Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-09-15 / 38. szám

POLITIKAI BrHflHlMlfl^w imiiMIMH ^MWWWH^WWB^ffljBM HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 99. Kiadóhivatal: Csáky-itca 21. Telefonszám: 157. Laplajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Amiről Ismét ! Függve maradt a; villanydróton. Kevés nyár volt ilyen mozgalmas a politikai életben, mint az idei. Nagy horderejű tanácskozások folytak az ország összes politikai berkeiben, a vezérek ugy agyontanácskozták az ország sorsát, hogy még így soha. Mindenről és mindenkiről történt gondoskodás, csak a szegény elárvult állástalan szellemi munkanélküli ifjúság sorsáról nem esett egész nyáron át egyetlen szó sem, sőt amennyiben a bakonyi minisztertanács hosszú időre meghatározta a kormány munkaprogramrnját belátható időn belül sor sem kerül rá, de még azt sem mondhatjuk, hogy közvetve érkezik valami segítség, mert a megalkotandó törvények hatása olyan távoli időben fog jótékony hatást gyakorolni a gazdasági életre, hogy akkor már földi segítségre nem igen lesz szüksége ennek az ifjúságnak. Teljesen érthetetlen, hogy míg az összes pártok arra törekszenek, hogy Ígéretekkel, néha tettekkel a társadalom valamelyik osztályát magukhoz láncolják hatalmi törekvéseik megvalósításának céljaira, addig az ifjúságot kombináción kívül hagyják és arról elfeledkeznek. Miért van ez ? Annyira elhanyagolható mennyiségileg a magyar értelmi ifjúság a nemzet életében, hogy nem érdemes a rokonszenvére törekedni? Vagy anynyira súlytalan, hogy se nem oszt, se nem szoroz? Valószínűbb az utóbbi eset, mert a fiatal magyar értelmiség volt az utolsó évtizedben a „legjobb fiú" az országban, hagyta magát félrevezetni pufogó frázisoktól, szép jelszavaktól és ígéretektől. Elhitte, hogy nagy „nemzeti célok" és „az ország belső békéjének és nyugalmának megőrzése" kívánják, hogy nyugodtan maradjon és várakozzék a jobb időkre, amikor majd rá kerül a sor, várnak türelemmel még most is. De most megkérdezzük, meddig higgyenek még azok a szerencsétlenek a jelszavaknak, mikor most az utolsó órában sem akarja kinyújtani értük senki sem a kezét? Melyek voltak azok a „nagy nemzeti célok", melyekért meg kellett őrizniök a nyugalmukat ? Megállt egy pillanatra is a nemzet azon a lejtőn, amelyre a világháború sodorta ? Volt valami Válságos állapotban szállították szept. 12-én d. e. 9 órakor Simon Ferenc 33 éves kupi napszámost az irgalmasok kórházába. Az említett napon Simon egy ház tatarozásával volt elfoglalva. Munkálkodása közben hozzáért a ház melleit vonuló villanyvezetékhez. A drótban levő áram a napszámost magához rántotta és így a földtől mintegy 6—7 méter magasságban függve tartotta. Azonnal észrevették ás kicsavarták a biztosítékokat, az áram megszűnése után Simon a földre esett és súlyos zúződásokat is szenvedett. Az egyszerre két balesetnek áldozatul esett Simon Ferenc lapunk zártakor még eszméletlen volt, így közelebbi részleteket még nem ismerünk balesetére vonatkozóan. Főispán változás. A szerdai hivatalos lap több főispánváltozásról számol be. Ezen változások vármegyénkre is kihatással vannak, mert a kormányzó vármegyénk főispánját, ,dr. Kenessey Pongrácot saját kérelmére ezen állásától felmentette és helyette Veszprémvármegye főispánjává vitéz Jékey Ferenc ny. belügyminisztériumi miniszteri titkárt, földbirtokost nevezte ki. Őszinte szívvel sajnáljuk dr. Kenessey Pongrácnak a főispáni székből való távozását. Négy évi főispáni működése alatt egész vármegye közönsége megismerte őt és megtanulta megszeretni. Mint a vármegye vezetője, a legpéldásabb vol'. A rend és kötelességteljesítés volt erényeinek legjobbika. Mint ember megértő volt minden bajjal szemben, ajtaja soha nem volt zárva azok elől, kik kéréseikkel, vagy panaszaikkal felkeresték. Mint a kormány exponense, tapintatos érzékkel találta meg a helyes középutat, amivel úgy a felettes hatóságaival és a vármegye közönségének egyik vagy másik rovása nélkül szolgálhatott. Vármegyénk közéletének már főispánságát megelőzően értékes tagja volt és reméljük, hogy tisztségétől történt megválása után sem veszítjük el értékes munkásságát. pozitív eredménye az ifjúság hallgatásának és türelmének ? Volt! A hosszú időn át ígéretekkel mákonyozott állástalan értelmiség lelkileg, idegileg s legnagyobbrészt testileg is teljesen összeomlott, anynyira, hogy most, mikor az opiummámorából kijózanodott, erőtlenségében nem maradt mása, mint belátni azt, hogy a társadalom megtűrtjei lettek s csak könyöradományokra utaltan élvezhetik az életet. Ez az elkeseredett, magasabb ideálokért küzdeni nem tudó tömeg teljesen elveszett, aminek a következménye ma még beláthatatlan. Ma már csak itt-ott hangoskodik még egy-egy vezér fújva a süket fülekbe a harciriadót, de nem azért, hogy valamit kiharcoljon az ifjúságnak, hanem önmagáért, mert a jól bevált gyakorlat azt mutatja, hogy az élharcosok száját a nagyobb lárma elkerülése végett betömik egy-egy állással, esetleg beviszik a parlamentbe s ezek aztán vannak olyan jó fiúk, hogy hálájuk jeléül elfelejtik, kiknek a hátán kúsztak fel. Ha helyes a diagnózis, "akkor az állástalan fiatal értelmiség ilyen nagyarányú lelki süllyedése az oka annak, hogy senki sem keresi a rokonszenvét. De ki a felelős azért, hogy az ifjúság ennyire jutott? Nem-e azoknak kellene elindulni a megmentésére, akik ezt okozták ? S talán mégis érdemes lenne elindulni értük, hisz végtére és ez az az ifjúság, amelyben tovább fog élni a nemzet, ez az a virág, amelyből később gyümölcs lesz. Száz szónak is egy a vége: a nagy nyári készülődésben egy szó sem esett a fiatal magyar értelmiség sorsáról, senkinek sem volt fontos és égető kérdés az ifjúság ügye, az ő problémájuk megoldása nélkül akarnak országos népi politikát és új ezeréves Magyarországot előkészíteni, pedig az ifjúság problémájának megoldása nélkül nemhogy új boldogabb ezerévet, de még újabb századot sem fog megérni ,a magyarság, mint államalkotó nép, a Duna—Tisza közében. Dr—k—«• idestova két esztendeje lesz annak, hogv eszébe jutott valakinek az a nemes gondolat, hogy Pápán is kellene Országzászló* felállítani s ha jól emlékezem az elgondolást tett is követte, már ami a megvalósítás előkészületeit illeti. Lassan bizony két éve lesz annak, hogy elindult az eszme, de az eszme, csak eszme maradt s Országzászíónk nincs a mai napig sem. Elaludt minden, mim ahogy ez már általában történni szokott Pápán. Két év óta nem történt semmi, legalább is a nyilvánosság e!ő;t nem. Az az mégis történi valami, amiről ennek az újságnak a lapjairól tudunk, tudniillik a turulisták és a szelíemí munkanélküliek Összevesztek azon, hogy melyiket illeti meg az elsőbbségi jog az Országzászló felállítására. Azóta nincs hír az OrszágzászIóróJ, nem tudjuk mi van vele, eltűnt, mint egy északsarki expedíció. Fogalmunk sincs, hogy eldőlt-e már az elsőbbségi vita a szellemi munkanélküliek és a turulisták között vagy nem és csak ez késlelteti-e az Országzászló felállítását, vagy a gyűjtés eredménye volt-e kedvezőtlen és anyagi okok akadályozzák a terv kivitelét. Nem tudunk semmit, azaz egyet igen, hogy még ma sincs Országzászlónk. Nem teszem most azt szóvá, hogy mióta Pápán kipattant a terv legkevesebb tíz Országzászló! avattak, természetesen másutt, de jellemző a mai ifjúság agilitására, hogy öregeket megszégyenítő lassusági rekord beállítása válik szükségessé ahhoz, hogy Pápának Országzászlója legyen, eltekintve attól, hogy végeredményben a város közönsége pénzt adott össze Országzászló alapra, ennélfogva jogosan elvárhatja, hogy lásson is valamit abból az Országzászlóból. Ami a nézeteltérést illeti az ifjúság két tábora között, igazán nem tartom helyénvalónak; a nemzet szent dolgai nem arra valók, hogy huzavonák támadjanak körülötte s ha már nem tudnak megegyezei az elsőbbségi jog felett, állítsák fel közösen, hiszen úgy is illik. Az Országzászló a jövő Magyarországot dokumentálja, az új generáció Magyarországát tehát illő, hogy az'egész ifjúság osztatlanul dolgozzék érte.