Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-08-25 / 35. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEK VASÁRNAP. HXII. évfeSpm, 35. szám. m 11 íi i

m i wr

ia w—» • ' Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszém: 157. Laplulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Hiért kell Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hfisábmiliméter a hirdetések kőzött 4 fill., a szöveg között 5 fill. új utat sitiink? 1918 nálunk a magyar állam hármas irányú összeomlását jelentette, jelentette keresztmetszetben szemlélve azt, hogy megbukott a magyarság addigi közjogi, nemzetiségi, de főként társadalomgazdasági politikája. A közjogi bukás a Tiszák és a szabadelvű, majd nemzeti munkapárt politikájával szemben az ApponyiAndrássy féle, sőt még inkább a justh Gyula féle felfogást igazolta, snely felfogás évtizedeken át küzdött azért, hogy a magyarság három legfontosabb életere, a külügy, hadügy és a pénzügy ne legyen szolgai függvénye az osztrák állapotoknak, hanem, hogy a nemzeti szuverénitás teljessége ezekben is kiépülve, a magyarság maga legyen ura sorsa irányításának. A nemzetiségi politikában megbukott az a komoly vonatkozásokban tehetetlen, kis dolgokban bosszantásra és tyukszemtiprásra menő rendszer, mely messze elmaradva a kisántántállamok mai embertelen szisztémái mögött, alapjában egy szalmaszálat sem tett keresztbe a nemzetiségek boldogulása és önálló fejlődése elé: mégis apró kis tűszurásokkal odatudta fejleszteni a dolgot, hogy a nagy földindulás idején egyetlen komoly hang, vagy éppen kar sem emelkedett a túlsó oldalról felénk, hogy a szentistváni ezeréves kapcsolatot megvédje. De leginkább megbukott a magyar társadalom nemzethűsége, mert az összeomlás olyan példátlan lelki depressziót tudott kiváltani a magyarságból, mintha ez a nép már felszámolt volna a történelemben és elkészült volna a megsemmisülés szörnyű gondolatára. Szinte ellenállás nélkül, minden komolyabbtársadalmi megmozdulás nélkül tudta a nemzet feletti uralmat átvenni olyan emberek kisded serege, akik, — világnézeti és pártszempontok teljes félretétele esetén is, — pusztán emberi mértékkel mérve a legsilányabbak közé tartoztak, kik valaha is egy nép sorsát irányították. Ez a folyamat a magyar társadalom teljes csődjét jelentette, azt, hogy nálunk nincs komoly öntudat, nincs Jtomoly nemzetszemlélet, nincs komoly erő és egy nem várt balsors után az veheti át felettünk az uralmat, akinek pillanatnyi bátorsága, vakmerősége és szerencséje éppen kiszolgáltat bennünket. Kétségtelen, hogy ha a bolsevizmus tovább tartott volna Magyarországon, felébredt volna a nép lelke mélyén szunnyadó természetes ellenhatás és a saját nyomorúsága által űzve és hajtva, rövid időn belül megtalálta volna jobbik önmagát a magyar, hogy lerázza magáról a silány had sáskajárását. Sajnos, nem ez következett be, vagy legalább is nagyrészt nem ez következett be, a bolsevizmus belekötött szomszédaiba, az akkor győzelmi mámorban égő utódállamokba és azoknak az offenzív ereje törte meg Kun Béláék uralmát, még mielőtt a magyarság a felébredés, szervezkedés és ellentámadás terén anynyira jutott volna, hogy maga rázza le magáról ezt a szégyenteljes igát. Én ennek tulajdonítom azt, hogy a magyarság lelki felrázása, önmagára találása és a szó legnemesebb értelmében „nemzetté" válása ismét félúton megállott, mint már megállott 1849 után egyszer, amikor nem tudta befejezni azt a népi forradalmat, amit a márciusi napok jelentettek a nemzet teljes újjáéledése terén. Ma tehát ismét az a helyzet, hogy a magyarság igen nagy tömegei nem érzik azt a közvetlen és szoros, el nem választható és szét nem szakítható kapcsolatot a maguk egyéni élete és a nemzet élete között, amely érzés nélkül igazi nemzeti nagyság el nem képzelhető és amely például a franciákat, a belgákat és nem utolsó sorban a szerbeket alkalmassá tette arra, hogy a háború embertelen áldozatait elviseljék és ne roppanjanak össze még akkor se, amikor államterület nélkül kellett a mintegy test nélküli államot pusztán lelki erők összemüködésével fenntartani. Pedig a magyar népben benne van ez a tehetség, lelke legmélyén rejtőzik és ez tette őt alkalmassá arra, hogy ezer éven át hazát tartson itt fenn magának, csak nincs kifejlesztve, nincs kiművelve, nincs arra a magasságra emelve, melyen lobognia kell. Szerintem ennek legfőbb oka az, ! hogy az egyeneslelkü magyar nép látja azt a komédiát, melyet vele az állami élet vezetésében űznek. Látja és érzi azt, hogy jogokat kap papíron, de csak azért, hogy azokkal ne élhessen, hogy azokat mások felülről jövő irányítása szerint gyakorolja, tehát, lényegében, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék. Második, gazdasági oka az, hogy nem érzi és nincs róla meggyőződve, hogy a legszélesebb tömegek mindennél fontosabb jóléte lebeg az ország gazdasági irányítóinak szeme előtt, ellenkezőleg azt kell éreznie husábavágó fájdalommal, hogy minden egy zárt kör, egy zárt szám, egy kedvezményezett kisebbség érdekében folyik. Az ország nagy többsége, köztük, nem tagadom, én is, a mostani márciusinapokban elhitte azt, hogy Gömbös Gyula érzi és tudja ezeket az állapotokat, érzi és tudja, hogy segíteni kell rajtuk és hogy eddigi miniszterelnöksége alatt nem segített, annak oka egyszerűen az volt, hogy a régi egységes párt kiérdemesült tagjai megkötik a kezét, lefogják az akaratát és nem engedik, hogy a fiataloslelkű miniszterelnök új ösvényekre lépjen. Sajnos, azóta meggyőződtem róla, hogy ez a kormányelnöki kijelentés nem volt őszinte: a régi párt épugy nem volt akadálya a helyes irányvezetésnek, amint különösen nemakadálya az új, de ennek ellenére mégsem történik semmi a megjelölt két irányban, ellenben minden intézkedés csak egy szűkebb kör személyesuralmának alátámasztását célozza, tehát pontosan az ellenkező irányban halad, mint amerre haladnia kellene, ha az eljövendő nagy megpróbáltatások idejére valóban és tiszta szívvel meg akarná erősíteni a magyarság megromlott erkölcsi és anyagi erejét. Ezért kellett új útra térnem, ezért kellett az idejében hibásnak felismert irányt otthagynom és megkísérelnem azt, hogy talán még lehet segíteni az elvesztett út újra megtalálásában és talán még fel lehet rázni ennek a nemzetnek a lelkét a letargiából, mely egyre jobban erőt vesz rajta, hogy már-már fel sem ismeri saját történelmi hivatását és a hozzá vezető utakat. Erre a magasságra nem ér fel a személyes gyanúsítások és találgatások apró tűszurása, ez az út már olyan légkörben vezet, ahol az alantos érzésüek nem is tudnak lélekzeni, mert tüdejük nem bírja el a levegő metsző élét. Hatalmas megnyugvást adott és az önigazolás fényes elégtétele volt, hogy a legszélesebb néprétegek, melyeknek politikai józanságáról és éleslátásáról mindig sokkal nagyobb véleményem volt, mint u. n. vezérek álcázottan jelentkező és egyéni szempontokat takaró alibiokokodásairól, épugy megértették és méltányolni tudták hozott áldozatom nagyságát, mint azok a jóbarátok, kiknek segítő keze hozzájuttatott ahhoz, hogy a felrázó szót kellő nyomatékkal, mint a nemzet törvényhozásának egyik tagja tudtam az ország nagy nyilvánossága előtt kikiáltani. Dr. Sulyok Dezső. Leszállították az OTI bírságokat. Az iparos és kereskedő osztálynak régi sérelme az OTI hátralékok után kivetendő 20 százalékos bírság. Tudvalevő, hogy az iparosságnak és kereskedőknek a folyton súlyosbodó gazdasági helyzet, a közterhek magas volta miatt is egyik legnagyobb gondját képezte az OTI járulékok befizetése. Bármennyire is eleget akart tenni az iparos vagy kereskedő fizetési kötelezettségének, ezt a saját hibáján kívül nem tudta teljesíteni, úgy hogy hátralékai folyton emelkedtek. Nem volt elég a tartozásoknak felgyülemlése, hanem ezek után í még külön 20 százalékos bírságot kellett fizetni, ami a bajokat csak növelte. Az iparosság képviseletében az Ipartestületek Országos Központja már régóta akciót folytat a sú'yos birság törlése, vagy leszállítása iránt. Az IPOK-nak ezen akciója a legutóbbi napokban sikerre is vezetett, mert a belügyminiszter a hátralékok után kivetendő bírságot 10 százalékra szállította le, ez is több a semminél.