Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-03-24 / 13. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csékyutca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör, Főszerkesztő: grAtzer jános. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilimé'er a hirdetések között 4 fül., a szöveg között 5 fi 11. Dr, vw l&fab mint 3000-en szorongtak a L&v®nt@-Otthen nagytermében, az udvaron és az utcán. Szokatlanul nag^ lelkesedés kísérte az egész eyillést végig. Szombaton délután 5 órakor tartotta dr. Sulyok Dezső program mbeszédét a Levente-Otthonban. Már 4 óra tájban az emberek százai vonultak le a Liget-utcán, hogy maguknak az ez alkalommal nagyon is kicsinynek bizonyult teremben helyet biztosítsanak. Az utca feketéllett a tömegtől és mindenhol érdeklődés jutott kifejezésre az eseménynek Ígérkező programmbeszéd iránt. Fél 5 órakor a terem zsúfolva volt, úgy, hogy a hering módjára szorongó ! emberek közé egy gyufaszálat sem | lehetett volna elhelyezni. A későbben jövők már csak az udvaron marad- j hattak, de ez is szűknek bizonyult, úgy, hogy még több száz ember már csak az utcán várakozhatott. Azt remélte a kiszorult tömeg, hogy a beszédet megafonon keresztül kint is hallhatják, azonban a hatóság ezt nem engedélyezte, ennek ellenére is a kiszorultak mind egy szálig kitartottak, hogy legalább egy pillanatra is láthassák a népszerű képviselőjelöltet, ki népes kíséretével nemsokára megérkezik. ü. népgyűlés isfuSyása Bent a teremben néma csend, mindenki szorongva várta a gyűlés megnyitását. Közben a dobogó is megtelt a város előkelőségeivel. Ott láttunk állásra, felekezetre és társadalmi hovatartozandóságra valótekintet nélkül mindenkit. Hegérkezik a képviselőjelölt. Pont 5 órakor vonult be a terembe dr. Sulyok Dezső kíséretével. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a képviselőjelöltet, az imponáló ováció percekig tartott és nem akart lecsillapodni. Varga Rezső beszéde. Varga Rezső nyug. dohánygyári igazgató a lelkes tüntetés elmultával virágos szavakkal és szépen felépített beszédben nyitotta meg a gyűlést, vázolta a jelölés körülményeit és azon okokat, amik azt eredményezték, hogy dr. Sulyok Dezső személye felé. irányult a választóközönség bizalma. Röviden ismertette dr. Sulyok egyéniségét, eddigi munkásságát és felkérte beszédének megtartására. Dr. íulyok Dezső prosrammbefzéde. A közönség lelkes éljen kiáltásokkal, tapssal köszöntötte az események központjában álló jelöltet, ki elfogódott hangon mondott köszönetet ezen megtisztelő bizalomnyilvánításért és ezután áttért beszédére, mit szórólszóra az alábbiakban közlünk: Tisztelt Választó Polgárok! Mielőtt tulajdonképpeni programmöeszédem elmondásába kezdenék, így elvi kijelentést kell tennem. Amint az a szándékom, hogy a parlamentbe bejuthatok, szakítani fogok ott sok szokással, amelyek elsekélyesítik, lehetetlenné teszik a komoly, célratörő rendszeres munkát, úgy itt is, már «bben a beszédemben, szakítani kívánok egy szokással, amely a programmbeszédeknek rendszerinti velejárója szokott lenni, nevezetesen nem kívánok személyes kérdéssel foglalkozni. (Éljenzés.) Tuztele! az ellenfélnek. Erről a helyről, mielőtt beszédembe belefognék, tisztelettel köszöntöm és üdvözlöm ellenfelemet. Ezentúl többet az ő személyével foglalkozni nem kívánok. Minden körülmények között mellőzni kívánom az önfelkinálkozás minden frázisát és szólamát is, mert Önökhöz méltatlannak és a magam gesztusához is méltatlannak tartom. Teljesen objektíven fogom elmondani véleményemet a magyarság nagy sorsdöntő kérdéseiről, amelyekről most szó van és amelyeknek jövendő irányítását ez a választás van hivatva eldönteni. Éppen ezért, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy — mivel mi megelőztük a másik programmbeszédet — holnap ugyanebben a teremben ugyanez a hang és ugyanez az előkelő gesztus fog uralkodni. Még arra kérem Önöket — bizonyára vannak Önök között olyanok, akik a másik párthoz tartoznak —, legyenek olyan szívesek, hogy közbeszólással, nyugtalankodással ne zavarjanak engem. Nincs ennek semmi értelme. Vagyok annyira gyakorlott J debatter, hogy semmi közbeszólás | nem fog kihozni a sodromból, de nincs is rá semmi szükség, mert minden pikáns és nehéz kérdésre nyíltan és őszintén felelni fogok önmagamtól, mindenre sort kerítek, tehát nem kell kiugratni olyan feleleteket, amiket magamtól is el fogok mondani. (Éljenzés és taps.) Hogyha valakinek más a felfogása, mint az enyém és ez a felfogása megmarad a választás napjáig, akkor ennek a felfogásának azzal adjon kifejezést, hogy az ellenkező oldalon szavaz, de most legyen tekintettel a többi hallgatóságra és rájuk való tekintettel tartózkodjék mindenféle közbeszólástól, tetszés vagy nem tetszés nyilvánítástól. Ami most már a kérdés lényegét illeti, az a politikai probléma, az a politikai kérdés, amely most a vá- \ lasztó közönségnek ezzel a választással kapcsolatban fel van adva, amire saját lelkiismeretének megvizsgálása után szívére tett kézzel komolyan és felemelt fejjel felelni fog, tulajdonképen csak történelmi szemszögből, történelmi távlatba beállítva világítható meg olyan élesen és erősen, amint én azt az Önök lelki szemei előtt exponálni kívánom. Egy nemzetnek az élete olyan, mint egy hatalmas folyam. Az eredete visszanyúlik a ködös múltba, áttekinthetetlen időbeli messzeségbe, a jövendője bizonytalan, ma elfolyik a szemünk előtt; hova és merre visz, nem tudjuk megállapítani. Ez a folyam azonban egységes egész, amelynek, ha ma előttünk, zavaros a tükre, ha háborgások és örvénylések vannak benne, annak az az oka, hogy korábban a múltban olyan jelenségek, események voltak, amelyek a víznek a tiszta tükrét megzavarták és minden zavar és rendetlenség a múltbeli történéseknek a mai napon érvényesülő következménye. Az én felfogásom szerint, Kedves Hallgatóim, Magyarországot az utolsó száz esztendőben két óriási tragédia érte és az a szerencsétlenség ráfekszik erre az egész nemzetre, ennek minden egyes tagiára, megnehezíti és megkeseríti ennek a mai nemzedéknek az életét, lényegében és gyökerében erre a két tragédiára vezethető vissza. A magyarság történetének legutóbbi száz esztendejében az első nacfy történelmi tragédia az volt, hogy amikor a török kiűzése után a magyarság évtizedeken keresztül pihent és erőt gyűjtött, hogy nagy vérveszteségeit pótolja és beolvassza magába azokat az idegen elemeket, amelyek itt letelepedtek, az első időben, az 1790—91-iki országgyűlésen nem tudta a saját élete megreformálására irányuló akaratát valóra váltani az idő rövidsége miatt. Ezután jöttek a napóleoni háborúk, a nemzet ismét vérben, anyagiakban nagy áldozatot hozott és csak az 1825. évi országgyűlésen kezdhette el azt, amit évszázadokon keresztül, annyi fronton vérezve, kénytelen volt elmulasztani. Amikor pedig 1825— 48-ig egy a világtörténelemben pél-