Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-08-25 / 35. szám

2 PAPA ÉS VIDÉKE 1835. augusztus 25 A Katolikus Nagygyűlés elé... Irta Kovács Sándor, az A. C. orsz. titkára. Mindössze néhány hét s a magyar katolikusok újra seregszemlére sorakoznak. Ez úttal 26-szor jönnek össze, hog? megtárgyaljanak életbevágóan fontos dolgokat, amelyek ugyan látszatra a magyar katolicizmus benső ügyei, valójában azonban az egész nemzetre kiható fontossággal bírnak. Ez nem is csuda, hiszen a magyar kaiolicizmus oly eleven része a nemzeti együttesnek, hogy különválasztani nem is lehet. A katolikus nagygyűlések hatalmas tömegeket mozgattak meg a múltban s eme hatalmas tömegek egyetlen hívó szóra felsorakoznak most is. Különösen számítanak a vidék megmozdulására, amely az előző évek folyamán is bizonyságot tett megható érdeklődéséről és áldozatkészségéről. A kat. nagygyűlések megváltoztatták a pesti utca képét, vidéki csoportok lüntek fel itt is, ott is minden lépten-nyomon s az utóbbi években a vidéknek ez az érdeklődése oly nagyarányú volt, hogy a főváros idegenforgalmi szerve hivatalosan konstatálta, hogy a Szent István-hét látványossága után legnagyobb vonzóerőt a kat. nagygyűlés gyakorol a közönségre. Fontos ezt megállapítani és hangsúlyozni, mert világos bizonyíték amellett, hogy a vidék katolikussága a gazdasági leromlás ellenére is ereje minden megfeszítésével ott van, ha a tömegerő mutatásával meg kell vallani a krisztusi eszmékhez való hűséget. Semmi kétség felőle, hogy ezidén is így lesz. Megmozdul a magyar vidék s felsorakozik a kat. nagygyűlésre. Ez annál is inkább érthető, mett a nagygyűlések egész beállítása körül amugyis a vidékről jött az az elgondolás győzött, hogy egy-egy ilyen nagygyűlés a mult szokásaitól eltérően ne különböző, egymással laza kapcsolatban levő témákat vitasson meg, hanem egyetlen progfammot tűzzenek ki, egyetlen gondolatkört jelöljenek meg alapos és beható megbeszélésre. Lapjaink éveken át hangoztatták ezt s már az elmúlt év folyamán meg is valósult, amikor Krisztus és a család jelszó mellett a család bajait s Krisztusban való megújulásának feltételeit világították meg országosnevű szónokok. Ezidén Krisztus és a gyermek a vezető gondolat, eköré csoportosulnak a szónokok előadásai s a közönség Síörében megfelelő visszhangot kelt ez is, hiszen a gyermek örökké aktuális téma s a jövő generáció megmentése s lelki felszerelése bizonyára szimpatikus gondolat mindenki előtt. Meg kell állapítani, hogy a multévi kat. nagygyűlésnek lenyűgöző sikere volt. Ez nem abban mutatkozott meg csupán, hogy százezernyi tömeg vett részt a megnyitó ünnepélyes díszgyűlésen, hogy a keresztes gyorsok ontották a vjdék utasait, hogy a lelkipásztorok százai lelkes és szerető gonddal aprópénzre váltották maguk hivei előtt a kat. nagygyűlés gondolatait, hanem abban látszott meg legtüneményesebben, hogy az egész magyar életen elömlött, mint átütő hatással bíró, megoldást követelő gondolat a családvédelem problémája, amelyet éppen a multévi kat. nagygyűlés dobott a közérdeklődésbe. A parlamenti viták során, a napilapok vissza-visszatérő cikkeiből, a hitbuzgalmi folyóiratok szinte állandó családvédelmi rovatából, más világnézeten álló sajtótermékek hol enyhe, hol erősebb támadásaiból, ittott lojál elismerésébő 1 egyre csak az csendül ki, hogy a kat. nagygyűlés alá kerített még olyanokat is, akik különben távolesnek a katolikus életfelfogástól. S mekkora sikere volt a nagygyűlés nyomán bevezetett triduumoknak, mennyi új szint és meglátást vitt ez bele a köztudatba s ki tudná elsorolni azokat az eseteket, amikor konkrété hatott, az egyes embereknél jobb belátást sugárzott a kat. nagygyű és programmadása. Az idei nagygyűlés vezető gondolatának is át kell járnia az embereket. Ez azonban csak akkor fog sikerülni, ha a katolikus tömegek a múltban tapasztalt megértéssel és — enélkül nem megy semmi — áldozatkészséggel készülnek a kat. nagygyűlésre. Az egész magyar katolikus egyház úgysem tud komoly mukát végezni a vidék nélkül, amely a szint és a zamatot adja meg ennek a nagy és szépséges demonstrációnak. Krisztus és a gyermek! Külön-külön is kedves a magyar embernek, hát még együtt. Ezért bizunk mi ezidén is a vidék imponáló meg|elenésében és felvonulásában. témája megfogta a lelkeket s hata Ima Halálra gázolta a vonat. Szent István napján (aug. 20-án) délelőtt 10 óra tájban Hajba károly 12 éves tehenesgyerek Kűlsővat község határában a 43-as vasúti őrhdz közelében tehenet legeltetett. Ezen idő tájban halad azon a részen keresztül a Pápa felé jövö motorvonat. A vonat érkezésének idejében a marhák egy része a síneken keresztül vezető vasúti átjárón akart keresztül menni, hogy a sinek másik felén tovább legeljenek. A kis őrzőgyerek látva a vonat közeledését, igyekezett a gondjaira bízott teheneket a túlsó részre hajtani, közben azonban oda ért a vonat és Hajba Károlyt kapta el a vonatkerék, ki ügy látszik a marhákat féltve, saját biztonságáról megfe edkezett. Pillanatok alatt lejátszódott a tragédia a vasúti sineken maradt a kisgyermek összeroncsolt teste. A vonat kerekei a kisfiú fejét összeroncsolták, kezeit és lábait levágták, úgy hogy pillanatok alatt kiszenvedett. A hatóság a baleset okának kiderítése végett a vizsgálatot megindította. A lő és olcsó nyomtatvány, pontos és gyors kiszolgálás hozza a vevőt a Ker, Nemzeti Nyomdába, (Pápa, Csáky-utca 21«) ahol mindennemű nyomdaipari munkát, könyvkötést és a legkülönf&lébto képkereteket rendelheti. Heti kritika. Iktassuk törvénybe Szent István ünnepét! Ennél természetesebb kívánság alig hangozhatna el. A nagy országalapító és országépítő emlékezete minden magyarnak ünnepe, sőt ünnepe felekezeti és faji különbség nélkül mindazoknak, akiknek szívében a szentistváni állameszme iránti hűség él. Nagyjaink közt ő a legnagyobb, eszmény képeink között a legszentebb, az örökké aktuális, akinek tanítása eleven erő ma is» amikor arról van szó, hogy háború utáni romjaiból újjáépítsük azt az országot, melyet ő alapított. A magyar reformátusság részéről elhangzott óhajt, hogy Szent István napját államilag kötelező ünnepnappá tegyük csak helyesléssel lehet fogadni s nem lehet kétséges, hogy ez mielőbb meg is valósul. Szent István nagysága azonban olyan eszményi magasságban lebeg minden magyar szeme előtt, hogy annak megünnep,iésére a nemzeti érzés erejével össze kell ölelkeznie minden magyarnak akkor is, ha a törvény ereje erre nem is kötelez. * * Mint vitéz katonáink a világháború alatt, őseinkhez méltó teljesítményükkel történelmet írtak derék fiaink, amikor a lezajlott diákolimpiászon tanúságot tettek képességeikről. Tanúságot tettek ország-világ előtt — barát és ellenség előtt egyaránt —

w bizonyságot szolgáltattak fegyelmezettségükről, kitartásukról, győzni akarásukról és győzni tudásukról, önmagukról, arról a maroknyi népről, mely itt a Dunavölgyében életlehetőségeinek jórészétől megfosztva is élni akar és élni fog. Történeimet írt ifjúságunk, amikor a világ bámulatára első tudott lenni az olimpiai tornán és legyőzi a nálánál hatalmasabb, sok milliós népek fiait és történelmet írt, amikor keserű sorsunk közepett visszaadta sokszor ingadozó önbizalmunkat, hitünket és jobb jövőbe vetett reménységünket. Ez az ifjúság, amelyik ilyen fényes bizonyítványt tudott felmutatni, megérdemli, hogy meghajtsuk előtte az elismerésünk zászlaját és elvárhatja, hogy többet, sokkal többet tegyünk az érdekében, mint amennyit eddig; tettünk. * * * Bizonyára nem véletlen, hogy két nemrég még erős politikai ellenfél egy gondolatban egy eszmekörben találkozik, ugyanakkor az egykori politikai fegyvertársak végleg széjjel válnak. Bethlen Istvánban és Eckhardt Tiborban közösen él az aggodalom s az alkotmányosság féltése. Bethlen Szt István-napi történelmi távlatból vezetett cikke ünnepélyes hitvallás^ speciális nemzeti öntudatunk folyamánya, atavisztikus nemzeti örökségünk ; alkotmányunk és nemzeti önkormányzatunk mellett Eckhardt Tibor beszéde ezen túlmenő éles támadás, minden diktatórikus lehetőséggel szemben. Teljes elfordulás az egy-