Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-12-22 / 52. szám

A megvadult lovak súlyos szerencsétlenség okozói lettek. A szigorú tél beáltával megkezdődött a fafuvarozóknak is nagyobb arányú tevékenysége. A pápai fuvarozók egymásután járják a Bakony útjait. Mint mindenféle munkában, úgy ebben is veszedelmek százai leskelődnek az emberre és a veszély lehetőségeit még csak fokozza a munkának az álattal való összefüggése. Megyeri Kálmán 23 éves kishegyi lakos, dec. 14-én az erdőre volt fáért. Megrakodva hazafelé indult. Bakonyjákót túlhaladva, már Járiföldnél járt kocsijával, mikor lovai eddig ki nem derített okból megvadultak és elragadták a 19 métermázsa ölfával terhelt kocsit. Megyeri látva veszélyes helyzetét a kocsiról le akart ugrani. A veszélyben levő ember helyzetét még reménytelenebbé tette, h°gy a gyeplőszár kikapcsolódott. Nagy nehezzen elkapta a kioldódott gyeplőt és leugrott. Ugrása rosszul sikerült és a lovak vágtázó lendülete a kezében szorongatott gyeplőszár által a kocsi alá rántotta. A súlyosan terhelt kocsi kerekei mindkét lábán átmentek és ő maga tehetetlenül az uton fekve maradt, a megvadult lovak pedig Tapolcafő irányában tovaszáguldtak. A megsebesült embert Téringer József, utána jövő pápai fuvaros vette kocsijára. A gazgátlanul rohanó lovaskocsit Tapolcafőnél elfogták. Téringerék csakhamar odaértek, így hazakerült a fuvar is és a fuvaros is. Megyeri Kálmán rendkívül súlyos lábtörésekkel került kórházba, ballábfejét teljesen összeroncsolták a kocsi kerekei. A vizsgálat megindult, hogy a szerencsétlenségért terhel-e valakit felelőség. Tudja-e On, hogyan lehet könnyen vagyont sierezni ? Váltson törzsbetétet a Pápai Keresztény Önsegélyző és Hitelszövetkezetnél (Fő-tér 23. emelet), amely 1936. év január hó 1-vel megalakítja a XXVI. évtársu latét Már heli 50 fillérét befizetéssel is 130P-t gyűjthet magának. Bővefib felvilágosítás nyerhető az üzletórák alatt: kedden, pénteken és vasárnap délelőtt 8—12 óráig. Kútba zuhant két ló. A Tókert Aradi-utcájában furcsa baleset történt december 16-án a délutáni órákban. Egyik ház épiléséhez szükséges anyagokat hordtak a fuvarosok. A lerakodásuk után nagyon szűk helyen kellett megfordítani állatjaikat, hogy a kocsikat kitudják vontatni. Dezső Imre fuvaros az egyik ilyen megfordulásnál nem járt el el ég körültekintően. Az udvarban volt mintegy 3 méter mélyre ásott, de még körül nem gyűrűzött kut. A kocsi fordítása közben egyik lova a kut peremére lépett az amúgy is laza talaj megcsúszoti a teher alatt és a ló a mélybe csúszott s hogy a szerencsétlenség teljes legyen V maga után rántotta a másikat is, de a kocsi érthetetlenül nem zuhant rájuk. Nagy megdöbbenést és rémületet váltott a szokatlan baleset. A közelben dolgozó munkások és lakók valamennyien odasereglettek, de tanácstalanul csak nézték a két állat vergődését. Végtére valakinek az az ötlete támadt, hogy kihívják a tűzoltókat, akik hívásuk után azonnal segítségre siettek, de időközben elterjedt baleset hírére a tókerti utcákon dolgozó városi munkások és a foglalkoztatásukra menő leventék egy része is a baleset színhelyére siettek. Nagy körültekintéssel sikerült hevederekkel és rudakkal kiemelni a kétségbeesetten horkantó két lovat. Kiemelésük után örömmel látták, hogy súlyosabb természetű zúzódásoktól eltekintve nagyobb baj nem történt a két állattal. Rövid pihenő után folytatták a robotos munkát. «iwwr^

ni

ri>rr

ii

r>

ii

rii

v

^i

rnri^iiv¥

www

ni

^>i

i

riiiniirr nn

nri

rr n

ni

vi

^v

nnTryi 3 hintaló. rioveliapályázatunkon II. dijat nyert munka. I. Két kép rajzolódik elém. Az egyik alig párhónapos. Szeptember utolján hazafelé vitt a vonat. Minden gondolatom egy édes arc körül rajzott. Az őszi hadgyakorlatok előtt láttam utoljára az édesanyámat. Akkor bénán, szélütötten feküdt betegágyán, de még így is derűsen mosolygott az ő katonafiára. Ahogy mindjobban közeledtem az otthonhoz, Petőfi költeményének ez az egyszerű őszinte sora jutott eszembe: „Mit mondok majd először is kedves, szépet neki ?" S amikor „a kis szobába toppanék" ezüstcsillaggal a galléromon, fényes tüzérönkéntesi egyenruhában, az Ő drága szemei ragyogóbban tekintettek rám, mint a sugárzó nap. Ott ült az ablaknál. Felállni már nem tudott, de egészséges jobb karjával odaölelt a dobogó szívére. Gyenge a tollam papirravetni azokat az érzéseket, melyeket akkor éreztem. Összetört, drága alakja, szenvedésektől megviselt jóságos arca szinte megszépült a viszontlátás felparázsló örömében. És én csak csókolni tudtam és valami halk megrendüléssel, jósággal és szerelemmel — sírni. . . A másik kép a világháború idejéből való. Katonák menetelnek keresztül a városon hosszú oszlopokban virágosán, nótaszóval. Az utcánk elején állunk, anyám és én. Négy éves lehettem. Fejemen kis piros huszárcsákó. A virág, a nóta, vagy gyermeki szívem rajongása az egyenruha iránt, furcsa dologra ösztökélt. A katonák elé szaladtam: „Tatonabáci, az én édeszapám isz háboluzik !" Az egyik az ölébe kapott. Nagy fekete bajúsza volt. Játékos pajkossággal kapaszkodtam bele. Megcsókolta a szemem, a szám. A következő sorban lévők azonban már türelmetlenkedtek. — Add ide már nekem is! — így kerültem egy sorral hátrább, majd mégeggyel. Kézről-kézre adtak, végig a hosszú oszlopon. Száz, meg száz csók, ölelés. Ki tudja? talán mindegyiknek volt odahaza kisfia, kis öccse, kisleánya! És utolsó csókjukat rajtam keresztül küldték haza kedveseikhez. II. Akkor télen édesapám már orosz hadifogoly volt messze Szibériában. Hullott a hó és három kis testvérkémmel lázas kíváncsisággal vártam a szent Karácsonyt. Már hetekkel eléj)b kértem anyámat, írjon Jézuskának, hogy kardot, meg egy igazándiban élő lovacskát hozzon nekem. Akkora legyen, hogy könnyen fel is szállhassak reá. Nagyon szomorú helyzetben volt a kis család. Apám fizetésének csak kis hányadát kaptuk és a pénz értékének rohamos csökkenésével ez is alig jelentett már valamit. Anyus kénytelen volt munkát vállalni, hogy meg tudjunk élni. És éjjel, mikor mi csendesen aludtunk a jó meleg takaró alatt, készültek a bábuk, a színes kis ruhácskák, csöppnyi szoknyácskák. A szomszédék fiacskájának volt egy kiszolgált híntalova. Azt kérte el és bár csak a „csontváza" volt meg, anyukám tündérujjai alatt büszke harciménné varázsolódott. Fürészpor, szalma, festék, szíj és egyéb szükséges holmik kedvezően segítették elő a paripa újjászületését. Hány átvirrasztott éjszakába, hány titkon elsírt könnyébe került minden a drága szívnek ! Egyedül, mindenkitől elhagyatottan, nappal kenyérért küzd, éjszakákon pedig fáradtan, szomorúan, de hősi lélekkel virraszt, hogy négy kis árvája örülhessen a szentestének. Végre az is elérkezett. Csillogóvillogó karácsonyfa állott a szobaközepén. Telistele süteménnyel, cukorkával, kis angyalkák és csillagszórók, meg égő gyertyák között. A fa alatt pedig bábuk, ólomkatonák, egy fényes bádogkard, trombita, puska és csodák-csodája, az annyira áhított lovacska 1 Rajta igazi bőrnyereg, lobogó fekete sörény, zabla, kantár, kengyel. Kard az oldalamon, fejemen piros huszárcsákó és már ülők is a lovamon. — Gyi te fakó! Gyi, gyi! — hintázom, kacagok. A szívem, a lelkem kiül a szemembe, rózsát fest arcomra az öröm. Boldog vagyok. Kis öcsikém szeretne pacizni. Nem lehet, most nem. Eltűröm, hogy sír. Anyámhoz fut, tegyen igazságot. Hiába. Biztosan ülök a nyeregben. Húzom a kantárt, sarkantyúzok és még nyerítek is hozzá, úgy mint a nagy lovak szokták. Később aztán boldog jókedv jő a lázas öröm helyébe. Az Nem lehet lefoglalni a napi fit pengőn aluli keresetet. A kúriai jogegységi tanács a kővetkező határozatokat hozta: 1. Élelmiszeráruk hátralékos vételárának behajtása iránt folyamatba tett végrehajtási eljárás során a napidíjaknak, napszám vagy hétszám fizetett munkabéreknek napi őt pengőt meg nem haladó részét lefoglalni nem lehet. 2. Az olyan per, amelyet baleset ellen biztosított, vagy balesetbiztosítási kötelezettség alá eső munkavállaló üzemi balesetből kifolyólag a munkaadó ellen kártérítést indít, akkor sem tartozik társadalombiztosítási bíráskodás elé, ha a követelés jogerős büntetőbírósági ítéletre van alapítva, hanem a polgári bíróságnál indítható meg. Karácsonyi segélyt Mnek a városi tisztviselők. December 23-án tartandó városi közgyűlés tárgysorozatán találjuk a városi tisztviselők karácsonyi segély iránt beadott kérelmét. Feltétlen gondolkodásra készteti az embert ez a kérelem. Amikor mindennek az ára rohamosan emelkeik, drágul, ugyanakkor a tisztviselők fizetése a többször lecsökkentett alakjában stagnál, nem kétséges, hogy kérelmük megszívlelendő és méltánylandó. Minden magánvállalat alkalmazottja kap az év ezen szakában ajándékot, miért ne kapjanak akkor azok, akik köznek dolgoznak. A kereskedőnek, iparosnak egyaránt hasznot jelent, hiszen a tisztviselők Pápán költik el kevés pénzüket. Hisszük, hogy a város ügyeit vezető testület megértéssel lesz és lehetővé teszi a tisztviselők ilyenértelmű jutalmazását.