történelmi hivatásáról. Nem volt jobb a helyzet a középosztálynál sem, sőt talán a háború előtti magyar társadalom legnagyobb sebe az volt, hogy nem volt tulajdonképeni középosztálya. A birtokos középosztály alól kicsúszott a talaj. Ennek az osztálynak azok a tagjai, akik a hivatalnoki pályán helyezkedtek el, többnyire idegen miliőben találták magukat, nem tudták, hol vannak, nem tudtak hirtelen akklimatizálódni, nem ismerték fel helyzetük következményeit és vagy fejet hajtottak a mindenkori kormányoknak, vagy elpusztultak. A parasztság nem élt politikailag öntudatos életet. Szavazataiért csak a választások idején folyt versengés, egyébként azonban két statisztikának az adatává lett, a kivándorlási statisztika és az adó statisztika adatává, komoly, lélekbemenő problémák, a gyökeréig hatoló gondoskodás ennek a paraszt osztálynak a megnevelése, a nemzet egyetemes érdekeinek a szolgálatába állítása és egy agrár ország paraszti rétegei érdekeinek kiszolgálása érdekében soha sem történt semmi. A munkásság pedig corpus separatum lett a nemzet testében. Nálunk — ez kellemetlen megállapítás, de így van — bizonyos stichje volt annak az embernek, akire rámondták azt, hogy szocialista, hogy szociális problémákkal foglalkozik. Amíg azt láttuk, hogy Angliában és a többi nyugati államokban a társadalom legjobbjai: magasrangú katonatisztek, állami hivatalnokok, a történelmi arisztokrácia fiai foglalkoztak a szociálista eszmékkel és álltak a munkásosztály vezetésének élére, addig nálunk a legutolsó vidéki kaszinóból is görbe szemmel kinézték volna azt, aki ezekhez a kérdésekhez mert volna nyúlni és magát szocialistának merte volna vallani. Mi lett az eredmény ? Olyan elemek kezébe került a munkásosztály mozgalmának vezetése, amely elemek a nagy történelmi órában nem állták meg a próbát és a munkásosztály elveszett a magyarság számára 1918/19-ben, nem lehetett rá számítani, sőt mélyítette, sőt nyomta, sőt nagyobbította az ország történelmi bukását. Hiányzik az őszinteség. T. Házi Scheudemann és Nosske például megmentették a német államot, amikor a spartakusz mozgalommal szembefordultak. Nálunk ezt a gerinces kiállást sehol sem találtuk. Ezt meg tudom érteni, de menteni nem tudom. Ha most azt nézem, hogy ezekben a betegségekben mi a közös momentum, mi az, ami mindegyikben azonos, hogy a különböző területeken, különböző formában felfakadt kelésekben mi az azonos kórokozó, akkor azt kell mondanom és azt kell megállapítanom, hogy a magyarság háború előtti életéből hiányzott a benső őszinteség. Az a mondás, amely itt a szemben levő Curia palotájának homlokára van írva, hogy „Justitia regnurum fundamentum" egy meg nem csalható igazság. Áll pedig ez nemcsak abban a formában, hogy a törvénykezésben Halló 1 Figyelem Ami még Pápán nem volt! A legmodernebb angol szabásművészet szerint 1 csak CZIRWEIN úri divatszalon szállít! Fővárosi fazon! Szolid árak! CZIRWEIN JÓZSEF úri diva

t »

abó 7Be törje fejet nyomtatványai miatt Elkészítjük: ízlésesen, szépen, kifogástalanul és olcsón. Keresztény Nemzeti Nyomdavállalat Pápa, Csáfty-utca Zl. szám. kell igazságot keresnünk, hanem áll abban a formában is, hogy egy állam etikai alapjai mindig fontosabbak

f mint a gazdasági alapok és ezekkel az etikai alapokkal nem lehet viszszaélni, hazudni lehet, de nem tartósan, csak ideiglenesen, mert a tartós hazugság katasztrófákban boszszulja meg magát. Akármelyik rétegét nézem a háború előtti magyarságnak, azt kell megállapítanom, hogy mindegyikből hiányzott a belső őszinteség, más volt a valóság és más volt a látszat. „Fenn az ernyő, nincsen kas" életet éltünk. Mást mutattunk kifelé, mint akik befelé voltunk és ennek a következménye lett azután történelmi összeomlásunk. Külső és belső feladataink. Egy nemzet a maga életét mindig két fronton éli, egy külső fronton, amely a többi nemzetekhez való viszonyát szabályozza és egy belső fronton, a belpolitika terén. Ha most a külső- és a belső frontot nézem, akkor a nemzeti feladatok terén általában mindig két elemet találok, egy dinamikus és egy statikus, egy konzervatív és egy haladó elemet. A külpolitikánál első feladatunk az, hogy meg nem szünően, de éjt nappalt egybetéve, azonban nem szóval, nem frázissal, hanem tettel működjünk ezeréves határaink visszaszerzésére. Ez az egyik, a dinamikus elem. A másik a statikus elem : védeni kell ennek a megmaradt csonka országnak puszta meztelen létét, mert ez a csonka ország is nélkülözi a biztonságnak a nemzetközi életben anynyit hangoztatott securitének kellékeit, nincs biztonságban még ez az ország sem, mert vannak elemek, melyek ennek a megmaradt országnak a léte ellen törnek. A belpolitika terén pedig pótolnunk kell a négyszázéves mulasztásokat. Lehet, erről azonban nem kívánok e helyen vitatkozni, hogy az az irányzat, amely most van Európában felülkerekedőben, amely a demokráciát ki akarja a helyéből tolni és egy új világot akar idehozni, egy dekadencia, egy hullámvölgy felé való menetelést jelent, de lehet, hogy emelkedést és a maiaknál jobb állapotokat jelent, szeretném látni azt, aki lelkiismeretesen meg merné vagy meg tudná mondani, hogy a kettő közül melyik következik be. Akár az egyik, akár a másik következik azonban be, egy a maiakat meghaladó állapotoknál is lehetetlen az, hogy mi az elmulasztottakat ne pótoljuk. Nincs ugrás a nemzetek életében. Nálunk egész fejlődési korszakok kimaradtak, ezeknek eredményét nekünk meg kell valósítanunk, pótol-